Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Politizáljn-e a közművelődés ? Í gy kérdezni, mondhatni, képtelenség. Inkább a meghökkenés kedvéért teszem. Hiszen aki köz- művelődésben munkálkodik, lehetetlen nem politizálnia. Persze, ennek vannak közvetlenebb, meg áttételesebb formái. Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő politizálással. Végső soron a közművelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy a mű. velődési intézményeknek, egész közművelődési hálózatunknak szocialista személyiséget kell formálniok társadalmunk számára. Az egészséges közösségi szellemet. haladó világszemléletet, néphűséget, a kulturált életmód szocialista változatát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, akkor jól politizál, bár nem csinál mást, minthogy az ember és az egész emberiség értékeit őrzi-élteti. A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort (lehet az akár szórakoztató rendezvény), végső soron többé-kevésbé találkozik a politikával, amennyiben köze van az emberhez, az ember életmódjához. Szokást, ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális felemelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szólunk, hogy lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igényel. Legátfogóban tehát így függ össze a művelődés mindennapi élete a politika mindennapjaival. Persze vannak közvetlen egybekapcsolódások is. Ezúttal nem a különböző politikai-ideológiai oktatásokra gondolunk (ami szintén közművelődés), nem is az akadémiák és szabadegyetemek sorozataira, amelyek valamilyen politikai-történelmi jubileumhoz kapcsolódnak. Az idén effvik ilyen fontos évforduló a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat évtizedes jubileuma. Üzemi vetélkedők, brigád „Ki mit tud .. ,?”-ok bővítik ismereteinket a Szovjetunióról. a forradalomról. Ám művészeti rendezvények is szólnak e témában, különös fényt adva az októberi emlékezésnek. Művelődési szakemberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása erről meggyőzően, a tiszta szó, a művészeti hatás erejével beszélni a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum megünneplése ne kampányfeladat legyen, hanem az ünnep politikai mondanivalójához kapcsolódjanak a különböző rendezvények. Lehet ezt szolgálni '^állítással, könyvekkel. versmondással, színjátszással. Az a jó, ha a jubileum szelleme szervesen beilleszkedik egész kulturális életünkbe. Ugyancsak egész évre szóló jubileum az Ady-cente- nárium. A közművelődés irányítóinak és mindeneseinek arra kell vigyázniok, hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, forra- dalmiságát hozzuk a ma közelébe. Azt az elvet engedjük érvényre jutni, amellyel a költő a középeurópai népek egymásrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubileumi megemlékezéseken kölcsönösen erősítheti egymást. hiszen mindkettőben azonos a politikai mondandó — a forradalmiság. A forradalom szelleme és a szellem forradalma édestestvérek. A közművelődés tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kíván „politizálni”, az végül is rosszul politizál a művelődésben. Ügy jár, mint a hanyag gazda, aki nem veti be földjét nemes magvakkal —. ott aztán gyom terem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészséges szocialista szellemére. Átgondolt művelődési koncepciót, politikai érzékenységet, az elhivatottság és tudatosság együttlétét feltételezi mindez a népművelőktől. Balogh Ödön A fő útvonalról keskeny egyirányú utca vezet be a lakótelepre. Az út egyik oldalán, szorosan a járda mellé húzódva, napok óta egy elromlott személyautó vesztegel. A mozgékony járművek elég jól elférnek mellette, de azért útban van. Tíz óra tájban farmotoros autóbusz érkezik. Az oldalán lévő táblákról kiderül, hogy melyik vállalat tulajdona, s hogy munkásszállításra használják. A sofőr előregurul a keskeny úton. majd hátratolat. A legalkalmasabb helyet keresi. Bal felől, az építkezés után maradt egy üres térség, beljebb, az út kanyarulatánál megfelelő bejáró is van. A sofőr végül is valamilyen megfontolás alapján az autóbuszt megállítja a veszteglő kocsi mellett. Nem tíz méterrel előbb vagy hátrább, nem a személyautó előtt vagy mögötte, hanem pontosan mellette. A két kocsi között nincs annyi hely. hogy egy gyalogos áthaladjon. A sofőr kiszáll az üres autóbuszból, bezárja, körülnéz, majd elindul a lakótelep mögötti építkezések felé. Jó messze. Autók kanyarodnak be a főútról, de' kénytelenek visz- szatolatni mert az egymás mellett álló autóbusztól és a személyautótól nem lehet továbbmenni. Torlódás. Dudálás. Szitkozódás. A lakótelep közúti forgalma egyirányú, másfelől nem lehet bejönni. Háromnegyed tizenkettőig megbénul a forealom. Akkor tér vissza az autóbusz sofőrje. A bérház tízemeletes. A svájci licenc alapján gyártott új lift hetenként háromszor- négyszer elromlik, gyakran napokig rossz. Lépcsőmászás közben, az ötödik és a hatodik emelet között meséli a ház egyik lakója: — Tegnap is megyek le a liften a földszintre, tejet akartam hozni a boltból. A liftszekrény éppenhogy megáll. az önműködő ajtó még ki se nyílik rendesen, sőt csak félig, amikor az egyik lakótárs a nyolcadik emeletről szabályosan kirántja a külső ajtót. Mondom neki, hogy így nem csoda, ha állandóan rossz a lift. Rendreutasított, Thiery Árpád: Egy rögeszme utóélete hogy legyek csak egészen nyugodt, ő ért a lifthez, és tudja, hogy mit csinál. Azzal beszállt a liftbe, de hiába nyomkodta a gombot, nem indult el. Kiszállt, gyanakodva nézett rám, nem értette, hogyan lehetséges, hogy én lejöttem vele, ő meg nem tud felmenni ugyanazzal a lifttel. Megint beszállt, nyomkodta a gombot, de a lift nem indult el... Az egyik lakásban, a negyedik emelet táján esküvői vacsora van. Esetleg tivornya? Edénycsörömpölés. Éneklés. Kurjongatás. Ahogy kifér a vendégség torkán. Zeng a környék. Felrémlik az újsághír: egy szigorlatra készülő egyetemista, miután nem bírta tovább idegekkel a tanulószoba közelében dolgozó gőzkalapács rémes zaját, kirohant az. építkezéshez, és a fejét ráfektette arra a cölöpre, melyet a kalapács éppen a földbe sulykolt. Az egyetemistának e vakmerő s nem éppen veszélytelen tette révén sikerült a gőzkalapácsot egy időre elnémítania... A barátom kihajol az ablakomon s hallgatózik. A fejét csóválja. Egy éles fejhang a „legszebb” dalokat harsogja az estébe: Akácos út, Deres már a határ, Lesz még szőlő, lágy kenyér, Találkozás egy boldog idegennel, Elvisz a gyorsvonat engemet is . . . Női hangok csatlakoz^ nak a boldog ostobaság hangerejével. Este kilenc óra van. A védekezés nyilvánvalónak látszik: egyik-másik televíziós készülék hangját felerősítik. Nyár van. Minden hang kitódul a hatalmas bérház U- alakú öblébe, majd összeolvadva az ablakokon át visz- szaáramlik a lakásba. — Erősítsük föl mi is a magnót — ajánlja a barátom. — Agresszióra agresszióval? — nézek rá korholóan. — Mások is így védekeznek. Mifelénk is igy megy. — Az egyik elkezdi, a másik folytatja... — Kénytelen vagy. különben idegrohamot kapsz a másik lelkiismeretlenségétől. Á láncolat végeláthatatlan. Naponta s óráról órára kell elviselni az agressziót, vagy megküzdeni vele. A nemzetközi fórumok állandó témája az agresszió megfékezése. Alapkérdés. Naponta — reggel az újságot olvasva, rádiót hallgatva, este a tévéhíradó előtt — fontolgatás nélkül ítéljük el az agressziót, amely a különböző társadalmakban vagy társadalmakat veszélyeztet. Ugyanakkor a saját magunkban szunnyadó erőszakot és gátlástalanságot gondolkodás nélkül szabadjára engedjük. Néhány hétttel ezelőtt egv világfórumon is szóba került a belső agresz- szió alattomossága, felbecsülhetetlen veszélyessége, a mások alapvető emberi érdekeinek és jogainak legázolása; Jevgenyij Jevtusenko beszélt erről, a szófiai nemzetközi írótalálkozóról készült tévériportban. A legnagyobb emberi tettek közé sorolom a gondolat, a magasabb erkölcs, a humánum felébresztését, csakhogy a hatás kulcsa nem csupán magában az írásban van. hanem az emberben. aki olvassa. Korábban volt egy rögeszmém, hogy az emberek az olvasmányok útján is megjavíthatok. Időközben már letettem erről a rögeszmémről, hiszen ott van helyette a sokkal hatásosabb szabály, rendelet, törvény. így is elég rosszul állunk. MEGYÉNK TÁJAIN KÉK A községben öt helyen áll meg a busz. Év elején nem kevesebb mint hetven tagot vettek fel a tsz-be. Április 1-én a települést közigazgatásilag De- mecserhez csatolták. Az itteni úttörőcsapat májusban megnyert egy országos vetélkedőt. Régen a templom után az iskola volt a legmagasabb épület, ezen a nyáron az iskolánál is magasabb házakat emeltek a hosz- szú út mentén. Ennyit ajánlásként a színes községről, Kékről. Bizonyára a legtöbb olvasó a színhez köti az elnevezést. Van is egy legenda: „Az ősi időkben egy vadász reptében lelőtt egy hatalmas vadkacsát. Az óriási állat testrészei más-más helyen hulltak a földre. Azt a részt Gégénynek nevezték el, ahol leesett a gégéje. Ahol földet ért a hátsó része, a potrohúja, ott Pátrohának nevezték el a települést. A szép, kék színű tollak itt szóródtak szét, azért lett az elnevezés Kék”. A község múltjának és jelenének egyik legjobb ismerője Márton Ferenc iskolaigazgató. Szétfoszlatja a legendát: — Az 1100-as években Kak, majd Kaak volt az elnevezés. A harang nyelvének görbülete hasonló elnevezésű. A mai község is hosszú és görbe. Tehát innen ered a név. A megállapítás Dr. Nyárádi Mihály néprajz- tudóstól való. Mihály bácsi sokáig községünkben élt, most nyolcvanvalahány éves az öreg. A közeljövőben iskolánkban egy emlékvitrint állítunk fel a tiszteletére. A vadkacsalegenda egyébként érthető, hiszen az idős emberek állítása szerint még száz évvel ezelőtt is idáig ért a Tisza árterülete. Erek, patakocskák szelték át a vidéket. Kék a Rétköz peremén fekszik. Erről a tájegységről pedig ezt írja az egyik honismereti útmutató: „Megyénk második vízivilága volt. A Bodrogközzel együtt süllyedt el. A Tisza szabályozásával és a Lónyai-csa- torna megépítésével változott meg a táj arculata. A talaj alkalmas kerti vetemények termesztésére. A rétközi káposzta országos hírű”. J ól gondozott veteményeseket, kisebb gyümölcsösöket és jókora szőlős területet látunk a határban. A szőlő egy helyütt meg is szakítja a települést. Néhány száz méteren a házak helyett szőlőkarók sorakoznak az út mentén. Ázt mondják, direkttermő csak elvétve akad, a nemes szőlő többségét gyümölcsként fogyasztják, a bor már kevés bajt csinál, békés természetűek az emberek. Mellesleg az út két oldalán több mint harminc hektár háztáji szőlő található. A tsz-nek is van két hektár szőlője, a nagy szemű termés jó részét a nyíregyháziak fogyasztják el, mert a puttonyokból a ZÖLDÉRT vállalat boltjaiba kerülnek a fürtök. Ami a zöldséget és a gyümölcsöt illeti, a tsz a megye és az ország egyik legjobb ellátója. Itt aztán megvalósul a kormány idevonatkozó programja. Részben jóakaratból, részben a termőföld kényszeréből főprofil a sárgarépa, a káposzta. Molnár Ferenc, a fiatal tsz-elnök: — Érthető, hogy miért vettünk fel hetven tagot az év elején. Főleg nők álltak munkába, hogy a hagyományos módszerrel termelt, munkaigényes zöldségfélékből még több kerüljön a boltokba. Tavaly a MÉK vállalatnak 500 vagon zöldséget adtunk át értékesítésre. Hogy idén mennyit adunk, azt nem tudom pontosan, mert a belvíz egy kisebb területen kárt okozott. Területünk jelentős része mély fekvésű, nekünk nem mindig áldás a víz. Az említettek mellett nagy mennyiségű magkendert is termelünk. A