Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
1977. július 31. KELET-MAGYARORSZÁC 3 r Uj üzemek vezetői Minele örült, mi bosszantotta ? Kertész Mihály Szél Mihály Kovács Ferenc Vas Mihály Dorogi György Kombáinosok a nehéz aratásról •HÁROM VEZETŐT „NYÜTT EL” rövid három év alatt az egyik új üzem a megyében. A másiknál az indulás után röviddel derült ki, hogy rosszul választottak, a néhány száz emberrel dolgozó gyárban a kezdeti rossz eredmények nem annyira a munkások tapasztalatlansága, mint inkább a vezetés gyenge színvonala miatt vannak. A harmadik helyen fűhöz-fá- hoz szaladgált az egyik leváltott vezető, hiszen — úgymond — ő a nap 24 órájából 26-ot dolgozott a gyárért. mégsem jöttek az eredmények. Ugyanígy lehet sorolni az ellenpéldákat is. Van olyan nyíregyházi új gyár. amelyik a nagyvállalat versenyében rendre az elsők közé tartozik, egy másik városunkban az új profil kialakításához érkezett új vezető szinte csodákat művelt, ahogy a munkáskollektívát mozgósítani tudta a sokkal nagyobb feladatokra. Honnan kerültek ki a jó_ nak bizonyult, s honnan a gyengébb eredményeket felmutató vezetők? Egyáltalában milyen szempontok alapján választják ki őket? Pontos receptet erre nem lehet találni. Az egyik helyen a budapesti anyagyárból jött jó szakember mondott csődöt, a másik vállalatnál pedig éppen egy ilyen szakemberrel váltották fel a helyből, másik üzemből jött vezetőt. Olyan példa is akad, hogy az lett a jó vezető. aki csak a helyi viszonyokat ismerte, a gyártást együtt tanulta meg a munkásokkal. míg a másiknál a helyi viszonyok ismeretének hiánya okozott összeütközést munkások és vezetők között. AMIKOR EGY ÜJ ÜZEMET INDÍTANAK, akkor az alapító^ áttekintik a szakember-szükségletet, kezdve a munkásoktól a művezetőkön át a legfelsőbb vezetőkig. Szinte kivétel nélkül egyeztetik az álláspontjukat a helyi, megyei párt- és társadalmi vezetőkkel is. Az érdek közös, hiszen az új üzemet létrehozó vállalatnak a mielőbbi termelés a fontos, a megyének szintén az a ]ó, ha korszerű, technikával felszerelt. jó termékét előállító üzemei vannak. Miért akadnak mégis olyan vezetők, akiket le kell váltani, akik helyett újat kell kinevezni? Az okok korántsem megyei jellegűek. Most kezdjük megtanulni, hogy a káderkiválasztás mennyire összetett folyamat, a vezetés mennyi szakértelmet. különleges képességet kíván. A szakirodalom 40—50 pontban összegezi, hogy a jó vezetőnek milyennek kell lennie, milyen követelményeknek kell megfelelnie. Mert igaz ugyan, hogy igazgatót sokszor könnyebb találni, mint egy jó szakmunkást, de nem biztos, hogy a jó pénzért, a magasabb társadalmi megbecsülésért jelentkező igazgató valóban ért is a vezetéshez. Közismert, hogy a vezetők kiválasztásánál három főbb szempontot érvényesítenek. A szakmai felkészültség, a politikai megbízhatóság és a vezetői készség ez a három ismérv. Közülük az első kettő az, amelyiket talán a legkönnyebben le lehet mérni. A harmadik viszont papírokkal nem bizonyítható, több jó emberi tulaj- dóság összessége. Hiszen — ahogy a megyei példák is bizonyítják — hiába a vállalati központból jött jó szakember. ha csak utasítani tud. ha azonos mércét állít fel az emberekkel szemben az új üzemben, mint a régi helyén. Tudni kell. hogy az utóbbi években indult gyárakban egyszerre tanulták a szakmát, a munkássá válást az oda kerülők. Másutt a „lépésváltás” nem sikerült. Az, aki helyben, a kisebb üzemben jó vezetőnek bizonyult 'nem volt képes átállni a megváltozott méretekre, nem tudta a vezetői munkát megosztani a munkatársak között, ezért bármennyit is dolgozott, a várt eredmények elmaradtak. AZ ÜJ ÜZEMEKBEN egyszerre kell megküzdeni a technológiai problémákkal, s ugyanakkor szükséges erőt fordítani arra, hogy összekovácsolódjék egy, a gyárért élő, lelkesedő munkásgárda. Néha engedmé. nyékét érdemes adni, hogy a későbbiekben annál jobb eredményeket lehessen elérni. Gyakori, hogy elég középvezető sincs, a legjobb fiatal munkások a tanulás mellett kerülnek vezető posztokra. A kisebb szakmai és élettapasztalattal rendelkező csoportvezetők, művezetők irányítása pedig még differenciáltabb bánásmódot kíván. Az, hogy ha nem is azonnal. de rövid időn belül megtalálták a legjobb vezetőket az új üzemeknél arra mutat, hogy akad a megyén belül alkalmas ember. Az ő segítésük, támogatásuk, hogy eleget tegyenek a rájuk’váró feladatoknak, az irányító szervek feladata is. Most. amikor már kevesebb új üzem épül, az utánpótlás, a második vonal megerősítése a fontos. L. B. Nem furcsa ötlet, két hét aratási porát magukon viselő kombájnosokat arról faggatni: minek örültek, mi bosz- szantotta őket a kombájn nyergében. A színhely: a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság újfehértói kerülete. A telephelyet így nevezik: Kovácstanya. Ide tértek meg az ötszáz hektár termésének le- aratása után a fiatal kombáinosok. hogy átnézzék, kijavítsák és „lefürösszék” a kombájnokat. Másnap reggel 4 órakor már indultak a tangazdaság másik kerületébe. Gyulatanyára, ahol elkelt a segítség. Indulásuk előtt így elevenítették fel aratási élményeiket: A műszer bosszúja — Legmaradandóbb bosszúságom az volt, hogy elfojt a hűtővizem — kezdi a rosz- szabbik élménnyel Kertész Mihály, a kombájnosbrigád vezetője. — Sajnos, o műszer nem jelezte, hogy baj van, A durranás figyelmeztetett, de már folyt az olaj és égett is, A gumicső tömítése ment ki, de el se tudja képzelni, milyen kellemetlenséget . tud okozni egy ilyen apróság. Négy órát kellett állni miatta, amíg sikerült megjavítani... — A termés nagyon dűlt volt, különösen vigyázni kellett az első fogásra. Sokkal lassabban tudtunk haladni, mint tavaly. Egy műszak alatt 1600—1800 mázsát arattunk az idén. tavaly, tavalyelőtt megvolt a 2000—2500 mázsa is. — Az öröm? Amikor végre hazaértünk. Nem kellett elringatni az embert. S még egy: két kis nyuszit fogtam, ott kuporogtak a kombájn előtt. A kislányom nagyon boldog volt. Lucernával eteti, aztán elengedjük, mint tavaly... Szél Mihály a brigád legidősebb kombájnosa. Ö is az idei nehéz aratást említi elsőként. A termés dőléséhez kellett igazítani a kombájnok útját, nem a szabályos, „szép” rend, hanem minden szál levágása volt a lényeg. Két szekér szalma — Emlékszem, 68-ban még éjjel 2-kor is tudtunk aratni. Az idén legfeljebb fél tíz-tíz óráig. A párás levegő nem engedte tovább, a szálak nyirkossá váltak. Az öröm? Amikor mondja a feleségem, hogy a kislányom megint kérdezte: reggel, amikor elment apa, megcsókolt? — Mi az élmény? — kérdez vissza Kovács Ferenc. Amikor megcsúszik az ékszíj és eldugul a szalma. Két kézzel kell kiszedni, bent a kombájn belsejében. Por. meleg ... Néha két szekér szalmát szedünk ki kézzel, egy A z alkonyi nap sugárnya. lábjai fényszóróként pásztázzák a kis Csa- ronda patakot. A csónak halk súrlódással köt ki a parton. Gazdája, Baráth Gusztáv mosolyogva mutatja az üres hal- kaskát. Ma sem fogott semmit, de hát nem is az eredmény a fontos. A csend, a falu alatt tóvá szélesedő folyócska mindenért kárpótol. — Látja, ezt is megértem. Nyugdíjas és horgász lettem — ül le a parton, az egyik felfordított csónak peremére. — Pedig, ha jól belegondolok, még most voltam legény- ember. Huszonnégy esztendős fejjel közvetlenül a háborút követő hónapokban, 45 végén kaptam meg a párttagsági könyvemet. Rögtön MA- DlSZ-titkár lettem, és~ 46-ban már Tákoson, Csarodán. Má- rokpapiban szerveztem a pártot. — Negyvenöt előtt mivel foglalkozott? — Apámnak másfél vékás, azaz 800 ölnek megfelelő földje volt, azon dolgozgat, tunk, meg mikor milyen munka adódott a nagygazdáknál. Szakmányosok voltunk, tizenhatodában arattunk. Aztán a háborúba bevittek katonának. — Hogyan került kapcsolatba a párttal? — Nem volt nehéz, mert a párt nézetei nem voltak ismeretlenek. Apámat, a húszas évek legelején hazatoloncol- ták Amerikából nézetei miatt, s itthon is állandóan figyelték a csendőrök. Ha képórába is beletelik. Ez aztán az élmény... Mi a jó? Hogy mindig volt rendesen üzemanyag. jól dolgozott az üzemanyagos, Varga Zsiga bácsi... Hallja a dicséretet az üzemanyagos is, de ő nem * nagyon örül az elismerésnek. Panasza van. Biciklin, gyalog, alkalmi teherkocsin jut ki a földekre és haza. — Éjfél is eljön, mire hazaérek. És nem kapok se túlórát. se műszakpótlékot. Nem így kellene bánni az emberrel... Nekem kell futkosni, hogy írja már alá valaki az üzemanyagnaplót. Aztán van sértődés .. . Vas Mihály a gépet korhol, ja. mert annyi kaszapengét elkoptatott a nyolcéves masina, mint a másik három együttvéve. Nem győzte szegecselni az újabb pengét... Egyhetes szakállal — Mikor hazamentem az egyhetes szakállal, nem akart viselő-választás közeledett, tudtuk, hogy apánkat hetekig nem látjuk. Minden indok nélkül elvitték a csendőrök. Mindig azt mondogatta nekünk: „míg papok, mezsgyék, meg határok lesznek, nem lesz boldog az ember”. Ha néha túlzott is az öreg. azért sok mindenben igaza volt. Ha látta volna.~micsoda tömeg gyűlt össze a temetésén 54-ben! Nem fordult, elő ezen a vidéken eddig olyan, hogy a halottat ne pap temette volna. S apámat egy naményi pártember búcsúztatta. Hiába nem egyházi temetés voLt. a környékről idesereglettek a papok. Kiváncsiak voltak, hogyan temetjük el. Furcsa módon a fiatal Baráth Gusztáv is kapcsolatba ikerült az egyházzal, hiszen 1951-ben már a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács egyházügyi főelőadója volt. Közben pártiskolát végzett, később a vásárosnaményi. majd a fehérgyarmati járási párt- bizottság munkatársaként dolgozott. — Kutya nehéz évek voltak — emlékezik. — Akkor még az egyházzal nagyon sok megoldatlan problémánk volt, ők sem engedtek, mi sem engedtünk. Volt az ötvenes évek elején egy időszak, amikor valahogy megakadt a mezőgazdasági munka, s elhatároztuk. hogy a görög katolikus püspökkel közösen egy körlevelet adunk ki. aminek alapján a papok a szószékről a gyorsabb munkára szólítják fel a híveket. A püspök eleinte semmiképpen megismerni a családom. így újra a pengével gyűlt meg a bajom ... — Csodagép. így neveztem el az első nap a kombájnt — folytatja az élmények sorozatát Dorogi György. — Nevettek is a fiúk, amikor meggyűlt á bajom a gumikarmantyúval. Hatszor kellett bajlódnom vele... A nagy por, a meleg a cigitől is elveszi az ember kedvét. Étvágyam sincs. Otthon hallgathatom, amikor a feleségem elkezdi, miért nem eszem . . , Még a beszéd is nehezemre esik, olyan fáradt vagyok akkor. Amíg szót váltunk a kom- bájnosokkal, a gépek orvosa, Kardos Pál kerületi szerelő hegesztőpisztollyal „foldozza” a sebeket. Olajjal teli vödrök járnak kézről kézre, megtelnek az üzemanyagtartályok. Katonás „vezényszavak” hangzanak: reggel 4-kor találkozunk .. . Sürget az idő ... nem akart beleegyezni ebbe, míg végül aztán a püspöki helynök közbenjárásával mégiscsak sikerült rávenni, hogy kiadja a körlevelet. .. Valahol a nádasban szárcsák verik a vizet, néha egy- egy béka is megszólal. A víz fölött fecskék cikáznak. a szomszédos csónak gazdája is megunja a horgászást, nagy csapásokkal elindul a túlsó part felé. — Ma még eső lesz — nézi a fecskéket Guszti bácsi — nagyon alacsonyan szállnak. Tudja, mi a furcsa az egészben? Akármerre jártam, mindig a falusi ember szemével néztem mindent. Amikor fent Pesten, a BM-ben, vagy a megyei karhatalom párttitkáraként dolgoztam, ugyanúgy vártam az esőt vagy mérgelődtem a szárazság miatt, mintha otthon. Tákoson élnék. így hát még a feleségem sem csodálkozott, hogy amikor az ötvenes évek elején elkezdték szervezni a tsz-eket. én is közéjük álltam. Különösen Pócspetrit szerettem meg nagyon, a szervezések után ott is maradtam, mint tanácselnök. Néhány évi ei- nökösködés után 67-ben hazajöttem Beregbe, Csarodán lettem tanácselnök. S most néhány hónapja innen mentem nyugdíjba. Erről a vidékről indultam, ide jöttem vissza. E '’ szre sem vettük, hogy beszélgetésünk közben teljesen bealkonyodott. A templom vakítóan fehér tornya már csak halvány csíkként dereng, a víz mellől is egyre többen állnak fel. Pedig azt mondják, sötétben jobban kapnak a halak... Balogh Géza A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregységében Koszta Menyhért esztergályos, a Szikra szocialista brigád tagja radiálfúró gépekhez készít alkatrészeket. Páll Géza A Csaronda partján
