Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

1977. július 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A nők munkája M egyénk gazdasági fej­lődése, az új beruhá­zások jellege kedve­zett a nők foglalkoztatásá­nak. Jelenleg a munkaké­pes korú nők több mint 54 százaléka folytat kereső te­vékenységet. A mezőgazda- sági nagyüzemek élőmunka­igénye évről évre csökken. Ám a nagyarányú gépesítés, a műszaki fejlesztés, a kor­szerű termelési rendszerek elterjedése és a koncentrá­ció ellenére továbbra is je­lentős a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők aránya. Legmagasabb a dolgozó nők létszáma az oktatás te­rületén, ahol az összes dol­gozóknak 82 százaléka nő. Ugyancsak jelentős számú nőt foglalkoztat az egész­ségügy. Itt 70 százalék a részarányuk. A szakszervezetek 1970 óta különös gonddal szor­galmazzák a női munka anyagi és erkölcsi elisme­rését. Ennek következtében a női munkavállalók átlag- keresete és átlagbére köze­lebb került a férfiakéhoz, de még korántsem kielégítő a helyzet. Az iparban példá­ul a női szakmunkások bé­re a férfiakénak alig 80 szá­zaléka. A nem dolgozó, eltartott nők száma megyénkben mintegy 60 ezer. Hetvenöt százalékuk negyvenöt éves­nél fiatalabb. Valószínű, hogy megfelelő munkaalka­lom esetén egy részük munkát vállalna. Ahhoz, hogy a megyében a nőknél elérjük az országos foglal­koztatási szintet, legalább 25 ezer további munkahely létesítésére van szükség. A megye egyre fejlődő ipara jelenleg 25 ezer nő­nek biztosít munkaalkalmat. Ebben a számban benne van a 16 százalék gyermek- gondozási és a 4 százalék szülési szabadságon lévő kismama is. Az iparban első ízben munkát vállalók növekvő hányadát teszik ki a szak­képzett fiatal lányok, ösz- szességében a szakmunká­sok negyede nő. Betanított munkára kétharmad rész­ben, segédmunkára pedig fele arányban alkalmaznak nőket. A kereskedelmi szak­munkástanuló lányok szá­ma a kereskedelmi szakon csökkent, a vendéglátósban pedig emelkedett. A mező- gazdaságban dolgozó nők körében viszont még na­gyon kevesen tanulnak szakmát. Számuk nem éri el a három százalékot sem. megye termelési struktúrájában egy­re jelentősebb sze­rephez jutnak a nők. Épen ezért növelni kell részarányukat mind az állami, mind pedig a politi­kai oktatásban, segíteni kell őket marxista szemléletük alakításában. Meg kell te­remteni munkahelyeinken azokat az élet- és munka- körülményeket, amelyek a nők még eredményesebb te­vékenységét teszik lehetővé. (sigér) A „Nyírlövőbe nem engedjük... FF Faloháború - három kilométerért „TISZTELT SZERKESZTŐSÉG, EGY NAGY KÉRÉSSEL FORDULOK ÖNÖKHÖZ. A FA­LUNKBAN VAN NAGYON SZÉP, MODERN IS­KOLA, DE AMIÓTA AZ ÜJ IGAZGATÓ ÁTVET­TE, AZÓTA MINDENÁRON CSAK EL ÉS EL AKARJA VINNI A GYEREKEINKET A FA­LUNKBÓL NYÍRLÖVŐRE, MERT ŐNEKI TE­HER ÁTJÁRNI. NEM TUDJUK MIÉRT VANNAK RÁ ÜGY ERRE A KIS KÖZSÉGRE. KÉRJÜK ÖNÖKET, SÜRGŐSEN AVATKOZZANAK BE, HOGY AZ ISKOLA ITT MARADJON VISSZA. TISZTELETTEL: A TSZ ASSZONYAI NEVÉBEN TORDAI LASZLÓNE, LÖVŐPETRI.” A levél párja egy névsorral a megyei tanács művelődés- ügyi osztályára érkezett. A A felső tagozat 37 gyermeké­nek szülei közül huszonkilen­cen tiltakoznak a körzetesítés ellen. Három szülői értekezletet tartottak eddig. A nyírlövői iskola igazgatója írásbeli nyi­latkozatot kért a szülőktől: belegyeznek-e a körzetesítés­be? Az eredeti papírokat megőrizte, azokon még 29 „igen” és 8 „nem” áll. Ám időközben azok is szembefor­dultak a tervvel, akik erede­tileg támogattak. Ellennyilat­kozat járt körbe a faluban. Az iskola és a tanács, a járá­si pártbizottság és a művelő­désügyi osztály segítségét kérte. Az illetékes vezetők részt vettek a harmadik szü­lői értekezleten, amely a be­csületsértést kimerítő kiálto­zással, veszekedéssel nevet­séges kudarcba fulladt. „Inkább kiveszem..." Lövőpetri és Nyírlövő kö­zött nem először kerül sor hasonló vitára. Nem volt könnyű sem a közös tanács, sem a közös tsz létrehozása, a két előző esemény után azonban úgy látszott, végképp elásták a csatabárdot. Pár hónapja mégis újra elkezdő­dött a már-már faluháború méreteket öltő ellenségeske­dés. íme néhány a vélemé­nyek közül. Tordai Lászlóné, a levélíró: Nekünk azt mondták, min­denki úgy jár be, ahogy tud. Nincs külön iskolabusz, nincs váróterem, s amíg nem lesz, innen nem viszik el a gyere­keket. Inkább kiveszem az is­kolából és elviszem egy má­sik faluba, de Nyírlövőbe ak­kor se fog járni. Makiári Istvánná, egy má­sik szülő: Minek kell ezt a cirkuszt csinálni? Eddig is jól megvoltak itt, ezután is meglesznek. Mi se tanultunk szakteremben, mégis itt va­gyunk. Bezzegh Miklós, a lövőpet­ri iskola vezetője: Nem tu­dom, mi lenne a megoldás. Lehet, hogy jót mondok, lehet hogy nem, de én ezzel a té­mával már nem foglalkozom. Kosztyu Béla, a nyírlövő— lövőpetri közös iskola igaz­gatója: Egyszer azt találtam mondani egy szülői értekezle­ten, hogy a lövőpetri gyere­kek piszkosak és éheznek. Bá­nom, hogy nem tettem hozzá: egyesek miatt voltak gondja­ink. Talán innen ered min­den. Hiába egyeztek bele az elején, utána a hangadó asz- szonvok átformálták a közvé­leményt. Nevetséges vádak­kal illettek, például, hogy 15 ezer forintot kapok, ha vég­hez viszem a körzetesítést. Nem is védekeztem, mert azt is nevetségesnek tartanám. A tények azt mutatják, hogy hosszú éveken át nincs semmi biztosíték az oktatás feltéte­leinek javítására. Ádám István, a kisvárdai járási hivatal művelődésügyi osztályvezetője feljegyzést ké­szített az utolsó szülői érte­kezletről, amelyben leírja, hogyan fulladt kudarcba a se­gítő szándék néhány asszony miatt. Minősíthetetlenül vi­selkedtek.. Á " ■■ MW * m m /ovo útja Ferku Imre, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának tanulmányi felügyelő­je: A megyei távlati fejlesz­tési terv a legelső helyre so­rolja a körzetesítést. Ennek meggyorsításával a szakrend­szerű oktatás általánossá vá­lása a jövő útja. Eddig 80 he­lyen körzetesítettünk a me­gyében. A körzetesítéshez feltéte­lek szükségesek: a szülők be­leegyezése, a közlekedés és a fogadó iskola alkalmassága. Nyírlövőn jobban felszerelt tantermek, szaktanárok vár­ják a gyerekeket, minden korosztály osztott csoportba kerül. Negyven személyes új napközis csoportot tudnak in­dítani, jó a buszközlekedés. Tárgyalnak a Volánnal, hogy helyezzék át a lövőpetri busz­megállót az iskola elé, ahol reggel fűtött helyen várakoz­hatnak, a délutáni visszain dulásig pedig a napköziben maradhatnak. Győzzenek: a gyermekek! Lövőpetriben a hatodik és a hetedik osztály létszáma olyan alacsony, hogy a cso­portok bontását továbbra sem végezhetik el, pe­dig pedagógiai szempontból teljesen elavult az összevont oktatás. A korszerű, szaktan­termes tanítás bevezetésére nincs lehetőség, ráadásul ösz- szevont tagozatnál ez amúgy- is lehetetlen volna. Kihaszná­latlanok az egységcsomagok, a szemléltetőeszközök, a gyerekek nem sajátíthatják el a szükséges ismereteket. Az elmúlt tanévben ugyanis 6,5 százalékos volt a szakta­nár által leadott órák ará­nya, ami már évtizedekkel ezelőtt is káros, megengedhe­tetlen lett volna. Ezen javíta­ni nem tudnak a következők miatt: csak a biológiát tanítja .szakos tanár. A magyar, tör­ténelem, ének, testnevelés, rajz tantárgyakat egy alsós nevelő, a matematika, fizika és földrajz tárgyakat egy má­sik alsós, az oroszt egy Papról átjáró nyugdíjas, a kémiát egy óraadó tanító oktatja. Egy ki­vétellel mind átjárnak a szomszéd faluból. Sokan fáradoznak azért, hogy jobb körülmények kö­zött, többet tanulhassanak a lövőpetri gyerekek, szemé­lyes sérelmek miatt azonban ezt maguk a szülők akadá­lyozzák. Harcolnak a három kilométerért. A pedagógusok is hibáztak: nem volt eléggé körültekintő az előkészítés. A pártszerve­zettől is több segítségre lett volna szükség. Nyírlövő és Lövőpetri „har­cában” a fejlődés ütközik a maradisággal. Jövő harcol a múlttal. Kell-e mondanunk, hogy az idő kereke visszafe­lé nem forog. Még akkor sem, ha néhányan megkísérlik megállítani az időt. Jó lenne tehát megkötni a békét úgy, hogy a győztesek a gyerme­kek legyenek. Baraksó Erzsébet LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976. decemberé­ben határozatot hozott a munka színvonalának javí­tására. Minden ember a maga munkaterületén tud­ja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigádvezetőket: milyen te­rületen látnak eddig ki­használatlan tartalékokat? Aki válaszol: File Albert, a Budapesti Fémmunkás Vál­lalat nyíregyházi gyárának lakatos brigádvezetője. — Ismeretes, hogy a VA- GÉP Vállalat egy részét átvette a „Fémmunkás” ez év elején. Az átszervezés, az átállás nem ment zökkenő- mentesen. A leltározás, az átadás-átvétel alatt egy tel­jes hónapig kiestünk a ter­melésből. Lehet, hogy rövi- debb idő alatt is megtör­ténhetett volna az átállás. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére felaján­lottuk, hogy az elmaradást év végéig behozzuk. Mi azt vállaltuk, hogy havi ter­veinket legalább 108 száza­lékra teljesítjük. Vállalá­sunknak eddig eleget tet­tünk. Szintén az évforduló tiszteletére vállaltuk, hogy a brigád két segédmunká­sát hozzásegítjük a szak­munkásvizsgához. — Szakmunkásvizsgára mehet az, aki legalább há­rom éve itt dolgozik segéd­munkásként. Jól ki lehet használni ezt a lehetőséget a szakmunkás-utánpótlás­ra.* Szerintem az „öreg” szakmunkások vannak olyan jók, mint az ipari iskolából kijött fiatalok és a kiképzé­sük sokkal olcsóbb. — Az átállás után a technikai szint egy kicsit visszaesett. Kevesebb lett a gépünk, több értékes gép a VAGÉP-nél maradt. Hiány­zik például marógép. Meg­ígérték, hogy pótolni fog­ják a hiányosságokat, de ezekre előre is számíthattak volna. A gépek hiánya pluszmunkát ró ránk. Jó Aki válaszol: FILE ALBERT lakatos brigádvezető lenne hamar intézkedni a gépek beszerzése miatt, hi­szen nehezebb körülmények között kell a lemaradást behoznunk. — Mint a vasasszakmá­ban általában, nálunk is gond az anyagellátás. Sok a hiánycikk. Ezen talán úgy lehetne segíteni, vagy eny­híteni, ha többet raktároz­nánk, vagy készleteznénk. Néha elég váratlanul új munkára állunk át. Talán jobb lenne, ha előre érte­sítenének bennünket, mert tudnánk készülődni, besze­reznénk és megismernénk az esetleges új szerszámo­kat. Az a jó, ha a készülő­dés és a begyakorlás nem tart sokáig. Ha kevés a szakmunkás, nagy a ván­dorlás, akkor sem szabad megengedni a lazaságokat. Tegnap számolt le a bri­gád egyik tagja, mert a többszöri késés miatt elta­nácsoltuk. — A műhelyben a közel­jövőben kialakítanak egy előkészítő és daraboló he­lyiséget. Ez leválasztással történik. Felajánlottuk, hogy a kivitelezést társa- dalmi munkában segítjük. Az előkészítő és daraboló üzem sínpárral lesz össze­kötve a műhellyel és jelen­tősen meggyorsítja, egy ki­csit meg is könnyíti a mun­kafolyamatokat. Ezért jó lenne, ha összefogással mi­előbb átadnánk ezt az üzemrészt. A BUJTOSON KIALAKÍTANDÓ nyíregyházi városliget tereprendezési munkáit ez év tavaszán kezdték meg. Először egy 12 hektáros csónakázótavat alakítanak ki szigettel és rendezett parttal. A tó átlagos mélysége másfél méter lesz. Ehhez mintegy 12 ezer köbméter földet kell megmozgatniuk a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak. A csó­nakázótó év végére készül el. Képünkön: Béres Miklós kotró- gépkezelő a csónakázótó kotrása közben. (Császár Csaba fel­vétele) Marek Nejman: Mese, mese, mátkaság |o( volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember — egy bizonyos vállalat igaz­____gatója (itt a megnevezésnek semmi jelentősége nincs), aki kifogástalan kapcso­latban állt beosztottjaival. Megértő, kedves és ezen felül még igazságos is volt. És per­sze szelíd, rokonszenves. Soha senkire nem kiabált rá, nem szidott senkit és idegessé­gében nem dobált el cigarettacsikkeket. Még­is mindezek mellett mindig az ő vállalata teljesítette pontosan a tervet, gyakran határ­idő előtt. A munka meleg, baráti légkörben folyt, s ez nagyrészt neki volt köszönhető. Az egész intézmény egy csöndes laborató­riumhoz hasonlított. Mégis a központban az értekezleteken állandóan őt gyötörték a kol­légái, sőt a felettesei is. — Tulajdonképpen igazad van — mond­ták folyton. — Semmi hibát nem követsz el. De próbálj meg legalább egyszer rájuk kia­bálni. Az még egy dolgozónak sem ártott meg. És olyan sokáig molesztálták szegény igazgatót, amíg az beadta a derekát. — Jól van. Legyen ahogy kívánjátok — gondolta. — Mi bajom származhat belőle? Egyszei* ki­kiabálom magam, aztán minden megy majd mint régen. Teszek egy kísérletet — gondol­ta magában. A jóságos igazgató által vezetett vállalat egy bizonyos osztályán élt, vagyis inkább dolgozott — pontosabban dolgozott és azért élt egy csodálatos leány. Nemes szívű, tele jó tulajdonságokkal úgy is mint dolgozó, úgy is, mint ember. És persze hódolók gyűrűjé­vel körülvéve. Ennek ellenére nem érezte jól magát a lelkes udvarlók társaságában. A sok édes bók, túláradó érzelmeskedések után ter­000 mészetes emberi megnyilvánulások után vá­gyott. Ú, ha valaki egyszer úgy igazi férfia­sán, nyersen rám kiabálna! Na tessék, kiabálás! De ki fog itt kia­bálni? Mikor itt mindenki körülötte... így hát a lány a bizonyos osztályról elhatározta, hogy aki legelőször rákiabál, az lesz az ő hites férje. Hiábavaló tehát a fiatal imádók versengése. És ekkor, amikor ezt elhatároz­ta, hirtelen élesen megszólalt a telefon. — Az elvtársnőt hivatja az igazgató elv­társ — mondta éles hangon a titkárnő, aki mint minden titkárnő, jól tudta, mire készül az igazgató, és őrülten szerelmes is volt belé az ő jóságáért, persze eredmény nélkül, és közben természetesen gyűlölte a csodálato­san szép leányt a bizonyos osztályról. A nemes lelkű, szépséges leány a bizo­nyos osztályról örömteli műmosollyal az ar­cán, de belülről fásultan (mert akárki mást, de éppen ezt az udvarias igazgatót nem vet­te számításba) bátran lépett be az igazgatói iroda ajtaján. Aztán óriási kiabálás hallat­szott. Egy hónappal később... A Men- delssohn-nászinduló. A meséből kettős tanulságot szűrhetünk le: □ házasság ellenzőinek: az igazgatóság és a beosztottak szoros kapcsolata nagy veszélyekkel fenyeget. A házas­ság pártolóinak: az igazgatóság és a beosz­tottak közötti ritka találkozás is végződhet holtig tartó kapcsolattal. Varga Magdolna fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents