Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

1977. Július 28. KILET-MASYARORSZAjS 3 A legjobb ajánlólevél Pártépítós Nyírtasson, Berkeszen NYÍRTASS ÉS BERKESÉ tanácsilag egyesült. Ez a pártmunkában azt jelenti, hogy a községi pártvezető­séghez négy alapszervezet tartozik. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken kiderült: az utóbbi években nem foglalkoztak kellően a pártépítéssel. A tagság át­lagéletkora ezért magas. — A napi pártmunkában is érezzük, hogy kell a fiata­lítás, — mondja Nagy Ist­ván, a községi pártvezető­ség titkára. — Női párttag is kevés van nálunk. Ebben az évben már éppen ezért tizenegy fiatalt, közöttük lá­nyokat is szeretnénk felven­ni a pártba. A fiatalítást a pártcso­portokra bízták. A jelöltek­kel a vezetőség is elbeszél­get, tájékozódik életükről, munkájukról. Csak azokat a jelölteket ajánlják a taggyű­lésnek felvételre, akik mun­kájukkal és magatartásuk­kal bizonyították, tudják teljesíteni a kommunistákra háruló nehezebb feladatokat is. Ezt bizonyította Kerekes Béla is, akit az idei első tag­gyűlésen vettek fel. — Az általános iskola el­végzése után azonnal a tsz- be kerültem. Megtanultam a traktorvezetést. Majd tanfolyamra küldtek. Most kombájnon ülök. A KISZ- ben sok mindenre felfigyel­tem. de szólni nem nagyon mertem. Azután jött a kato­naság. Mire eljutottam az őrmesteriségig, addig meg­tanultam. hogy ha rosszat látok az életben, a munká­ban, akkor az ellen szólni és tenni kell. Leszerelés után ezért kezdtem közeled­ni a párthoz. Először a munkában igyekeztem helyt­állni. Azzal a vezetőség elé­gedett volt mindig. — Nálunk alapigazság, — veszi át a szót Nagy István, — hogy legjobb ajánlólevél a végzett munka. Kerekes Bélánál — akit a nyírtassi Dózsa Tsz alapszervezetébe vettünk fel — ez egyenest példamutató. Beválasztották a tsz vezetőségébe is. A munkásőrségben a szakasz- parancsnok-helyettesi teen­dők ellátásával bízták meg. Az aratásban, kombájnozás­ban mindig élen jár. De szorgalommal végez minden más rászabott munkát is. A berkeszi tsz és községi alapszervezetben a legala­csonyabb a nők száma. Vá­lasztásuk ezért egy mező- gazdasági szakközépiskolát végzett kislányra esett. A munkacsapatokra, amelye­ket ez a tizenéves mezőgaz­dász kislány irányít, a ber­keszi határ egyik zugában találtunk rá. — Hogyan jelentkeztem párttagnak? — kérdezett vissza töprengő arccal: — A családban nálunk mindenki kommunista. Párttag a nagyapám, nagymamám is az volt régebben. Az apám is kommunista. Az alapszervezetekben — a tsz-ben kettő, az állami gazdaságban és a berkeszi nevelőintézetben — tapasz­talt kommunisták segítik a fiatalok felkészülését a párt­életre. Ami még ennél is fontosabb: olyan kétkezi fi­atal dolgozók kérik felvéte­lüket a pártba, akiknek po­litikai, szakmai ismeretei jól fogják segíteni a munka ter­vezését éppen úgy, mint a végrehajtását. Ebből már eddigi tevékenységükkel is. adtak bizonyítékot. ■ Sigér Imre Csak mulasztás? Egy nyugdíjas termelőszö­vetkezeti tag ebben az évben nem kapott töldjáradékot, mert a termelőszövetkezetben úgy tudták, hogy meghalt. A pénz késedelmének okát természetesen nem tudta a család eltitkolni az idős asz- szony előtt, akit alig lehetett megvigasztalni. Bántotta a dolog, mert az amúgy sem túl sok pénze még kevesebb lett, de jobban bántotta, hogy a termelőszövetkezetben eny- nyire mostohán kezelik a sorsát, halottnak tudják az élőt. Nem tudjuk, kitől származ­hatott a halálhír, amelyet hi­vatalosnak vettek a termelő- szövetkezetben. Mindenkép­pen felelőtlenség volt egy kó­sza hírt komolyan venni, és elmulasztani az ilyenkor szo­kásos és szükséges hivatalos informálódást, amely nélkül nem is tarthatta volna visz- sza a termelőszövetkezet az idős asszony földjáradékát. A mulasztás annál is in­kább felróható, mert a ter­melőszövetkezet központja és halottnak hitt nyugdíjasuk lakóhelye között (az előbbi Tákoson, az utóbbi Nyírbá­torban van) nincs olyan nagy távolság, hogy személyesen is, vagy akár csak levélben ne győződhettek volna meg a valóságos helyzetről, ami egyébként kötelességük is lett volna. Persze, ha már így tör­tént, most utólag sem ártana, ha legalább egy elnézést ké­rő levéllel megkeresné a ter­melőszövetkezet az idős asz- szonyt, akinek rossz napokat szereztek felületességükkel. Jobban kell figyelni az idős, gyámolításra szoruló emberekre. S. A. Találkozások F iatalon tört a háború P. V. Lukicsra. Az is­kolapadot a front vál­totta fel. így jutott el a 2. Ukrán Front kötelékében Magyarországra. Nyíregyhá­za felszabadításáért tiszti rendfokozatban, egy harcko­csizó hadosztály Komszomol- titkáraként harcolt. így él emlékezetében a vá­rossal való első találkozás. 1944. október 21. Ködös, esős, hűvös őszi hajnal. Sza­kadatlanul dörögtek az ágyúk, robbantak az aknák. Tüzérségünk lőtte a menekü­lő német egységeket. Roham rohamot követett, de a dél­utáni órákra már mi uraltuk Nyíregyházát. A fasiszták azonban ellen- támadásba mentek át, s fel kellett adnunk a várost. Ma­gam is a visszavonulók kö­zött voltam. Elértük a város délkeleti szélét. Az Ököritó körül menetelő egységeinkre német vadászbombázók tá­madtak. Én egy tüzelésre kész Katyusa mellett hasaltam. A fasor mentén üzemanyagot szállító gépkocsisor várta a légitámadás végét. Ám egy bomba eltalálta a benzines­kocsit. A levegő felforróso­dott. Egymást követve rob­bantak az üzemanyagszállító gépkocsik. Az égő benzin el­érte a töltött sorozat­vetőket is, amelyek a kezelők érintése nélkül kezdték okádni a tüzet. Sok bajtársam halt meg ott, Ököritó térségében. A háborúnak mindez csak egy epizódja volt. Vikentyij Lukics még többször megse­besült, így jutott el Bécsig. Ezredesi rangban szerelt le. Ma a történelemtudomá­nyok kandidátusa, az SZKP Politikai Főiskolája pártépí­tési tanszékének helyettes vezetője. A magyar párt fő­iskolájának meghívására töl­A Fajtakísérleti In­tézet gyuletanyai üze­mében Pintér László SZK—5-ös kombájn­nal vägja a vetőmag­búzát. Az ő gépét is elérte a kombájnosok „mumusa” az ékszíj­szakadás. A csere mi­att csaknem fél napot kellett állni gépével. (Elek Emil felvétele) KAMATMENTES KÖLCSÖNNEL Újjáépítenek 2700 belvizes lakást Ez év márciusában bel­vizessé nyilvánították az egész megye területét az illetékes hatóságok. Két- ezer-hétszáz lakás ment tönkre, és rongálódott meg, elsősorban Sza- bolcs-Szatmár nyugati részén. Több mint kétez­ret kell újjáépíteni és hétszáz körül van a fel­újítandók száma. A legjobban Tiszavasvárit, Nagyecsedet és a Tisza menti községeket sújtotta a belvíz. A harminc—negyven éve épült házakat néhol kártya­várként döntötte össze a víz. Elsősorban a mélyebben fek­vő és rosszul szigetelt laká­sok, a vályogból épült falak mentek tönkre. A nagyarányú károk keletkezésében szere­pet játszott az is, hogy sok helyen a belvízrendezési munkákat nem végezték el megfelelően. Érdekes, hogy Tiszavasváriban olyan házak is összedőltek, melyek kibír­ták az 1970-es árvizet, de a három hétig tartó vízben ál­lást már nem. Hitelkérelem július 31-ig Az újjáépítés terveit és a hitelkérelmet az OTP-hez jú­lius 31-ig kell benyújtani. Ezt tött a közelmúltban néhány napot hazánkban. Itt-tartóz- kodása egy napján jött el Nyíregyházára. Ez volt a vá­rossal a második találkozása. A vasútállomásról a szovjet hősi emlékműhöz vezetett az első útja. Az első könnycsep­pek akkor tolultak a felsza­badító harcos szemébe, ami­kor a szobor oszlopán az el­esett hősök neve között fel­fedezte egykori harcostársát, Tyerjohin hadnagy nevét. Az­után újabb barátja, Petuhov, majd parancsnoka, Ivlev al­ezredes nevére bukkant. R átalált a felejthetetlen, igaz barát, Zelenszkij gárdafőhadnagy arany­betűkkel írott nevére. — Mintha mindez tegnap történt volna, — mondta em­lékektől gyötört hangon. — Most hiszem el igazán, hogy ismét Nyíregyházán, életem nehéz napjainak egyik szín­helyén vagyok. Sose gondol­tam, hogy még egyszer elju­tok ide. Hozzám kegyes volt a sors. Bajtársaim emlékét pedig örökké őrzi az idő, őr­zik Nyíregyháza lakói. Sigér Imre a határidőt egyszer már meg­hosszabbították, ugyanis na­gyon sokan fellebbeztek az első fokú építési hatóság dön­tése ellen. Főleg azok, akik ingatlanát nem nyílvánítot­ták belvízkárosultnak és azok, akik nem akarták elfo­gadni a típus- vagy az aján­lott terveket. A típustervek­től való idegenkedés érthe­tetlen, hiszen ilyenkor nem kell megfizetni a drága ter­vezési díjat, és a típustervek jók, a gyakorlatban beváltak, kivitelezésük sem drága. A hatóságok nem hagyhatták jóvá az egyedi tervek nagy részét sem. Belvizes újjáépí­téskor ugyanis az egyedi ter­veket csak akkor engedélye­zik, ha a családlétszám ma­gas, ha rossz az épület tájo­lási lehetősége — például minden ablak északra néz — és ha a telek mérete, a ren­dezési terv kötöttsége miatt ezt kívánja. Ezért a fellebbe­zések jelentős részét elutasí­tották és csak minden husza­dik panaszos kérelmét hagy­ták jóvá. Akik eltérnek a tervtől A tönkrement házakat ré­gi helyükre építik vissza, csak az építési tilalom alatt álló telkek helyett adnak csere­telket. A házak nagy részét már lebontották és sok he­lyen hozzáláttak az új építé séhez. Az újjáépítésnek és a felújításnak két éven belül kell megtörténnie, de a leg­több házba még az idén be­költöznek a lakók. Az OTP kedvezményes, 130 ezer forintos kamatmentes kölcsönt biztosít a belvízká­rosultaknak. Az ennél na­gyobb összeget meghaladó építkezésekhez adnak még kölcsönt, de azt már a meg­szokott kamatfizetéssel. Na­gyon fontos, hogy azok, akik a tervektől eltérnek, elvesztik a kedvezményeket és a köl­csönöket az OTP kamatozóvá változtatja. Utat — a víznek! A belvíz mérhetetlen káro­kat okozott 2700 családnak és a községeknek is. A károk mértékét csökkentette volna, ha a telkek előtt húzódó ár­kokat a lakosság a helyi ta­nácsok irányításával folya­matosan tisztán tartotta vol­na. Ezek az árkok a belvíz elvezetésére szolgálnak — országosan egységes hálózatot alkotnak —, de az elhanya­goltak és eliszaposodottak már nem sokat használnak. Az utat nem találó víz ezért a telkek felé folyik. A jövő­ben a helyi tanácsoknak fo­kozott gondot kell fordítani­uk a köztisztaságról szóló rendeleteik végrehajtására. Balogh Júlia Mit mond az olvasó? Óvoda­ügyben A megyeszékhely óvo­dagond jaíval fog­lalkoztunk július 24-i számunkban. A tájékozta­tó jellegű írásra több olva­sónktól kaptunk észrevé­teleket. A vélemények se­gítő szándékúak; elisme­réssel szólnak azokról az erőfeszítésekről, ahogyan a tanácsi szervek igyekez­nek megbirkózni a szorító óvodai helyhiánnyal. Ez­zel együtt kritikai meg­jegyzéseiket is elmondták olvasóink, amelyek szerin­tünk is helytállóak. Meg­fontolásra érdemesek. Az első megjegyzés ar­ra vonatkozik, miért té­rünk napirendre oly köny- nyen afölött, hogy ebben az évben egyetlen óvodai hellyel sem bővült a nyír­egyházi óvodahálózat. Ez érthetetlen és megenged­hetetlen. A lakásépítések és az új lakásokba való beköltözések gyors üteme önmagában hordozza a tennivalókat, hogy a Jósa- városban csak új óvoda építésével lehet — nem megoldani — csökkenteni a hiányt. Népesedés- és la­káspolitikánk gyakorlatá­val — enyhén szólva — nincs összhangban az óvo­daépítés. (Ettől jobb a helyzet az iskola- és üz­lethálózat fejlesztésénél.) Olyan aggodalmat is megfogalmazhatunk, vajon a lehető legjobb szándék, és kényszerítő helyzet ha­tására hozott döntés a jó- savárosi párt- és művelő­dési ház, könyvtár átadá- ról óvodai célra — meg­hozza-e a kívánt ered­ményt. Jó néhány igen szükséges óvodai helyet nyer ugyan a lakótelep, s igaz, hogy ideiglenesen ad­ják át a művelődési in­tézményt óvodai célra. De megéri-e, hogy a már-már oda szokott, elsősorban fi­atalokból álló közönségtől elvegyük az egyetlen, és régen óhajtott lehetőséget. Egyben az egész, lassan tízezer lakost számláló Jó- savárostól az egyetlen mű­velődési-szórakozási cent­rumot? Nem vagyunk meggyő­ződve róla, hogy a meg­késett óvodafejlesztési üte­met — ilyen megoldással kell pótolni, helyrehozni. Ha már — új óvoda fel­építése híján kényszerlé­pésre van szükség, még mindig járhatóbb útnak látszik bizonyos szolgálta­tó- és üzlethelyiségek igénybe vétele. Még akkor is, ha azok átalakítása nem készülne el szeptem­berre. (P. G.) ÖTLET 5 emjén Tivadarral a mi­nap a Halszálka utcá­ban találkoztam. Eb­ben még nem lett volna sem­mi különös, mert Semjén nemcsak a Halszálka utcában, de a város minden pontján sűrűn fel szokott bukkani. Az volt a furcsa és meglepő, hogy az egyébként most is kifogástalanul öltözött, mond_ hatni elegáns emberke egy rozzant kézikocsit húzott ma­ga után. A kocsi platóján négy-öt, alaposan megtömött ócska jutazsák feküdt. Észrevehette Semjén. hogy megbámulom, mert nyomban megállt, leengedte a kocsi rúdját, és máris belefogott a magyarázkodásba. — Maga most biztosan cso­dálkozik — kezdte. — Pedig általában tudják az ismerő- seim% hogy szakmát változtat­tam. Illetve, hogy pontosabb legyek: azt nemigen tudják, hogy jelenleg mivel foglalko­zom, csupán annyit tudnak, hogy a Szemmértékutáni Sza­bóságtól már kiléptem. Elég volt nekem ott nyolc évet szemmértékvevőként, eltölte­ni... Most jobb szakmában dolgozom. — Éspedig? — kérdeztem. — Kinek trógerol? Vagy úgy általában mindenféle fuvart vállal? Semjén Tivadar lenézően legyintett: — Ugyan! Én magamnak dol­gozom, ez egy speciális üz­let. És nagyon diszkrét a do­den héten feladok az újsá­gokban egy apróhirdetést., ó — Apróhirdetést? Semjén a zsebébe nyúlt, és gyűrött újságlapokat vett elő. — Igen. apróhirdetést — mondta. — Mégpedig a há­zassági rovatban. A szöveg a következő: „Nyugati diploma­ta csinos nő ismeretségét ke­resi, házasság céljából. Gye­rek nem akadály”. Vagy itt van egy másik hirdetés, ezt is felolvasom magának: „Autó­val, öröklakással és balatoni villával rendelkező, atléta termetű nőgyógyász csinos nő ismeretségét keresi, házasság céljából”. Értetlenül néztem rá. — És mi ebben az üzlet? — kérdeztem aztán. Semjén a zsákokra muta­tott: — Amint látja, minden ilyen hirdetésre kapok egy fél vagon levelet, és ezt pa­pírhulladékként a MÉH-nek eladom... Heves Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents