Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
1977. július 27. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Á közművelődés kilométerei HÁNY KILOMÉTERT kell önnek megtennie, amíg eljut a legközelebbi művelődési házba? Milyen távolságra van öntől egy színvonalas előadás, művészeti program színhelye, vagy egy kölcsönözhető könyv? Ritkán tesszük fel ezeket a kérdéseket, ha közművelődésről esik szó, pedig olykor megérné. Ha sorba vesszük városainkat, nem lehetünk túlságosan elbizakodottak. Kisvárdán és Nyírbátorban a járási művelődési központok látják el a helyi művelődési házak funkcióit is. Mindkét helyen szerencsésen élnek azonban azzal a lehetőséggel, hogy a nagyobb rendezvényekre alkalmas helyiségeket kihasználják, így Nyírbátorban a gótikus műemléktemplom, Kisvárdán pedig a szabadtéri színpad kínálja a színvonalas programokat. Mátészalkán részben már a lakóterületi művelődési igényeket is ki tudják elégíteni, a járási művelődési központ mellett ugyanis gazdag választékkal működik az újtelepi klubkönyvtár. Nyíregyháza lakóinak elvileg nem lehet panaszuk a megyeszékhely közművelődési hálózatára, ha csak a számokat nézzük. A megyei művelődési központ, valamint a szakszervezeti művelődési házak mellett a városi művelődési központ 18 intézménye áll a közönség rendelkezésére. A TIZENNYOLCBÓL NYOLC a külterületeken lakóké, feladatuk csupán az, hogy elégítsék ki a legminimálisabb kulturális igényeket: főként ifjúsági klubok szervezésére, esetenként ismeretterjesztő előadások lebonyolítására vállalkoznak. Tegyük hozzá: állapotuk, felszerelésük miatt többre nem is alkalmasak. A peremkerületi művelődési házakban — Borbányán, Sóstóhegyen, Nyírszőlősön és a Ságvári-telepen — már függetlenített népművelő dolgozik, azzal a feladattal, hogy ne csak az ifjúság, de a lakosság egészének kulturális „ellátását” megoldja. Ezekre a művelődési házakra várna továbbá a közelükben lévő munkahelyek — a Ságvári-telepen például egész sor ilyen gyár, üzem van — közművelődési törekvéseit segíteni, szervezni és helyet adni a szocialista brigádok igényei szerinti rendezvényeknek, szakköröknek. Ha a sort vé; gignézzük — itt is lenne mit pótolni. A legnagyobb lakóterületi művelődési házak — a Kun Béla úti, a III. kerületi, a Városmajor úti — az előbbiekkel szemben elhelyezésük, felszerelésük alapján már egész sor közművelődéri funkciót tölthetnek be, s ezt nagyrészt sikeresen is végzik. A könyvek, a klubok, az öntevékeny művészeti csoportok itt valóban elérhető közelségben vannak. Egy nyolcvanezres városban azonban három jó lakóterületi művelődési ház — kevés. A VÁROSOK KORSZERŰSÖDÉSÉNEK egyik lényeges jellemzője az új lakótelep. Minden városunknak vannak új negyedei, ahol családok százai, ezrei élnek együtt hasonló gondjaikkal. A lakásépítések tempójától messze elmarad — így történt Jósavárosban is — az óvodai helvek kialakítása, a művelődési lehetőségek megteremtése. Nem palotákat sürgetünk, csupán olyan helyiségeket, amelyek a végleges megoldásig a napi igények szerint közelebb viszik a kultúrát a közönséghez. Nyíregyházán ez év második felétől a városi művelődési központhoz tartozik az egységesített hálózat. Ez várhatóan változásokat hoz a lakóterületi művelődési házak színesebb, választékosabb programajánlatában. Fejlődő városainkban érdemes többet törődni azzal, hogy a közönség és a művelődési házak közötti távolság kilométerei rövidebbek legyenek. B. E. Kim Rizsov: Valamit tenni kell ELSŐ DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy La- pinékhoz — mondta Lena, miközben kicsavarta a frissen mosott pelenkát. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a padlóke- félőt. — Lapinék ma megint elkapták Surát, amikor a gyereket sétáltatta. Meglátod, itthagy minket! — Nem fog elmenni. Hiszen nálunk az én egész mérnöki fizetésemet megkapja. — Ha elmegy, nem tudom befejezni a disszertációmat. — Majd keresünk egy ma£ sikat. — Naiv ember! — csattant fel Lena. — Ne felejtsd el, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Még szerencse, hogy a lakásproblémája megoldatlan. A családhoz kell láncolni! — Hogyan? — Hát például úgy, hogy mindennap megborotválkozol. Nézd, Sura még fiatal. Unalmas esténként a tv előtt üldögélnie. Egyszer még majd elmegy a moziba, és bekövetkezik a legszörnyűbb: találkozik egy jól szituált férfival, akinek még jobb lakása van, aztán megkezdődik a nagy regény ... — Mégis mit javasolsz? Ne engedjük moziba? — Éppen ellenkezőleg. Udvarolnod kellene neki egy kicsit. Moziba vinni, sőt: színházba, étterembe! MÁSODIK DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy Lapi- nékhoz — sóhajtott fel Lena, miközben a fürdőkádat súrolta. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok ... — mondta Misa, és befejezve a mosogatást elzárta a csapot. — Suráról beszélek. Lapinék nem hagyják békében. — Lenocska, én teljes gőzzel csapom neki a szelet. És azt hiszem, sikeresen. Tegnap a múzeumban megfogta a kezem és megkérdezte: „Szeretsz, Misa?” — És te?l — Mondtam, hogy igen — vallotta be becsületesen Misa. — Igazi férfi vagy! Még jó, hogy hozzád mentem, nem ahhoz az idióta Szemjonov- hoz. Mostantól kezdve munkaidő után bennmaradok az Film a dohánytermesztésről A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Agroin- form elnevezésű tájékoztató irodája filmet készíttet a dohánytermesztésről. A felvételeket megyénkben, a Felső-tiszai Dohánytermesztési Társulás taggazdaságaiban forgatják a tavasz óta. Papon és Szabolcsbákán már befejeződtek a felvételek, most a Nyírtassi Állami Gazdaságban a dohány szakszerű permetezéséről készülnek a képsorok. Rétfalvi József operatőr a híres dohánytermesztő, Régius János rendezői elvét valósítja meg. A cokker fajta, amely a Virginia-félékhez tartozik kiválóan alkalmas arra, hogy az egész országban bemutatásra kerülő félórás filmen e fontos munkaművelet illusztrálását szolgálja. A színes oktatófilm egyébként végigkíséri a dohány útját az ültetéstől a dohánygyárig. Valamennyi fontos munkaműveletet megörökítenek a kamerák. A stáb a közeljövőben Nyírkárászra költözik, hogy ott folytassa a filmezést. A termesztésről szóló filmet a jövő esztendőben már vetítik, elsősorban azokban a nagyüzemekben, ahol e fontos növény termesztésével foglalkoznak. Képünkön Rétfalvi József a permetező- gép beállítását filmezi, majd a kamera végigkíséri a táblában a működő berendezést. (Elek Emil felvétele) Helyeslők és elutasítók a HAFE-ban Harmincezer túlóra A HAFE nyíregyházi gyárának konvejorüzemében ahány embert megkérdeztünk, annyiféleképp vélekedik a túlóráról. Toncsik László targoncavezető szerint: „Ha valaki egy kis zsebpénzt akar, a családtól nem veheti el. Nem mondok mást: csak a bankba 1400 forintot