Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1977. július 27. Szomorú közjáték T ripolit korábban rendkívül szoros kap­csolatok fűzték Kairó­hoz. Amikor 1969. szeptem­ber 1-én a fiatal tisztek el­űzték Idrisz királyt, Kadhafi ezredes, a forradalmi pa­rancsnoki tanács elnöke esz­ményképéhez, Nasszer elnök­höz fordult azzal a tervvel, hogy a két ország föderáci­ós alapon egyesüljön. Né­hány évvel később Szudán, Egyiptom és Libia részvéte­lével a tripoli charta ki­mondta az államszövetséget. Ez azonban nem vált gyakor­lati erővé, mint ahogy utóbb ez lett a sorsa a máig is név- leg fennálló föderációnak Egyiptom, Szíria és Líbia között az utóbbi években az arab világban szemmel lát­ható polarizálódás ment vég­be. Kairó és Tripoli: a két pólus az előbbi — szakított a nasszeri hagyományokkal az antiimperialista külpoli­tikával, a szocialista orientá­ciójú társadalmi és gazdasá­gi rendszer kialakításával. Kairó nyíltan keresi Szaúd- Arábia barátságát, s mind a közel-keleti rendezés mind a Vörös-tenger térségének megítélésében meglepő meg­értést tanúsít a washingtoni szirénhangokkal szemben. Tripoli merőben más utakon jár. Kadhafi elnök több be­szédében „az imperializmus ügynökének’' nevezte Szada- tot, nyíltan bírálva a kairói lépéseket, amelyek — úgy­mond — elárulják az arabok ügyét. Az egyiptomi kor­mányzat aggasztó gazdasági helyzetében kapóra jött a Líbiával folytatott éles vita. Az elégedetlen munkások megmozdulásai, az elszapo­rodott szabotázsakciók, a vallási fanatikusok fellépése, a diákzavargások bűnbakjá­ul Líbiát állították, s 300 ezres hadseregük java részét felvonultatták nyugati határaikra. Ami a kétségtelen provo­káció nemzetközi következ­ményeit illeti, az arab egy­ség számára mindenképpen súlyos vereség. A tűzszünet végül is töb­bek között Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke közvetítésével jött létre. Bizonyságul a palesztin mozgalom józansá­gának és tekintélyének, ami alighanem a szomorú közjá­ték egyetlen pozitív vonása. Továbbra is bizonytalan a helyzet Egyiptom és Libia között Bár Tripoli még mindig nem erősítette meg hivatalo­san a Kairóban vasárnap este bejelentett tűzszünetet, hírügynökségek szerint szü­netelnek a harci cselekmé­nyek Egyiptom és Líbia kö­zött. Hétfőn egyik fővárosban sem tettek közzé újabb ösz- szecsapásokról beszámoló ha­dijelentést;, A helyzet bizonytalanságáé­ra utal a két ország közötti közvetítői tevékenység foly­tatódása. Bumedien algériai kormányfő, aki hétfőn a lí­biai fővárosból Kairóba uta­zott, még aznap este vissza­tért Tripoliba, s az ARNA hi­vatalos líbiai hírügynökség jelentése szerint két ízben ta­lálkozott Kadhafi elnökkel. A megbeszélés témájáról részleteket nem közöltek. Rö­viddel Bumedien után Tripo­liba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke is, aki a kon­fliktus kezdete óta közvetít a líbiai és egyiptomi vezetők között. Líbia fővárosában tartózkodik Szabah al-Ahmed al-Dzsabir al-Szabah kuvaiti külügyminiszter is, aki eluta­zása előtt Kairóban Szadat el­nökkel tárgyalt. 124 időszerű kérdés az EHSZ-közgyíilés napirendjén A világszervezet székhelyén legfontosabb helyet a fegy- nyilvánosságra hozták az verkezési hajsza megfékezésé- ENSZ-közgyűlés XXXII., vei. az általános és teljes le- 1977. szeptember 20-án kéz- szereléssel, a gyarmatosítás SSLSST'a”"napirend616! vé^es felszámolásával kap. nemzetközi helyzet 124 idő- csolatos problémád foglaljak szerű kérdését tartalmazza; a el. Helyreállt a rend Sri Lankában Egybehangzó hírügynöksé­gi jelentések szerint a hét végi rendbontásokat követően helyreállt a a nyugalom Sri Lankában. A kormány továb­bi intézkedéseket tesz a hely­zet stabilizálása érdekében. Miután a zavargások körze­teiben szombaton életbe lép­tetett kijárási tilalmat két órával csökkentették. a Reuter a Sri Lanka-i állami rádió adására hivatkozva ké­sőbb már arról tájékoztatott, hogy a tilalmat teljes egészé­ben feloldották, és fokozott őrjárattal igyekeznek bizto­sítani a rendet. A legújabb rendőrségi ada­tok szerint a hét végi össze­csapásoknak 34 halálos áldo­zatuk volt. Andreotti Washingtonban Két és fél napos hivatalos ban megismerje nyugati szö- látogatásra Washingtonba ér- vetságeseit. kezeit Giulio Andreotti olasz A csúcsszintű amerikai— miniszterelnök. olasz tárgyalások egyik kö­Nyugati hírügynökségek zépponti kérdése a fokozódó szerint Andreotti amerikai Iá. nyersanyagszükségletekkel togatása lehetőséget ad Car- kapcsolatos teendők megvita- ter elnöknek arra, hogy job- tása lesz. Szovjet élet Vetőmagkísérletek klímakamrákban A lcningrádi Agrofizikai Tudományos Kutató Intézet laboratóriumában évente többször takarítják be a ter­mést. A bokros búza például hatvan nap alatt érik be. Három év alatt tizennyolcszor juthatnak új termés­hez a vetőmag-nemesítők. Normális körülmények között ehhez 18 évre lenne szük-ség. A képen: Borisz Mos- kov, a biológiai tudományok doktora, a laboratórium vezetője. n leningrádi Agrofi­zikai Tudományos Kutató Intézet nö- vénymagnemesítői Borisz Moskov, a biológiai tudo­mányok doktorának veze­tésével különleges bokros búzafajtát állította^ elő. Egyetlen magból egész ga­bonabokor nő ki, melyen több mint 2000 gabona­szem terem. Elegendő tu­catnyi gabonabokor ahhoz, hogy a termésből 1 kg ki­tűnő minőségű kenyeret süthessünk. Az új, bokros búzafajtát igen rövid idő, mindössze három év alatt sikerült előállítani. A kísérleti fo­lyamat meggyorsítását a Klimatron nevű, mestersé-'- ges időjárási viszonyokat előállító berendezés tette lehetővé. Pusztító szárazságot, a tundrák hideg lehelletét, vagy a szubtrópusok ned­ves levegőjét egyaránt elő lehet állítani a Klimatron- nal. Az automatizált beren­dezésekkel szükség szerint változtatható a napfényes órák száma, az esős, vagy hűvös napok aránya. A klímakamrát a külön­böző növényfajták élettevé­kenységének vizsgálatára •használják — mondja Pjotr Vasziljev, az intézet igazgatóhelyettese. A nö­vények különleges tápoL datban nevelkednek. Az évszakok változásai egyál­talán nem hatnak rájuk, így tehát lehetővé válik vegetációs periódusuk je­lentős mértékű rövidítése. A klímakamrák persze nem a mezőgazdasági kul­túrák iparszerű előállítását szolgálják, szerepük azon­ban a jövő mezőgazdasága szempontjából igen jelen­tős. Megrövidíthetik ugyan­is a kultúrnövények új, nagyobb tulajdonságokkal rendelkező fajtáinak előál­lítási idejét. Míg korábban a növénymag-nemesítők évente csak egvszer jutot­tak hozzá az új örökletes tulajdonságokkal rendel­kező, a további kísérletek­hez szükséges vetőmagok­hoz, a klímakamra segítsé­gével egy évben ötször- hatszor tehetik meg ezt. Pintér István: Gyilkosság a Polanski-villában Manson, már bilincsben Virginia Grehamet nyo­masztották a hallottak. Egy­szerűen nem tudta magában tartani, s elmesélt mindent Ronnie Howardnak. Már ré­gebbről ismerték egymást, ugyanabban a callgirlháló- zatban „dolgoztak” Ronnie először úgy vélekedett, hogy társnőjük egyszerűen őrült, csak „felvág”, s amit el­mond, az újságokban olvasot­takon alapul. Mindenesetre, azt tanácsolta, hogy Virginia tegyen fel olyan kérdéseket Susan Atkinsnak, amelyekre csak' az tud válaszolni, aki valóban ott volt a gyilkossá­goknál. Tizenkét napig tar­tottak ezek a beszélgetések. A két callgirl még mindig nem tudta eldönteni, hogy a valódi gyilkosok egyikével ül­nek egy cellában, vagy egy megrögzött, ügyes hazudozó- val. Ronnie Howardban egyre inkább erősödött a meggyő­ződés, hogy ez a fiatal lány, akivel egy cellában kénysze­rül ülni, s aki többek között azt is állította, hogy még ti­zenegy olyan gyilkosság van, amelynek tettesét soha nem találja meg a rendőrség, va­lóban az egész rendőrség ál­tal keresett tettesek egyike. Bármennyire is furcsán hangzik azonban, a Los An- geles-i női vizsgálati fogház foglyának nem is olyan köny- nyű a rendőrséggel beszélni. November 17-én aztán Ronnie Howardot kiszólítot­ták a cellájából. Bírósági tár­gyalásra vitték. A szokásoK szerint azokat a női és férfi­foglyokat, akiknek bírósági tárgyalásuk volt, a Bouchet Street-i fogházban gyűjtötték össze, onnan egy rabszállí­tó autóbusszal vitték vala- mennyiüket a bíróság épüle­tébe. S amíg várakozniuk kell, mindenki elintézhetett egy telefonbeszélgetést. Ron­nie Howard végre felhívhat­ta a rendőrséget. A Los Angeles-i detektí- veknek minden okuk meg­volt, hogy a Manson-banda egyik tagja cellatársnőjének adatait komolyan vegyék. Hat napja tudták már LePa- ge-ék, hogy Charles Manson bandája alaposan gyanúsít­ható nemcsak LaBianciék megölésével, hanem más gyilkosságokkal is. A kulcsot egy bizonyos A1 Soringer nevű fiatalember elbeszélése adta a kezükbe. A1 Springer ugyanakkor a „rocker” — „szelid motoros” — bandához tartozott, mint valamikor a Kitty Lutesin- ger vallomása nyomán kere­sett „Danny”. Dannyt kutat­va akadtak A1 Springerre. A fiú ugyan nem tudott felvilá­gosítást adni barátja tartóz­kodási helyéről, aki otthagy­ta az ő csoportjukat, s beállt Mansonékhoz. Viszont — mondta el a meglepett nyo­mozóknak — még a Spahn- tanyán, augusztus 11-én vagy 12-én, vagyis két-három nap­pal a Tate-gyilkosságok után Charles Manson bevallotta neki: ők ölték meg azokat az embereket. A beszélgetésre úgy került sor, hogy A1 Springer éppen Dannyt kereste, vissza akar­ta nyerni az ő bandájuk szá­mára. Ez nem sikerült, de a bandafőnök őt is rá akarta beszélni, csatlakozzék hozzá­juk. S ekkor eldicsekedett birodalmával. A lányokkal, amelyekkel a banda tagjai szabadon rendelkezhetnek, akiknek egy része teljesen meztelenül tébláboit „meg­váltója” körül. És egyébként is — mondta Manson A1 Springernek —, mindent megtehetne a banda tagja­ként, a gyilkosságot is bele­értve. S hogy szavainak nyo- matékot adjon, beszélt az öt ember megöléséről. S aztán még bemutatót is tartott kés­dobálásból. Később szó ke­rült más gyilkosságokról is, „Henland”-ról, ahogy AÍ Springer Hinman nevére emlékezett. S odafent még hallott egy néger megölésé­ről is. A1 Springer elmondta: egész fegyverraktárt mutat­tak neki, egy fegyverekkel teli szekrényt odafenn a ta­nyán. Hogy egy „Buntline” 22-esük is volt, arról is hal­lott, de hogy a neki muta­tott fegyverek között látta volna azt, arra nem. tudott válaszolni. Ö nem ért annyi­ra a fegyverekhez, mint Danny, a barátja. A1 Springer egyre inkább belelendült az elbeszélésbe. Látta, hogy fontos ember, s ezért igyekezett még jobban értesültnek, tájékozottabb- nak látszani. — Hallottak valamit egy bemázolt hűtőszekrényről? LePage és a fiatalembert kihallgató másik társa most kezdett igazán feszülten fi­gyelni. — Hogy jutott ez eszedbe? — Mert elmesélték nekem, hogy valamit a hűtőszek­rényre írtak. — Ki mondta, hogy a hű­tőszekrényre írt? — Charlie mondta, hogy valamit írtak valahol rá, mégpedig vérrel. — És mondta, hogy mit írt? — Valamit a disznókról, vagy a négerekről, valami ilyesmit... LaBiancáék hűtőszekré­nyére a tettesek — vérrel — a „HEALTER SKELTER” i'eliratot másolták. A felvi­lágosítás tehát nem volt pon­tos, de annyit mégiscsak tu­dott A1 Springer, állítólag Charles Mansontól, hogy a hűtőszekrényre vérrel írtak valamit. Napokig vitatkoztak, hogy a fiatalember valóban az igazságot mondta-e, vagy csak képzelődött és felvágott. Végtére is az újságok alap­ján is elmondhatta azt, amit elmondott. S vajon vele, aki soha nem volt tagja a Man- son-bandának, miért lett volna olyan bizalmas a bari- dafőnök? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents