Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
1977. július 29. KILET-MAGYARORSZÄG 3 Mezőgazdasági balesetek Tandíj — okulásra SZOMORÚ TÉNY. hogy 1977. első fél évében három halálos baleset történt a mezőgazdasági üzemekben, míg tavaly „mindössze” egy. A csonkulással végződött esetek száma is közel háromszorosa az egy évvel ezelőtinek. Ezek a számok mindenképpen figyelmezte- tőek. A balesetek szinte kivétel nélkül emberi gondatlanságból, az ellenőrzés elmulasztása miatt következtek be, annak ellenére, hogy az oktató-nevelő munka,“ a balesetvédelmi oktatás színvonala javult az előző évekhez képest a termelő- szövetkezetekben. Az aratással megkezdődött a mezőgazdasági nagyüzemekben a csúcsmunka, a betakarítás. Az igazi csúcs azonban augusztus végétől, a gyümölcsszedéssel, a napraforgó, a kukorica kombáj- nozásával, a cukorrépa felszedésével és a többi mező- gazdasági termény betakarításával kezdődik. Minden munka, amit a gazdaságokban végeznek balesetveszélyes. A szállítás, a műtrágyázás. a tarlóhántás vagy éppen a villás szénarakodás, de még kapálás közben is előfordulhat valamilyen ki- sebb-nagyobb baleset. Em. berek vagyunk, elfáradunk, csökkenhet a figyelmünk, de felelőtlenek soha nem lehetünk. A mezőgazdasági üzemek éves oktatási programot állítanak össze, helyileg gondoskodnak a képzésről és a továbbképzésről. Előírásszerűén évente kétszer kell balesetvédelmi oktatást tartani minden gazdaságban: a tavaszi és őszi csúcsmunka megkezdése előtt. A második megtartása lassan már aktuálissá válik. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak kétszer lehet kioktatni a dolgozókat. Élnek is ezzel az üzemekben, és a legtöbb helyen évente többször — négyszer, ötször is — tartanak balesetet megelőző képzést. EHHEZ KAPCSOLÓDIK, hogy az új dolgozót az állandó munka megkezdése előtt balesetvédelmi oktatásban kell részesíteni. Sajnos. olyan is előfordul, hogy ez az oktatás csak névleges, az űj ember aláírja a papírt és már megy is lobogó hajjal a forgó gép mellé, mászik a pótkocsi tetejére, vagy éppen biztonsági öv nélkül tartózkodik a magasban. Az ilyet nem szabad megengedni. akármilyen sürgős, határidős munkáról is legyen szó! A mezőgazdaságban előforduló balesetek nagy része a nem megfelelő állapotban lévő gépi berendezések hibájából következik be. Tiszaszalkán, a termelő- szövetkezetben húzatás helyett tolatással (!) akartak beindítani egy tehergépkocsit. A tolatáshoz használt vonórudat a tehergépkpcsi hátuljának támasztották, a másik végét pedig a tolatást végző traktor pótkocsijához (!) erősítették. A vonórudat az egyik rakodó kézzel tartotta és a hirtelen, nagy erővel meginduló traktor beszakította a vonó- ruddal a tehergépkocsi hátsó falát és a két jármű ösz- szenyomta a közte lévő férfit, aki a helyszínen meghalt. A záhonyi Lenin Termelőszövetkezetben a nyár elején szénarakodás közben esett le eav rakodó a pótkocsi tetejéről és belehalt súlyos sérülésébe. A jármi Alkotmány Termelőszövetkezetben permetezés közben a burkolat nélküli kardántengely felcsavarta az ott segédkező dolgozó jobb lábát. A csonkulásos baleset olyan súlyosan végződött, hogy a sérült lábat amputálni kellett. TALÁN ELÉG IS ENY- NYI annak érzékeltetésére, milyen súlyos következmé nyekkel járhat egy esetleges baleset a mezőgazdaság1 üzemekben. Az előbb felsorolt példákban kivétel nélkül a gépek elégtelen műszaki állapota és az emberi felelőtlenség volt a baleset közvetlen okozója. Gyako ■ ri, hogy hibás kormánnyal, nem működő fékkel traktorok közlekednek a közúton így a traktoros nemcsak saját, hanem mások testi épségét is veszélyezteti. A gépi berendezések hibáján túlmenően felvetődik a vezető szakemberek felelőssége is, akik elmulasztják az ellenőrzést, pedig a hibák feltárásával megakadályozhatnák a baleseteket. KEZDŐDIK A BETAKARÍTÁS NAGY MUNKÁJA. Fontos, hogy már most gondoskodjanak a mezőgazda- sági üzemek vezetői a gépek üzembiztonságáról, megfelelő karbantartásáról, valamennyi berendezés üzemképes állapotáról. Ősszel nagymértékben megnő a szállítás, de a pótkocsi csak a termény szállítására, nem pedig személyek szállítására alkalmas. Mindenképpen veszélyes a termény tetején utazni. Mindig szem előtt szükséges tartani az emberek és a műszaki berendezések felkészítését. Fokozottan és rendszeresen kell ellenőrizni a balesetveszélyes eszközöket. Nem szabad kockára tenni senkinek sem az életét. Sípos Béla HATÁRBAN (Elek Emil felvétele) Nagyüzemek — kis lépések Mostohagyerek-e a közművelődés? Itt dolgozni kell, nem érünk rá kultúrával, meg effélékkel foglalkozni — hányszor hallhattunk hasonlókat nagyüzemeinkben munkásoktól, igazgatóktól. Sok vezető ezt még meg is toldotta: nincs is ilyen igény... Az utóbbi néhány év alatt vált nevetségessé ez a szemlélet. Fontos dokumentumok jelentek meg a közművelődésről, s arra is kitértek: milyen teendőjük van a nagyüzemeknek, hogy társadalmunk egyre több művelt emberrel gazdagodjék. Megyénk 11 kiemelt nagyüzemét látogatjuk most sorra — azokat, ahol a szabolcsi munkásság java része dolgozik, hogy érdeklődjünk: mostohagyerek-e még a közművelődés? KEMÉV Huszttól Budapestig tartanak a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkahelyei. Ma közel háromezer dolgozót foglalkoztatnak. Hatéves fejlődésüket a legkifejezőbben az mutatja, hogy az idén már közel járnak az évi milliárdos termelési értékhez. A jövőt pedig az illusztrálja a legjobban, hogy három éven belül át akarnak térni a termelés számítógépes programozására. Ez máris megköveteli a 'Szakmai kultúra egyre növekvő színvonalát. Tömegmunka helyett az úgynevezett finommunkáé a jövő, s ehhez szakmailag magas fokon képzett, egyre műveltebb munkásokra van szüksége a vállalatnak. Mit tesznek ezért? Az első kapu Lócz László, a vállalati pártbizottság titkára a köz- művelődési párthatározat és H ekman György külseje sem árulkodik a betöltött hetvenedik életévéről. A nyíregyházi autóklubban azt mondták, ő a megye legrégibb jogosít- ványosa. Mivel szerinte is bizonytalan az adat, maradjunk annyiban, hogy ő az egyik legrégibb. Régi „motoros” a szó konkrét és átvitt értelmében. Mesterségét, a géplakatos és autószerelő szakmát 1922- ben Tokajban kezdte el tanulni, 1925-ben pedig a segédlevél büszke birtokosa volt. Dolgozott a Badacsonyi Bazaltbányák Rt-nél, a tokaji kőbányában, majd iparengedélyt váltott és Rakama- zon telepedett meg. 1950-ben a vidéki taxiegyesülés tagjai közé lépett, a vállalkozás budapesti kirendeltségét vezette. Nyíregyházán, ment nyugdíjba. — Volt nekem olyan Wanderer motorkerékpárom, ami még ékszíj meghajtással működött. Tudja, az alkatrész- hiány már akkor, 1925-ben sem volt ismeretlen fogalom, ezért, ha nem volt ékszíj, nadrágszíjjal helyettesítettük. Az öreg „motoros” A ma már csak múzeumokban fellelhető kétkerekű 40- 50 kilométert „tudott” óránként, igaz, ez is csak ránézésre volt megállapítható, mert sebességmérője sem volt a vasparipának. Még felsorolni és nehéz, hány motorkerékpár-márkát lovagolt meg Hekman György. Puch, Zündapp, Ariel, — ez a három jut hirtelen az eszébe. És az autók? Egyszer, még versenyen is részt vett. — Lassan 25 éve már ennek a huszonnégy órás versenynek, amin egy Opel Olympiával indultam, és másodikként érkeztem célba. Szép utat futottunk be: 1200 kilométer volt az út. A Budapest—Vác—Salgótarján —Párád—Eger—Miskolc— Nyíregyháza—Debrecen— Szolnok—Szeged—Dunaú j város—Budapest vonalon versenyeztünk. Az autó a vállalaté volt. Milyen a mai forgalom? Szerinte könnyebb ma közlekedni, mint régen. Hiába sokkal több a jármű, jobbak azonban az utak, jobbak a közlekedési eszközök, így az, aki óvatos, biztonságban érezheti magát. — Mi kell a jó vezetéshez? — Ismerni kell a kocsit, nem szabad veszélyeztetni, önfegyelem szükséges, mert nem lehet minden sofőr mellé egy rendőrt ültetni. — Mi volt a legnagyobb elismerés? — Egyszer a Dunántúlon igazoltattak. A rendőr elvette a jogosítványomat, látta, hogy több mint negyven éves. Amikor visszaadta azt mondta: „Köszönöm, mi csak tanulhatunk öntől”. Speidl Zoltán törvény számukra legfontosabb célját ragadja ki. — Az építőipar a munkássá nevelés első kapuja. A tegnapi mezőgazdasági dolgozók az építőiparban kezdenek munkássá válni. Ezért tartottuk alapvető fontosságúnak a hiányzó általános iskolai osztályok pótoltatását, még akkor is, ha utána sokan megválnak a vállalattól. Az a célunk, hogy olyan szakembergárda alakuljon ki, akik szakmai, általános és politikai képzettségük révén képesek megfelelni a korszerű követelményeknek. Kerekes Imre, a vállalat igazgatója nem választja szét a vállalati közművelődési célokat a napi termelési felad átoktól. Arra utal, hogy nem lehet rangsorolni fontos és fontosabb teendőket, mert minden mindennel összefügg. Vállalni, ami előbbre visz — Nem adok igazat azoknak a vezetőknek, akik félnek iskolává, kultúrházzá tenni a gyárat. Legyen iskola, ha meg kell tanítani kezelni a nagy értékű gépeket, s legyen klub, ha a fiatalok a vállalaton belül, együtt akarják eltölteni a szabad idejüket. Mindent vállalni kell, ami előbbre viszi a vállalati és az emberi célokat. Az egészet felvázoló célok után menjünk közelebb a részekhez. A Tünde utcai központi telep Eötvös komplex brigádjának tagjaival beszélgetünk ugyanerről a témáról. — Nekem kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mivel töltsem a szabad időmet. Az egészet elutazgatom. Bájról járok be, de már nem sokáig. Hamarosan megválók a vállalattól, mert nem lehet ezt a végtelenségig csinálni. Aki bejáró, az munkaidő után rohan, már semmi közös programból nem kér. Ennek akarok véget vetni. Közelebbi munkahelyet keresek, szeretnék két gyermeket és végre egy kis nyugalmat, hogy a kiskertemben pepe- cselgethessek. (Purgel Ferenc.) — Ami engem érdekel, ahhoz se tud sok segítséget adni a vállalat. Repülőmodellezéssel foglalkozom — versenyek, bemutatók stb. Segíthetnek viszont abban, hogy a szakmáról — autószerelő vagyok — a legkorszerűbb ismereteket megtudjuk, mert például én erre építem a jövőmet. (Kiss Ferenc.) Mitől jó szakember? — Szerintem kár erőltetni, hogy a brigád ilyen-olyan kulturális felajánlásokat tegyen. Úgysem tudjuk összehangolni az időnket. Hogy én személy szerint mit fogadnék szívesen? Engem az pihentet, ha munka után egy nagyot csavargók a városban — ezt meg nem kell szervezni. Jó lenne esetleg tanulni valamit, de úgy tudom, előbb az idősebbek vannak soron a szakmunkások középiskolá' jában. (Szabó Géza.) — Nem attól jó szakember valaki, hogy hány újságot olvas, jár-e moziba. Hanem attól, hogy bármilyen gép mellé oda lehet állítani. Sokszor van úgy, hogy inkább megérezzük, mi a gép baja, s az lenne a jó, ha mindig tudnánk is. Valami oktatásféle hiányzik, tanfolyam, technikum, vagy ilyesmi. A többi a brigád dolga. Mi is szerveztünk kirándulást, igaz nem volt nagy sikere, az Igaz ez a szép vetélkedőre pedig már „bérletünk” van. Most egy rejtvénypályázaton veszünk részt, utána a 60. évfordulóra készülünk. Eny- nyire telik az időmből, a csepp lány, meg a foci mellett. (Fedor János.) Milyen a kínálat? Ez volt tehát egy brigád véleménye szerint a kereslet. S mi a kínálat? Kihelyezett általános iskolai tagozatot működtetnek. Az üzemi akadémia keretében közel kétszáz munkás szerzett szakmai képesítést, vagy vett részt továbbképzésen. Eb ben a fél évben közel kétszázezret költöttek oktatásra A vállalati kulturális alap 87 ezer, a szakszervezet 74 ezer forintot költ ilyen célokra színházbérlettől üzemi tárlatig. Ezen felül vásárolnak kulturális eszközöket, könyveket a közel tízezer kötetes könyvtárba. Hét letéti könyvtáruk van, a központi könyvtár látogatói ' között viszont kevés a munkás. Rendszeresen szerveznek szakmai és egyéb vetélkedőket, élénk az ifjúsági klubban az élet, a párt-, szakszervezeti és KISZ-oktatásban tavaly több mint nyolcszázan vettek részt. Függetlenített könyvtárost és ugyancsak függetlenített közművelődési előadót alkalmaznak. Takács Ildikó féléves népművelői tapasztalataival úgy érzi: a fiatalokhoz már megtalálta * az utat. Varga András, a szakszervezeti bizottság titkára végül a kiemelt nagyüzemeknek szóló megyei feladatterv céljait és a KEMÉV terveit veti össze. — Vannak abban megvalósíthatatlan ötletek is. Javasoltak munkáskórust, művészeti csoportot, olvasómozgalmat. Mi egyiket se akar juk erőltetni, ha az emberek permetezési recept, vagy foci után érdeklődnek. Inkább azon munkálkodunk, hogy támogatjuk a már meglévő természetes művelődési igényeket. Baraksó Erzsébet Alkalmazkodás „Ha tehetem, minden évben elmegyek külföldre, megnézem, mennyiért adják a nálunk készült ruhákat” — említi a fehérgyarmati ruházati szövetkezet elnöke. A szatmári szövetkezet évek óta kapcsolatban áll tőkés cégekkel, bérmunkában ruhák ezreit szállítja. A kapcsolat mindkét félnek kedvező. Szerepe van ebben annak is, hogy a gyártó rugalmasan alkalmazkodik a megrendelő kívánságaihoz, igyekszik megtartani a minőségi követelményeket, ragaszkodik a szállítási határidőkhöz. A másik oldalról viszont nem szégyellős, a jó munkáért megköveteli a megérdemelt bért, ha sürgős szállítást kérnek, akkor ahhoz alkalmazza az árkalkulációt. Az export növelésében azok járnak élen, akik állják a versenyt, szervezéssel, a piac igényeihez való rugalmas alkalmazkodással igyekeznek előnyös üzletet kötni. S a jó kapcsolathoz az is hozzá tartozik, hogy figyelemmel kísérik a kereslet—kínálat alakulását, annak megfelelően alakítják a gyártmányszerkezetet. Az alkalmazkodás ilyen formája nem más, mint a közgazdasági viszonyok felismerése, gyakorlati hasznosítása. L. B. Szakszervezeti nap Tivadarban Hagyomány, hogy a Köz- alkalmazottak Szakszerveze. zetének fehérgyarmati tanácsi alapszervezete egy napot a tivadari táborban tölt turnusváltás között. Az egynapos kirándulást július 25-én szervezték meg több mint száz szakszervezeti tag és hozzátartozóik részvételével. Idén nyílt mód arra először, hogy tanácsi autóbusz- szal szállítsák a dolgozókat. A szakszervezeti nap keretében javaslatok hangzottak el az ügyviteli munka javítására. A tagság szorgalmazta a víkendház építését Tivadarban. így nem csak egy napot, de két hetet is tölthetnek majd a dolgozók a Tisza partján. A rendezvény sportversenyekkel, fürdőzéssel zárult.
