Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
1977. június 10. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Vállalni a kockázatot Jegyzetek a megyei párt-vb üléséről 1 977 első három hónapjában 24 százalékkal növekedett a megyénkből külföldre küldött termékek mennyisége. Ez az adat is mutatja: nagyon sok történt azért, hogy megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei átlépjenek a munka intenzív szakaszába. Ha pedig azt nézzük, milyen lesz a holnap, e tekintetben is biztató a kép. Az országos nagyvállalatok most folyó szabolcsi beruházásai elsősorban szolgálják annak a népgazdasági célnak a megvalósulását, hogy az ország csökkentse, majd megszüntesse a tőkés fizetési mérlegünkben — a cserearány romlása nyomán — bekövetkezett passzívumot. Am nem csupán a gumigyári, vagy a papírgyári nagy beruházásokkal járulhatunk hozzá a fizetési mérleg javításához, hanem sok — volumenben jóval kisebb, de jelentőségükben nagy — más fejlesztéssel is. Ahhoz ugyanis, hogy az ország tőkés valutabevételét 1980-ig megduplázzuk, a rendelkezésre álló valamennyi eszközt mozgósítanunk kell. Ezek sorában pedig nélkülözhetetlen szerepet játszanak a rugalmas, a gazdaságos és a gyorsan megtérülő kisebb-nagyobb beruházások. Ezért is tulajdonított nagy fontosságot a párt megyei végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén tárgyalt napirendnek, amely a minden piacon eladható árualap növelését szolgáló banki hitelek felhasználását vizsgálta. Megállapította: a közel másfél esztendő során mintegy nyolcvan szabolcsi gazdasági egység nyújtott be kérelmet, ötvenhat meg is kapta a tőkés export gyártását elősegítő hitelt. Megyénkben eddig közel egymilliárd forintos hitelt vettek igénybe konvertálható árualap termelésére. Az arányokat tekintve tulajdonképpen elégedettek lehetünk. A vß mégis figyelmeztetett: különösen az ipari szövetkezetekben és a mezőgazdasági üzemekben messze nem használták ki még a lehetőségeket. Csak a kezdő lépéseket tettük meg például az intenzív nyúltenyésztés meghonosítására, az intenzív fűre alapozott szarvasmarha- és juhtenyésztésre. Nagyok még a tartalékaink, amelyekkel élve újabb termékekkel jelentkezhetünk a tőkés piacon, illetve pótolhatunk tőkés importot hazai termékkel. Lépéshátrányba is kerültünk. Különösen a mező- gazdasági üzemek vezetőinél volt nagy a hitelek iránti értetlenség, hiányzott az érdeklődés. A megyei vezető szervek és a bank ösztönzésére változik a helyzet. Harminckilenc közös gazdaságunk vett fel eddig ilyen hitelt és tizenhárom kérelem — elsősorban az állattenyésztés fejlesztését serkentő, keresett élelmiszereket termelő, gépesítést szolgáló — most van elbírálás alatt. M ezőgazdasági üzemeink és a népgazdaság érdekei e ponton egyeznek meg tökéletesen. Hitel nélkül — a nagy pénzügyi leterheltség miatt — ugyanis csak néhány termelőszövetkezetünk tud fejleszteni. A tőkés piacon is eladható termékek nélkül pedig nem juthat előbbre a népgazdaság. Igaz, aki hitelt kap, nagy a kockázata és kemény feltételnek kell megfelelnie, hiszen a vállalt átfutási idő viszonylag rövid, csupán három év. A versenyeztetésnél is az jut előnyhöz, aki jobban megfelel a követelményeknek, akinek a terméke a távlatokban is gazdaságos és minden piacon eladható. A piaci verseny viszont egyre élesedik, , s ezért minden lehetőséget ki kell használnunk. Meg kell teremtenünk a kis tételek becsületét, mert a sok kicsiből lesz a nagy, s azért is, mert más út a megyében a mezőgazdaság korszerű fejlesztéséhez nincs. A most kínálkozó alkalmat kell tehát megragadni, s támogatni minden olyan törekvést, amely a gyorsan megtérülő beruházást szolgálja. Aki erre vállalkozik, tudja, hogy nem elég elnyerni a banki hitelt, és nem is elég azt gazdaságosan elkölteni. Kivitelezőt is találni kell a beruházáshoz, olyat, amelyik gyorsan fejezi be a munkát. Ez sem könnyű feladat, mégis megéri. Továbbra is bátorítanunk kell üzemeinket a hitelek felvételére, hogy körültekintően, megalapozottan vállalják a mindenkinek egyformán hasznos fejlesztést. Intenzív állattenyésztésbe, növénytermesztésbe, élelmiszer-feldolgozásba belevágni, a piac követelményeihez igazítani munkánkat — szükségszerű lépés. M int a végrehajtó bizottság megállapította: a több valuta szerzésére való törekvés megvan a megyében. Ahhoz azonban, hogy lehetőségeinket megközelítően is kihasználjuk, hogy az üzemi és nép- gazdasági érdeket e területen is jól egyeztessük, még sokat kell tenni. Nem utolsósorban olyan üzemi vezetőkre van szükség, akik értik a dolgukat, merik vállalni a reális kockázatot, képesek gyorsan és okosan reagálni a világgazdaság diktálta új követelményekre. K. J. Az ópályi Kossuth Tsz- ben paprikát kapálnak az asszonyok egy kísérleti parcellán, amelyet a hidegebb napokon lyukacsos, vékony fóliával takartak le. Az apró nyílásokon jól szellőzött és az esetleges eső is bejutott a hidegtől védett, fejlődő palántákhoz. Primőr Ópályiból A szövetkezetnek 32 hektáron van öntözéses konyhakertészete. A ZÖLDÉRT kocsijával retket, uborkát és paprikát szállítanak a központi telepre, ahonnan Mátészalka és Nyíregyháza . lakosságát látják el friss áruval. (Hammel József felvételei) A jubileumi munkaverseny nyomában — Tudja egyáltalán, melyik fúrógépbe építik be ezt az alkatrészt? — Hogy pontosan melyikbe, azt nem. De a típusából ismerve, valószínűleg szovjet exportra megy. — Akkor hogyan tudja segíteni a gyár a Szovjetunióba irányulú exportot? — Lejönnék a tervek, amik alapján az üzem a gyártási programot úgy készíti elő, hogy november 7-re Pesten a szereléssel is végezzenek. Gépmonstrum mellett — Vagyis az üzemben semmivel sem kell másképp dolgozni, mint egyébként? — Nem egészen. Ez a fúrószánház több tízezer forint értékű. Ha eddig egy hónapban ötvenet munkáltunk meg belőle, akkor most hatvannal készülünk el. — Hogyan? Ezredmiiiiméieres ssüsssaggal Teljesített vállalások a csepeliek nyírbátori üzemében — Ha nem fér be a normába, akkor segítünk rajta. Külön vállaltunk két kommunista szombatot, de még túlórázunk is, ha kell. Varga István, a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori üzemében egy hatalmas, 4 és fél milliót érő gépmost- rum, a számjel kijelzésű fúró-marómű mellett dolgozik. Az RF—22-es fúrógép legfontosabb öntvényének megmunkálását végzi, század-, ezred- milliméteres pontossággal. Igyekszik úgy dolgozni, hogy eleget tegyen vállalásuknak. Exportteljesítés: két hónappal előbb A csepeli szocialista brigádvezetők voltak a kezdeményezők, akik munkaversenyt hirdettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A szerszámgépgyáriak vállalásában többek között az szerepel, hogy a szerződésben vállalt szovjet exportot nem az év végére, hanem november 7-re teljesítik. Ehhez nyújt segítséget a nyírbátori szerszámgépalkatrész-gyártó üzem is. — A gépgyár igényei változtak. Ehhez kell nekünk rugalmasan alkalmazkodni — magyarázza Nyárádi Bertalan üzemvezető. — Akkor, amikor rendkívüli kommunista műszakot szerveztünk, az ERI 250 és az ETR-eszter- gák előrehozott határidejének megfelelően készítettük az alkatrészeket. Tudni kell, hogy a nyírbátori gyárban egyre több alkatrészt készítenek. A kisebb méretekből Csepelen már egyáltalán nem csinálnák alkatrészt, az itteni gyártósor hivatott ellátni valamennyi szerelőrészleget. Bármennyire modemül irányított, számítógéppel ellátott a termelés szervezése Budapesten, mégis nagy gondot jelent, hogy egy alig 40 emberrel dolgozó gyártósornak a havi programjában 7—800 fajta alkatrész megmunkálása szerepeljen. Ugyancsak jól szervezettnek kell lennie helyben is a munkának, hogy sebektől borítva már a parton feküdt és félig aléltan fogadta a lekes gratulációkat. Zöm Döme ezzel a teljesítményével örökre beírta nevét a halhatatlan vállalkozásokról szóló történetek könyvébe, a Cook-kapitányok, az Amundsenek és a Piccardok neve mellé. pionírját, aki bordatöréssel és súlyos belső zúzódásokkal, hatalmas kötéssel a fején fekszik ágyában. — Ha újból sor kerülne rá, megint csak megtenném — mondja szerényen, de azért elszántan a bátor anyagbeszerző. — A nehézségek és merész vállalkozások mindig városi autóbuszokra... Mielőtt begázoltam volna az úszómedencébe, a távúszók példájára alaposan bedörzsöltem testemet a hazulról hozott, hazai gyártmányú Rama margarinnal, amelyet egyébre úgyse tudtunk volna elhasználni. Eleinte pillangózással haladtam, mert így A kórházban beszélgettünk a kánikula hősével. A kü- lönágyas betegszobában, amelyet a város nagy fia iránti hálából bocsátott Zöm Döme rendelkezésére, egymásnak adják a kilincset a látogatók. Mindenki látni akarja az emberi haladás izgatták a képzeletemet, azért is adtam magam az anyag- beszerzésre, amely hivatásban tudvalevőleg szüntelen közelharcot kell folytatni a hiánycikkek megszerzéséért. Egyébként is edzett ember vagyok, megszoktam a közelharcot, mert bérletem van a nagyobbakat tudtam ütni a strandolok fejére, mint melltempóval. A medence közepén régi barátom, Petrence Mihály várt rám egy termosz forró teával. 0 már reggel 7 órakor beállt a vízbe, és egy bójára tűzött fehér zászlóval jelezte a helyét. Összeszorítottam a protézisemet, és erős karcsapásokkal szelni kezdtem magam előtt a lábakat, hátakat és nyakcsigolyákat, s néha úgy éreztem, mintha víz is volna alattam ... Szerencsére a rúgások nagy részét hátúiról kaptam, és ez sokat segített, mert így mind közelebb ja tottam a túlsó parthoz. Utolsó erőmmel a partnak fordul tam és a következő percben baráti kezek a szárazra segítettek. Ennyi volt az egész — fejezi be drámai elbeszélését a hős lelkű férfiú, és még hozzáteszi, hogy családja könyörgésére többé nem teszi könnyelműen kockára az életét és ezért csak könnyebb feladatokra vállalkozik ezentúl: így legközelebb a viharos Balatont fogja átúszni... Heves Ferenc például egy 28 darabból álló tételnél — ahol több gépen több műveletet kell elvégezni — a mindössze 2 órás normaidőt tartani tudják. Példamutató brigádvezető „Az állásidőket szervezési intézkedésekkel 5 százalékkal csökkentjük” — fektették le az üzemi felajánlásban. A teljesítés sem marad el. Az I. gyártósornál például a féléves terv szerint 27 és fél ezer normaórányi munkát kell elvégezni, de az első öt hónapban ebből már közel 24 ezer órát teljesítettek. „Az éves normaóra-teljesítést 1 százalékkal növeljük” — vállalta az Angela Davis szocialista brigád is. — Ha leküldik időben az anyagot, mi vállaljuk, hogy megcsináljuk a ránk eső részt — említi a brigádvezető, Kiss Gusztávné. Bár csak másfél éve foglalkoznak szerszámgépalkat- rész-gyártással, teljesítményeik igazolják, hogy becsülettel igyekeznek eleget tenni vállalásaiknak. A brigádvezetőnek például minden hónapban túl van a teljesítménye a 100%-on. A javarészt szakmunkásokból álló együttes köszörű-, fúró-, marógépen dolgozik, a végső megmunkálás a feladata. — Ezért ők érzik meg legjobban a gyakori átállást — mondja az üzemvezető. — Ám igyekszünk úgy szervezni a munkát, hogy teljesíteni tudják a tervet. A munkaverseny lendülete az egész gyárra kihat. A vas- szerkezeti üzemben például milliókkal növelték a termelés értékét. A lakatosok egy exportra készülő gép prototípusának burkolatát soron kívül, 10 nap alatt készítették el. Úgy érzik, náluk a verseny, a felajánlás kötelez: Csepelről indult el a felhívás, a csepelieknek kell megmutatni, hogy a teljesítés sem marad el. L. B. Z öm Döme... Nemrég még szürke, mindennapi név, ma már tőle visszhangzik a város. Mert ez az igénytelen külsejű emberke vézna testében olyan lelkierőt hordoz, amely szinte fantasztikusnak tűnő teljesítményre tette képessé. Igen, hihetetlenül hangzik, de mégis eleven valóság, hogy Zöm Döme 44 éves nyíregyházi anyagbeszerző a minap emberfölötti küzdelem után átúszta a sóstói uszoda fürdőzőktől hemzsegő nagymedencéjét. Az életveszélyes produkciót az tette lehetővé, hogy a rendőrség csak késve értesült Zöm Döme istenkísértő tervéről és mire a rendőri riadóautók a helyszínre érkeztek, a halálmegvetésig elszánt anyag- beszerző a sokezres tömeg eget verő éljenzése közepette,
