Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. július 17. Füzesi Magda versei Nagyapámnak Ady Mikor megszülettél, kincset láttak benned, dédapám szívében ágyúk éljeneztek, ringató dajkáid tündérlányok voltak, játéknak lelopták a szelek a holdat. Kamaszlábaiddal dombokon szaladtál, hangtalanul sírtál, ha magad maradtál. Kicsi lány, kicsi lány szíves megfelezte. Rád szakadt az élet terhével helyette. Férfikezed kemény ekeszarvat markolt, kenyeredért karod mindennap megharcolt. Időnek adóztál kopott, fehér hajjal, sosem hívtál többé tündért varázsdallal. Hozzád szelídültek a táncoslábú évek, öregapja lettél az öreg vidéknek. Ragyog rád, ragyog rád szép arccal a béke, rád köszön a hajnal, s indulnál elébe... Lányomnak Született vadnak, tündérnek, kölykök fülébe mesének, temetőbe gyertyaszálnak, fénybe virágnak, madárnak, szomjú földre tiszta víznek, embernek, akiben hisznek, bűnök közé sújtó kéznek, holtak élére vezérnek, s lelke, mely sok két világra, fénylő csillagoknak társa. Mosolykérő Hold-királyfi csillaglábon táncot jár a pillebálon. Fákra hulló fényezüst, morcos kedvem messze űzd. Dal a dallal keveredjen, bánat-szikla hengeredjen, könny-óceán kiszáradjon — Magdi szeme mosolyogjon! Kicsi lány, kertemnek rózsaszála. Pillangós, lepkés még minden álma. Kicsi lány, csöpp kezét, ha kitárja, szivárvány ragyog rá a világra. Bimbózó rózsának sose sírjál, sárkányos bánattal győzőn vívjál. Örökül rád hagyták a világot, tettekkel tápláld az igazságot. Elnyomott harcával rád találjon, ki örül, léptedben táncot lásson. Munkából örömet kedv fakasszon, valaki virágnak leszakasszon. Néhány szó a vers írójáról: Füzesi Magda a Kárpátalján él: újságíró. Cikkei, riportjai, sőt ezek a versek is a területi és kerületi sajtó hasábjain jelentek meg először. A napokban jelent meg első verseskötete: Gyöngyvirágok (Kárpáti Könyvkiadó, Uzshorod 1977. 40 lap); ezek a versek Is innen származnak. Feszültség és dinamika Soltész Albert nyírbátori kiállításáról Június 26-án — Szalontai Barna múzeumigazgató szakavatott és a fejlődés állomásait is követő rendezésében — nyílt meg a nyírbátori múzeumban Soltész Albert nyíregyházi festőművész két évtized alkotói tevékenységét összegező, 33 művet felsorakoztató tárlata. A két terem- nyi anyag akvarelleket, olaj- pasztelleket, temperákat és grafikákat foglal összefüggő egységbe. A kisebbik teremben régebbi dolgai szerepelnek, kiemelkedik ezek közül pasztellje: Tél a sóstói hegyen, a mélytűzű színekkel megoldott Szénagyűjtök a Tokaji hegyen, a Tehenes asz- szonyok és a Fürdető lovasok; ez utóbbit vízi kákával rajzolta s bravúrosan lavírozta oldott kínai tussal, míg nagyméretű Virágcsendélete már vegyes technikával: akvarel- lel és pasztellel készült. A nagyteremben találjuk a 70-es évek elejéről való, a lengyel Solinán készített vízfestményeit, köztük a Zapora címűt, amelyre Rzeszów város különdíját kapta 1974- ben. Soltész több nyarat töltött a festői szépségű lengyel városkában, ahol a tó vizének színjátékát, a tó öblének ívét gazdag kolorisztikus élményekre valló dinamikával fejezte ki. Megtaláljuk oeuv- réjében a régi Hajdúböszörmény múltját idéző skanzenházat, Tokaj lírai tájait s a domboktól övezett nyírségi örökösföld kaleidoszkópikus szépségeit. Itt láthatjuk legutóbb befejezett nagyméretű képét: Tél a sóstói hegyen (1977). Soltész ez alkalommal szerepelteti együtt mind a három Varjas tájat, pikturájá- nak régi kedvelt motívumaival. Soltész tájképei expresszív erejűek, belső feszültség és érzékletes szemlélet uralkodik rajtuk. Képein fel-fel- villannak szomorú gyermeksorsának emlékei. Édesapja uradalmi gépészkovács, vasmunkás volt; ebből az élménytárból kerülnek elő ma is a paraszti élet motívumai. Festményeinek indítása természetelvű, de már vázlatai is képi igényűek. Tiszta líráját lendület és anatómiai biztonság jellemzi. Felületein mindig szerepelnek embervagy állatmotívumok. Atmoszféráját felhevíti s ezáltal éri el, hogy festményeinek minden részlete mozog, vibrál. Ebből magától értetődően következik, hogy a ter- mészetelvűségből hajlik a posztimpresszionizmus világába, hangsúlyozva a mozgást és a feszültséget. Az utóbbi években Soltész