fizetek havonta ...” A sokadmagával reggeliző svájcisapkás géplakatos viszont, társai helyeslő fejbó- logatása mellett jelenti ki: „Nem nagyon szeretjük a túlórát, mert szükség lenne a pihenésre is.” Valami mindig hiányzik A helyeslők és az elutasítók tábora azonban hiába vitázik, a tényen ez mitsem intézetben, hogy kettesben lehessetek. — Minek? — Azt hiszed, pusztán szavakkal sikerül itt tartanod? Ne felejtsd el, Sura még fiatal! HARMADIK DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! — nyögte Lena, miközben kezében padlóronggyal kimászott az asztal alól. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa és kikapcsolta a mosógépet. — Sura elmegy! — Ostobaság! Megígérte, hogy a sírig velem marad! — És te?! — Mondtam, hogy én is. — Istenem! Mondd, fel tudod te fogni, hogy egy nő számára milyen megalázó az a fonák helyzet, amelyikben Sura van? — Megértem — mondta szégyenlősen Misa. — Annál is inkább, mivel gyerekünk lesz. — Na látod! Haladéktalanul el kell venned feleségül! — De mi lesz veled? — ke- nődött el Misa. — Elválok tőled, aztán mint háztartási alkalmazott nálatok maradok. Majd az ismerősöknél fogunk randevúzni. ELSŐ MONOLÓG — Valamit tenni kő’, Misa' Máskülönben elmén’ Lapi- nékhoz — mondta Sura, miközben szórakozottan nézegette a divatlapot. Zahemszky Lá-.zló fordítása változtat. Az 1977 első fél évére megszabott 14 ezer órás túlórakeretet a gyár messzemenően túllépte, ösz- szesen 30 ezer túlórára volt szükségük a hat hónap alatt. A munkások így látják az okokat: — A lefestett konvejorpá- lyákat, ha megszáradtak, a másnapi összeszerelésre csak túlórában tudjuk előkészíteni, a szerelés helyére vinni — mondja a targoncás. — Rossz az anyagellátás, valami mindig hiányzik, és ez nem a mi hibánk — jelenti ki Budaházi József csoportvezető. — Sokszor összevisszaság van — válaszol a kérdésre egy szőke, fiatal szakmunkás. — A vezetők sem tudják, hova kapjanak. És a meósok sem végzik jól a munkájúkat. — Bizonyítékként selejtes alkatrészeket mutat. A konvejorüzem művezetője, Szalontai László véleménye: „A 30 ezer órát az indokolja, hogy a HAFE gyáregységei közül a miénkben legegyenletlenebb a terhelés. Sok gondot okoz az import anyagok hiánya. Munkaszervezési problémáink nincsenek...” Sok a „ha...” A termelési osztály vezetője, Csengeri János szerint: „A túlórák egy része abból adódik, hogy azok akiknek kellene, nem mindig veszik időben észre a problémákat. Megtörtént, hogy egy hatalmas berendezés átadása előtt derült ki: az egyik alkatrész szerelhetetlen. Igaz, a hibás darabot nem itt tervezték, de a rossz rajz alapján itt gyártották és itt is kellett volna észrevenni, hogy tervezési hiba történt. A hiba korrigálása — természetesen — túlórát igényelt...” Nem vitás: habár szinte minden eddigi példa belső okokra mutat, hosszasan sorolhatjuk a valóban objektív összetevőket is. Részletezés nélkül álljon itt néhány:- kevés az ember, nem tudnak harmadik műszakot indítani. Nincs elegendő anyag, vagy ha van, nem a kívánt minőségű. Ha a pesti központ csúszik tervei teljesítésével, késnek Nyíregyházán is. Ügy tűnik, nem mindenkor megfelelő a fővárosi központ és a vidéki gyár kapcsolata. Erre lehet jó példa: a túlórakeretet „fenn” határozták meg, de ha a tények ismeretében teszik ezt, ekkorát — 18 ezer órát — aligha tévedtek volna. A gyár, gyakorlatilag egész éves keretét merítette ki fél év alatt. Miben látja a megoldást a termelési osztály vezetője? — Egyes munkákra, túlóra helyett, célprémiumot tűzünk ki. így érdekeltek lesznek az emberek, nem lesz szükség túlmunkára. Lehet, hogy a figyelmetlenség (hanyagság?) is emelte a túlórák számát? Jobb érdekeltséggel, alaposabb szervezéssel mégsem lett volna ennyire szükség? Inkább célprémiummal Soltész Béla főkönyvelő véleménye: — Megesett, hogy szándékosan lassabban dolgoztak az emberek, hogy túlórában „verhessenek” majd rá. Azonban nem ez a legfőbb ok. A fentieket azzal kell kiegészíteni: 1977 első felében az elmúlt év 84 milliós elmaradását pótolnunk kellett. Ez sikerült. Az okok között kell megemlíteni, hogy nagyon sok gond forrása a kooperáló üzemek megbízhatatlansága. Adami Pál, a szakszervezeti bizottság titkára mondja: — A célprémiummal azt akarjuk elérni, hogy. a dolgozók 8 óra alatt keressék meg a tervezett pénzt. Lemaradásunkat teljesítettük: túlórára kevéssé lesz szükségünk ... Az optimizmust azonban néhány felhő árnyékolja. Ha többnyire külső okok miatt volt szükség a sok túlórára, akkor mi a garancia, hogy ezek az év második felére megszűnnek? Ha belső hibák is vannak, hogyan számolják fel azokat? Egyáltalán: biztos, hogy ebben a fél évben már nem lesz lemaradásuk? Hiszen lassan megyeszerte arról ismert a gyár, hogy féléves, év végi hajrával próbálja teljesíteni terveit. SpeidI Zoltán E lhagyni a megszokott környezetet, az régi otthont, az emlékeket idéző tárgyakat nagy fájdalmat okoz idős korban. A magukat ellátni nem tudó, magányosan élő öregek azonban olykor erre kényszerülnék. A házi szociális gondozás jó megoldás voltát igazolta az immár hatéves gyakorlat. Az idős embereknek nem kell megválniuk szokásos környezetüktől, s szociális otthonba költözniük. Saját házukban hivatásos vagy tiszteletdíjas gondozónő főz, mos rájuk, s egy-egy jó szóval könnyít sorsukon. Megyénkben az országban az elsők között indult meg a házi szociális gondozás hálózatának kiépítése 1971-ben. Jelenleg több mint nyolcszáz idős embert látnak el gondozónők. 36-an főfoglalkozásként gondoskodnak az idős emberekről. A tiszteletdíjas gondozónők száma a legnagyobb, ök munkaidő után keresik fel a magukat ellátni nem tudó embereket. A tiszteletdíjas gondozók számát tekintve Szabolcs-Szatmár, Pest, Veszprém és Győr-Sopron megye után a negyedik helyen áll. 270-en több mint 380 idős emberről gondoskodnak. A tiszteletdíjasok száma az előző évekhez képest kevesebb. Pedig ez évben is mintegy 1 millió 200 ezer forintot fordítanak tiszteletdíj akra. Átlagosan ötszáz forintot fizet a tanács havonta egy-egy gondozónőnek fáradozásáért. Néhány termelőszövetkezet szép példával járt elől, mikor egyedülálló nyugdíjasaik mellé gondozónőt fogadott. Jó lenne, ha mások is követnék ebben őket. Megyénkben 7 tsz-gondozónő tevékenykedik. Évek óta mindig akadnak néhányan, akik tiszteletdíj nélkül gondoskodnak idős emberekről. Jelenleg 19-en 47 személyt gondoznak. Ez év őszén 2 éves tanfolyamot indítanak hivatásos házi gondozóknak. Ezentúl a tanfolyamot el nem végzők csak szerződéssel dolgozhatnak. Ez az új rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy egészségügyi, betegápolással kapcsolatos kérdésekben a gondozók még tájékozottabbak legyenek, s nagyon fontos munkájukat még jobban lássák el. (kántor) Gondozás — otthon i L A
