Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

4 KELET-MAGTARORSZÁG 1977. július 31. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: UEtfö: Belgrádiján folytatódik az európai biztonsággal fog­lalkozó előkészítő találkozó — Afrikai frontországok csúcs- értekezlete Zambiában — Or­szágos forradalmi operatív parancsnokság alakul Etiópiá­ban KEDD: Kádár János és Leo­nyid Brezsnyev baráti talál­kozója a Krímben — Az olasz kormányfő a Fehér Házban tárgyal SZERDA: A genfi leszerelési bizottságot tájékoztatják a szovjet—amerikai—angol meg­beszélésekről a teljes atom­csend érdekében — Előter­jesztik az új török kormány- programot CSÜTÖRTÖK: Közvetítő tevé­kenység a tartós egyiptomi- líbiai tűzszünet megvalósítá­sáért, amerikai fegyverszállí­tási ígéret Csádnak — Pakisz­tánban megszüntetik Bhutto házi őrizetét — Spanyolország közös piaci tagságáért folya­modik PÉNTEK: Ellentmondó jelenté­sek a súlyosbodó harcokról etióp és Szomáliái csapatok között — Kuala Lumpurba összehívták az ASEAN-orszá- gok állam- és kormányfőit — Bejelentik a következő szov­jet-amerikai külügyminiszte­ri találkozót. SZOMBAT: Újabb feszültség­hullám Dél-Afrikában — Ak- cióhét a neutronbomba ellen Ki újabh antikommunista elméletek és céljaik A „tudományos-műszaki elitről” szóló elméletek 3. Réti Ervin A HÉT 3 KÉRDÉSE 1. Hogyan állnak a belg­rádi előkészületek? Néhány technikai-szervezési kérdés­ben a héten megegyezés tör­tént, de a lényeget illetően továbbra is jelentősek az el­lentétek. A szocialista or­szágok abból a kézenfekvő tényből Indulnak ki, hogy a helsinki záróokmány ponto­san lefektette és körvonalaz­ta a belgrádi találkozó lehe­tőségeit és feladatait. Nyuga­ti részről azonban nem tit­kolt kísérleteket tesznek a helsinki dokumentum „át­írására”, s el akarják téríte­ni a megbeszéléseket az ere­detileg kijelölt pályáról. Ezért a látszólagos napirendi és egyéb viták mögött a szemben álló vélemények üt­köznek. A belgrádi találkozó sikere természetesen összefügg az enyhülés általános helyzeté­vel és a részt vevő 35 or­szág kapcsolataival. A kétol­dalú viszonylatokban pedig közismerten kiemelt helyet foglalnak el a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgya­lásai. Moszkva és Washing­ton kapcsolatai ma koránt­sem olyanok, mint lehetné­nek, az új amerikai admi­nisztráció magatartása, kü­lönösképpen pedig a fegyver­kezési hajsza kiterjesztése új területekre (szárnyas rakéta, neutronbomba, rakéták) fé­kezi, sőt visszaveti a fejlő­dést a SALT-szakértök ülé­sei (a héten két alkalommal találkoztak Genfben), a tel­jes atomcsend érdekében folytatott eszmecsere, vala­mint a szeptemberi bécsi Gromiko—Vance-találkozó bejelentése azonban jelzi a Leonyid Brezsnyev, az 9ZKP KB fötilkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke baráti találkozón fogadta a Krímben Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát. Képünkön: a két állam­férfi beszélgetés közben. A z antikommunizmus mai ideológiája „sa­játos” módon érté­keli a tudomány, a kultú­ra, a civilizáció vívmányá­nak ideológiai-politikai vonatkozásait. Ezen a te­rületen ugyancsak megfi­gyelhető néhány új moz­zanat. Sok mai antikommunis­ta ideológus igyekszik be­bizonyítani azt, hogy a tu­domány és kultúra fejlő­dése veszélyes a szocialis­ta rendszer viszonyai kö­zött, ahol — rágalmazó koncepcióik értelmében „totalitarizmus” van és „hiányzik a szellemi sza­badság”. Ezzel kapcso­latban az utóbbi időben az antikommunizmus ideo­lógiája közvetlen fellazító kísérleteket tett a szocia­lista kultúra és tudomány kompromittálására. Miközben a szocialista országokban erősödik a gazdaság és kultúra kü­lönböző területeinek, a