látása reálisabbá és markánsabbá vált, tömöríti eddigi élményeit, egy zártabb szerkesztés felé halad de úgy, hogy a továbblépés mindig az előző eredmények beolvasztásával történik. Mai piktúrá- jában ezek eredőjeként mély- lélektani megfigyelésekkel is társított konstruktivitás is fellelhető. Képeit nagy műgonddal alakítja, tudja, hol kell a súlypontokat elhelyezni s ezek fontossági sorrendjéből épülnek fel festményei és grafikái. így jut él végül a kész képen oda, amit előzetesen rajzi vázlataiban már megfogalmazott. Természetszeretete, elsősorban a Nyírség arculata őszinteségre kötelezi. Átéli a Nyírség tájainak érzelmi telítettségét. Az ember és a környezet kapcsolatát, az egyedit és az általánost egyszerű eszközökkel, olykor nosztalgikusan, mindenki előtt világosan tárja elénk. Határozott egyénisége, bár önmagával mindig gyötrő küzdelemben, minden körülmények között vállalja azokat a rászabott feladatokat, melyek a Nyírség művészeinél magától adódó követelmények. Dr. Tóth Ervin MEGYÉNK TÁJAIN NVÍRKÉRCS V égtelenbe nyúló dűlőutak ágaznak le jobbra is, balra is. Baktárói Kércsre igyekszünk. Hudák István, a Hazafias Népfront baktalórántházi nagyközségi bizottságának a titkára ül mellettem. Itt is, ott is megállunk. Csodáljuk a gazdagnak ígérkező termést. Dicsérjük az itt lakó emberek szór-' gos munkáját, melyre a megélhetésért ezen a vidéken mindig nagy szükség volt... Körülöttünk erdő, mező és vadjai. Arányló búzatáblák. Sárgálló rizsföldek, smaragdzöld kukoricások. Almáskert, kapáló asszonyok. Emitt paradicsom érik, amott burgonya virít. A tsz udvarán traktorok, kombájnok, szerelők. A háztájiban anyjuk mellé kötött csikókkal fogatok és fogatosok. Ez hétköznap első pillantásra a nyírkércsi határ. És a falu? Csendes. Kiskapuban üldögélő, idős asszonyok, férfiak. Az udvarokban hűs árnyékban játszadozó, viháncoló gyerekek. Sürgő-forgó, ebédet főző, állatokat ellátó asszonyok. Baktalórántháza, Nyírjákó, Nyírkércs, Ramocsaháza nagyközségi közös tanácsának elnöke így vall a községről: „Nyírkércs a megye egyik legrégibb települése. Ennek írásos nyomát, általában a község történetét eddig megbízhatóan senki sem dolgozta fel. Azt viszont tudjuk, hogy a község igazi fejlődése a felszabadulással kezdődött. 1945 márciusában megalakult a Magyar Kommunista Párt. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a földosztás. Mintegy száz család kapott földet. Nyírkércs 1950-ben önálló tanácsú községgé vált. Ezt megelőzően Ramocsaházához, Nyírbáktához, illetve Baktalórántházához tartózott. 1951- ben alakult meg a Lenin Termelőszövetkezet. Az 1960-as tsz-szervezés idején a község nagy része a szövetkezeti gazdálkodást választotta. A község villamosítására a felszabadulást követő években került sor. Ezután épült iskola, óvoda, napközi otthon, művelődési ház, könyvtár, majd létesítettek postát is.” A falu közelmúltjának történetében kutatni a Kossuth utca 2-be térünk be. — Ha a nagyapám, de akár az apám is felkelne a sírjából, nem ismerné meg a falut — kezdte a beszélgetést a tősgyökeres kércsi Csorna Lajos, aki az egykori földosztó bizottság tagja, az FMSZ szervezője, majd ügyvezető „mindenese”, a járási tanács személyügyi előadója, titkára, a község tanácselnöke volt, ma nyugdíjas. — Jómagam is sokszor rá-rácsodálkozok a jelenre. — A földbirtokosok, Uray Miklós, a királyi aranykulcsos táborszernagy Jármy Elemér, meg a Blau-Borbélyok kezén 2600 ka- tasztrális hold volt. Gazdálkodni nem, de mulatozni három éjjel, három nap, azt tudtak. A parasztok zsírján. (És ez a nép Uray- nak a fiát a negyvenes évek elején kegyelemkenyéren tartotta!) Nekem meg 1928-ban az érettségi előtt ott kellett hagyni a nyíregyházi gimnázium negyedik osztályát, mert az apám nem tudta fizetni a tandíjat. Amikor Geduly Henrik püspök úrhoz fordultam támogatásért, így válaszolt: „Az egyház nem jóléti intézmény. Az tanuljon, akinek van rá pénze.” Kércs volt akkoriban a megye legszegényebb faluja. Csorna Lajos élő lexikon. Sorolja a családokat, akiknél sok gyerek volt, és a gyermekeknek mindössze két pár ócska lábbeli. A kepések tizenegyedébe arattak, ha Jákóról nem hoztak olcsóbb aratókat. A cselédek, a napszámosok