Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET MMMBMBBHBMMMMMI' 1977. június 12.0

OLYAN FIATALOKKAL BESZÉLGETTÜNK, AKIK CSAK RITKÁN TUDJÁK MAGUKAT ÁTADNI A SZÓRAKOZÁSNAK, A TELJES KIKAPCSOLÓDÁSNAK. TALÁN AKKOR IS MEGOSZLIK A FIGYELMÜK, AMIKOR PERGŐ RITMUSÜ BEATZENÉT HALLGATNAK. LEHET, HOGY FIZIKAÓRÁN AZON MEDITÁLNAK, HOGYAN OSSZAK BE IDEJÜKET, ENERGIÁJUKAT. AZ ÁRUHÁZAKBAN TÖBBNYIRE A MUTATÓS, DE OLCSÓBB „CUCCOKAT” KERESIK, MERT KEZDŐ (VAGY MAJDNEM KEZDŐ) FIZETÉSÜK NAGYOBB RÉSZÉT EL KELL OSZTANI A SZÜLÖK, VAGY A KISEBB TESTVÉREK KÖZÖTT... EGY KICSIT KORA ÉRETTEK ÉS ROPPANT FELELŐSSÉG NEHEZEDIK A VÁLLUKRA: CSALÁDFENNTARTÓK.

„Nem hagyom el magamat..."

Csáki Mária a nyíregyházi Nyírség Ruházati Szövetkezetben készíti az értékes és divatos női ruhákat. Koráról, törekvéseiről és anyagi helyzetéről sokat elárul ez a rövid kis visszaemlékezés:

— Oj helyre költöztünk, gondoltam, OTP- kölcsöre bútort vásárolok és szépen berendezem a szobát. A takarékpénztárban a hivatalnok nézegeti az igazolványomat és azt mondja, hogy „maga még kiskorú, nem vehet fel kölcsönt”. Próbáltam alkudni: csak három hónap választ el a 18 évtől, legyenek elnézőek, de a hivatalnok azt mondta, hogy három napot sem nézhet el. így aztán csak szeptemberben rendezkedünk be az új helyen.

Marikának hosszú a története. Az ember nem is tudja hallgatni meghatottság és biztatás nélkül. Egészen kicsi volt, amikor szülei elváltak, apja messze él Nyíregyházától — szavából érezni lehet, hogy nemcsak földrajzi messzeségre gondol. Édesanyja a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgozott, de súlyos betegsége miatt leszázalékolták. A nem is idős asszony rokkantsági nyugdíja 900 forint. Van két kiskorú fiú a családban, így a családi pótlék szintén 900 forint. A rég látott apát 740 forint gyermektartásra kötelezte a bíróság. Marika egy évvel ezelőtt szerzett szakmunkás-bizonyítványt: női szabó. Hogy mennyi a kezdő fizetése, a fantáziánkra bízza.

Mivel ebben a családban is az anyagi lét a meghatározó, maradjunk még az anyagiaknál. Derűsebb hangon jó hírt hallunk a lánytól:

— Andris, a nagyobb öcsém másodikos ipari tanuló és egész tanévben havi 180 forint ösztöndíjat kapott. A múlt héten hazaállít és hoz 9Ö0 forintot. Csodálkozásunkra elmondta, hogy tanulmányi szerződést kötött a Budapesti Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységével, vállalta, hogy ott lesz kezdő lakatos, ezért havi 450-re emelték az ösztöndíját, de egyhavi ösztöndíjat visszamenőleg is megkapott. Rendes srác az Andris, takarékos, vele szoktam járni moziba. Az is öröm a családban, hogy a kisebbik öcsémet felvették ipari tanulónak, szeptembertől festőnek tanul.

Csak néhány év és a szakmunkás Csáki gyerekek megállnak már a maguk lábán. A régi gond is „elszállt” februárban, amikor az Északi körúton másfél szabás tanácsi lakást utaltak ki nekik.

— Azelőtt a Család utcán laktunk nagymamánál, öten egy szoba, konyhás lakásban. Kétszobás lakást szerettünk volna a Jósa- városban, be is jártunk gyakran a tanácsra sürgetni, de csak ezt tudták adni. Ez is sokkal jobb a réginél és viccesen azt szoktam mondani, hogy jobban jártunk így. Mert kevesebb volt a beugró és kisebb területen kell takarítanom.

Az itteni és az otthoni munka mellett Marika tanul. A szakmunkások szakközépiskolájába jár, két év múlva érettségizik. Szorgalmasan, sőt egy kicsit makacsul tanul, meg akarja mutatni önmagának és másoknak, hogy ilyen körülmények között is lehet többre vágyni, többet elérni. Mindezek mellett nem zárkózott, társaságszerető, tipikus mai fiatal.

— Nemrég választottak meg a KlSZ-alap- szervezetben sportfelelősnek. Hogy miért esett rám a választás? Szeretek futni, asztaliteniszezni, s mivel magas vagyok, röplab- dázni is tanulok. Egy kis mozgás, egy kis csevegés jó kikapcsolódásnak számít.

— Azt mondják, mindig 6zépen öltözik.

— Igyekszem olcsón és ízlésesen öltözni. A

divatot ismerem, hiszen ez a szakmámmal jár. Ügyesen kell válogatni a ruhaboltban és akkor a kisebb pénztárca nagyobbnak látszik. Az öltözködés szempontjából szerencsés a szakmám: meg tudom varrni mindazt, ami nekem kell. Főleg nadrágokat és blúzokat készítek magamnak.

— Munkatársai, ismerősei szokták-e sajnálni?

Csáki Mária

.— Néha valahogy felnéznek rám, valami csodálkozás féle látszik rajtuk, de nemigen sajnálnak. Nem is vagyok sajnálatra méltó. Bizakodó vagyok, nem szoktam elhagyni magam.

Fizetés kilenc felé

Vadász Gyulát Tiszalökön mindig kopott farmeröltömybeh látják. Nem téglával koptatta nadrágját, kopott az magától, meg a rönkök és az almásládák súrolásától. Dús fekete haja, mozgékonysága teszi jellegzetessé. Ö sem érte még el a nagykorúság határát, de gondolkodása, komolysága felnőttes. Otthonában keressük, műszakba, illetve a dolgozók esti iskolájába készül. Készül, de milyen körülmények között! Beteges édesanyja és hét kisebb testvére „nyüzsög” az udvaron.

Kertes udvar nagy diófával, fű alig zöldell, letaposták az apró lábak. Rendes a kerítés, tiszta az udvar, a kémény mellett alig látszik a tévéantenna. Régimódi, kisméretű parasztház, nem tudjuk, hogyan került a tanács tulajdonába. Mindenesetre szerényen, de szépen van berendezve. Három hónapja utalták ki a népes családnak. Nem ment könnyen a kiutalás. A tanács szociálpolitikai ügyintézői törték a fejüket, mitévők legyenek: a régi, omladozó vályogház emberhez nem méltó és rendkívül szűk, de tanácsi lakást kinek a nevére kellene kiutalni...?

— Gyakran bejártunk a tanácsra, hogy segítsenek — kezdi a fiú. Édesanyám nem dolgozik, ilyen egészséggel és ennyi gyerek mellett egyelőre nem is dolgozhat. Apám meghalt. A tizennyolcat még nem töltöttem be, így aztán az anyám nevére íródott a ház, de persze én fizetem a lakbért. Aránylag nem is kell sokat fizetnem, mindössze 230 forintot. Nekem persze ez is sok.

Érthető, hiszen minden tizedik forint lakbérre megy. Gyuszi fizetése (már nem is kezdő) átlagosan nem egészen 2300 forint. A családi pótlék összege megközelíti a kétezer forintot, de ha kilenc felé elosztjuk...

A legidősebb gyermek jogán, szintén kény- szerűségből lett családfenntartó a megnyerő modorú fiú. Két éve ennek, ennyi ideje, hogy állandó munkát vállalt a Felső-Tisza-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tiszalöki üzemegységében. Az üzem középvezetőitől tudjuk, hogy a két év alatt nemcsak hűségét, hanem jó munkáját is bizonyította. Pontosan jár munkába, fegyelemhez szokott, beilleszkedett nagykorú munka társai közé. Nem enged magának semmi lazítást, érzi a felelősséget: neki kell eltartani és a szó szoros értelemben összetartani a kilenctagú családot. Jó munkája és magatartása miatt felvették a KISZ-be, részben azért, hogy a családon kívül tartozzon még valahová, hogy a klubban is otthon érezze magát.

Bent az üzemben a tűzőgép elé áll és szaporán illeszti egymáshoz a deszkákat, keze alól szinte ömlenek a kész ládák. A mellette állók azt mondják, máskor is jó tempóban dolgozik, mert tudja, hogy csoportteljesítményben számolják a bért. Semmiképp sem akarja, hogy a többiek rászóljanak, vagy helyette is dolgozzanak. A művezető halkan mondja: „Látják a szomszéd gépnél azt a

pettyes ruhás lányt? Azzal szokott táncolni, néha beülnek egy kólára és szórakoznak. Jól megértik egymást, mindketten jóravalók.”

A jóra való fiú nem két éve, hanem régebben dolgozik az üzemben. Kimaradt az iskolából és két nyáron a szünetelő diákokkal könyebb munkát végzett a telepen. így négyéves múltja van a faipari munkások között.

Vadász Gyula

Ebben a cseppet sem könnyű helyzetében is vállalta a tanulás gondját, meg akarja szerezni az alapműveltséget, talán még szakmát is tanul.

— Június 20-án megyek szóbelire és hasikerül, meglesz a nyolc osztály. Aki bemutatja a bizonyítványt, 500 forint jutalmat kap a gazdaságtól. Betanított munkás vagyak, szeretnék szakmát tanulni. Kár, hogy a telepen erre nincs lehetőség. Szeretek itt dolgozni, de lehet, hogy ha valaki segít, elmegyek innen szakmát tanulni, hogy többet keressek, hogy jobban megéljünk.

Nagyon nehéz egyedül...

Varga Ferencné a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetben felsőrészkészítő szakmunkás. Amikor megtudták, hogy elvált, nyomban egy műszakba osztották be, hogy ne kelljen éjszakáznia, ezzel is könnyebben tudja nevelni két gyermekét. így is reggel 5-kor kel és gyakran a Tv-híradó alatt is vasal, vagy mos. Egy éve vált el a férjétől. A megterhelés nem jött hirtelen, hiszen azelőtt is szinte mindent egyedül végzett. Nem csoda, hogy így kezdi a beszélgetést:

— Nehéz, nagyon nehéz egyedül. Részben azért, mert Rakamazon a szüléimén kívül nincsenek rokonaim, ők pedig jóval túlvannak már a hatvanon, betegesek és igénylik a segítségemet. Apám keze „izületes”, férfimunkát nem is tud végezni. A kertben, a ház körül néha segítek nekik, igaz, hogy van, amiben ők segítenek. A kertes házat nekem ítélte a bíróság, de a fele részét ki kell majd fizetnem. Van egy kis almás, gyümölcsös is a kertben, én gondozom. Cipelem a hátamon a permetezőgépet is. Most tavasszal az egyik szomszéd átjött és levette hátamról, segített.

— A gyerekektől mikor várható segítség?

— Sokára. Kislány mind a kettő. Egyik 8 éves, a másik decemberben lesz négy. A na- gyobbikat reggel készítem iskolába, a kicsit átviszem anyuhoz, ő vigyáz rá napközhen. Bementem a tanácsra és kértem szeptemberre óvodát. A tanácsiak megértették a helyzetemet és minden nehézség nélkül kaptam helyet az óvodában. A munkahelyemen is megadnak minden anyagi és erkölcsi segítséget.

Talán különös, hogy Vargáné is vállalta a tanulást a tengernyi gond és gondoskodás mellett. A személyzetis segítségével a közelmúltban iratkozott be a szakmunkások szak- középiskolájába, ahol három évet kell majd tanulnia, hogy érettségizhessen. Tervei még előbbre nyúlnak. Érettségi után szeretne különbözeti vizsgát tenni, s ha ez is sikerül (miért ne sikerülne?), technikus lesz. Hogy miért tanul? Sok mindenért. Hogy többet tudjon, többet keressen, hogy erősebbnek érezze magát, és hogy többet tudjon segíteni elődjeinek, utódjainak.

Erős akarata tiszteletet érdemel. Mint mondja, a tanulás, a könyvek jelentik majd a kikapcsolódást. Kellemes és hasznos lesz ez a kikapcsolódás a cseppet sem könnyű fizikai munka mellett. A tanulással is jár majd egyfajta fizikai fáradtság, hiszen hetente egy alkalommal Nyíregyházára kell beutaznia konzultációra. Tudja, hogy mit vállal, de azt is tudja: ha nagyobb az akarat, kisebb a gond.

Persze, jobb lenne négyesben esténként és hétvégeken kocsiba ülni, kirándulni, táncolVarga Ferencné

ni, elutazni és semmire sem gondolni. Jó lenne élni a fiatal kor adta lehetőségekkel. „így sikerült” — mondja a fiatalasszony és emelt fővel, egyedül birkózik meg a nehézségekkel. Régebben tagja volt a tánccsoportnak és sokat olvasott. Megrendelte a Világirodalom remekeit, szakít még időt az olvasásra is. Fiatalosan és majdnem teljesen kikapcsolódhat június 19. és 25. között: a szövetkezettől három személyre szóló beutalót kapott Hajdúszoboszlóra.

★

családfenntartók. Így tartják

ŐKET NYILVÁN a MUNKAHELYÜKÖN. A TANÁCSON IS ISMERIK HELYZETÜKET. JÓ SZÓBÓL, FIGYELMESSÉGBŐL TÖBBET VARNAK, MINT TÁRSAIK. ÉS TÖBBET IS KELL KAPNIUK, HOGY NE LÁTSZANAK KORUKNÁL IDŐSEBBNEK.

írta: Nábrádi Lajos Fotó: Elek Emil