Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
1977. június 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A nyári diákmunka N álunk elég mélyen gyökeret vert az a nézet, hogy ha a diákok vagy katonák segítenek szüretelni; ha elemi csapás esetén a munkásokat is segítségül hívják, akkor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgozók mulasztásának a jele. Még egyes hírközlő szervek, sőt színpadi fórumok is- támogatják ezt a nézetet. Pedig az igazság éppen fordított. Egy ország mezőgazdasága általában akkor gyenge, ha sokan dolgoznak benne. Ilyenkor szinte minden munkát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része á mezőgazdaságból akar megélni. így sok a fölös munkaerő, megengedheti magának a mezőgazdaság azt a luxust, hogy a foglalkoztatottak létszámát a csúcsmunkák igényéhez szabja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez kell, akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szüretben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az életszínvonal emelkedése ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munkaerőt elvonja a faluból. A mezőgazdaságban egyre több folyamatot gépesítenek, így a távozó munkaerőt valóban nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazdasági üzemben már csak annyi ember marad — főleg gépkezelők, állattenyésztők, értelmiségiek — amennyi a folyamatos munkához szükséges. Ha ez nem így lenne, lefékeződne az egész ország életszínvonalának emelkedése. Hiszen kevesen dolgozhatnának a gyárakban, kevesen biztosíthatnák a városi élet nélkülözhetetlen feltételeit. T ehát az erős mezőgazdaságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüksége, különben nem tud vállalkozni arra, hogy a fejlett életszínvonalhoz elegendő gyümölcsöt, szőlőt, stb. termeljen. Ha pedig mondjuk egy özönvízszerű eső lehetetlenné teszi a gépek munkáját, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként elpusztuló értéket is külső segítséggel kell megmenteni. Ezt az alapigazságot kell nekünk addig mondani, és annyiszor elmondani, amíg az emberek megértik. És amíg — főleg a szülőkben — eloszlik az az előítélet, hogy almát szedni, vagy szőlőt kötözni valamiféle -istencsapás. szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor sajnos kizárólag az iskola és a lakás, esetleg a külön- matematika és a tévé előtti fotel között ingázó fiatalok számára a mezőgazdasági munka az egyetlen alkalom, amikor a természetből, a szó szélesebb értelmében vett életből valamit láthatnak. Nem lebecsülni, megbecsülni kell ezt az alkalmat. És felkészülni rá. Mert a városi életre megfelelő lakkcipőben esős időben a szántóföldre lépni valóban nem kellemes. Nem csak azoknak kell készülniük azonban, akik a segítséget nyújtják, de azoknak is, akik kapják, fogadják. Mert egy rosszul sikerült találkozás az előbb „életnek'’ nevezett valósággal. többet árt, mint használ. A termelőszövetkezet mór most kövessen el mindent, hogy a katonákat, de főleg a diákokat megfelelően fogadhassa, amikor a segítségre kerül sor. Legyen mód átöltözni, megmosdani, legyen rendes koszt és főleg emberi bánásmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az „elpuhult” diákról olyan véleményt formálhat a kérges tenyerű parasztember, amilyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a vendéghez, ahogy a segítséget adóhoz illik. F. B. Borsószezon A Nyíregyházi Konzervgyár 12 termelőszövetkezettel, illetve állami gazdasággal 451 vagon zöldborsóra kötött szerződést az idén. Eddig 26 vagonnal dolgoztak fel a gyárban. Akadozik az utánpótlás, a termelőüzemek eddig csak néhány vagonnal szállítottak naponta, pedig a konzervgyár napi kapacitása eléri a 28 vagont. Sajnos a kedvezőtlen, száraz időjárás lecsökkentette a termésátlagokat és már csak a bőséges csapadék segítene, hogy a tervezett mennyiséget elérjék. (Hammel József felvétele) A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet, amely a múlt év január elsején egyesült a tiszateleki Béke Termelőszövetkezettel, . 15,8 aranykoronás területen gazdálkodik, tehát nem kedvezőtlen adottságú. Ennek ellenére az ötezer hektáron gazdálkodó szövetkezet a múlt évet 12 millió forint hiánnyal zárta. A vizsgálatok megállapították: az egyesülést követően új elnök, főkönyvelő és főagronómus került a tsz élére, akik nem tudták megvalósítani az egységes vezetést, és felszámolni az egyesülésből adódó személyi feszültségeket. Súlyos hiányosságok Hiányosságok voltak a számvitelben, nem volt rend a számlázásoknál, nem készült önköltség-számítási szabályzat, nem volt valós a leltározás sem. Több ágazatban magas költségekkel alacsony hozamok születtek. Különösen nagy volt a kiesés a kukorica- és a napraforgó-termesztésben. Nem használták ki megfelelően a gépi kapacitást, elsősorban vonatkozik ez a szállítási eszközökre. Kedvezőtlenül alakult az állattenyésztés bevétele is. Veszteséget okoztak a háztáji költségei, legtöbb esetben a szolgáltatásért még a szűkített önköltséget sem számították fel. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben voltak már korábbról áthúzódó hibák, és az időjárás sem volt minden növényre kedvező, de a veszteség nagyobb hányada személyi okokból következett be. A párt- és az állami vizsgálat óta néhány hónap telt el, a hibák teljes felszámolását eny- nyi idő alatt nem lehet várni. Csak a tagsággal Veszteség után a nagyhalászi tsz-ben A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet az 1976-os évet súlyos veszteséggel zárta. A helyzet ismeretében a nyíregyházi járási pártbizottság ez év elején pártvizsgálatot indított, az állami szervek pedig szanálási bizottságot küldtek a szövetkezetbe. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a veszteség rendezésére hozott határozatot, a járási párt végrehajtó bizottság pedig meghatározta a politikai, vezetési feladatokat. A hozott határozatok időarányos végrehajtásáról a helyszínen számoltatták be a szövetkezet párt- és gazdasági vezetőit. Ennek tudatában végezték a beszámoltatást a járás vezetői is. A párt járási végrehajtó bizottsága határozatot hozott a múlt évi veszteséges tsz-ek rendszeres és gyakori ellenőrzésére. Nem közömbös sem a népgazdaságnak, sem a szövetkezet tagságának, miként gazdálkodnak az állam pénzével, a dotációval és a hitelekkel. Hegszilárdult a vezetés A beszámoltatásból kitűnt, a legtöbbet a vezetés szilárdításában, egységesítésében érték el. Új főkönyvelő, főagronómus és gyümölcstermesztési ágazatvezető dolgozik a szövetkezetben. A felduzzasztott vezetői létszámot hét fővel csökkentették. A kisebb létszám következtében konkrétabb lett a felelősség, kevesebbszer lehet a teendőket másra hárítani. Kidolgozták az irányítás, beszámoltatás, és ellenőrzés új rendjét. Kevesebb már az olyan vezető, aki a megbeszéléseken egyetért, de a végrehajtásnál már azt mondja: meg kell csinálni, mert az elnök így akarja. Közeledik az utazási főszezon. Az utazni vágyók többsége már túl van a formalitásokon: kézben van az útlevél, benne a vízumok. Csomagolnak, készülődnek, tele várakozással, nagyszerű élmények reményében. Mit üzenjek nekik? Mit kívánjak? Szerencsés utat! Szerencsésebbet, mint azoknak volt, akikről elmondok most néhány szót. o Már húsz egynéhány napja tartózkodtam Párizsban, amikor az Eiffel-torony lábánál hirtelen magyar szavak ütötték meg a fülemet. Két férfi és két nő, magyar turisták. Pár perc múlva már javában csevegtünk. Elmondták, hogy a Bois de Boulogne-i kempingben laknak, szép környezetben, hideg-meleg vizes szolgáltatás van. Sajnos azonban a meleg vizet automata szolgáltatja, és e gépet egy bizonyos értékű francia pénzérme bedobásával lehet engedékenységre bírni. „Mi azonban — mondja nagy büszkén egy ötvenes komoly — tanáros férfi, rájöttünk, hogy a magyar húszfilléres bedobásával működésbe hozható a készülék.” ÚTRAVALÓ Azóta mindennap melegvizes fürdőt vettek a magyar turisták. Elfelejtették, hogy a húszfilléresről a legegyszerűbb francia ember is le tudja olvasni, hogy az — magyar. e A diplomája már a zsebében volt, amikor turistaútlevéllel Ausztriába utazott. A dollár pár nap múlva negyedére csökkent. Ő azonban nem esett kétségbe. Készült erre az útra. Elővette hát zsebéből azt a félszáz kartonlapot, amelyen gondosan megfogalmazott német szöveg állt. Belépett egy előkelő vendéglőbe. A pincér segítségével egy jókedvű társaság asztalához vetődött, ahol pár percnyi barátkozás után kiosztotta kartonlapjait. Mit gondolnak, vajon e jómódú osztrákok ellen tudtak- e állni a szívhez szóló kérésnek? Ezt olvasták ugyanis; „Magyar egyetemi hallgató vagyok. Az Önök szép országát jöttem megcsodálni. Hálás szívvel köszönök meg minden segítséget, mellyel lehetővé teszik, hogy ily gyönyörű országot ismertem meg.” A pénzt összegyűjtötte, fizetett a pincérnek és eltávozott. Az adakozók pedig belső zsebükbe tették az aláírással ellátott kártyákat. o London egyik műemlékének a falára írja fel valaki: „Hajrá Fradi!” A Panteon falára trágár magyar szavakat firkált valaki krétával. ... Helyettük is szégyelltem magam. o Két magyar turista egy dél-franciaországi városban járva azt gondolta, ide aztán magyar nem is jöhet. így amikor egy francia rendszámú kocsi tulajdonosa szívességből elvitte őket a Triolet étterembe, a hátsó ülésen nyugodtan beszélgettek magyarul. És szerencséjük volt, mert mielőtt meggondolatlan kijelentést tettek volna, a franciának vélt úrvezető megszólalt a turisták „drága anyanyelvén”: „Nem is olyan vén dög a kutyám, ahogy mondják, uraim. Még két éves sincs.” o Mi kell egy turistaúthoz? Mit vigyen magával egy turista? Természetesen sok mindent. Vihet például egy távcsövet is. Vonatból, repülőről, autóból a messzi tájakat hozza közelünkbe. A Notre-Dame tetejéről távcsővel jobban látni egész Párizst. De érdemes volt-e elvinni a távcsövet annak a turistának, aki arra használta fel, hogy minden délután, este a Szajna partjáról a szerelmespárok után leskelődött, és óriási szenzációnak tartotta, ha ellesett egy-két „jelenetet”? Ne felejtsük el, hogy utunk csak akkor lesz hasznos, ha tíz vagy húsz külföldit, egy várost vagy egy országot győz meg arról, hogy célja nem az előbbiekhez hasonló. Moldván György Nem sikerült ilyen pozitív változást elérni az adminisztrációban, ahol 14 főnek nincs középiskolája. (Néhányan ugyan beiratkoztak különböző iskolákba, tanfolyamokra.) Nem tudtak — megfelelő személy hiányában — belső ellenőrt alkalmazni. A könyvelés május 31-re felzárkózott az eseményekhez. Június 20-ig az új főkönyvelő vezetésével minden számviteli területre kidolgozzák a pontos szabályzatot, s mindenkinek elkészítik a munkaköri leírást. A növénytermesztésben a rentabilitás érdekében korrigálták azt, amit a tavaszi vetéseknél lehetett. A vetés- területeket jobban alakították a gépesítéshez és a kézimun- kaerő-mérleghez. Sajnos a belvíz, a fagykár és a napjainkban is tartó szárazság miatt nem minden a terv szerint valósult meg. Kedvező határszemle A beszámoltatást követő határszemlén a járási vezetők megállapították': ez év tavaszán vezetési, szervezési hibák miatt a növénytermesztésben jelentősebb hiányosság nincs. A pillangós és réti széna első kaszálását idejében és jó minőségben elvégezték. Ebből az évi szálastakar- mány-szükséglet 70 százalékát biztosítani tudják a közös és a háztáji állatok részére. A kapásterületek gyom- talanok, jól kezeltek. Ahol mód van rá, az öntözőberendezést működtetik. A belvizes területekre silókukoricát és egyéb zöldtakarmányokat vetnek; valamint itt bővítik a konyhakertészetet, elsősorban káposztát ültetnek, hogy ezzel is ellensúlyozzák az eddigi károkat. A téli hónapokban végzett vizsgálat megállapította, hogy a szövetkezetben a szerves trágyát nem megfelelően hasznosítják. Sok a fel nem használt istállótrágya a közösben és a háztáji gazdaságokban is. Ezzel pedig műtrágyát takaríthatnának meg. Ez év tavaszán a háztáji gazdaságokból eddig 30 ezer mázsa istállótrágyát hordtak ki kazlakba. Ez jelentős előrelépés, de még mindig sok a tavalyi szalma, amiből trágyát lehetne készíteni a közös és háztáji állatokkal. Az állattenyésztésben fejlődés tapasztalható a tejtermelésben. Habár a mennyiségi mutatók javultak, de az önköltség alakulása nem megfelelő. A drágán vásárolt és nem mindig jó minőségű abrak miatt. Továbbra is igen kedvezőtlen a helyzet a sertéstenyésztésben és -hizlalásban. Magas az abraknorma és gond van az elhullással is. A hagyományos, elhanyagolt telepen egy igen belterjes (dánlapály) sertést tenyésztenek. Ez a fajta sokkal jobb körülmények közé való. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szabályozza a szanálási hitel visszafizetéséig a munkadíj tömegét. Az év első négy hónapjára tervezett színvonalat 5 százalékkal túllépték, de május 31-re beálltak a meghatározott szintre. A szanálás után az egész szövetkezetben egységes munkabérezést vezettek be, tagokra és alkalmazottakra egyaránt. Rendet teremtettek, illetve folyik ez a munka a háztáji gazdaságok részére nyújtott szolgáltatások díjazásában: mindenki köteles az önköltséget megfizetni. Két község :— egy érdek A beszámoltatás és a határszemle után a járás vezetői megállapították: a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezetben az első lépéseket megtették a gyökeres fordulat irányába. De tovább kell erősíteni a tervszerűséget, a középvezetők felelősségét, önállóságát. Senki ne képviselje sem Nagyhalászt, sem Ti- szateleket, egy cél van: a Petőfi Termelőszövetkezet erősítése, amely egyformán érdeke mind a két község lakosságának. A kollektív döntés után követeljék meg a végrehajtásban az egyszemélyi felelősséget. Jobban támaszkodjanak a becsületes tagság véleményére. Különösen sok segítséget kaphat a vezetőség a szocialista brigádoktól, amelyekben 190 tag dolgozik. Őszintén beszéljenek a gondokról, tudja mindenki, mit miért csinálnak. A bérezésben, a bizonylatolásban a főkönyvelő nem tud egyedül rendet teremteni. Minden ágazatvezető ismerje, hogy neki milyen munkát mennyi összeggel kell elvégezni és ezért legyen felelős. A gépek jobb kihasználása érdekében — ahol lehet — alakítsák ki a megfelelő nagy táblákat. A múlt őszi szervezetlenség, fejetlenség elkerülése végett már most készítsék el az őszi betakarítás menetrendjét, munkaerőmérlegét. Az eddig megtett intézkedések azt mutatják: az új vezetőségben van koncepció és akarat. Ha a pártszervezet segítségével ezt átviszik az egész tagságra, a várt fordulat bekövetkezik. Csikós Balázs
