Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
4 kslet-magtarorszAs 1977. június 10. (Folytatás az 1. oldalról) haladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményekért, őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Kádár'Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását A szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szere- tetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta először a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A szentszék számára megtisztelő volt, hogy részt vehetett ezen az értekezleten annak tudatában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk népeinek jobb együttéléséhez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróokmányát, amelyet az európai államok legfőbb vezetői írtak alá, minden részletében minden aláíró ország maradéktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mondta: ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imáinkban mindig jelenlévő magyar népnek. Szálljon rá a mindenható áldása — zárta szavait. Kádár János nemzetközi sajtóértekezlete Kádár János a vatikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Rómában akkreditált külföldi sajtó képviselői, s a magyar újságírók részvételével. A nemzetközi sajtókonferenciát Randi Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a nagy számban megjelent újságírókat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Központi Bizottság első titkára bevezetőben rövid nyilatkozatot tett: — örülök, hogy olaszországi találkozásom során talál- kozhatom a sajtó, a rádió és a tv munkatársaival. Köszöntőm önöket az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korreKt munkáját, amelyet mostani római látogatásommal kapcsolatban ^éeéz- tek. Az egyik la- ugyan ^ írta role-^ nogy a ^kompro- «uisszum robotosa” vagyok, de szeretném megmondani: rámnézne nem sértő ez a jelző. Régi híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok. — Amint önök is tudják, az Olasz Köztársaság miniszterelnökének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi időszakban jól alakulnak es minden lehetőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sokoldalúan tovább fejlődjenek. — Meggyőződésem, hogy a magyar—olasz kapcsolatok fejlesztése jól szolgálja mindkét nép érdekeit, előmozdítja a béke ügyét, hozzájárul a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséhez és az enyhülés megszilárdításához. — Mint az ismert, ma délelőtt felkerestem a Vatikánban VI. Pál pápát, akivel hasznos eszmecserét folytattam az időszerű nemzetközi kérdésekről, a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán kapcsolatairól. Ezt követően Kádár János az újságírók kérdéseire válaszolt. NÉPSZABADSÁG: hivatalos látogatásának befejeztével, hogyan értékeli a tárgyalások eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú továbbfejlesztésére? — Látogatásomat eredményesnek értékelem. A rendelkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar— olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi, a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultúra területére, a lakosság legszélesebb körű érintkezésére, a turizmusra és más hasonló területekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehetőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére. — Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartózó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tudvalevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköz- társaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST-hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének. A CORRIERE EUROPEO (Olasz Gazdasági Hírügynökség) tudósítója arról érdeklődött, hogy várhatóak-e konkrét eredmények a gazdasági együttműködésben? — Az ilyen jellegű tárgyalásoknak, amilyeneket tegnap, tegnapelőtt az Olasz Köztársaság vezetőivel folytattunk általában nem lehet feladatuk a gazdasági együttműködés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvitatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azokat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek a dolga. Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdeknek megfelelő gazdasági kapcsolatokat. Egyetértő volt a fogadtatása annak a véleményünknek is, hogy nem korlátozzuk a magyar— olasz kapcsolatokat egyszerűen az árucsereforgalomra, tehát az „adok-veszek”-re, hanem a tudományos kutatástól kezdve minden lépcsőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. AZ OSSERVATORE RO- MANONAK, — a Vatikán lapjának tudósítója a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek? — Azt hiszem, világnézetemet ismerik, tehát objektívnak fogadják el véleményemet: a római katolikus egyház jelentős erkölcsi tényező. A Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legkisebb lélekszámú állama, amelynek fegyveres ereje nincs, de politikai súlya van. Illőnek tartottam, hogy Rómába jőve felkeressem VI. Pál pápát. — Elmondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádba is hasonló szellemben készüljünk. Arra a közismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vatikánnak, — VI. Pál pápa a mai találkozót úgy értékelte, hogy kapcsolatainkat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezésének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság soksok nemzedéken át fenn fog állni és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. — Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződjék. OIy2^ műszert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hivő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyarországon hány hivő van. De bizonyos, hogy vannak hivő emberek. Az állam, és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiismereti problémák eíé állítaná. Kijelentem, hogy Magyarországon ilyen probléma nincs. — Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán megbízot- taival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyarországon. De hazánkban a hivő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akár vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe. — A római katolikus egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos törvényeit betartják és a maguk eszközeivel támogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívánunk. — Megköszöntem a pápa képviselőinek és természetesen magának a pápának a fáradozást, viszonyaink rendezéséért. Kölcsönösen elégedetten szóltunk jelenlegi viszonyunkról. Persze, a tárgyaláson néha bonyolult kérdések kerülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan születik meg a megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrektan végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mindketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Hallgassuk meg egymást, vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik fél érdekeit. Magyarországon az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött. Kérdéseket tett fel a Corri- era Della Sera, a firenzei La Nazione és a bolognai II Res- to Del Carlino, a Newsweek tudósítója és az olasz tv-hír- adó munkatársa. Felvetett kérdéseikre Kádár János részletesen válaszolt. Kádár Jánas hazaérkezett Olaszországból Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja felesége és kísérete társaságában csütörtökön este hazaérkezett Olaszországból, ahol Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására tett hivatalos látogatást. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanácselnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkci András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár és dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelőzően Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége társaságában Rómából Velencébe utazott, ahol Valter Pelosi tartományi prefektus fogadta. A velencei látogatás programjában egy muranói üveggyár, a Szent Márk tér és a Doge-pa- lota megtekintése szerepelt. Közös közlemény Kádár János olaszországi lálogatásárál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság minisztertanácsa elnökének meghívására, 1977. június 7-e és 9-e között hivatalos látogatást tett Olaszországban. A látogatás során Kádár Jánost fogadta Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke. Ezenkívül látogatást tett Amintore Fanjaninál, a szenátus, valamint Pietro Ing- raónál, a képviselőház elnökénél. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken Kádár János és Giulio Andreotti beható eszmecserét folytatott a magyar—olasz kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Megbeszélésre került sor Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és Arnaldo Forlani, az Olasz Köztársaság külügyminisztere között. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Rinaldo Dssola olasz külkereskedelmi miniszterrel folytatott eszmecserét. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi években eredményesen fejlődtek. Kifejezésre juttatták eltökéltségüket, hogy a két ország miniszterelnökei által 1975. november 12-én aláírt magyar—olasz közös nyilatkozatnak megfelelően a jövőben is mindent megtesznek népeik barátságának elmélyítéséért, országaik együttműködésének fejlesztéséért. Mindkét fél üdvözölte a gazdasági együttműködésben elért eredményeket. Megállapították, hogy a vonatkozó egyezmények végrehajtása kedvező irányban halad. Az a szándékuk, hogy a jövőben még fokozottabban élnek azokkal a meglévő lehetőségekkel, amelyek a hosszú távú gazdasági kapcsolatok létesítését szolgálják. Ennek érdekében további erőfeszítést tesznek az 1974-ben aláírt, tíz évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodásban foglaltak teljes megvalósítására. „ A felek súlyt helyeznek a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott bővítésére, oly módon, hogy lehetővé teszik az árucsere magasabb szintre emelését, a még meglévő akadályok fokozatos csökkentése és felszámolása révén. Aláhúzták az ipari és a mezőgazdasági termelési kooperáció s a harmadik piacon való együttműködés jelentőségét. Ezzel és az érvényben lévő megállapodásaikkal összhangban támogatják a gazdasági intézmények és szervezetek között szükséges kapcsolatokat, a gazdasági együttműködést előmozdító információk cseréjét. A két fél hangoztatta, hogy p fenti célok elérésében fontos szerepe van a két of- szág gazdasági kapcsolatainak ösztönzésére 1974-ben létrehozott vegyes bizottság tevékenységének. A felek ezúttal is megerősítették készségüket, hogy megvizsgálják kulturális, tudományos, művészeti, oktatási és egészségügyi együttműködésük fejlesztésének lehetőségét. A magyar—olasz közös nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően elősegítik a két ország állampolgárainak rendszeres érintkezését és látogatásait. Elégedetten állapították meg, hogy a kétoldalú együttműködés legfontosabb területeit szabályozó államközi egyezményeik gyakorlati alkalmazása eredményes. Kinyilvánították készségüket, hogy ahol kölcsönös az érdek, új egyezményeket kötnek a két ország együttműködésének fejlesztésére. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájárulnak az enyhülési to? lyamat továbbfejlesztéséhez, az országok együttműködésének kiszélesítéséhez, függetlenül azok társadalmi és gazdasági rendszerétől. Véleményük szerint az európai biztonság és együttműködés megszilárdításának fontos feltétele a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtása. Hangsúlyozták az ez évi belgrádi találkozó fontosságát. Elhatározott szándékuk, hogy tevékenyen hozzájárulnak a záróokmányban a találkozó elé tűzött célok eléréséhez. A felek nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatásának, olyan intézkedések révén, amelyek kiegészítik a politikai enyhülést és megerősítik a biztonságot Európában és az egész világon. Remélik, hogy a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások mielőbb sikeresek lesznek. A két fél ismét aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és a kapcsolódó ’ intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások fontosságát és kifejezte kívánságát, hogy azok pozitív eredményre vezessenek. Kiemelték annak szükségességét, hogy olyan konkrét és hatásos intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik az előrehaladást az általános és teljes leszerelés irányában, beleértve mind a hagyományos, mind a nukleáris leszerelést, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. E célok elérését a genfi leszerelési bizottságban való részvételükkel is elő kívánják segíteni. A felek meg vannak győződve arról, hogy az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka és — megfelelő előkészítés után — a valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező ország részvételével megrendezendő leszerelési világértekezlet elősegítené a leszerelés problémájának megoldását. Egyetértettek abban, hogy az enyhülés megszilárdítása nem korlátozódhat az európai földrészre. Kifejezték aggodalmukat a világ különböző térségeiben létező feszültség- gócok miatt Ismételten megerősítették, hogy Magyar- ország és Olaszország álláspontja a közel- keleti helyzet békés rendezését illetően közel áll egymáshoz, ahogy azt az 1975. november 12-én aláírt magyar—olasz közös nyilatkozat megállapította. Hangsúlyoztak a genfi értekezlet fontosságát a közel-keleti helyzet átfogó rendezésében és síkraszálltak az értekezlet munkájának felújítása mellett. A felek véleménycserét folytattak az Afrika déli részén kialakult helyzetről, az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyarmati népek és országok függetlensége megadásáról szóló nyilatkozata és más vonatkozó határozatai alapján. A ciprusi helyzettel kapcsolatban a két fél megelégedéssel vette tudomásul, hogy a görög és a török népközösség képviselői közvetlen tárgyalásokat kezdtek az ENSZ főtitkárának égisze alatt. Kifejezték reményüket, hogy e tárgyalások érdemiek és tartósak lesznek, s a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, területi épségét és szuverenitását szavatoló megoldást eredményeznek. A két fél szándékában áll, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozottabb és méltányosabb szerkezetének kialakításáért tevékenykedjék, amelyen belül igazságosan megoldhatók a fejlődő országok problémái is. Ismét kijelentették, hogy teljes mértékben támogatják az ENSZ céljait és elveit, valamint szerepének és hatékonyságának erősítését a béke, a nemzetközi biztonság és igazságosság megszilárdításában, továbbá a társadalmi és gazdasági .haladás előmozdításában, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében. A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy nézetük számos kétoldalú és nemzetközi kérdésben hasonló, vagy közel áll egymáshoz. Kádár János olaszországi látogatása a két ország viszonyának fontos eseménye volt, jelentős mértékben hozzájárult Magyarország és Olaszország gyümölcsöző kapcsolatainak elmélyítéséhez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Kádár János megújította Giovanni Lepne köztársasági elnök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarországi hivatalos látogatásra szóló meghívását. Az Olasz Köztársaság elnöke és az olasz minisztertanács elnöke megerősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja. Róma, 1977. június 9.
