Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

1977. június 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Politika a gyakorlatban A termelési gyakorlat, vagy hadgyakorlat fordulat szóhaszná­latunkban a valamire való fölkészülésre utal, a politi­kai gyakorlat viszont nem az állampolgárok, vagy a politikusok tréningjét je­lenti, hanem a politika el­méletétől viszonylagosan és elemzően elkülönített való­ságrészt. Arról az összefüg­gésről van itt szó, amit ál­talában úgy szoktunk meg­fogalmazni, hogy más az el­mélet és más a gyakorlat. Azaz a gyakorlati politika soha nem egészen ugyanaz, mint az elméleti politika. Az elméleti politika mi!»öz- ben a politikai gyakorlat képét törekszik rögzíteni és értelmezni, egyúttal mindig magában hordozza vala­mely — még nem létező — kívánatos gyakorlat képét is. A politikai gyakorlat per­sze korántsem a gondolko­dástól és intézményektől megfosztott absztrakt csont­váz, hiszen elméletileg sem tehető zárójelbe, hogy a po­litikai gyakorlat mindig va­lamilyen politikai intéz­ményrendszerben történő te­vékenység, amely eszmék, balhiedelmek, ideológiák stb. által irányított gondol­kodó emberek cselekvései­ben megy végbe. Ahhoz, hogy megítélhessük egy tár­sadalmi csoport politikai te­vékenységét, egy politikai szervezet működését, vágy egy eszme hatását, mind a tudományos elemzés, mind a színvonalas politizálás ér­dekében elemei együttesé­ben kell szemlélnünk a po­litikai gyakorlatot. A politikai gyakorlat, vagy politikai praxis így a politikai tevékenységnek, intézményeknek és a gon­dolkodásnak átfogó fogal­ma. Ez a tevékenység egy forradalmi részvételtől va­lamely választási részvéte­lig Igen sokféle formában és aktivitási szinten jelenhet meg. A politikai intézmé­nyek, az állami és az an­nál jóval szélesebb politi­kai szervezetek és az álta­luk kialakult eljárásmódok összességére utal, (szemben a politikai gondolkodás fo­galmával, amely a minden­napi élet során megnyilvá­nuló sokszínű észjárást fog­lalja magában). Azokra az esetekre kell gondolnunk, amikor szerve­zeti formát még nélkülöző, azaz nem intézményesült politikai tevékenységgel ta­lálkozunk, ami idegen még a bevett intézmények szem­pontjából és feszíti a meg­lévő kereteket. Ugyanakkor mindig vannak olyan „ki­üresedett politikai intéz­mények”, amelyeket nem éltet a gyakorlat, mert pél­dául a szervezet mögött ki­halt a mozgalom. S más a „kihűlt politikai elképzelé­sek" kérdése, amikor egyes gondolati célok már érdek­telenné válnak és csak üres rítusként léteznek. A politikai tevékenység- formák, politikai intézmé- nyesítettségek és politikai meggondolások — mint minden más — állandóan módosuló összetevői a poli­tikai gyakorlatnak, amelyek a maguk egyediségében ki­alakulnak, léteznek, majd elhalnak. A szocialista tár­sadalom politikai gyakorla­tában, amely szándékaink szerint nemcsak változik és fejlődik, hanem tudatos fej­lesztés eredménye is, ezek­kel az összefüggésekkel szá­molnunk kell. A mikor politizálunk, vagyis ésszerű okos­kodással mérlegelünk egy politikai részkérdést, akkor célszerű, ha a politi­kai gyakorlat ezen belső összefüggéseit is szem előtt tartjuk. Ennek híján ugyan­is a politizálás, mint a leg­szélesebb körben űzött sa­játos politikai gyakorlat, könnyen panaszkodássá se- kélyesedik. Az ilyen szintű politizálás pedig a tapászta- latok tanúsága szerint a politikai gyakorlat legha­tástalanabb formája. Az oltványforgalom mérlege A jonatán a sztár A szamóca térhódítása — Nem terjed a homoki szőlőkultúra Ősszel kezdődött és tavasz- szal fejeződött be az ültet­vénytelepítési időszak. A kez­det nehéznek ígérkezett, mert attól kellett tartaniuk az Ül­tetvénytervező Vállalat szak­embereinek, hogy hiány lesz a megfelelő fajtájú szaporító­anyagokból. A központi intéz­kedések azonban segítettek, így hosszú évek óta ez volt az első telepítési periódus, amikor maradéktalanul tel­jesítették terveiket. Tizenöt mezőgazdasági üze­met és a magántermelők se­regét látták el a telepítések­hez, illetve a hiányok pótlá­sához szükséges oltvánnyal. Almából 120 ezer, meggyből pedig 12 ezer darab talált gazdára: az eladott mennyi­ségnek hozzávetőleg kéthar­mada került a nagyüzemi gazdaságokba. A felsorolta­kon kívül jelentős számú egyéb gyümölcsoltványt is el­adtak. A forgalom lebonyolításá­ban hat állandó lerakatuk és a mozgóárusok hálózata segí­tette őket, így a lerakattál nem rendelkező tiszalöki, kis- várdai,. csengeri járások sem kerültek hátrányba. Április 18-tól országosan 40 százalé­kos engedménnyel hozták for­galomba az almaoltványokat. Az akció célja a termelési kedv fokozása volt; a sikert bizonyítja a rövid idő alatt eladott 300 ezer forintot érő aimafa. A vállalat kereskedelmi osztályának vezetője, Ladányi János tájékoztatása szerint gondot okoz, hogy — különö­sen almában — kevés az igény az új fajták meghono­sítása iránt. A két sztár a jo­natán és a starking, holott az egyszerre nagy tömegben, érő gyümölcsök megfelelő szüre­telése nehézségekbe ütközik. Ezen viszont új fajták telepí­tésével lehetne segíteni. A kérdéshez tartozik azonban, hogy a kereskedelmi igények sem olyanok, melyek a fajta­váltást elősegítenék. Az utób­bi idők eseménye az egyelőre vásárosnaményi jonatánnak nevezett új fajta kikísérlete­zése volt. Tért hódít a jól fizető sza­móca. A jármi téesz mintegy 100 hektárt telepített az ízle­tes gyümölcsből. Érdeklődés mutatkozik a köszméte iránt is. Baj viszont, hogy a szőlő­kultúra nem terjed, többek között azért, mert a Borfor­galmi Vállalat sem tesz sem- fhit a homoki borok előállí­tása érdekében. Pedig lenne lehetőség erre is, jó példa a barabási termelőszövetkezet kitűnő minőségű bora, a „Ki­rálylányka.” A május eleje óta vár- va-várt csapadék júni­us 14-én este nyári vi­harral megérkezett. A nyír­egyházi meteorológiai állo­más 25 milliméter csapadékot mért, ami minden négyzet- méterre 25 liter vizet jelent. Ez több mint az utóbbi hat hét alatt összesen hullott csa­padék. Az egész megyére nincs pontos adatunk, de egy biztos: a kedd esti eső — ilyen kedvező mennyiség­ben — jelentős hányadát áz­tatta Szabolcs-Szatmárnak. A 24. órában érkezett az éltető eső. Nagyon szomjaz­tak már a növények. Egy­két sülevényes, dombtól és hátas helytől eltekintve még az őszi kalászosok is igen jól hasznosítják a szemkép­zésben a mostani csapadé­kot. Igen kedvező a lehullt csapadék a tavaszi kapásokra, különösen a most kötő bur­gonyára. Huszonöt millimé­ter olyan mennyiség, amely már érezteti hatását a mélyen gyökerező gyümölcsösökben és szőlőkben is. Nem lehet felmérni, milyen értéket ho­zott a kedd esti eső, egy bi­zonyos: százmilliókban lehet számolni. Bármennyire kedvező is a huszonöt milliméteres „lo­csolás", a májusi esőt ez nem pótolta, csak enyhítette a helyzetet. Azokban a gaz­daságokban, ahol öntözőbe­rendezés van, továbbra is működtessék, mert a talaj-, ban nincs csapadéktelített­ség, sőt jelentős a hiány. Más­részt a harminc fok fölötti hőség igen gyorsan szippant­ja yissza a talaj felső réte­géből a nedvességet. Az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani a növényvédelem­re, mert a párás levegő elő­segíti a gombakártevők sza­porodását, kedvező a gyo­mok gyors fejlődésbe. A petrencékben, boglyákban le­vő takarmányt, amint felszá­rad, azonnal hordják be a kaszálóról, ne nyomja az esőtől gyorsan sarjadó követ­kező kaszálást. Használja ki minden gaz­daság a kedd esti csapadék valamennyi pozitív hatását, hogy valóban százmilliókkal többet érő termés kerüljön a raktárakba, a konzervgyár­ba, a piacokra. Csikós Balázs Csörlők állj...! REKKENO HŐSÉGBEN Á NEHEZE AZ EMBERÉ Az Országos Villamos Táv­vezeték Vállalat II-es számú építésvezetőségének dolgozói a portál oszlopok állításával egyidőben nemrég hozzálát­tak az országhatár és Albert- irsa között húzódó 750 kV-os távvezeték huzalainak az oszlopokra feszítéséhez sze­reléséhez. Karvastagságú acélsodronyok — A villamos távvezeték méreteit jelzi, hogy az alu­mínium-acél sodronyok itt gyermekkar vastagságúak. — tájékoztat Stomfai Ágoston építésvezető. — Szabolcs- Szatmáron át az 1-es oszlop­helytől a 176-ig (ez már Bal­mazújváros térségében talál­ható) 106 kilométeren át hor­ganyzott acélszerkezetből be­építünk 4600 tonnát. Eddig — ebben jelentős szerepe van a csepeli felhíváshoz való csatlakozásnak — 220 tonna anyagot szereltünk össze. A szabolcsi szakaszon 2600 ton­na alumínium-acél sodronyt feszítünk ki. A vezeték épí­tésén a gépek tömege dolgo­zik. A neheze mégis az em­berekre — részben szabolcsi­akra — jut. akik esőben, fagyban most éppen rekkenő hőségben fáradoznak, hogy 1978. október 1-re végezze­nek a munkával. A rádióparancs A 126-os oszlophelyre (Apagy déli határában) em­bert, gépet, 130 mázsás fek­vő portáloszlopot rejtő gabo­natábla közepén találunk rá. A munkákat itt Fügedi Jó­zsef állító csoportvezető irá­nyítja. A pillanat izgalommal telített: ultrarövidhullámú adón elhangzik a parancs (a közel állók pedig a csoport- vezető idegszálainak rezdü­léséből is értenek): „Csörlők indulnak!” A drótkötél az állítószerkezeten át feszülni kezd. A rozsaimon fekvő 130 mázsás test felső vége mél­tóságteljes lassúsággal emel­kedni kezd. A percek mintha ólomlábon járnának. Ám a húzódrótkötél rövidül, a visszatartó pedig hosszabbo­dik, majd az állítószerkezet feleslegessé válik. Az oszlop hegye egyre magasabbra kú­szik. Ismét az állítást irá­nyító csoportvezetőt figyeli minden szem. Amikor a mintegy 40 méter magasból alácsüngő függőón (a súlyt itt egy monstrum hévér he­lyettesítette) beállt, elhang­zott az újabb utasítás: „csör­lők állj!” A sisakba, bőrkesztyűbe bújt emberek a kikötő sod­ronyokhoz sietnek. Elkezdő­dik a rögzítés. Izmaik össze­szokott mozdulattal feszül­nek. A colos csavarok segít­ségével egyre feszesebbé egyenesednek a kikötő sod­ronyok. Leszerelik az állító­csuklókat. A hatalmas osz­lop beáll végleges helyére. „Egy anyaszélességet húzzál még a kikötő sodronyon!” — hangzik az utolsó utasítás és a munkások végeztek az ál­lítással. Az állításvezető — 22 éve vagyok a válla­latnál — mondja Fügedi Jó­zsef, a mezőkövesdi állítás­vezető. Dolgoztam az ország­ban sok helyen a 120. és a 400 kV-os vezetékek építé­sén. A mi munkánk nyomán naponta változik a táj arcu­lata. A mostani munkán az első oszlop állítása nagy lecke volt. Minden oszlopért meg kell küzdeni. Itt a gép, az ember és a természet összhangjára van szükség. A szeles idő ugyanis megállítja a munkánkat. — A vezetékhúzás és sze­relés 11 kilométer hosszúság­ban folyik — tájékoztat ben­nünket Szitás István távve­zetékszerelő. a sodronyhúzók és a szerelő csoport vezető­je. — Gépkocsikra szerelt és kézi ultrarövidhullámú rá­dió adó-vevőink vannak. En­nek ellenére fejből kell tud­nom, hogy melyik emberem hol és az adott időben min dolgozik. Ha a rádióösszeköt­tetés megszakad, míg új kap­csolat nincs, addig minden munka áll. Ez itt .nemcsak munka-, de embervédelem. Túlélik az embert... A 42 méter magas feszítő­oszlopon emberek dolgoznak. Rádióutasítások. kérések hangzanak el. Fent a villám- csapástól védő vezeték sza­bályozása folyik. A vezeték belógását anyag, hőmérsék­let és oszloptávolság figye­lembevételével távcsövekkel határozzák meg. A 750 kV-os áramot há­romszor négy sodrony to­vábbítja majd. Fölöttük hú­zódik a két védővezeték. — A négy egymáshoz kö­zel lévő sodronyt bizonyos távolságokban merevíteni kell, hogy szélben ne verőd­jenek össze — magyarázza a szakmunkásképzőből nemrég kikerült erősáramú berende­zésszerelő, Borovszky Fe­renc. — Mind az oszlopokon, mind a vezetéken, mind a földön a mozdulatoknak ki­mérteknek, pontosaknak kell lenni. Itt minden csavart a szükséges mértékig kell meg­húzni. Elhanyagolható apró­ságok a rni munkánkban nincsenek. Ezek az oszlopok és a vezetékek minket fia­talokat is túlélnek. Gyereke­inknek is beszélnek majd munkánkról... Sigér Imre A z iskolaév be­fejeztével szokatlan számvetést csinál­tam magamban. Arról van szó, hogy a tizedik évé­ben járó fiúuno­kám, Ferike, aki most végezte el a Pingvin utcai álta­lános iskola har­madik osztályát, áprilisban tanul­mányi kirándulá­son vett részt ta­nárai és iskolatár­sai társaságában az egyik nagy fő­városi csokoládé­gyárban. Az előzé­keny gyárvezető­ség megvendégel­te a gyerekeket, s Ferike is annyira teleette magát édességgel, hogy hasfájással tért ha­za a gyárlátoga­tásból. Kislány­unokám, Anita pe­dig, aki a Kőrisfa úti általános isko­la negyedik osztá­Kirán­dulás lyos növendéke volt az elmúlt tan­évben, ugyancsak a tavasszal az egyik konzerv­gyárban járt tanul­mányi kirándulá­son. Őket is meg­vendégelték az üzem készítmé­nyeiből: befőtte­ket és dzsemes zsemlét kaptak uzsonnára. Persze, Anita is betegre ette magát. Némi nosztalgiá­val hallgatom uno­káim beszámolóit a gyakori iskolai kirándulásokról, gyárlátogatások­ról. (Tavaly má­jusban a fagylalt­gyárban jártak.) Nekem nehezebb volt a gyermekko­rom. Elemi és kö­zépiskolás korom­ban — tehát 12 év során — Nyíregy­házán nekem mindössze három­szor volt részem tanulmányi kirán­dulásban: egyszer a Nyírségi Kocsi­kenőcs Gyárat, évekkel később pe­dig az Első Nagy- kállói Patkószeg Gyárat, majd Kis­várdán az Egyesült Légypapír Müve­ket látogattuk meg tanítóink, taná­raink kíséretében. Igaz viszont — és ez a dolog pozitív oldala! —, hogy sem én, sem egy­kori tanulótársaim nem kaptunk gyo­morrontást egyik gyárlátogatás al­kalmával sem. H. F. Munkások a távvezeték mentén Hr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents