Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. július 21. SZABOLCSTÓL ZALÁIG Nyári egyetemek Egyetemi város lesz nya­ranta rövidebb-hosszabb idő­re az országnak kevés híján húsz helysége: Debrecen és Veszprém, Miskolc és Buda­pest persze egyébként is egye­temi város, mások azonban csak a nyári napokban-he- tekben válnak azzá. Szombat­hely és Harkány, Gyula és Zalaegerszeg, Kecskemét és Esztergom vár nyaranta ven­dégeket nem csupán az or­szág különféle részeiből, ha­nem számos más országból is. „Egyetemi karok" városonként Kialakultak városonként az „egyetemi karok” is: Eszter­gom művészeti egyetemet tart, Zalaegerszeg néprajzit, Eger filmművészetit, Debre­cenben — egyébként jubileumi szemeszteren, az ötvenediken — Adyról esik szó, s a részt­vevők ellátogatnak Érmind- szentre is. Harkányban a Né­pek Barátsága nyári egye­tem tartja szemeszterét, Bu­dapesten közgazdasági témák­ról beszélnek, Veszprémben — a balatoni nyári egyetem — a táj történetéről, műem­lékeiről és mai szépségeiről, Sopronban a környezet védel­méről, Esztergomban Kodály művészetéről, pedagógiai módszeréről. Gyulán nemzet­közi eszperantó egyetemet tartottak. Másutt, Szegeden, Salgótarjánban, Pécsett, Nyír­egyházán, Keszthelyen is ki­alakulnak sorra-rendre a vá­lasztott témakörök, amelyek­ről előadások hangzanak el, szemináriumokat rendeznek, vitákat, beszélgetéseket kez­deményeznek. Mindenütt egy­bekapcsolják a nyári egyete­met azzal, hogy a látogatók­nak bemutathassák a város és a környék, a táj szépségeit, életét, a munkát és az ered­ményeket. Törekvés a szépre, a jóra A szó régi, szép értelmében egyetemek, universitások ezek a nyári találkozók. Egyete­mek atekintetben, hogy telje­sebb világlátás — s vele együtt a magyar világ telje­sebb látása — a tétjük, s ate­kintetben is, hogy a tudomá­nyok egyetemességének, a tu­domány, tudás és élet, való­ság teljes közösségének meg­valósítói. Hiszen bármiről es­sék is szó a nyári universitá- sokon, mindig arról szólnak valójában, hogy az embernek az életét okosan kell beren­deznie, szépen és szépre, jóra törekedve. De nemcsak szól­nak erről, hanem a tudomány kérdéseinek és válaszainak földolgozásával, az eredmé­nyek és a problémák világos vizsgálatával tesznek is azért, hogy az élet minálunk, s a vi­lágon mindenütt szebb és jobb legyen. Kapcsolatok születnek S universitások ezek a nyá­ri egyetemek azért is, mert a résztvevők nem csupán a tu­domány tanulmányozásának közösségét vállalják itt, ha­nem a néhány napos, kéthe­tes találkozó baráti kapcsola­tok kialakítására, barátkozás- ra, bizonyára nemegyszer még életre szóló barátságok szövődésére is sok alkalmat ad. S ez, az emberek közötti barátság, őszinteség az, ami a világ jövőjét megalapozhatja. Egyetemi város lesz nyaran­ta néhány napra, egy-két hét­re hazánk sok kisebb-na- gyobb városa, városkája, s ez­zel valóban előbbre lépnek a város rangsorában. Nem a névjegyzék szerint, nem is a földrajzkönyvekben, hanem ennél értékesebben: az embe­riség előbbrejutásának, a né­pek közötti megértésnek a szolgálatában. (Z.) Válaszlevél Tiszavasváriba az ittasan vezetőről Tisztelt Asszonyom! önt bizonyára nem sérti, hogy nevét elhagytam e le­vél elejéről, hiszen éppen azt teszi szóvá, hogy férje neve nemrég napvilágot látott la­punk hasábjain, mégpedig annak baleseti krónikájában, önt felháborította, hogy nem­csak a neve állt ott, hanem az is, hogy ittasan kerékpáro­zott és balesetet okozott. Míg eddig jutottam levele olvasásában, tulajdonképpen megértettem önt, mint fele­séget, ám amit később írt, az másokat háborít fel. önt ugyanis egyáltalán nem ér­dekli az, hogy egv szabályo­san közlekedő motoros súlyo­san megsérült férje felelőt­lensége miatt, az viszont igen, hogy mit mondanak az ittas­ságról az „öregasszonyok”. Azt írja, mi csak a segéd­munkások által okozott bal­esetekről számolunk be, de ha már művezető az illető, akkor elhallgatjuk. Nem lenne célszerű állítá­sait azzal cáfolni, hogy is­métlésként felsorolnánk ko­rábbi baleseti krónikáinkat, ezzel azokat untatnánk, akik rendszeresen figyelemmel kí­sérik azt. Helyette inkább ar­ra a kérdésére válaszolunk, amely azt veti fel: miért olyan fontos ezekről beszá­molni. Azért, mert évről évre nö­vekszik megyénkben a köz­lekedési balesetek száma; azért, mert csak most, az év első felében negyvenen hal­tak meg baleset miatt, mert közel 150-en szenvedtek sú­lyos sérülést a közutakon, s mindez figyelmetlenség, it­tasság miatt történt. Ezért fontos nekünk min­denről beszámolni, s külön kiemelni azokat, akik az évek óta rendszeresen elhangzó fi­gyelmeztetések ellenére itta­san ülnek volánhoz, vagy a kerékpár kormánya mögé. ön férjét áldozatnak tünte­ti fel. Azt írja: társadal­munknak épp oly fontos az áldozat, mint bárki más. Eb­ben egyetértünk. Ám az iga­zi áldozatok azok, akik meg­tartják a közlekedés szabá­lyait, s mások felelőtlensége miatt vesztik el életüket, vagy testi épségüket. Tisztelettel: Balogh József KILENCVEN ÉVE Vasút Nyíregyháza—Mátészalka között A rohamosan fejlődő új megyeszékhely, Nyíregyháza vezetői már 1881-ben felvetet­ték egy Nyíregyháza—Mátészalka közötti vasúti szárnyvonal építésének szükségességét. 1885-ben Gräfl József Szabolcs megyei főis­pán Nyírbátorban értekezletet hívott össze e tárgyban. A vasútvonal építésére 425 ezer forintért lett volna vállalkozó. Ezt az össze­get azonban a megye saját erőből nem tudta előteremteni. Nyíregyháza vezetői 1885. ok­tóber 16-án tárgyalták az új vasút ügyét, ahol Somogyi Gyula városi közjegyző javas­latára 20 000 forintot szavaztak meg erre a célra. Az érintett nagyobb települések, mint Nagykálló, Nyírbátor is hozzájárult bizonyos összeggel. Mivel Mátészalka Szatmár megyé­hez tartozott, Szatmár megye sem maradt ki. Jó üzletet szimatoltak a pénzmágnások is; herceg Odescalchi Gyula, Tisza István és Mandel Pál. Ök is lerakták a pénzüket az asztalra. Ilyen körülmények között az épít­kezés már 1885 októberében megindulhatott. A vasutat építő vállalkozó, Schwarcz Adolf, alig két év múlva 1887. augusztus 18- án már átadta az új szárnyvonalat. Augusz­tus 20-án pedig már a „nagyérdemű utazókö­zönség” is igénybe vehette az első-, másod- és harmadosztályú kocsikkal rendelkező új közlekedési eszközt, mely alig másfél óra alatt „robogta” végig a két város közötti tá­volságot 3ó—40 kilométeres sebességgel. A megye területét akkor már három fő­vonal érintette. Az első: Debrecen—Nyíregy­háza—Szerencs—Kassa-vonal, a második: Nyíregyháza—Ungvár-vonal, a harmadik: a Debrecen—Szatmár közötti vasút, amelyik csak Ábrány községnél érintette a megyét. Az első szárnyvonal, ami Szabolcs me­gyét érintette, a Hajdúnánás—Büdszentmi- hály (ma Tiszavasvári) közötti vasút volt. A második lett a Nyíregyháza—Mátészalka kö­zötti, aminek hossza 57 kilométer. Szabolcs megye területére, akkor még csak 40 kilomé­ter esett ebből. 12 kilométer Szatmár megyé­hez tartozott. Korabeli adatokból tudjuk, hogy évente 1479 vonat közlekedett. Ez durván számolva napi 4 szerelvény. Kettő Nyíregyházáról, ket­tő Mátészalkáról, a reggeli és esti órákban. A szárnyvonal beindulásának 10. évforduló­ján ünnepséget rendeztek Nyíregyházán és Mátészalkán. A szónokok büszkén hangoztat­ták, hogy késés alig fordul elő, de akkor sem több 5—10 percnél. Külön kiemelték a vasúti kocsik tisztaságát! Kilencven év telt el azóta. Ma már meg­változott a helyzet. Már nem közlekednek első-, másod- és harmadosztályú kocsik, csak párnások és fapadosak. A tisztasággal sajnos, nincs minden rendben. Igaz, ma már általában 8 szerelvény indul Nyíregyházáról Mátészal­kára és kevés idő jut a takarításra, ablakpu­colásra. így is eléggé rendszeres a késés, hát­ha még takarítanának is rendesen, alaposan! Egy valami azonban nem változott a 90 hosszú év alatt: a vonat „sebessége”! Ma is másfél (de néha 2—2 és fél) óra kell, hogy egyik városból a másikba érjen. Fehérgyar­matról Nyíregyházára tovább tart az út, mint Nyíregyházáról Budapestre, pedig a távolság többszöröse az előbbinél. A mai rohanó világ­ban ez már nevetséges! Na, de ne legyünk ünneprontók, köszöntsük az aggastyánt és bízzunk a megfiatalodásában! Kosa Pál helytörténeti gyűjteményéből SZABOLCSI NYÁR 77 Napfényes vízparton. Mégis a nyár az igazi. Ez az évszak kínálja a legtöbb lehetőséget kicsinek, nagynak, kirándu­lónak és pihenni vágyónak egyaránt. Még a nyár közepén vagyunk, de máris minden eddigit fe­lülmúlt az idegenforgalom. Így van ez megyénk­ben is, a jó idő, a napfény, a Tisza, a fürdők egy­re több idegent vonzanak erre a vidékre. Elek Emil képriportja Bátrak sportja, vízisízés a Tiszán. Mi újság a nagyvilágban? Egy kis bemelegítés a lovastára előtt. A gyógyhatású kisvárdai fürdő. Sóstó szépe! Jöhetne már anyu. Az új Kraszna-parti Bereg-szálló.

Next

/
Thumbnails
Contents