Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
1977. július 31. Q KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Sértődöttek — Mit csinál ön, ha egy beosztotja nem kezd pontosan, vagy mások kárára lazít a munkahelyén? — kérdeztem a nyíregyházi vállalat vezetőjét. „Szólok neki.. — És...? — faggatom tovább, jóllehet előre tudom a választ, hogy ennél többet nemigen tesz, mert kevés az embere és hamar megkaphatja: „Fogom a kalapom és elmegyek .. Nem hiszem el — mondja tovább — mennyire sértődékenyek ma az emberek. Azok, akik nem végzik el becsületesen a munkát? A válasz: elsősorban ők. És ha elmennek, kár értük? — Tulajdonképpen nem — válaszol — de akkor? Mivel bérszínvonallal dolgozunk, sok minden felborul. Meg hát. a munkahelyi demokrácia. Sértett emberünk végigkiabálja a folyósokat, hogy így becsülik itt a dolgozót, hogy nem lehet itt semmit mondani, mert mindjárt visszaütnek, és a többi. így aztán elnézik a késést. Azt, hogy a határidőt nem tartják meg, hogy nap közben lézengenek, hogy a férfiak kimennek a presszóba, a nők meg a divatáruba bevásárolni. Mert ellenkező esetekben ... sértődöttek lesznek az emberek, s kinek jó, ha sértődöttekkel dolgozik? Egyfajta furcsa gyakorlat kap lábra manapság és nem csupán a fenti vállalatnál. Eszerint aki nem teljesíti feladatát és azért netán szólnak neki, megsértődik. Mert úgy véli, ez kifizetődőbb, mint szorgalmasan, pontosan elvégezni a munkát. Van, aki ezt mesteri tökélyre fejleszti. Már előre sértett képet vág, úgy védekezik. Le lehet olvasni az arcáról, hogy vele igazságtalanul járnak el a munkahelyén, neki nem is érdemes többet tenni, úgy sem ismerik el. És hány munkahelyi vezető kapja be a horgot(l), a vállalati békesség kedvéért hány adja fel a „meccset”, nehogy ráfogják: nem törődik az emberekkel. Lehet ezt játszani? — kérdezheti az olvasó. Sokan maguk is válaszolhatnak rá: sajnos igen. Ismerősöm mondja, hogy előléptették, és máshová helyezték. Üj munkahelyén is azt csinálta, mint a régiben. Dicsért, ha kötelességén felül tett valamit valaki, s egyenesen megmondta, ha azon alul. Mégis hamarosan figyelmeztették a felettesei: jóllehet, igaza van, ne mondja ki azt egy az egyben, mert ott ehhez nincsenek hozzászokva az emberek, azon a területen könnyen megsértődnek, s annak káros következményei lehetnek. Vagyis, neki kell változtatnia a stílusán, akkor nem lehet baj. Pedig — ismerem — nem rossz a stílusa. A munkahelyének rossz. Ahol azt vélik elfogadhatatlannak, hogy őszinte, vélik kimondja, amit gondol, hogy észreveszi és szóvá teszi a hibákat és keresi a felelősöket. Valamiféle rendünktől, szellemünktől, elveinktől idegen, arisztokratikus, valami úrhatnám gőg és sértődöttség kapott lábra minálunk néhány munkahelyen, valami olyan, mintha egyesek mentesnek éreznék magukat a tévedésektől, az emberi hibáktól vagy mentelmi jogot szereztek volna azok emlegetése ellen. Ragályos ez a kór. Ragályos és káros, akkor is, ha az egyének kapcsolatában érződik s különösen az, ha általánossá, vállalati szintűvé növi ki magát. Levelet olvasok, amelyben egy szabolcsi szövetkezeti vállalat vezetője sértődött meg, s kér helyesbítést, mert egy írásban az újságíró elfelejtette megemlíteni, hogy az exportot az ő vállalata bonyolítja. Ezután megszólal a telefon és egy megyei hivatal osztályvezetője éles hangon kifogásolja, miért tettük szóvá, hogy vannak, akik késnek az aratással, amikor a megyében általában jól mennek a dolgok. Ügy tudja, — s hangján érződik a sértődöttség — eddig jó volt köztünk a kapcsolat és sejteti, hogy ezzel a néhány sorral most valami jóvátehetetlen történt és nem az ő hibájából. Folytathatnám tovább. Ám ebből is kitűnik, manapság sok helyen sikk megsértődni. Különösen ott, ahol az egyének vagy a közösségek vezetői tudják, hogy érdemes is. Mert ezzel palástolhatják, olykor helyettesíthetik az el nem végzett munkát. A munka, az ország nem ettől megy előre. Mellesleg: könnyen kedvét szeghetjük annak is, aki nem sértődékeny, aki ehelyett dolgozik. Czirják Ferenc pártbizottsági titkárral a záhonyi átrakókörzet jelentőségéről A Záhonyról, a vasúti átrakókörzetről szól- ^ va felsőfokú jelzőket szoktunk használni: Európa legnagyobb szárazföldi kikötője, a barátság állomása, hazánk keleti kapuja. Mennyiben felel meg ezeknek a követelményeknek a nyolc állomást, átrakó pályaudvart, vágányok százait jelentő átrakókörzet? — Munkánkat aszerint ítélik meg, eleget tudunk-e tenni a ránk váró átrakási, szállítási feladatoknak. Megnyugtató, hogy idén, az év első felében mind mennyiségileg, mind minőségileg javult a munka. Több rekordteljesítmény született. Volt olyan hónap, hogy 1 millió 260 ezer tonna árut szállítottunk el. Külön kiemelendő, hogy mintegy 16 százalékkal javult az élő munka termelékenysége. Ehhez természetesen az is kellett, hogy folyamatosan, ütemesen érkezzen az áru a Szovjetunióból, hiszen a dinamikus növekedés így is nem egyszer nehéz helyzet elé állította a körzet vezetőit, dolgozóit. ^ Eszerint elégedett az idei munkával? — Az, hogy becsülettel eleget tettünk a feladatoknak, bizonyos belső nyugodtságot ad. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lehetünk. Tudjuk, hogy van a munkában tartalék, akadnak belső szervezési hiányosságok. A fél év folyamán egyébként nem a körzetben dolgozó hat és fél ezer vasutas foglalkoztatása volt a gondunk, hanem olyan ésszerű szervezés megvalósítása, amelynek révén a legjobban tudtunk alkalmazkodni a feladatokhoz. A A sokféle áru közUl van olyan, amely- ^ nek könnyebb az átrakása, van amit sem géppel, sem kézi erővel nem szívesen raknak át. Ugyanez vonatkozik a gazdaságos munkára is. Hogyan egyeztetik a szűk, üzemi érdeket a vasút, az árut váró vállalatok, egyszóval a népgazdaság érdekeivel? — Nekünk sem közömbös, hogy az egyes átrakóudvarok mennyire vannak leterhelve. A munkát úgy szervezzük, hogy a beérkezés ütemének, a népgazdaság igényének megfelelő sorrendben folyjék az átrakás. Ebben sokat segít, ha egyenletes egyrészről a Szovjetunióból érkező különféle áru megoszlása, másrészt jó az ellátásunk az üres kocsikból, amikbe az átrakott áru kerül. Munkánk eredményességét mutatja, hogy az idén egyetlen vállalattól sem kaptunk reklamációt azért, mert későn kapták a várt nyersanyagot. Olyan viszont előfordult, hogy jelezték: árut várnak, amit egy héten belül meg kell kapniuk a folyamatos termelés érdekében. Az átrakást úgy irányítottuk, hogy a gyárba időben eljusson a várt áru. A Az átrakókörzetben folyó munka minő- w sége meghatározhatja igen sok, alapanyagot gyártó üzemünk ellátását, hiszen a vasúti import több, mint fele itt érkezik be hazánkba. Mennyire érzik át ennek a felelősségét azok a vasutasok, akik nap, mint nap ezzel a feladattal birkóznak? — Visszakanyarodok az első kérdéshez. Ahhoz, hogy megfeleljünk a vasút, a népgazdaság igényeinek, az is kell, hogy minden itt dolgozó ember átérezze ezt a felelősséget. Nem arról van szó, hogy a nap minden órájában erre gondolnak, hanem arról, apai a munkacsúcsok idején van. Elég ismertetni a nehézségeket, hogy kommunista műszakok szervezésével, nagyobb lelkesedéssel vegyenek részt a munkában, sorolják a helyi érdekeket, s előtérbe helyezzék a szállítást. A Ha Záhonyban fennakadás van a mun- v kában, akkor arról hamar tudomást szereznek a megyei és az országos irányító szervek. Az, hogy szinte mindig szem előtt van a munkájuk, megköveteli-e, hogy segítséget is kapjanak a felsőbb szervektől? — Része vagyunk a vasútnak. Ilyenformán sok esetben nem nálunk születnek a döntések, mi a végrehajtásért vagyunk felelősök. Ám a kapcsolatok úgy alakulnak, hogy egyre inkább kikérik a helyi szervek véleményét a tervek összeállításában. Figyelembe veszik, hogy az üzemeltetés szempontjából mire vagyunk képesek. Igen sokat