sorsa a földesurak miatt volt sivár. A kenyér nagyobbik felét a tengeriliszt meg a krumpli adta. így se tartott újig. A község gyerekeit az 1920-as évekig egy tanító tanította. Ettől az időtől két iskolamester okított. Volt olyan tanító, aki egy évig fizetés nélkül, sorkoszton élve adta óráit, csak azután választották meg. — Ma a községben tizenhármán neveljük a gyerekeket — vette át a szót Agócs József né, az általános iskola igazgatóhelyettese, a Hazafias Népfront nyírkércsi bizottságának titkára. — Közülük nyolc szakos, öt tanító. Hogy jobb körülmények között taníthassunk, társadalmi munkára fogtuk a falu apraját, nagyját. Volt hatvanezer forintunk. Ebből építettünk egy tantermet, szolgálati férőhelyet (szoba, ahoi valamilyen oknál fogva a kijáró pedagógus éjjel meghúzza magát), járdát. Máskor 215 ezer forintos állami támogatással két tanterem, iroda nőtt ki a földből. Ki hány órát dolgozott társadalmi munkában? Sokan, sokat. A község gyerekei közül, bár egyre többen tanulnak tovább, még elég sokan maradnak otthon. Ez kedvez a termelőszövetkezetnek. A kércsi lányok, asszonyok bedolgozzák az egész határt. Viszont az is megszokott már, hogy ilyenkor, nyáron nyolc-tíz gyerek üdül a különböző úttörőtáborokban. Az életmód változásait dr. Jakab András körzeti főorvos tapasztalatai alapján követhetjük soron. — Dolgos nép lakja ezt a dombok, völgyek, erdők közé ékelődött falut — mondta az érdemes orvos kitüntetés birtokosa. — Találkozásaink napról napra váltak kulturáltabbá. Az idősekről is lekerült a lajbi, meg a nagyujjas, a télen-nyáron viselt csizma. ök is az évszakoknak megfelelően öltözködnek. A fiatalok meg Pesttel is állják a versenyt. A vert falú, döngölt padlózató, szalmatetŐ6 házakat összeborogatták. Helyükbe nagyablakos, padlós, parkettás, cserépkályhás lakásokat húztak. A bútorzat, ha nem is világvárosi, de modern és korszerű. És egyre több helyen már nem csak díszek, de használják is őket. Legfeljebb a nyári konyha dikója kíméli a tisztaszobai ágyat. A z étkezési szokások is jelentősen változtak. Jóllehet még ma is túlságosan zsíros, de egyre több főzelék és tej kerül az asztalokra. Ami itt még elszomorító, az a fogyasztott ital mennyisége. A di- rekttermő Feri szőlő sokat árt. Néhány családban, sajnos a nők körében is, az italozás az alkoholizmus betegségéig fajult. Az ok a művelődés, az ismeretek hiánya. így veszélyeztetett környezetben élő gyerekek is vannak. — A szülő nők helyzetében is nagy változás következett be — hallottuk idős Kovács Béláné nyugdíjas szülésznőtől. — Hány gyereket segítettem a világra valaha szalmára dobott zsákdarabokon! Tilalom ellenére mostam a betegágyasra. Hajtottam nyáridőben a legyet. Főztem nekik. Az orvos messze volt, csak végszükségből hívtam. Egyik vajúdó asszonynál, emlékszem, a fogós szülést asztalon vezettünk le. De szerencsére mindez a múlté. — Mint az is, hogy a háziasszony fakanálhoz legyen kötve — folytatta a gondolatot Csaja Pálné tsz-tag, a mezőgazdaság kiváló dolgozója. — Mi már mindannyian munkát követelünk magunknak. Munkaidőnk nagy részét a zöldségkertészetben, a paradicsomban töltjük. A falu áruellátásánál a választék bővítése segítené második műszakunkat. Az egyesült termelőszövetkezet (Bakta, Jákó, Kércs) gépműhelye Kércsen kapott helyet. Az erő- és munkagépek rendben sorakoznak az udvaron. — Az egyesüléssel egy sor növény, köztük a dohány is kiszorult a termékszerkezetből. Helyét a paradicsom váltotta fel — mondta Kovács György üzemegység-vezető, a helyi pártalapszervezet titkára. — A határ képe is megváltozott. Fasorok, dűlőutak tűntek el. Tábláink átlag harminc hektárosak. De már van egy százhektáros is. A mai gazdálkodási háttér ezeknek kedvez. N yár közepe van. Aratás. Dandárja a munkának. Az egyik kiskapuban az idŐ6 emberek cséplésről, tüzesgépekről, cséplődobokról, kazalrakásról beszélgetnek. Meg az eldobott cséphadarókról. Beszélgetésüket erős motorzúgás szakítja félbe. A falu szélén az útra helikopter ereszkedik. Jött, hogy a szántó száz hektárján elvégezze a gyomirtást. Mutatva a jövőt, mely egyre több nehéz munkától szabadítja meg a nyírkércsi tsz-tagságot is. Soltész Albert: Nyírségi táj Sigér Imre KM
