Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1977. július 29. Atombékés célokra H úsz éve, 1957. július 29- én lépett hatályba az ENSZ határozata alapján az az alapokmány, amelyet egy, e célra összehívott nemzetközi diplomáciai értekezlet dolgozott ki és fogadott el a nemzetközi atomenergia-ügynökség létrehozásáról. Az ENSZ családjához tartozó, de attól függetlenül működő szervezetnek kezdetben nyolcvan, jelenleg több mint száz állam, közöttük hazánk is tagja. A Bécsben székelő ügynökség célkitűzését az alapokmány így határozta meg: „...feladata, hogy meggyorsítsa és szélesebb körűvé tegye az egész világon az atomenergia felhasználását a béke, az egészségügy és a jólét érdekében. Lehetőségeinek határán belül biztosítsa, hogy az általa vagy kérésére illetve felügyelete vagy ellenőrzése mellett nyújtott támogatást ne használják föl katonai célok előmozdítására”. Nagy figyelmet fordít az NAÜ arra, hogy az energiában szegény, illetve a fejlődő országokban elterjedjenek az atomerőművek, amelyek működési és szervezési biztonsági tapasztalatait az ügynökség gyűjti össze és bocsátja a tagállamok rendelkezésére. A nemzetközi atomenergiai ügynökség az ENSZ egyik legjelentősebb és legéletképesebb szervezete különös jelentőséget kapott, amikor az atomsorompó-szerződés megvalósításának ellenőrzését ráruházták és kidolgozta, megkötötte a biztosítéki egyezményeket az egyezményt aláíró államokkal. A szervezet húsz éve dolgozik az emberiség félelmetes eszközének, az atomnak a békés célokra történő fel- használásán s eddigi munkája azt mutatja: a jövőben is a békés emberi célok megvalósításához eredményesen járulhat hozzá. Erőfeszítések az egyiptomilíbiai viszály rendezésére Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának az egyiptomi—líbiai viszályban közvetítő elnöke jószolgálati küldetését befejezve szerdán Damaszkuszba érkezett, s a WAPA palesztin hírügynökség jelentése szerint közölte, hogy a két ország beleegyezett a vitás kérdések rendezését szolgáló csúcsértekezlet megtartásába. Jasszer Arafat szerint a találkozót vagy Kuwaitban, vagy Algírban rendezik meg. Nem közölte azonban, hogy az értekezletet mikor tartják, s kik képviselik rajta Líbiát és Egyiptomot. A két ország határán a jelek szerint nyugalom van, a békemegállapodás részeként a „szóháború” beszüntetését követelő Egyiptom csütörtökön ismét éles propagandatámadást intézett Líbia ellen. A félhivatalosnak tekintett kairói A1 Ahram című lap azzal vádolta a tripoli vezetést, hogy válság- helyzetet teremt, s még külföldön is toboroz önkénteseket az Egyiptom elleni harcra. TELEX MADRID LYON Csütörtökön nyolc királyi rendeletet közölt a spanyol hivatalos közlöny. A rendeletek értelmében, Adolfo Suarez miniszterelnök javaslatára, kegyelemben részesítik az ETA baszk szervezet nyolc tagját, akiket körülbelül két hónappal ezelőtt kiutasítottak Spanyolországból. A rendeletek megjelenéséig azt híresztelték, hogy a spanyol hatóságok letartóztatási parancsot adtak ki a tíz baszk politikus ellen, s — amint az AFP egyik korábbi anyagában jelentette —, letartóztatásuk esetén ismét kitoloncolás vár rájuk. MONTEVIDEO Maria Saturnina Garcia, aki valószínűleg Uruguay legidősebb asszonya volt, kedden Montevideóban, 124 éves korában elhunyt. OJ DELHI Kolerajárvány ütötte fel fejét az indiai fővárost környező falvakban. A járvány főleg a gyermekek között terjed, de halálesetről nem érkezett jelentés. Egy huligánbanda Lyonban megrongálta annak az öt ellenállónak emlékművét, akiket a hitleristák 1944 júliusában végeztek ki. A Rhóne- vidék kommunista szervezete tiltakozott a vandál tett ellen, mely megcsúfolja több százezer francia ellenálló emlékét. MOSZKVA A Szovjetunióból szerdán Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—934 jelzésű mesterséges holdat, melynek feladata a világűr kutatásának folytatása. A mesterséges hold berendezései kifogástalanul működnek. MADRAS Több, mint százan megsebesültek Madrasban a kedden kirobbant diákzavargások során. A diákok, akik ingyenes utazási engedélyt követeltek, a tartományi kormány épületébe is behatoltak. A rendőrség könnygázbombákkal oszlatta szét a diákokat. Az újabb antikoimnunista elméletek és céljaik A „Marxizmus pluralitása” 1. A nyugati Ideológusok az utóbbi években néhány olyan új elméletet dolgoztak ki, amelytől azt várják, hogy sikereket ér el a marxizmus elleni harcukban. Az alábbiakban ismertetünk közülük néhányat. A marxizmus—leni- nizmus sokféleségének — pluralizmusának — koncepciója a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom egységének aláásására irányul. A burzsoá ideológusok minden lehetőséget felhasználnak annak a tételnek a terjesiztésére, hogy önálló marxizmusok és kommunizmusok vannak, és pedig aszerint, hogy melyik országról, népről van szó. Azt tartják, hogy legalább három, de — egyesek szerint — öt önálló marxizmus is van: szovjet-marxizmust, ma- oizmust, reformista kommunizmust különböztetnek meg, sőt ezeken kívül még „eurokommuniz- mus”-t és „afrokommu- nizmus”-t is emlegetnek. Azt akarják bebizonyítani, hogy bizonyos körülmények között a különböző „marxizmusok” léte törvényszerű, hogy a kommunista világmozgalom egysége mesterséges és nem tükrözi a marxista—leninista ideológia fejlődésének törvényszerűségeit. Az Egyesült Államokban „Üj kommunizmusok” sokatmondó címen megjelent cikkgyűjtemény polgári szerzői is hasonló álláspontra helyezkednek. Ezt a kiadványt áthatja az a gondolat, hogy a kommunista világban a változások törvényszerű iránya a „pluralizáció”, hogy a szocialista országok egysége olyan dogma, amely ellentmond az egész mai fejlődésnek. Sőt, mi több, az említett gyűjteményes kiadás szerzői azt állítják, hogy „egységes kommunista ideológia 'nincs is”. A szocialista közösség egységének aláásását célzó egyik legelterjedtebb burzsoá és revizionista tendencia a „szovj’et marxizmust” (az imperialista és revizionista ideológusok így nevezik a marxizmus—leninizmust) konzervatívnak, dogmatikusnak állítja be. A különféle opportunista koncepciókat „liberálisoknak” és „alkotóknak” tekintik, s úgy vélekednek róluk, hogy a Nyugat szintén „liberális” és „alkotó” ideológiája felé közelednek. Mint ismeretes, az anti- kommunista ideológia immár elég hosszú ideje jól ismert kísérleteket tesz arra, hogy a polgári társadalmi-politikai tanok hagyományos „liberalizmus” és „konzervativizmus” fogalmait kiterjesz- sze a szocialista társadalomra, bebizonyítandó, hogy szükség van a szocialista társadalom „liberalizálására”. Az amerikai monopoltőke „A kommunizmus problémái” című vezető antikommunista kiadványának hasábjain a marxizmus—leninizmus szovjetunióbeli elméletét és gyakorlatát állandóan konzervatívnak és dogmatikusnak nevezik. Ugyanekkor a burzsoá és revizionista irodalomban a szocializmus más „modelljeit” és az egyéb „ideológiai modelleket” (elsősorban az úgynevezett „1968-as csehszlovák” modellt), mint „liberálisokat” és „alkotó jellegűeket” reklámozzák, a „kínai modellt” pedig a dog- matizmussal szemben ellenséges „legforradalmibb” útként állítják be. Ugyanakkor erősödik a burzsoá, a reformista és a revizionista ideológia közvetlen összefonódásának folyamata, ami világosan megnyilvánul abban, hogy mind a jobboldali, mind pedig a „baloldali” opportunizmus legfontosabb tételei esetenként csaknem változatlan formában komponensekként bekerülnek a polgári koncepciókba. n z antikommuniz- mus teoretikusai így próbálnak ideológiai alapot teremteni a szocialista közösség megbontásához és egyes országoknak az úgynevezett „nyugati közösség” oldalára való átállításához. Ezek a tendenciák — a válságjelenségeknek az antikommunizmus ideológiájában való tükröződéseként — az utóbbi években állandóén erősödnek az imperializmus ideológiájában. Következik: A harmadik világ és a „szovjet modell”. Pintér István: Gyilkosság a Pola 13. A börtönben kezdett gitározni. Dalokat írt. Amikor 1967. március 21-én kiengedték. a börtönigazgatóságon azt jegyezték fel, hogy gitárosként vagy dobosként kívánja megkeresni a kenyerét. Amíg Manson börtönben volt, a világ megváltozott. Manson már hallott a hip- pykről, de még soha nem találkozott eggyel sem. A bűnöző, aki pályafutása során kerítőként és selyemfiúként is szerzett már némi gyakorlatot, tudott bánni a nőkkel, hamarosan feltalálta magát ebben a környezetben. Haight Ashburyban, San Francisco egykori polgári negyedében, amelyet akkor teljesen a hip- pyk tartottak megszállva, alapította meg „saját családját”. A „szeretetet” és a „civilizáció pusztulását” prédikálta ö is. Néhány fiú és sok lány csatlakozott hozzá, kevesen hagyták el. Ellátta őket kábítószerrel, dalolt és gitározott nekik, szexorgiákat rendezett. Teljhatalmú uruk lett, s valamennyien engedelmesen szolgálták. Mindenki mindenkié volt, s valamennyien Mansoné, a „prófétáé”. Egy kimustrált iskolabusz- szal 1968 májusában költöztek át a Spahn-tanyára. Addigra sikerült fanatikus hívőket toboroznia. Azt állította magáról, hogy valamikor, kétezer évvel ezelőtt már élt. s a kereszten halt meg. „Családja" tagjainak azt mondta, hogy ők is éltek már, az ősi római keresztények közé tartoztak, s azért születtek újra, hogy részesei legyenek a nagy kinyilatkoztatásnak, amint az János próféta jelenéseinek könyvében is írva vagyon. Örök életre, boldogságra, mennyországra születtek, ha teljesítik a túlvi- lági akaratot. Az emberekbe belenevelt gátlásokat — (a banda tagjai többnyire gazdag és közép- osztálybeli családokból származtak, Mary Brunner, aki elsőnek csatlakozott Manson- hoz például az egyetemet hagyta ott a kedvéért) — nagyon is egyszerű módszerekkel „oldotta” fel. A lányokat nyilvános tömegszeretkezésen kényszerítette akaratának teljes és feltétlen követésére. János jelenéseinek könyvében öt angyal megjelenéséről van szó. Manson szerint — a négy Beatlesről, és őróla. A vérrel írt feliratok mögött a Beatles-nagylemez Helter-Skelter („összevisz- sza”) rejlett. Ebben hangzik el a „pig” szó, s az „arise”, a „keljetek fel”, amelyről „RISE” formájában a LaBiancáéknál hátrahagyott egyik felirat tanúskodik. Manson furcsa téveszméinek annyira hittek a banda tagjai, hogy amikor Manson már a Barker-tanyán azt mondta nekik, hogy itt van az a nyílás, amely a föld méhében rejtőző paradicsomba vezet, némelyek napokon át keresték a „bejáratot” Mansonnak sikerült olyan démoni erővel hatalmában tartania hippyjeit, hogy gyilkossági parancsait is gondolkozás nélkül teljesítették. Lewio Yablonski, a szociológia és kriminalisztika professzora, a kaliforniai San Fernando Valley egyetem