jelent, hogy a megyei pártbizottság kiemelten foglalkozik a körzettel. Az 1975-ben Záhonyban tartott végrehajtó bizottsági ülés már az V. ötéves tervi feladatokat szabta meg. A MÁV vezérigazgatósága, a debreceni igazgatóság irányító munkája, támogatása teszi lehetővé a tervek teljesítését. Ezt segítik elő a személyes kapcsolatok is. A Nem jelent w bírálást? ez esetenként másfajta el— Egyértelműen nem. A személyi kapcsolatok azért jöttek létre, hogy a cél, az áruszállítási terv végrehajtása valósuljon meg. Czirják elvtárs, mint az üzemi pártbizottság titkára, nem vesz részt a közvetlen irányító munkában. Amikor a párt gazdaságirányító szerepéről beszélünk, akkor ezt hogyan érvényesítik? — A nálunk folyó pártmunka sajátossága, hogy elsősorban a népgazdasági tervekben megszabott feladatok végrehajtását segítjük elő. Említettem, hogy az átrakókörzet munkája is végrehajtó jellegű. Mindez nem jár azzal, hogy nem elemezzük a helyzetet, nem gondolkodunk önállóan. A körzetben 22 alapszervezetben több, mint 900 kommunista dolgozik. Ez egy olyan mag, amely nélkül a gazdaságpolitikai feladatok maradéktalan elvégzése nehezen volna elképzelhető. A pártmunka része az is, hogy olyan hozzáértő, jól felkészült emberek kerüljenek a vezető posztokra, akik kellőképpen tudják irányítani, nevelni a munkáskollektívát. A növekvő önállóság fokozott felelősséget von maga után, s ezt az emberi magatartás szerves részévé kell fejleszteni. A Az átrakókörzet munkája közvetlenül ^ összefügg a szovjet vasutasok munkájával. A Szovjetunióból érkező import- és tranzitszállítmányokat a magyar vasutasok rakják át, míg a tőlünk exportra kerülő árukat a szovjet vasutasok fogadják. A határ két oldalán folyó munkáról elmondják, hogy a barátság szálai fűzik össze. Mit jelent ez a barátság a valóságban? — A zavartalan munkavégzésnek két nagy feltétele van. Az egyik a megfejelő üres vasútikocsi-ellátás, ami a magyar vasutasokon múlik, a másik a beérkező’ árunak fajta, szerkezet szerinti megoszlása, ami szovjet barátainktól függ. Nyilvánvalóan fennakadás lenne nálunk, ha például az egyik nap csak vasércet hozna minden szovjet szerelvény, a másik nap kizárólag kézi átrakásra váró áruk jönnének. A mai áru- mennyiségek mellett csakis az ütemes,. egyenletes szállítás lehet a jó. Ehhez segítséget ad a másfél évtizedes múltra visszatekintő munkaverseny, amely a határállomások, Záhony, és Csap, illetve Eperjeske és Bátyú között alakult ki. Ennek révén a körzet vasutasainak és a szomszédos Kárpátaljának, az ungvári aligazgatóság vasutasainak kapcsolatai is jók. A versenyben részt vevők gondoskodása, barátsága, egymás helyzetének ismerete sok nehéz helyzeten átsegített bennünket. ^ Vannak személyes kapcsolatok is? — Egyre több. Azok, akik mindennap telefonon kapcsolatban állnak egymással, szeretnék személyesen is megismerni a másikat. A munkaversenyben minőségi változást az MSZMP XI. kongresszusára kibontakozott verseny hozta, amelyhez a szovjet vasutasok is csatlakoztak. Mi az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére indított versenynél viszonoztuk ezt. Most pedig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított versenyben az állomásirányítók legjobbjai külön kihívták a határ túlsó oldalán dolgozó hasonló brigádot, a körzetirányítók, szocialista brigádvezetők személyesen is találkoznak, együttes kommunista műszakon vettek részt Záhonyban, illetve Csapon. ^ Mit ad a munkaverseny? — A versenyvállalások főbb pontjainak a felsorolása is azt bizonyítja, hogy ezekben a hónapokban még többet szeretnénk letenni az ország asztalára. Az áruszállítási terv maradéktalan teljesítése már önmagában jelentős eredmény a megnövekedett meny- nyiségek figyelembe vételével. Fél év alatt például egymillió tonnával több árut szállítottunk, mint a múlt év hasonló időszakában. Emellett javítjuk a gépi berendezések kihasználását, a teherkocsik jobb kihasználásával vonatok tucatjait takarítjuk meg, a munka termelékenységének növelése a gazdaságosabb munkavégzést segíti elő. A körzet vasutasai 60 ezer óra társadalmi munkát végeznek a vasút és Záhony területén. Ám ugyanilyen jelentősek azok a felajánlások, amiket az ungvári aligazgatóság munkaversenyének támogatására tettünk. Azzal, hogy csökkentjük a szovjet vasúti kocsik és mozdonyok magyarországi tartózkodási idejét, óvjuk a kocsikat a sérülésektől, náluk is meggyorsítjuk a munkát. A A versenyfelajánlások a körzet egész w munkájára vonatkoznak. Miben nyilvánul meg az egyes emberek munkája, jobb hozzáállása? Egyáltalán a vezetőkön kívül a munkások is tudják érzékelni nap, mint nap a munkaverseny hatását? — Azzal, hogy a csepeli versenyfelhíváshoz a szocialista brigádvezetők kezdeményezték a csatlakozást, máris széles alapja teremtődött a versenynek, amit a vezetők felkaroltak. A célokat úgy választották meg, hogy azok az éves terv teljesítését szolgálják. A felajánlásokat lebontottuk kisebb kollektívákra, egyénekre. Hiszen teljesen más a feladata az átrakómunkásnak, mint a pályafenntartáson dolgozónak, a kocsirendezőnek. Havi brigádértekezleteken, termelési tanácskozásokon értékelik az eddigi teljesítéseket, ismertetik azokat a gyenge pontokat, ahol változtatni szükséges. A A vasút egy időben elmaradt más vállalatok fejlődésétől, a dolgozók élet- és munkakörülményei nem javultak eléggé. A záhonyi körzetben mi a helyzet? — Az utóbbi években dinamikus a fejlődés. A legfontosabb, hogy komplexen fogjuk fel. Nem csak a munkahely, a munka- körülmények javítása a célunk, hanem a szocialista embertípus kialakítása, az élet- körülmények javítása. Ezért épülnek újabb lakások Záhonyban, ennek tudható be a megszépült, felújított művelődési ház elkészülte, a sporttelep bővítése. A Van-e olyan terület, amelyen változtatna? — A változtatás a fejlődés velejárója. A kormány a körzet IV. fejlesztési programját a közelmúltban hagyta jóvá. Eszerint 1982-ig 2,2 milliárd forint értékű beruházás valósul meg, hogy a növekvő áruszállítási igényeknek megfeleljünk. Ehhez igazítjuk az irányító munkát is. A most folyó hatásköri átrendezéseknek az a céljuk, hogy a szervezet még jobban igazodjon az átrakás mennyiségi, minőségi és gazdaságossági feladatainak mgvalósításához. A pártmunkában az eddiginél magasabb szinten kell megvalósítani a következetes ellenőrzést, a személyes példamutatáson keresztül a cselekvő résztvételt. A ön tudományos igénnyel is elemzi a magyar—szovjet vasúti áruforgalom alakulását. Erről írt szakdolgozatot, ebben a témakörben készül doktori disszertációra. Megítélése szerint milyen tartalékok vannak? — Elsősorban a közlekedésben lévő munkamegosztás fejlesztése szükséges. A vízi és közúti közlekedés igénybevétele mellett a vasúti szállításban a korszerűbb módok, a konténeres, a rakodólapos szállítás fejlesztése, ami gyorsítja és könnyebbé teszi az átrakást. A meglévő létszámmal jobb eredményeket tudunk elérni az irányítás mechanizmusának korszerűsítésével, a számítógépes program kialakításával. Mindez hatékonyabb vezetést tesz lehetővé. A A nehéz fizikai munkát jelentő kézi át- w rakásnak akkor nincs jövője? —• Ha néhány száz átrakómunkással több lenne, annak nagyon örülnénk. Bár a nehéz fizikai munkát igénylő átrakás részaránya csökken, azonban a mennyiségek emelkedésével még a következő években is abszolút mértékben nő a fizikai igénybevételt kívánó áruk mennyisége. Az átrakómunkások kemény, az időjárás viszontagságainak kitett munkát végeznek, gépesítéssel — miután minden művelethez, árufajtához egyedileg külön gépet kell tervezni, gyártani — csak hosszabb távon lehet megszüntetni ezt a munkát, ezért fokozzuk az átrakómunkások megbecsülését, szeretnénk, ha néhány éven belül ők is részesülnének a korkedvezményes nyugdíjban. ® Köszönöm az interjút. Lányi Botond jVasárnapi| lllMTERJüj