szocialista társadalom sok­rétű szociális folyamatai­nak tudományos irányítá­sa, az imperializmus ideo­lógusai ezen országok fő jellemzőjeként a „kom­munista tudományos elit” megjelenésének hamis té­telével hozakodnak elő: a Szovjetunióban és a szo­cialista közösség más or­szágaiban az állami ter­vező- és irányítótevékeny­ség erősödését szofista mó­don értelmezik. A szovjet állami rendszer jellemzé­se végett minduntalan „az intellektuelek totalitariz­musa” új rágalmazó ter­minushoz folyamodnak. Ezek a koncepciók az ál­lam és a tudomány, a tu­domány és a demokrácia között a szocialista társa­dalomban kialakult köl­csönös kapcsolatok telje­sen eltorzított, hamis ér­telmezésén alapulnak. A legújabb antikommunis­ta koncepcióknak csak­úgy, mint általában az im­perializmus ideológusai ál­tal kialakított antikommu­nista koncepciók többsé­gének az az alapvető hi­bája, hogy a szerzők szán­dékosan figyelmen kívül hagyják a szocialista tár­sadalom osztálystruktú­ráját és társadalmi politi­kai viszonyait. Az ember ember által való kizsák­mányolásának felszámo­lásával teljes mértékben megszűnnek azok a szo­ciális feltételek, amelyek lehetővé teszik a technika elidegenítését, a techniká­nak az ember érdekei el­len való felhasználását, bármiféle szűk csoport uralmát. Az imperialista ideoló­gusok minden eszközzel leplezik azt a tényt, hogy a szocialista államban a vezetés a munkásosztály kezében van, hogy a tu­dományos-műszaki for­radalom közepette a mun­kásosztály és az értelmi­ség egyre közelebb kerül egymáshoz. Mindez pedig éppenséggel nem azt je­lenti, hogy létrejönnek a feltételek valamiféle „an­tidemokratikus elit” meg­jelenéséhez vagy a szo­cialista állam tevékenysé­gében a demokratikus el­vek valamiféle egyéb megsértéséhez. Az impe­rialista ideológusok állítá­saival szemben nem a tu­dományos-műszaki értel­miség és a munkásosztály közti antagonizmusok jel­lemzik a szocialista tár­sadalmat, hanem a prole­tariátus, a tudomány és a technika szövetsége, amelynek szükségességére és jótékony következmé­nyeire Lenin rámutatott. A proletár szocialista de­mokrácia természete olyan, hogy a szocialista haladás és a legszélesebb néptömegek érdekeit ki­fejezve a legkedvezőbb fel­tételeket teremti meg a tudomány és a technika fejlesztéséhez. A szocialista állam megszünteti a kizsákmá­nyolást és a kizsákmányo­lok kiváltságait, az embe­riség történetében első íz­ben biztosítja a valóban egyetemes jogot a műve­lődésre,; s ezáltal lehetővé , - 'í teszi ^»Jdolgozók milliói szárnáj%, hogy a tudo­mányt és a kultúrát szé­leskörűén, elsajátítsák; népi tömegbázist teremt a tudomány és a technika fejlesztéséhez. A szocialista állam ugyanakkor a pro­letár internaciona­lizmus, a lenini nemzeti­ségi politika következetes megvalósításával minden nemzet és nemzetiség, va­lamennyi dolgozó számára biztosítja ezt a lehetőséget. A kizsákmányolás meg­szüntetésével távlatokat nyit a tudomány és a kul­túra minden oldalú fej­lődéséhez, amelyeknek ér­vényesülését a progresszív rendszer viszonyai között nem gátolják az önző ma­gántulajdonosi érdekek megnyilvánulásai. Az amerikai és angol fegy­verszállítási, valamint szaúd- arábiai pénzbeli segélyígére­tek bizonyítják az igazi szán­dékokat. 3. Mi a jelentősége az ASEAN-csúcsnak? Malaysia fővárosában, Kuala Lumpur­ban rövidesen összeül az öt ASEAN-ország (Indonézia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld s a vendéglátó Ma laysia) csúcsértekezlete. Nemcsak egymással tárgyal­nak, hanem napirenden lesz a SEATO hivatalos halotti levelének kiállítása, tehát a tömb feloszlatása. Ezzel egy idejűleg azonban Washing­tonban nem titkolják, hogy az ASEAN szövetségen belül szívesen látnák a katonai együttműködés erősödését. Az öt ország közül Thaiföld és a flz Országos Béketanács elnökségének állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról) má szélesedett szocialista munkaverseny is, amelyet Csepel dolgozói hirdettek meg a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére. Meggyő­ződésünk, hogy a szocialista építésben elért eredmények tovább növelik a szocializ­mus vonzerejét, a szocialista Magyarország tekintélyét és súlyát a békés egymás mel­lett éles politikájának erősí­tésében. Az Országos Béketanács elnöksége a helsinki doku­mentumok ünnepélyes alá­írásának második évforduló­ján, kontinensünk és világunk békéjének, biztonságának ér­dekében sürgeti az európai biztonsági és együttműködé­si konferencia záróokmányá­ban foglalt célkitűzé­sek következetes meg­valósítását. Meggyőződésünk, hogy a belgrádi tanácskozá­sokon Európa és a világ né­pei érdekeinek megfelelően tovább erősödik az enyhülés az államok közötti együttmű­ködés. A magyar békemozga­lom a jövőben is mindent megtesz ennek előmozdításá­ra. Országos Béketanács elnöksége Pintér István : Gyilkosság a Polanski- villában ____________15.____________ Jóllehet a derék Michael Watson őrmester, a fegyve­ren található nyomok leg­nagyobb részét ostobán meg­semmisítette, a fegyverszak­értői vizsgálat mégis né­hány fontos támponttal szol­gált. A dobtárban két töl­tényt és hét üres hüvelyt ta­láltak, s ez megfelelt a hely­színi szemle és a boncolás jegyzőkönyvben rögzítettek­nek. Azt is meg tudták álla­pítani, hogy ebből a fegyver­ből érték Rámentet a lövé­sek. A tárgyalás 1970. június 15-én kezdődött meg. Az esküdteket a tárgyaláson ki- vül — attól tartva, hogy a Manson-banda még szabad­lábon maradt tagjai végez­nek velük —, a Los Angeles-i Ambassador-szállóban őriz­ték. Több mint fél esztende­ig, családtól, külvilágtól el­zárva éltek az esküdtek, amikor az első esküdt, a 24 éves Larry D. Sheely elvesz­tette a türelmét. Bejelentet­te; nincs többé abban a hely­zetben, hogy részt vegyen a bíróság munkájában. Felesé­ge nem tudja már egyedül nevelni a két kis gyereket, ha ez így megy tovább, tönkremegy a házassága. A család egyetlen autóját, — amely nélkül az Egyesült Államokban nem lehet élni — éppen szétszerelte, deösz­szerakni már nem, tudta, amikor esküdtnek jelölték. Sheely lázadása volt a jel. Egymás után jelentkeztek a többiek is: nem bírják to­vább, ez rosszabb, mintha börtönben ülnének, s külön­ben is, rettenetesen érinti őket, hogy ők maguk ugyan biztonságban vannak, de családjuk ki van téve a bandatagok bosszúhadjára­tának. Az a veszély fenyegetett, hogy a tárgyalást, amelyen már elhangzott a koronata­nú, Linda Kasabian minden­re kiterjedő és a vád képvi­selője szerint a bíróság szá­mára meggyőző vallomása, az esküdtek lemondása, visszalépése miatt meg kell majd ismételni. A bíró, Charles H. Older döntött. Az esküdteket kiengedte az Am- bassador-szállóból, és elren­delte, hogy otthonukban kell őket őrizni, biztonságukról gondoskodni. A Los Angeles-i hatóságoknak nem kis erő­feszítésükbe került, hogy eleget tegyenek az utasítás­nak. Rendőrök százait kötöt­te le ez a háziőrizet. A banda újabb rémtettéi­től való félelmet nem tekint­hetjük túlzottnak, hiszen a tárgyalás alatt a szabadlá­bon maradt tagok tüntetést rendeztek. Leborotvált fej­jel ülősztrájkot tartottak a bí­róság előtt — Manson, két hét­tel a tárgyalás után a tár­saival együtt leborotvált fej­jel jelent meg a tárgyalóte­remben, követői ezt utánoz­ták. S valamennyien X-jelet karcoltak a homlokukra. An­nak a jelképe akart ez lenni, hogy „kiikszelték” ma­gukat a társadalomból, mely­nek — szerintük — nincs jo­ga felettük ítélkezni. Mégis ítélkezett. Mansont, Susan ' Atkinsot, Patrícia Krenwinkelt, Leslie Van Houtent, valamennyi vádlot­tat halálra ítélték. Egy má­sik tárgyaláson, amely a Hin- man-gyilkosság ügyében folyt, Charles Watsont és Robert Beausoleilt sújtották a legsúlyosabb büntetéssel. Néhány bandatag, mint pél­dául Lynette („Squeaky”) Fromme enyhébb büntetést kapott. Ö nemsokára szaba­dult, s aztán ismét hallhat­ta nevét a világ. A halálos ítéleteket nem hajtották végre, mert 1972. február 18-án a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság a halál- büntetés ellen döntött. így hát Mansonék büntetése élet­fogytig tartó börtönre válto­zott. Manson Észak-Kalifor- niában, a szökésbiztosnak tartott ' Folsom-börtönben morzsolja éveit. Feltételes szabadlábra helyezésről leg­feljebb 25 esztendő elteltével, 1994 végén lehetne szó, de számára az életfogytiglan va­lóban élete végéig tart. Azt mondják, nagyon ritkán hagyja el a celláját, nagyon fél fogolytársaitól. Egy em­ber, aki félelmet terjesztett, és ezzel tartotta hatalmá­ban környezetét, most resz­ket saját környezetétől. Senkit nem fogad bizalmá­ba, csak a legszükségesebbek közlésére nyitja l:i a száját. Lassan, tagoltan már tud ol­vasni, írni még mindig nem tanult meg. Az első esztendőben még egészen másképpen viselke­dett. A félelem akkor hatal­masodott el rajta, amikor hat követőjének kísérlete, hogy kiszabadítsák őt a börtönből, kudarcot vallott. A támadó­kat egy'nő, Mary Brunner, az egykori „család” első tag­ja vezette. Tervük első lép­csőjét megvalósítanák, egy fegyveres rablótámadással 140 fegyvert zsákmányoltak a kiszabadulási akció céljára. Később a rendőrség elfogta őket. Kiderült, hogy egy re­pülőgéprablás esélyeit is mérlegelték: túszok ejtésével próbálták volna elérni, hogy „Jézus Krisztus” kijusson a börtön jólőrzött falai közül. Manson egy titkot őriz, mindmáig. A bíróság előtt hét gyilkosságot bizonyítot­talj Mansonra. de egy vallo­más szerint egyszer 35 ém- ber életének kioltásával di­csekedett barátainak. Bugliosi ügyész kommen­tárja: r Hajlok rá, hogy e tekintetben elhigyjem, amit mondott.” (VÉGE) P-fy a vH I ÍLAliÍE kibontakozás lehetőségeit is. Hangsúlyoznánk — a lehető­ségeket —, amelyek valóra váltásáért sokat kell tenni, hiszen az Európa körüli poli­tikai klíma aligha mondható egyenletesnek... 2. Mi a helyzet Etiópia kö­rül? A gyarmatosítás idősza­ka sok más súlyos örökség mellett számos területi vi­tát hagyott hátra, hiszen a kolonialisták befolyási övé- zetei mesterségesen szakítot­tak szét törzseket, tájegysé­geket. Ezért szinte törvény- szerűek a határkonfliktusok, időszakonkénti robbanások Afrikában. A szenvedélyek szabadjára eresztése egyik érdekelt ország számára sem hasznos. A veszély ugyanis abban áll, hogy ezeket a konfliktusokat sietnek ki­használni mindazok, akik a Közel-Keleten és Afrikában egy sajátos „Pax America- nat”, a washingtoni recept szerinti rendezést kívánnak. Fülöp-szigetek eddig a SEA­TO tagja volt, s az amerikai­ak főként Bangkokra tá­maszkodva szívesen segíte­nék, befolyásolnák „kívül­ről” az államcsoportot. Te­vékenyebbé vált Japán is. Részben az Egyesült Álla­mokkal egyeztetve terveit, részben saját számlára dol­gozva, hiszen Délkelet-Ázsia régi célpontja a szigetország gazdasági expanziójának. A tömbtemetés mutathatja, hogy az Egyesült Államok nem képes már a régi mó­don folytatni politikáját eb­ben a fontos térségben, a vi­etnami vereség hatása to­vábbra is kisugárzik. Az ASEAN-tervek azonban jel­zik, hogy Washington egye­lőre nem céljain és szándé­kain, hanem csupán beavat­kozásának módszerein vál­toztatott ...

Next

/
Thumbnails
Contents