ki keres, az talál munkát helyben, vagy a környéken. A kétezer-ötszáz lelkes község fiataljai, asszonyai az igazgatási központ fejlesztésének is örülnek. Az ide hat kilométerre fekvő Demecserben épül, fejlődik a gyapjúfonó gyár. Számos kéki asszony naponta buszozik a szomszéd községbe, ahol a könnyűipar néhány szakmáját is ki lehet tanulni. Többen járnak Nyírbogdányba és Nyíregyházára. A legendabeli tollak jó helyre ^ estek, mert Kék busz- szal és vonattal viszonylag könnyen megközelíthető, elérhető. Varga Antalné huszonkét évig volt vb- titkár, az egyesítés óta kirendeltségvezető. Mint mondja, az egyesítéssel az itteniek különböző fórumokon egyetértettek, jó hangulatban mondták ki az igent, de azt kérték, hogy állandó kirendeltsége legyen a községnek, az ügyintézés ne lassuljon, a középtávú fejlődés olyan legyen, amilyennek azt eredetileg tervezték. „Átmeneti nehézség akad, de a dolgok rendben mennek”. A kirendeltségen (a régi tanácsházán) most éppen a közös tanács elnöke tart fogadónapot, a szomszéd irodában ketten is intézik az ügyeket. Farkas József né lép az ügyintézőhöz: — Kérni jöttem. A férjem hatvanhat éves, kevés a pyugdíja, mindössze ezeregyszáz forint. Kivetettek ránk 300 forint községfejlesztési hozzájárulást. Ügy tudom, el lehet törölni, vagy felére lehet csökkenteni. Szeretném, ha eltörölnék. Az ügyintéző válasza: megvizsgálják a szociális helyzetét, majd a végrehajtó bizottság dönt a kérelem felett. Tóth Bertalanná érthető módon nem a legjobb hangulatban érkezett: — Anyám még í'973-ban meghalt, mégis arra szólították fel, hogy most adót fizessen. Az ügyintéző: — Adóhátralékról van szó. Holnap De- mecserből áthozzuk az aktákat, nem szükséges átjönnie. Ha nem jogos a hátralék, természetesen nem kell kifizetnie. A jogosságot, vagy a tanácsi dolgozó tévedését holnap megállapítják. Ügy tűnik, az egyesítés hátránya, hogy az aktákat a szomszéd községben tárolják. Mert Tóthnénak holnap megint be kell jönni a kirendeltségre. A kis kitérő után kopogtassunk be Nagy János tanácselnöknél. Megerősíti a Vargáné által mondottakat. — Kék község ötéves fejlesztési terve továbbra is él. Az eredeti elképzelések szerint minden megvalósul. Egyebek között megoldjuk a belvíz elvezetését, a csatornázást. Ez sok családot érint, főleg a Lenin, a Kossuth és a Dózsa utcán. Felújítjuk az óvodát és az egészségházat. A tűzoltószertár szintén korszerűbb lesz, másfél kilométer hosszan járdát építünk. Elkészült a tanulmányterv, s ennek alapján 1980 és 1982 között törpe vízmüvet kap a község. A régebbi gondokon is próbálunk enyhíteni. Az ivóviz nem nagy gond, hiszen tíz mélyfúrású kutat találunk a hosszú út mentén. (A két névtábla között több mint hat kilométer a távolság. Aki egyik faluvégről átmegy a másikra, az annyi fáradtsággal átmehet Demecserbe is.) A törpe vízmű mégis minőségi változás lesz a község életében. A tanácselnök és az iskolaigazgató együttes panasza: égető gond a tantermek korszerűtlensége. Négy helyen van iskola Kéken, de egyik sem felel meg a mai igényeknek. Már négy szükségtantermet is kialakítottak, de a végső megoldás egy korszerű, tornateremmel is ellátott iskola lenne. Ezt pedig csak megyei támogatással lehet és kell felépíteni.. Jelenleg háromszáztizenhárom iskolaköteles gyereket számolnak a községben. Lehet, pár év múlva többet is számolnak. Az egyesítés után a kirendeltség egyik helyiségét szépen berendezték házasságkötő teremnek. Az anyakönyvvezető asztala mellett látható egy szépen faragott, díszes bölcső. Jelkép és biztatás a házasuló fiataloknak ... A z iskolák és a középületek kisebbek a most épülő emeletes lakóházaknál, A takarékszövetkezet épületét Nyíregyháza felé jövet vesszük észre. Nem nagyobb, mint egy falusi nyári konyha. Mindig tele legyen — az itteniek pénzével. Nábrádi Lajos KM 1977. július 31. 0
