Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-09 / 134. szám

1977. június 9. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A mozgalmi munka tartalékai A PÁRT- ÉS MOZGALMI SZERVEINK politikai munkája sohasem maradhatott meg az egysíkúság, az egyoldalúság, a szűk re­szortszemlélet alapján, hiszen a szocialista építőmunka eddigi feladatai is az erők ösz- szefogását, a politikai munka változatos módszereinek sokszor összetett alkalmazását tették szükségessé. Legfeljebb a szervezeti organizmus változtatása, vagy bizonyos kam­pányfeladatok elvégzése taszította a szemlé­letet és a gyakorlatot is a nemkívánatos irányba. Mégis, amikor arról beszélünk, hogy a mai idők természetes követelménye a poli­tikai munka korszerűsítése, akkor többek között azt kell az önvizsgálat tárgyává ten­ni, hogy vajon kihasználtunk-e már minden olyan lehetőséget, mely az egész politikai szervezeti rendszerünkben, a kollektív ta­pasztalat és tudás kiaknázásában, munkánk kölcsönös kapcsolódásában van jelen? • A politikai munkások, aktivistáink az utóbbi időben egyre határozottabban felis­merik,. hogy ma az dolgozik korszerűen, aki többet lát saját szűk területénél, aki megfe­lelő politikai érzékenységgel viseltetik olyan probléma iránt is, amely — úgymond — „nem az ő asztala”. Honnan ez az igény — mert igenis az! — a párt- és a mozgalmi szervek munkája iránt? Akár a társadalmi, a politikai, akár a gazdasági életünk mai helyzetét vizsgáljuk, egyaránt érzékelhetjük, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái, az ezzel együtt járó el- lentrpondások. a megoldandó feladatok az eddiginél sokkal összetettebben, sokrétűb­ben, árnyaltabban jelentkeznek. Azt mond­hatjuk tehát, hogy felismerésük, helyes megválaszolásuk a célravezető feladatok ki­jelölése és megoldása az eddiginél egybefo- gottabb, koordináltabb, szélesebb skálában mozgó politikai tevékenységet igényel. A po­litikai munkával szemben olyan igények is támadnak, mint a szakszerűség javítása, mely semmiképpen sem azonos azzal, hogy „mindenhez szakszerűen értő” politikai mun­kásokat, aktivistákat neveljünk. Ugyancsak nagy fontosságú a politikai munka eszközeinek alkalomhoz illő megvá­lasztása és sokoldalú alkalmazása. Az sem szorul különösebb bizonyításra, hogy ma mennyire fontos az „egynyelven” való be­szólás, az tudniillik, hogy a politikai munka bármely részterületén dolgozzék is valaki, ugyanazt értse, mint a másik. (Természete­sen ennek alapfeltétele, hogy az irányítás, az információadás egységes legyen.) HA VALAKI TEHÁT ARRA A KÉR­DÉSRE keres választ, hogy mivel tudunk a követelményeknek megfelelni, röviden így válaszolhatunk: együtt a közös célokért. A közelmúlt időkben olyan jelentős politikai akciókat hajtottunk végre, mint a párttag­sági könyvek cseréje, az 1977. évi gazdasági cselekvési program kialakítása, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek kong­resszusának politikai előkészítése, az ott ho­zott határozatok végrehajtásának megszerve­zése, az időközi tanácstagi választások, stb. E feladatok sikeres megoldásának magyaráza­ta nagyrészt abban rejlik, hogy a párt poli­tikájának platformján pártszerveink, tömeg­szerveink és mozgalmi szerveink szorosan együtt munkálkodtak úgy, hogy mindenki elvégezte a saját feladatát, pontosan látta, hogy mi az általános cél és ebből reá mi­lyen tennivalók hárulnak. Ez a helyes gya­korlat is annak igazolásául szolgál, hogy amikor az együttműködés, a munka jobb összhangjának megteremtésére ösztönzünk, nem arra irányul a bíztatás, hogy egyes szer­veink mechanikusan, általánosságokban sa­játos munkájuk és lehetőségeik elvetésével dolgozzanak, hanem arra, hogy minden szer­vünk pontosan értelmezve és látva az álta­lános célt, találja meg helyét, szerepét annak konkrét és helyi megvalósításában. Egyszó­val: végezze el saját feladatát, amit csak ő képes vagy ő jogosult ellátni. A MÁR EMLÍTETT POLITIKAI AK­CIÓK más irányú tanulsággal is szolgálnak. Ugyanis nemcsak oldalirányban, vagyis az azonos szintű párt, tömegszervek és tömeg- mozgalmak munkájának pontos egyeztetését, koordinált irányításának szükségességét ve­tették fel, hanem az irányító és irányított szervek cselekvésének, összehangolását is. Az e téren is elért eredményeink mellett szólni kell arról, hogy ma is több alkalommal ta­pasztalhatjuk, hogy egyes szerveinken belül a szinteket illetően időpontokban, az egyes témák megfelelő formában és időben való megtárgyalásában hiányzik az összhang, az egymásra épültség, mely jelentős zavarokat okoz, rontja az egész akció sikerét. Termé­szetesen nemcsak arról van szó, hogy pél­dául alapszervezeteink olyan kérdésekben is döntenek, amelyekhez nélkülözhetetlen lenne az irányító szerv állásfoglalása, vagy fordít­va, hanem arról is, hogy elég gyakori a fe­lesleges várakozás, az intézkedések elhalasz­tása, abból kiindulva, hogy várjuk meg, lép­jen előbb a másik, így nágyobb hibát nem tudunk elkövetni. AZ EDDIGIEKBŐL IS NYILVÁNVALÓ, hogy az elvi alapokon való együttműködés kialakításában milyen fontos szerepük van a függetlenített apparátus tagjainak. A poli­tikai munka korszerűsítése, szakszerűségé­nek fejlesztése nemcsak a személyi ismere­tek gyarapításának jelentőségét veti fel, ha­nem az egyes részlegek együttműködésének szorosabbá tételét is. Csak egy példát erre a pártmunka gyakorlatából: amikor hozzáfog­tunk az 1977. évi cselekvési programok ki­dolgozásához, teljesen egyértelművé vált, hogy az nem lehet csak a gazdaságpolitika területén dolgozó munkatársak feladata, ha­nem részt kell vállalnia abban a párt- és tö­megszervezeti, az agitációs-propaganda mun­ka területén dolgozó apparátusnak is. Egyre tarthatatlanabb tehát az a szem­lélet, amely elkülönül a másik munkaterü­lettől mondván hogy „a feladat gazdasági természetű, foglalkozzék azzal a másik ap­parátus”. Bizonyos gyakorlati tapasztalatok miatt arról is szót kell ejteni, hogy a korsze­rűség fejlesztése a politikai munkában sem zárja ki azt, hogy mások által, vagy koráb­ban kipróbált jó módszereket alkalmazzunk. Egyszóval: ha nem szükséges, ne találjunk fel újat; ha egyszer a dolog bevált és alkal­mazható az adott körülmények között is. • Az együttműködésben, a politikai mun­ka összehangolásában rejlő lehetőségekről, tartalékokról szólottunk abból a meggondo­lásból, hogy társadalmi rendszerünkben a párt-, állami, társadalmi szervek és appará­tusaik előtt egy a cél: a szocialista építőmun­ka erősítése abban az irányban, ahogy ezt a párt XI. kongresszusa meghatározta. És kö­zös a felelősségük is. Dr. Látos István, az MSZMP KB alosztályvezetője O pörge kalapos kis öreg úgy bicegett végig az új hídon, mint aki ha­társzemlét tart, azt latolgat­va, mennyi is lesz idén a ter­més? A drótkeretes szemüveg mögül tekintete szaporán pis­logott, s ahogy csak rossz lába engedte, úgy sietett egyik oldalról a másikra; hol az aszfalt simaságát csodál­va, hol az alant lassan foly- dogáló Szamost nézegetve. Csak akkor váltott nyugta­lanra a szeme, amikor a'kor­lát mellé lépett, s alacsony termetét a nyílegyenesen hú­zódó csőhöz mérve rájött, az bizony, csak derékig ér ne­ki. — Csak nem fél, bácsi? — kérdeztem. — Én-e? Akkor sem fél­tem. amikor ellőtték a lá­bam — válaszolta, kihúzva magát. — Meg aztán, aki ré­szeg, ne jöjjön erre. Nem igaz? — fűzte még hozzá, szemüvegét a napra villant­va. Lassan gyülekeztek az em­berek. Egész családok vonul­tak ki, gimnazisták nevetgél­tek, vidáman sétált mindenki, tudomást sem véve arról, hogy ez voltaképpen még tilos, mert a híd, hiába feszül a két part között, nincs még átad­va. — Borzasztó nagy munka volt ez, — szólalt meg újfent a pörge kalapos. — Itt voltam én mindennap. Hát az csuda volt, ahogy a cölöpverő gépek dolgoztak... — és szakszerű előadásba kezdett a hídépítés műhelytitkairól. Elmesélte, hogyan is történt, amikor a hídszerkezetet a víz fölé von­tatták, majd ismét közölte, hogy ő bizony sokszor járt már itt, sőt, biciklin is át- karikázott rajta. Egyszer csak egy magas, szikár, pödrött bajuszú férfi lépett mellénk. A víznél hát­tal letelepett a korlátra, szemmel láthatóan mit sem törődve azzal, hogy a korlát­ba, ami komájának derekáig írt, ő a térdét verhette vol­na csak bele. Ült és mélázott. Cigarettát vett elő, tenyeré­ből kis barlangot formálva rágyújtott, pöfékelt vagy ket­tőt, végül megszólalt. — Csak az jutott eszembe — fordult a pörge kalapos­hoz —, hogy a háborúban egy ilyen hidat eqy perc alatt felrobbantottak. Mit egy perc, egy másodperc alatt! — helyesbítette önmagát. Pedig ez is három évig épült... és elég egy másodperc .... — Elhallgatott, látszott, hogy nyugtalanítja a gondolat, szá­mol, arányit, a három évet 2 másodperchez méri és ké­pet formál magának az alko­tás és a pusztítás közötti mér­hetetlen különbségről. Kis termetű társa mutató­ujjával feljebb tolja kalapja karimáját, a napra sandított, és csak ennyit mondott: — Ez, ki van zárva .... Q híd feljárójához gép­kocsik kanyarodtak. Megérkeztek az avatás hivatalos résztvevői. Pedig a híd már át volt véve... (speidl) Környezet­védelem Ha minden új épülethez külön kazánt terveznek Zá­honyban, akkor a városia­sodó községben kazánerdő is lesz. Hogy ezt megaka­dályozzák, környezetvédel­mi szempontból a kazánok köré erdő telepítését kéri a KÖJÁLL. „Ha az ABC-áru- háznak mégis saját kazánja épülne, úgy a lakótelepülés és a kazánház közé 50 mé­ter akác-, vagy tölgyerdő­sáv szükséges” — írja az előzetes szakvélemény. Majd a járási hivatal el­nökének írott levélben a kisvádai járási közegész­ségügyi felügyelőség a kö­vetkezőket közli: „Az 50 méternyi erdősáv szép és előírás szerinti megoldás volna (ha az ÁFÉSZ és a tanács is épít egy-egy ka­zánházat, úgy már 100 mé­ternyi összesen az erdősáv)”. Komolyan kell-e venni, hogy minden új épület ka­zánja köré erdőt telepítse­nek? Igen is, meg nem is. A környezetvédelem előírásai ugyanis azt követelik meg, hogy ahol csak lehet, csök­kentsék a légszennyezést. Ennek egyik módja, ha nem minden épülethez épül kü­lön kazán, hanem csak egyetlen központi kazánhá­zat építenek. Záhonyban pedig egy kis körzetben egyszerre épül az ABC-áru- ház, rövidesen a bőrdísz­mű üzem, közelében pedig több száz lakás. Mi­után mindenütt más az építtető, ezért valaki — leg­inkább a tanács, mint a te­rület gazdája — hivatott lenne arra, hogy összehan­golja az építési igényeket, úgy adja ki az engedélyt, hogy a sokkal gazdaságo­sabb, a levegőt kevésbé szennyező közös kazánt építsék meg. A KÖJÁLL szakvéleménye erre pró­bálta ráébreszteni az ille­tékeseket. Ezért, ha nem is lesz minden kazán körül erdő, mégis érdemes mindenütt elgondolkodni azon, mi ke­rül kevesebbe: egyszer ösz- szefogni a füstölgő kémé­nyek ellen, vagy a kényel­messég miatt évtizedekig bosszankodni az elrontott városkép felett. Lányi Botond „Igaz ez a szép“ Hat szocialista brigád a döntőben A megyei döntővel végé­hez érkezik a szocialista bri­gádok körében egy évvel ez­előtt meghirdetett Igaz ez a szép című vetélkedősorozat. Több százan mérték össze tu­dásukat a verseny egyes sza­kaszaiban, s bizonyították tá­jékozottságukat, felkészült­ségüket politikai, kulturális, művészeti, természettudomá­nyos és munkajogi ismere­tekből. Június 11-én délelőtt 10 órakor a sóstói kultúrpark kiállítási csarnokában rende­zik a döntőt, amelyen a vég­ső sorrend a versenyben ma­radt hat szocialista brigád között dől el. Edvard Cimbal Járku József műszaki ellenőrrel a kazán terveit egyezteti. (Elek Emil felvétele) A barátság hullámhosszán Kazánépítők A csúszózsalu jóvoltából naponta három métert nő a kémény. A Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat hőerőmű­vében készülnek az új kazá­nok. Dolgozik itt a Magyar Hajó- és Darugyár, a Hőtech­nika és még egy sor válla­lat. És hogy minden rendben menjen, itt a szovjet szak- tanácsadó is, Edvard Cimbal. A jó barát t Edvard gépészmérnök, és mindenki jól ismeri. Ha Jár­ku József műszaki ellenőrtől érdeklődünk felőle, igaz ba­rát hangján szól. — Edvard nagyszerű fiú. Mint szakem­ber is kiváló, de barátnak se utolsó. Van benne valami va­rázs. Igényes műszaki, és példamutató ember. A vállalat MSZBT-tagcso- portjának aranykoszorús el­nöke, Balogh Antal kiegészí­ti a képet: — Amikor ide­jött, azonnal megkeresett minket, és felajánlotta: be­kapcsolódik a barátsági mun­kába. Szinte magától értető­dőnek tartotta, a műszaki feladatok mellett az egymás jobb megismerése terén is van dolga. Kovács Irén és Batta Ibo­lya már tényekkel is alátá­masztják a mondottakat: — Nézze, itt a tabló a Szovjet­unió életéről. A képeket mind Edvard hozta, és rendszere­sen újakkal lát el. Még arra is gondol, hogy a képeken mindig legyen valami tetsze­tős a fiúknak, és egy-két stramm fiú a lányok kedvé­re. Az esztergályosoknál Lej- tényi Tibor brigádvezető ta­lán mégis a legfontosabbra tereli a szót: — Mindez igaz, fontos és jó. De azt hiszem az a lényeg, hogy a kazán, amit építenek, jó. Jó szov­jet konstrukció. És ez a ki­váló berendezés a legjobb agitátor. Sokoldalú kapcsolatok Mindez akkor vetődött fel, amikor a most ötesztendős tagcsoport munkáját próbál­tuk szerbe-számba venni. Sa­lamon Pál, a TITÁSZ párt- szervezetének titkára mesél­te: — öt évvel ezelőtt az volt a fő gondunk, hogy a munká­ból száműzzük a formalitást. Végtére is a barátság, az egy­más kölcsönös megismerése és megbecsülése apró hétköz­napi valóságokból áll össze, s nem frázisokból. Nos, erre a kis, de hatékony munkára a sokoldalú személyes és munkakapcsolatok adtak le­hetőséget. A trafósoknál a Bláthy brigád országos hírű. Itt Bo­ros György egészíti ki sze­mélyes benyomásokkal a párttitkár szavait. — Volt ne­künk már néhányszor mun­kánk Beregszászon. Az otta­ni áramszolgáltatósokkal elő­ször a kitűnő szakmai kap­csolat alakult ki. De aztán a brigád tagjai emberileg is megtalálták a társukat. így vált világossá számunkra az ott élők öröme és gondja, így adódik lehetőség, hogy a kérdésekre okos választ ad­junk. De ha belelapozunk a mun­kát értékelő összesítésbe, ki­derül, hogy az orenburgi építkezésen dolgozók, a táv­vezeték építői a Magyar Elekt­rotechnika Egyesület tagjai, az ungvári testvérvállalattal szoros kapcsolatot tartók mind a jó megismerés mun­kásai. De ide sorolható még a számos rendezvény, ünnep­ség, kiállítás és vetélkedő, amely lehetőséget ad arra, hogy a Szovjetunió népeit jól megismerjék a titászosok. 100 ezer lakásban Ketten is, Filetóth Géza esztergályos és a Bláthy bri­gád egyik tagja is kitért ar­ra: nem elég csak úgy is­merkedni, milyen az élet ba­rátainknál, arra is szükség van, hogy a nagypolitikában is értsék az indítékokat. — Napi beszédtéma mos­tanában a SALT meg a le­szerelés. Foglalkoztat ez min­denkit. Meg is beszéljük az üzemben, kérdéseinkre vá­laszt is kapunk. így tudunk mi is állást foglalni, ha a napi politikáról esik szó. Mert nem vitás, a barátság és szövetség itt a legdöntőbb erő és segítség a számunkra is. — Ügy szoktuk mondani — folytatja Balogh Antal, hogy mi, a nyíregyházi üzem- igazgatóság és a hét kiren­deltség dolgozói, legalább 100 ezer lakásban vagyunk ott a barátság gondolatával. Sze­relők; pénzbeszedők, munká­saink tájékozottak, s ha ép­pen szóba kerül barátság vagy politika, vannak érveik, élményeik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents