Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

4 KELET-MAGTABORSZAG 1977. július 23. Hót vógi jegyzet Ideológiai injekció ? AZ EMBEREK HISZÉKENYEK, példákért általában nem is kell messzire menni, de ezúttal messzire, az afrikai Ango­lába megyünk. A Journal de Angola című luandai lap nemrég kénytelen volt cikket írni arról, hogy a kommunizmust nem lehet in­jekció segítségével beletáplálni az emberekbe, ehhez egész más eszközök, utak-módok szükségesek. No de nem véletle­nül írt erről a témáról az angolai újság. Az ország történe­tében először nagyszabású gyermekmentő akciót indított ugyanis a kormány: elrendelte, hogy minden kicsit be kell oltani gyermekbénulás ellen. Orvosok és ápolók kezdtek hoz­zá a munkához, bejárták a városokat és a falvakat, a legel- hagyatottabb helyeket is, hívták a szülőket, magyaráztak, igyekeztek bizalmat kelteni gyakorta olyan emberekben, akik soha életükben nem kaptak injekciót, de talán még egy tab­lettát sem. Dolgozni kezdett azonban az ellenzék, a haladó kormány­zat ellenségeinek tábora is. Suttogva, ellenőrizhetetlen és sej­telmes fülbe súgások útján kezdték elterjeszteni: a fehér kö­penyes kormányemberek nem valami betegség ellen küzde­nek, hanem a kommunizmust oltják be a gyerekekbe. (Mel­lékesen szólva feltételezhető, hogy az angolai falvak lakói­nak jó része nem is tudja, mi az a kommunizmus, de ha a falu tekintélyes varázsiója ilyen szent borzalommal beszél róla... akkor csak valami szörnyűség lehet.) A kormánynak meg kellett tehát indítania az ellenpropa- ganda-hadjáratot. Akárhogy is nézzük, a gyerekeket meg kell óvni a szörnyű járványtól azokban a legeldugottabb falvak­ban is, ahol a több száz éves portugál uralom alatt minden egészségügyi gondozást nélkülöztek. S el kell terjeszteni nem­csak a védőanyagot, hanem azt a tényt is, hogy az ideológiák nem a kiskanálba cseppentett gyógyszerekkel, nem a bőrön vagy a vénán át terjednek... BÁR KI TUDJA? A szóban forgó vakcina közvetlenül valóban a gyermekbénulástól óvja a gyerekeket, a cseppek- ben a leggondosabb vegyelemzés se tudná kimutatni a kom­munizmus elemeit. De ha a szülők több esztendő tapasztalatai alapján megértik, hogy mi ennek az akciónak a célja, kik és miért érkeznek hozzájuk rendszeresen fehér köpenyben és kik küldik őket. Továbbá, ha ezek a gyerekek egészségesen felnőnek, és tudni fogják milyen rendszernek köszönhetik megmenekülésüket ettől és sok más járványtól, — talán még azt is elmondhatjuk majd, hogy a cseppekkel mégis csak a kommunizmus eszméit vitték beléjük. Tatár Imre Csehszlovák árintézkedések Michal Sabolcik miniszter, a csehszlovák árügy szövet­ségi bizottság elnöke pénte­ken Prágában sajtóértekezle­ten tájékoztatta az újságíró­kat a július 23-án, illetve 25- én életbe lépő árintézkedé­sekről, amelyekről a szövet­ségi kormány júliusi ülésén hoztak döntést. A szintetikus alapanyagú textiltermékek csaknem felé­nek az ára 28 százalékkal csökken, a bőrcipők 21 száza­lékkal lesznek olcsóbbak. Csökken jó néhány tartós fo­gyasztási cikk ára is, a színes televízióé és a képcsőé példá­ul 26 százalékkal, zsebszámo­lógépé pedig 40 százalékkal. A pamut- és gyapjútermé­kek ára — gyermekruhák és a konfekciótermékek kivéte­lével — 34 százalékkal emel­kedik. A hangszerek ára 16 százalékkal lesz magasabb, a vadász- és sportfegyvereké, valamint a lőszeré 28 száza­lékkal. Az elektromos beren­dezéseké 59 százalékkal, egyes üveg- és porcelánfajtá­ké pedig 22 százalékkal. A kávé ára 50 százalékkal emelkedik, csokoládét, vala­mint egyes cukor- és süte­ményféléket szombattól 33 szá­zalékkal magasabb áron lehet vásárolni. Változatlan marad viszont a kakaópor és gyer­mektápszerek ára. TELEX... HANOI Maga a Biztonsági Tanács döntése — nevezetesen az, hogy egyhangúlag javasolta az ENSZ-közgyűlésnek a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ságot teljes jogú tagként ve­gye fel a világszervezet tag­jainak sorába — a független­ségért és a szabadságért foly­tatott harc, a haladó világ közvéleménye és a Vietnamot támogató országok újabb győzelme — hangsúlyozta a Nhan Dan, a Vietnami Kom­munista Párt központi lapja, majd hozzátette: a Vietnam ENSZ-tagfelvételének meg­akadályozására irányuló kí­sérleteket korunk fejlődési tendenciái hiúsították meg. MOSZKVA Luigi Longo, az Olasz Kom­munista Párt elnöke az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására pénteken üdülésre a Szovjetunióba érkezett. A re­pülőtéren Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a KB titkára, valamint a Központi Bizottság vezető munkatársai fogadták. RÓMA A kommunista elnöklettel működő parlamenti különbi­zottság befejezte annak a tör­vénytervezetnek kidolgozását, amely a tartományi és városi közigazgatás hatáskörébe utal számos, eddig a központi kor­mány és különböző állami in­tézmények, szervek hatáskö­rébe tartozó ügyet. Ezzel a törvénnyel válik végre teljes­sé — eleget téve az alkot­mány vonatkozó előírásainak — a tartományi önállóság. A helyi közigazgatási szervek hatáskörének jelentős bővíté­se szerepel a napokban elfo­gadott közös kormányprog­ram pontjai között is. A tör­vénytervezet megszövegezése már lépés a közös program végrehajtására. LONDON Dr. David Owen angol kül­ügyminiszter pénteken egy Concorde repülőgéppel Wa­shingtonba utazott. Cyrus Vance amerikai külügymi­niszterrel megvitatja, hogyan kezdje újra az angol—ameri­kai diplomácia a manővere­zést a rhodesiai rendezés ügyében, miután Smith, a fe­hértelepes rezsim vezére for­málisan is hátat fordított a közvetítési kísérletnek és „vá­lasztást” rendez, saját „belső megoldással” próbálkozik. Munkatársaink testvérországokban Busszal a szépségek nyomában Jó erőben ülünk buszra kora reggel. A gépkocsi veze­tője derűs ember. Alighogy elindulunk, maga felé fordít­ja a mikrofont, s nótába kezd. Édesbús szláv dallam válta­kozik slágerekkel, s hamaro­san nótával felel az utasok sokasága. Vidám percek tel­nek így, majd egy kis falu mellékutcáinál bravúros ka­nyarokkal jutunk el egy há­zig. Megáll a kocsi. Mindenki várja: vajon mi dolgunk itt? A vidám sofőr kitessékel, megnyitja a ház kapuját, s mint aki otthon van, betessé­kel. Idősebb férfi jön elő. Pergő szlovák párbeszéd, majd egy garázsnak tűnő épület kapuja tárul fel. Bent duruzsol a fagylaltosgép. A cukrász mérni kezdi a fagyit. Az igazi diót, a jó puncsot, a csokit, melyben még dara­bokban is ízlelhető a cseme­ge. — így szoktuk! — mondja a gépkocsivezető, aki a vár­ható forróság ellenszereként a kis falusi cukrász remekét ajánlja. Jól is esik, s utána újraéled a már-már lankadó hangulat. De nem sok idő ma­rad dalra, beszédre, egymást követően jönnek az érdekessé­gek. Herlany — olvassuk a falujelzőt, s nem is gondolja senki, hogy itt Európában egyedülálló csodát látunk. Egy gejzírt, mely 24 órán­ként tör fel, magasra, őrült robajjal. Tábla hirdeti a ki­törés várható idejét. Szeren­csénk van. Míg elnézegetjük a külföldi diákok kollégiu­mát, iszunk egyet a gyógy­forrásból, már hangzik is a figyelmeztetés: morajlik, percek múlva kitör a gejzír. És máris, hatalmas dübör­géssel, 24 méter magas víz­oszlop szökik felfelé. Nézzük lenyűgözve a természetes szö­kőkutak amely pár percig gyönyörködtet, hogy aztán újra einyugodjék, erőt gyűjt­sön következő, nem dühös, de erőt fitogtató kitörésre. Megérte a várakozást a pár perces látvány. Nem kellett Izlandra utazni, íme, itt a közeibe kínálta a természet csodáját. Kanyargós hegyi utakon haladunk. Mesteri a sofőr lélekjelenléte. Aztán egy hegyháton megáll. Kí­Működik a gejzír Hertanyban. nálja az erdő szamócáját. Te­rített asztal az egykori irtás helye. Csak amikor a hajló ember felnéz, akkor látja: nemcsak a szamóca miatt jöttünk ide. Az egyik ezer­méteres csúcson torony ma­gasodik. Itt állunk Dubnik mellett, ahol a tévé nagyan­tennája épült. — Otthon Önöknél ez az antenna teszi lehetővé, hogy a szlovák tévét jól lássák — magyarázza kísérőnk, Molnár bácsi. És sorolja a torony adatait, a kilengések távolsá­gát, a magasságot. S közben elmondja: a technika csodá­ja, ahogyan a magas csúcson ez az építmény elkészült. Az emberi tudás és erő emelte a tornyot, hogy kicselezze a hullámfogó ormokat. A pihe­nő után indulunk tovább. Zlata Bana, az egykori aranybánya utunk egyik ál­lomása. Az a falu, ahol a szlovák ellenállás egyik fő Pintér István: Q. Susan Atkinsot a LASO emberei hallgatták ki először, még mielőtt LePage-ék kap­csolatot kerestek volna velük. A lány is a Barker-tanyán került a kezükre, s „Sadie Mas Glutz” nevet adta meg először. A lány részletesen elmondta, hogy Beausoleillal együtt azért a pénzért ment Hinmanhoz, amit a hippyze- nész örökölt, s amely a „csa­lád” törvényei szerint Man- sonékat illette volna meg. Hinman azonban vonakodott a pénzt átadni. Erre Beauso- leil az arcába szúrt. Két nap és két éjszaka őrizték a hip- pyzenészt, s aztán, amikor ő, Susan Atkins éppen a kony­hában volt, s csak annyit hal­lott, hogy Hinman azt mond­ta: „Ne tedd, Bobby!” S az­tán Hinman egy nagy vérző mellsebbel kitántorgott a konyhába. Amikor Beausole­illal együtt elhagyták a la­kást, Hinman még élt. S az­tán Beausoleil visszament. — Olyan hangokat és za­jokat hallottam, mint amikor egy embert megölnek — folytatta szenvtelenül Susan Atkins. S aztán visszautasí­totta, hogy amit elmesélt, azt magnetofonra, vagy jegyző­könyvbe mondja. A LaBianca-házaspár gyil­kosai után nyomozó detektí­vek is kihallgatták Kitty Lutesingert, bár azokután, amit LASO-beli kollégáiktól megtudtak, nem gondolták, hogy közelebb viheti őket a rejtély megoldásához. Vég­eredményben Hinman kap­csolatban állt a „Manson családdal”, LaBiancáékat azonban ezek a hippyk nem ismerhették. A lánytól nem is igen tudtak meg semmi szá­mukra fontosat, de kihallga­tása során elhangzott egy bi­zonyos „Danny” neve, aki Manson „Kegyetlen ördögei”- nek egyike, motoros testőr­gárdájának tagja volt. LePage-ék keresték „Dan- nyt”. S nyomozásuk eredmé­nyeiből semmit nem közöl­tek Helderékkel, akikkel egy szobában dolgoztak. A Po- lanski-villában történtek nyomozása még mindig holt­ponton volt, s csupán egy börtönbe került prostituált jóakaratából mozdult ki on­nan. A call girlt Ronnie Ho- wardnak hívták, s éppúgy a Los Angeles-i női vizsgálati fogházban ült, mint Virginia Greham, egy másik, kábító- szeres receptek hamisításá­ért letartóztatott call girl, régi barátnője. Ugyanabba a cel­lába került Susan Atkins is, aki Virginiát rövidesen bi­zalmába fogadta. S a Manson- bandából őrizetbe vett lány bizalmas beszélgetéseik so­rán elárulta, hogy a gyilkos­ság gyanúja, ami miatt ül, megfelel a valóságnak. Először a Hinman-gyilkos- ságról beszéltek, Virginia Grehamnek fogalma sem volt, hogy cellatársnőjének más ügyekhez is köze lehet. Sőt még figyelmeztette is Su- sant, hogy vigyázzon mit be­szél, nehogy a rendőrség töb­bet megtudjon, mint ameny- nyit úgyis tud. — Ugyan, én tudom, amit tudni kell — mondta a lány. — Különben más senkinek nem beszéltem, és nem be­szélek róla. Tudod, téged bír­lak: van benned valami, hogy tudjam, neked lehet a dolgokról beszélni. És külön­ben se aggódj a rendőrség miatt. Tudod, van egy másik ügy is, s olyan messze van­nak a megoldástól, hogy még azt sem tudják, mi történt valójában. — Miről beszélsz? — sut­togta Virginia Greham, ne­hogy mások is meghallják. — Hát arról az ügyről a Beverly Hülsen ... — Csak nem Sharon Tate­re gondolsz? — Hát persze, hogy arra. Susan Atkins fölényesen mosolygott. — Tudod-e, hogy ki csinál­ta? — Nem. — No, éppen itt ül előtted. A cellatársnő nem akarta elhinni. — Át akarsz verni... Susan azonban bizonygatta, hogy az igazat mondja. — De hát miért történt? — érdeklődött Virginia. — Mert egy olyan bűntényt akartunk elkövetni, amely felrázza a világot, hogy a vi­lág felébredjen és tudomásul vegye... — És miért éppen azokat? — Mert a ház magányosan állt. S elmondta, hogy ők ismer­ték a házat, s tudták, hogy Terry Melcher, egy lemez­gyáros lakott ott egykor, de nem tudták, amikor a „tett” elkövetésére indultak, hogy kit találnak itt. Nem számí­tott nekik, hogy hány em­bert találnak ott, elhatároz­ták, hogy valamennyiüket „kicsinálják”. Amit tettek, Charlie pa­rancsára tették. Charlie a vi­lág legerősebb embere. Ma­gához emelte őt is, amikor San Franciscóban „felül semmi” táncosnőként tévely- gett. S nemcsak ő, hanem a „család” valamennyi tagja kész rá, hogy minden kíván­ságát kérés nélkül teljesítse: ő az apjuk, vezérük, szerető­jük. Charlie volt az, aki neki a Sadie Mae Glutz nevet is adta. És Charlie vezeti ki őket a sivatagból. A Halál völgyébe azért mentek, mert ott van egy lyuk, amely leve­zet a föld mélyébe, ahol egy egész más világ létezik. Char­lie tudja, hogy ez a bejárat hol van, ő a „Jézus Krisztus”, aki az övéit levezeti majd az alvilág forrásához, ahol vala­mennyien örökké élnek. (Folytatjuk) helye volt. Ahol a németek partizánokat végeztek ki. Arany ma már nincsen. A falu szomorú, de aranybetűs emlékeit a háború szülte. Mementónak, hogy itt a mai szépség közben se feledjük a 32 év előtti múltat. Vibrál a meleg az úttest fölött. Még az erdőkben is alig hűlt a levegő. Vízbe vágyna az utazó. S miután a lehetőséget itt mindenre megteremtik, egy forduló, s máris Sigord felé tartunk. Van itt tó, alkalmas a fürdés­re, kinek ehhez nincsen ked­ve, kiülhet a hotel teraszára, de újra kínálják közelben a savanyúvízes kút frissítő ví­zét. Sok vidám történet biz­tat arra férfit, hogy merítsen, asszonyt, hogy kortyolgasson, öreget, hogy bőven igyék az éltető nedűből. Utunkat már frissülted folytatjuk. Látjuk Szepes vá­rának gyönyörű romjait, nap aranyozza az olasz építész emelte körbástyákat. Kés­márkon Thökölyről szólnak a történetek. Szép falvakon visz át az út. Kétszintes családi házak sora emelkedik az ut­cákon, régi épület alig. A történelmi múltat sugalló környezetben gyorsan alakul ki a modern szlovák falvak sora. A vidék, amely egykor A tévétorony Dubnikban. szegénységéről volt neveze­tes, ma mindennél élénkeb­ben bizonyítja, milyen törté­nelmi változásokat hozott mai korunk. Benyomásoktól fáradtan ülünk a buszban. A nóta is ritkább. Ki-ki rendezgeti ma­gában az út élményeit. Rom­várat és új falut, tévétornyot és csipkebástyát, hősi emlék­művet s gondtalanságra csá­bító fürdőhelyet. S mindezt körülveszi gondolatban is a természet megannyi csodája, a védett erdők, hegyek koszo­rúja. És a vendéglátók, akik olyan sok szeretettel mutat­ják a régi és új szépségeket, másnapra új nagyszerű él­ményt Ígérnek. Mit tehet az ember ilyenkor? Űtja végez­tével újra átbaktat a hegyen, hogy a Kvasna Voda forrásá­ból erőt merítsen a követke­ző naphoz. Bürget Lajos (Folytatjuk) Gyilkosság a Pola

Next

/
Thumbnails
Contents