Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
1977. július 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZET Gyakorlatlan gyakorlat Huszti híradás Szabolcsi munkások helytállásáról Csőfektetés a Kárpátokban A mikor első nap reggel hat órára kijöttünk a gazdaságba, azt mondták, menjünk haza, most nem érnek rá velünk foglalkozni, mesélték a mezőgazdasági főiskola gyulatanyai kerületében nyári gyakorlaton lévő debreceni agráregyetemisták. Hat óra helyett később nyolcra, kilencre érkeztek, senki nem szólt érte. A lelkesedésből csakhamar közöny, íetörtség lett. Ügy érzik, nincs szükség a munkájukra, senki másnak nem fontos, csinálnak-e itt valamit, vagy sem. Az egyetem nem értesítette a gazdaságot arról, mi a célja az üzemi gyakorlatnak, s miben várja az ő segítségüket. így arra gondoltak, az egyetemisták fizikai munkára érkeztek hozzájuk. Mint az agrárosoktól megtudták, bizonyos szempontok alapján a gazdaság termelésére vonatkozó adatokat kell gyűjtem- ük a jövő szakembereinek. Ehhez persze segítség is kellene, dehát a mezőgazdaságban épp most van a munka dandárja, ilyenkor nem lehet egy szakembert sem nélkülözni. Hiába a jó szándék, nyilván a termelés a legfontosabb. így aztán a gyakorlaton lévők úgy boldogulnak, ahogy tudnak. Különösen zavarja jövendő szakembereinket, hogy a rájuk bízott feladat ugyanolyan elméleti jellegű, mint amilyeneket az egyetemen végeznek, de ezúttal tanári felügyelet nélkül. Érzésük Már az új tanévre készül Mátészalkán a járási művelődési osztály központi politechnikai műhelye. Szabják, előkészítik a gyakorlati foglalkozások anyagát — külön alsó és felső tagozatosok részére. Évente 35 iskolát lát el a. műhely anyaggal, közöttük mezőgazdasági jellegű intézményeket is. Az előkészített anyagok között van pvc-cső, fólia, ruhaanyag, szerint a valódi élethez a nyári gyakorlat révén sem kerültek közelebb. Egyikük- másikuk korábban már dolgozott nyáron későbbi munkakörének megfelelő beosztásban, ahol konkrét feladatai voltak. Ennek nagyobb haszna volt szerintük, mint e mostani „gyakorlatnak”. A gazdaságok is úgy vannak kissé a gyakorlaton lévőkkel, hogy mivel ezért a munkáért fizettség nem jár, felelősséggel járó feladatokat nem bíznak rájuk, belátásukra bízzák, mit csinálnak. Ezért gyakori látvány, hogy munkaidőben a gyakorlaton lévők futballoznak, miközben a földeken, a gazdaságban rengeteg a munka. Pedig az egy-két év múlva végző egyetemistákra minden munkaterületen számítani lehetne, s a fiatalok is éreznék; szükség van munkájukra. L eendő szakembereink egy része most kerül először kapcsolatba a munkával, egy munkahellyel. Nem mindegy, milyen tapasztalatokat szereznek ez alatt az egy hónap alatt. Az oktatási intézmények és gazdaságok a gyakorlatok jobb előkészítésével, megszervezésével valóra válthatnák, hogy a nyári termelési gyakorlaton lévő fiatalok jól érezzék magukat, s önmaguk és a gazdaság számára is hasznos munkát végezzenek. K. É. szabóolló, villamos vezeték, kapcsoló. Költségvetésük közel 50 ezer forint, melyet — jó gazdálkodással — igyekeznek felhasználni. Árleszállításkor, kiárusításkor vásárolnak anyagot és egyéb felszereléseket. Jó a kapcsolatuk a helyi üzemekkel, gyárakkal is. A Szatmár Bútorgyártól például kedvezményesen kapnak faanyagot és farostlemezt. H uszthoz közeledve épp’ hogy bontakozik a távolból a Várhegy sziulettje, az út mentén cammogva billegő óriás daruskocsik hatalmas csöveket raknak egymás végébe. Mindez előjele annak, hogy ezen a tájon valami fontos munkát végeznek. A közel másfél méter belvilágú acélkígyó a lehető legkevesebb kanyarral kúszik hegyenvölgyön át. Legrövidebb az egyenes, itt a legtakarékosabb Is, hiszen egyetlen kilométer cső milliókba kerül. A speciális csőfektető mam- mutgépeket szovjet szakemberek irányítják. Kitüntetett brigádok Az orenburgi építkezés „magyar szakaszán” a legnyugatibb kompresszorállomás Huszton épül. Két éve múlt július 15-én, hogy az első „kapavágást” megtették itt a nyíregyházi KEMÉV dolgozói. Lengyel Miklós főépítésvezető irodájának falán azóta sok tervrajzot satíroztak be, ami azt jelenti: a kérdéses létesítmény elkészült. Régebben áll a 109 lakás, amelynek földszintjén most irodák vannak. Elkészült egy újabb 32 lakásos tömb. Az elsők között épült meg az igen jól felszerelt konyha, tágas étteremmel, büfével, és az orvosi rendelő. A grafikonokból, számoszlopokból kitűnik: az idei első féléves tervet 107.6 százalékra teljesítették a KEMÉV dolgozói. Az irodában azoknak a nevét is megörökítették, akik eddig a legtöbbet tették azért, hogy határidő előtt átsatírozhassák a rajzokat. Az építők napján adták át az arany fokozatot jelentő szocialista brigád kitüntetést Oláh János és Nagy József brigádjának, az ezüst fokozatot a Tisza Ferenc, Csurgó Gábor és Morgenthál László vezette brigádoknak, a bronz fokozatot Budaházi Ferenc, Rocska Miklós és Bahács Sándor brigádjának. A bronz fokozat mellé a Budaházi-brigád megkapta a Komszomol Ukrán Központi Bizottsága oklevelét is, az 1976-ban legjobb teljesítményt elért ifjúsági brigád kitüntetéseként. A brigád jelenleg hőközpontot épít a városban. Egyéni kitünetetést kaptak, kiváló dolgozók lettek: Nagy József, Kiss László, Kopasz András, Dobránszky László, Rocska Miklós, Lázár András, Csók Árpád, Ambrusz István és Popomájer Lajos. Egy hónap előny Az eddigi munka látványosabb része a városban folyt. Igaz, itt is vannak olyan létesítmények, amelyek fölött park díszük, úttest épül, többek között Huszton hét kilométer vízvezetéket is lefektettek a KEMÉV-esek. Az igazi építkezés — amiért itt vannak — a várostól néhány kilométerre található. Az üzemi út bal oldalán több hektáron felvonulási épületek, raktárak, szerelőműhelyek emelkednek. Akkora létesítmények, amelyekben a munka befejeztével akár egy középnagyságú üzemet lehetne működtetni. Az út jobb oldalán, ahol a maradandó kompresszorállomás épül, szintén „kijöttek” már a földből. Sőt, a központi kiszolgáló irodaépület készen áll. Egy hónap előnyt ezzel is szereztek, május 1. tiszteletére építették fel. Épül a hidroforház, az ivó- és iparivíztároló, lealapozták a gáztisztító telepet. Az összes építkezési munkának eddig mintegy 60 százalékát végezték el. .V A szabad- ságosok helyett m 18 A főmű a hét darab kompresszor lesz. Ottjártunkkor — július első hetében — a hetedik alapozását végezték. Az építkezésen húsz brigád dolgozik. Most a szokottnál is nagyobb a serénykedés, minden brigádból hiányzik 2—3 fő, itthon vannak szabadságon. Az építkezésen dolgozók vállalták, hogy a szabadságon lévők normáját is teljesítik, így érik el, hogy május elsejétől szeptember 30-ig mindenki itthon tölthet három hetet. Takács József daruskocsi- vezető a hetedik kompresz- szorállomás alapozásához segíti az elemek behelyezését, ö nemrég látta családját, feleségét, három gyermekét, velük töltötte szabadságát Bashal- mon. Arra a kérdésre, nem nehéz-e a szabadságon lévők helyett is teljesíteni a tervet, így válaszolt: „Én bírom, csak az öreg daru bírja ki.” Az építésvezető megnyugtatja, amíg szükséges, helyt fog állni az öreg masina. A kompresszoralapokat december helyett augusztus végén átadják a KEMÉV-esek. Munkásőrök Oláh János brigádjánál — akik egy kisebb kiszolgáló épületet alapoznak — Varga András, a vállalat szb-titkára érdeklődött a munkafeltételekről, a szociális ellátásról. „Munka nélkül maradok — mondta félig viccesein az szb- titkár Lengyel Miklós főépítésvezetőnek —, nem érdemes Nyíregyházáról idejönnöm, hisz nincs miben intézkednem.” Az Oláh-brigádban néhány munkásőr is dolgozik. Ottjártunkkor munka után tartották meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított politikai vetélkedőt. A különböző vállalatoktól ott dolgozó munkásőrök egy rajt alakítottak és kint is folyamatosan végzik a munkásőrteendőket. így többek között részt vesznek az itthon folyó szellemi vetélkedőben is. ★ Már sokszor hozta az ötös szakaszról a hírt az újság, a rádió, a tévé: az orenburgi építkezésen dolgozók nagyszerűen öregbítik a magyar munkások jó hírnevét, köztük több százan szabolcsiak is. Ahogy visszafelé távolodtunk Huszt- tól — búcsút intve a határban naponként tovább nyújtózkodó csőkígyó építőinek —, eddigi ismereteinket újabb tapasztalatokkal bővítve írhatjuk: a huszti kompresszor- állomáson határidő előtt beköthetik a csöveket a szovjet szerelők. Csikós Balázi Hyirbogáti búzamezőkön Indulás: hajnalban Hol van már az az idő, amikor a nap első sugarainak megjelenésétől napnyugtáig suhogott a kasza, amikor a falu apraja-nagyja kivonult a határba! Ma talán nem is tudja a falvakban az emberek többsége, mikor kezdődik az aratás. Csak abból gondolhatják, hogy megérett a búza, amikor hajnalban vagy sötétedéskor végigmennek a kombájnok az utcán. Mert az aratás — hiába gépek kaszálnak — ma is hajnalban kezdődik. — Nálunk huszonheten aratnak — mondja Tóth Gyula, a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet főmezőgazdásza. Tíz kombájnos, öt segédvezető, szemszállítók, rakodók. Nyírbogáton július 7-én indultak a kombájnok a búzatáblába: négy SZK—5-ös és hat 4-es. Hamar abba is hagyták. Nem a kombájnok romlottak el, a kényszerszünetet az eső parancsolta. Nem sokáig. Két nap múlva ismét a kalászokba harapott a motolla, forogtak a cséRlő- dobok, teltek a pótkocsik az aranysárga búzával. A tsz búzát 210, rozsot 730 hektáron termeszt. — Az első vágáskor 18 százalékos nedvességtartalmú volt a szem — folytatja a főmezőgazdász —, az eső után szinte facsarni lehetett a vizet belőle, 25 százalék fölé emelkedett. Nem bántuk mi, csak vághassuk, hogy július végére be tudjuk fejezni. A 25 hektáros Temető-kert táblában — amelynek a szélén beszélgetünk — csak kilenc kombájn arat. Hová tűnt a tizedik? — Az egyik SZK—5-öst a szerelők vették pártfogásba, a hidraulika szivattyúja ra- koncátlankodik. Délután már a többivel együtt arat, de nem itt, hanem másik táblában, hiszen ezt a területet akkorra bekebelezi a kilenc aratógép. Hamar eljutottunk az aratás idején mindig visszatérő témához, az alkatrészellátáshoz. A felkészülés zökkenő- mentes volt. Minden hibás alkatrészt kicseréltek, a raktár is tele van pótalkatrészekkel. Eddig komolyabb hiba nem fordult elő. Beszélgetés közben megjelenik Lámfalusi János, növénytermesztési ágazatvezető és hevesen magyarázza a főmezőgazdásznak: — Több lesz ezen a táblán, mint a tervezett. Jóval negyven mázsa felett, eléri a 43— 44 mázsát is. Tóth Gyula láthatóan örömmel hallgatja szavait, és csak úgy félhangosan megjegyzi: — Tavaly 38 mázsás átlagtermésünk volt. Búzából most 36 mázsát terveztünk, de elérjük a negyvenet, rozsból pedig ennek a felét. Ezt leginkább Barett Nóra tudja, aki írnokként, már harmadik éve dolgozik itt. Most érettségizett, és várja a felvételi papírját a tanárképző főiskoláról. Nyári elfoglaltságot, egy kis pénzkereseti lehetőséget lát az aratásban. Ö az arató stáb egyetlen női tagja. — Egymás után töltöm ki a szállítójegyeket, gyorsan elfogy egy tömb. De nem baj. Én győzöm csinálni, csak vágják a kombájnosok. A búzatáblán köröznek az óriás testű, 70—80 mázsás rozsdabarna monstrumok, amelyek mozgása látványosságnak is érdekes. Úgy néz ki, mintha kergetnék egymást, pedig csak a munkájukat végzik, falják feneketlen gyomrukba a kalászokat. Aztán az egyik kifordul a sorból és megáll. A többiek még vágják az előttük engedelmesen fejet hajtó búzaszálakat. Pár perccel múlt dél. Szabó Sándor leállítja a motort, leszáll a nyeregből, és amíg az ebédet kihozzák, körbenézi gépét, szakértő szemmel mustrálja. — Mennyi a teljesítménye? — kérdezem. — Naponta 18—20-szor is ürítek, 9—10 hektárt levágok, persze jó időben, amikor egész nap mehet a gép. Egy ürítés húsz mázsának felel meg. Egy mázsáért egy forint 70 fillért kapunk. Nem kell hozzá matematikusnak lenni, hogy kiszámolja valaki: egy nap 500 forint felett is kereshet. Ettől függetlenül nem irigylésre méltó a munkája. Ä kombájnfülkében egy fiatal, tizenhat éves, legény lesi el tőle az aratás fortélyait. Kulik József még csak jövőre kapja meg szakmunkás-bizonyítványát, de már most tanul kombájnozni. Minden álma, hogy ő is arathasson. Délben meleg ebédet hoznak a tsz üzemi konyhájáról. Két szakácsnő osztja az adagokat: mindenki annyit kap, amennyit kér, aztán szódát és kólát. Most ez így természetes. Sípos Béla Mátészalka belvárosában egy 64 lakásos ház építésén dolgozik a SZAÉV brigádja. (Elek Emil felvétele) Politechnikai műhely, Mátészalka: Készülődés az új tanévre