szociológiai fakultásának dékánja, a hippykérdés szakértője szerint Mansonékat sok minden elválasztotta a szokásos hippyközösségektől: „Mindenekelőtt a nagy érdeklődés a vallás, az álvallás, isten és ördög iránt. A kábítószerélvezők határozottan hajlanak a miszticizmusra, mert a kozmosz részének érzik magukat”. Yablonski szerint a kábítószer hatásában kell a gyilkosságok indítóokát is keresni: „A folyamatos kábítószer-fogyasztás kihatása az emberi magatartásra pagyon bizonytalan. Kísérletekből kitűnt azonban, hogy egyes személyek hosszabb LSD-fo- gyasztás után üldözési mániába hajlanak, s úgy érzik, hogy nekik kell először leA koronatanú — Linda Kasabian. csapniuk. A kábítószer élvezetének másik lehetséges következménye az az érzés, hogy az egyén emberek fölöttivé nőtt és azért úgy érzik, kívül áll a törvényeken és a büntethetőségen, s éppen ezért bármit elkövethet. A kábítószer-fogyasztás harmadik következménye, hogy az egyén tudatában elmosódik az élet és a halál határa. Manson uralkodott családja tagjai felett, valószínűleg az egész úgy zajlik le, mintegy gyerekjátékban: az egyik az úr, a többiek a rabszolgák”. Egy szexológus, dr. David Smith véleménye szerint azonban „nem a kábítószer, hanem a szex volt a közös „nevező” a Manson-család- ban.” „Egy lány, aki Charlie családjához csatlakozott — fejtegette: rendszerint mindenki bizonyos polgári erkölcsi elképzeléseket vitt magával. Charlie legelőször arról gondoskodott, hogy ez az erkölcs megtörjön. így tudta követőinél azokat a gátlásokat kikapcsolni, amelyek normálisan életünket szabályozzák.” Ami a gyilkosságok célját illeti, Mansont a négerek gyűlölete vezette. S úgy vélte — a négerfelkelések időszaka is volt ez, nemcsak a hippymozgalom virágkora —, hogy a fehéreket fel kell ébreszteni. („RISE”). És úgyvélte, hogyha ismert és gazdag fehér embereket ölnek meg, akkor a fehérek úgy vélik, hogy a négerek körében kell keresni a tettest. A fehérek megtámadják a négereket, de a négerek elbánnak az elpuhult fehérekkel. S akkor jön majd ő, aki képes arra, hogy az önálló életre alkalmatlan négerek ura és parancsolója legyen. És egyben ősatyja az új fehér Amerikának. Hihetetlen? Elképesztő? Egy torz világ, torz tükörképe egy szörnyeteg agyában. S Vincent Bugliosi ügyésznek nem kis fáradtságába került, amíg az esküdteket meg tudta győzni minderről. A törvény ugyan nem kötelezi a vádhatóságot az indítóokok feltárására, de különösen egy olyan perben, ahol a vádlottak — mint Manson is — tagadnak, az indítóok hiteles bemutatása nélkül a vád képviselője a gyakorlatban kudarcra van ítélve. Igaz, Bug- liosinak sikerült azt is bebizonyítania, hogy Charles Manson ismerte Sharon Tatet, ismerte a ház, a villa beosztását is, tehát akik azt állították, hogy véletlen vezette a banda tagjait, nem mondtak igazat. Az első tapasztalatokat a Mansont és követőit összefűző kapcsolatokról Bugliosi akkor szerezte, amikor a „család” két, szabadlábon lévő tagjával, Sandra Pugh- gal és Lynette Fromme-val beszélgetett. Mindketten hajlandók voltak a találkozásra, de csak akkor, ha csokoládét kapnak(l). „Meglepett a két lány arckifejezése — írta később Bugliosi. — Belső megelégedettség sugárzott róluk. Úgy hatottak, mint akiket semmi nem tud nyugtalanítani. Csaknem állandóan nevetgéltek, mindegy volt, hogy én mit mondtam. Számukra nem léteztek megoldatlan problémák. Szükségtelen volt többet kérdezni és keresni, mert ők megtalálták az igazságot. Az igazság pedig így szólt: „Charlie, szeretet”. (Folytatjuk)
