Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-09 / 134. szám
4 kelet-magyarország 1977. június 9. (Folytatás az 1, oldalról) A Központi Bizottság első titkára ezeket jegyezte be a városháza díszkönyvébe: „Köszönöm a szívélyes vendéglátást, szívből minden jót, Sikereket kívánunk Róma vezetőinek és minden ‘lakosának.” A polgármester emlékeztetett népeink hagyományos kulturális és történelmi kapcsolataira és arra, hogy 1975 óta először található az örök város tanácsának élén baloldali végrehajtó bizottság. Argan polgármester szavaihoz kapcsolódva Kádár János rámutatott, hogy a magyar nép következetesen építi szocialista hazáját, majd arról beszélt, hogy művészeink és tudósaink, magyar turisták tízezrei nagyra becsülik Róma páratlan értékű műkincseit. Az MSZMP KB első titkára megállapította: örömmel vennék, ha a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlődésébe beleilleszkedne a két ország fővárosának együttműködése is. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerda este találkozott az Olasz Kommunista Párt elnökével, Luigi Lorigóval és a párt főtitkárával, Enrico Berlinguerrel. A találkozón olasz részről részt vett Giorgio Napolitano és Giancarlo Pajetta, a vezetőség és a titkárság tagjai, A rise imo Gouthier, a titkárság tagja és Sergio Serge, a központi bizottság tagja, a külügyi osztály vezetője is. Magyar részről Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB irodájának vezetője és Palotás Rezső, a Magyar Népköztársaság római nagykövete volt jelen. A találkozón, amely az olasz és magyar kommunisták közötti kapcsolatokra jellemző baráti légkörben zajlott le, információkat és véleményt cseréltek a két párt politikáját érintő kérdésekről és néhány nemzetközi problémáról. Az Olasz Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt megerősítette elkötelezettségét, hogy további hozzájárulást ad Olaszország és Magyarország kapcsolatainak továbbfejlesztéséhez. Ezek a kapcsolatok Kádár János római hivatalos látogatásával kiemelkedő jelentőséget kaptak és előrelépést jelentenek az európai enyhülés és együttműködés terén. Ez utóbbi vonatkozásában a két párt kiemelte azt a követelményt, hogy a helsinki záróokmány ajánlásait minden országnak meg kell valósítania és annak szükségességét, hogy a belgrádi konferenciához pozitív és építő módon járuljanak hozzá. Fahmi Moszkvában Szerdán este Moszkvába érkezett Iszmail Fahmi, az Egyiptomi Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere. A repülőtéren nyilatkozatot olvasott fel, amelyben megismételte, hogy a látogatásra a két ország hivatalos személyiségei közötti találkozók és konzultációk folytatásáról létrejött megállapodás alapján kerül sor a mindkét felet érdeklő kérdések megvitatása céljából. Az egyiptomi külügyminiszter szerint „minden lehetőség megvan a barátság és a bizalom szellemének megszilárdítására” a két ország viszonyában. „Ez a látogatás azt a célt szolgálja, hogy megszilárdítsuk országaink és népeink kapcsolatait, s az együttműködésre való kölcsönös törekvésünk következménye.” Fahmi végül kijelentette, hogy „a moszkvai tárgyalásoktól sok tekintetben függ a hagyományos szovjet—egyiptomi baráti kapcsolatok megerősítése”. Az egyiptomi külügyminiszter két napot tölt Moszkvában. Tárgyalásait Gromiko külügyminiszterrel csütörtökön kezdi meg. Közlemény Guiringaud látogatásáról Közös közleményt hoztak nyilvánosságra kedden Moszkvában Louis de Gui- ringaudnak, a Francia Köztársaság külügyminiszterének a szovjet kormány meghívására 1977. június 5—7 között a Szovjetunióban tett látogatásáról. A francia külügyminisztert moszkvai tartózkodása során fogadta és megbeszélést folytatott vele Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára. Andrej Gromiko szovjet és Louis de Guiringaud francia Magyar hét Duisburgban A nyugat-németországi Duisburg nagyáruházai — a Horten, a Karstadt és a Quelle — már hatodik napja magyar zászlókkal fellobogózva várják vásárlóikat, ezzel is kifejezve, hogy magyar áruházi hetet tartanak, s nagy választékban kínálják a magyar élelmiszer-, textil-, elektromos- és elektronikai ipar termékeit, a népművészeti és háziipari cikkeket. A magyar áruk eddig sem voltak 'ismeretlenek az NSZK városaiban, így Duisburgban sem, most azonban jóval nagyobb tömegben és választékban hozták forgalomba. Heinrich Watermann, a Horten Áruház igazgatója például elmondta, hogy most mintegy 30 százalékkal nőtt a magyar áruk forgalma és várható, hogy az érdeklődés a magyar hét befejezése után is tart. Különösen sok Lehel hűtőszekrény fogy, s nagy mennyiségben adnak el magyar szalámit, gyulai kolbászt, ugrásszerűen megnőtt a bor forgalma. Sokan vesznek magyar készruhát és bőrárut is. Hasonlóan nyilatkoztak a Karstadt és a Quelle áruház vezetői is. Termékeink megnövekedett népszerűsége az NSZK-beli nagy konszernek figyelmét is a magyar árukra irányította. Nagy kereskedelmi központok vezetői naponta tucatjával keresik fel a Mercator Halléban rendezett magyar kiállítást, ahol teljes áttekintést kapnak 21 magyar vállalat kínálatáról. Az áruházi konszernek több vezetője részt vett a TERIMPEX és a MONIMPEX közös szakmai napján is, s jó néhány termék vásárlását határozták el. külügyminiszter tárgyszerű, baráti légkörben tárgyalásokat folytatott a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról és a szovjet—francia együttműködés fejlesztésének kérdéseiről. Mindkét fél kifejezte készségét, hogy a két ország közötti alapvető dokumentumoknak és megállapodásoknak megfelelően erősíti és elmélyíti a Szovjetunió és Franciaország közötti egyetértést és együttműködést. A Szovjetunió és Francia- ország kinyilvánította, hogy egyaránt kitart az enyhülési politika mellett, és úgy véli: a béke megszilárdítása érdekében minden ország feladata fáradozni az enyhülés tartósításáért, konkrét tartalommal való megtöltéséért és elterjesztéséért világszerte. E célok érdekében a felek hangsúlyozták: fontos, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumát minden aláíró ország valósítsa meg. A külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzetet és ezen belül a belgrádi találkozóval kapcsolatos kérdéseket. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, is, hogy előkészítsék Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának közelgő franciaországi látogatását. Mindkét fél kifejezte meggyőződését, hogy az új szovjet—francia csúcs- találkozó fontos szakasz a Szovjetunió és Franciaország közötti barátság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. A tárgyalások a részvevők véleménye szerint hasznosak voltak, és hozzájárultak a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Louis de Guiringaud franciaországi hivatalos látogatásra hívta meg Andrej Gro- mikót, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Véget ért a LEMP nyolcadik összesen 23 hozzászólás elhangzása és Edward Gie- reknek a LEMP KB első titkárának zárszava után, egyhangú határozathozatallal szerdán befejezte munkáját a LEMP KB 8. plénuma. A KB határozatában jóváhagyta Edward Gierek felszólalását és a politikai bizottság Piotr Jaroszewicz miniszterelnök által előterjesztett beszámolóját. A központi bizottság úgy döntött, hogy a második orNicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke szerdán párt- és állami küldöttség élén háromnapos hivatalos, baráti látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. A delegációt Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsa elnöke, valamint a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, az NDK államtanácsa és kormánya meghívásának tesz eleget A román államfőt és a küldöttség tagjait Berlin schönefeldi plénuma szágos pártértekezlet elé terjesztik a lakásépítő-ipar anyagi-technikai bázisa fejlesztésének átfogó programját, amely az 1972-ben elfogadott hosszú távú program megvalósítási ütemének meggyorsítására szolgál. A KB felszólított minden párt-, állami, társadalmi, munkásönkormányzati és szakszervezetet, hogy jobb munkával és 'szervezéssel segítsék elő e program megvalósítását. repülőterén Erich Honecker- rel az élén az NDK párt- és állami vezetői, valamint több ezer berlini fogadta. Ceauses- cut a repülőtéren államfőnek járó fogadtatásban részesítették. A repülőtérről a delegáció szálláshelyéig vezető útvonalon a román politikus nyitott gépkocsin a berliniek sorfala között vonult végig. Honecker és Ceausescu legutóbb február 4—6-án találkozott, az NSZNP KB főtitkárának nem hivatalos jellegű romániai látogatása során. Fordulat az ozrodfordulőn? Fejlődök - több súlycsoportban Azokhoz a várakozásokhoz képést, amelyekkel a fejlődő országok többsége készült a párizsi nemzetközi gazdasági együttműködési értekezlet záróülésére, a konferencia igen csak sovány eredményeket hozott. Ám nem zárult teljesen eredménytelenül: nem vetett véget a fejlett tőkés világ és a fejlődő országok alkudozásának, csupán visszavetette a vitát arra a fórumra, ahonnan valamikor elindult: az ENSZ és szakosított szervei elé. Áprilisban múlt három éve, hogy a fejlődő országok először felléptek az „új világ- gazdasági rend” követelésével. Erre az ENSZ rendkívüli közgyűlésén került sor, amelyet Algéria javaslatára és a fejlődők egyöntetű sürgetésére hívtak össze 1974 tavaszán. A rendkívüli közgyűlések történetében ez volt az első, amely kizárólagosan gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ha arra keressük a választ, hogy ez miért éppen. 1974-ben történt, akkor visz- sza kell lapoznunk néhány évet a világgazdaság történetében. Erősödő pozíciók 1972—73-ban következett be a tőkés árupiacokon az a nagyarányú árrobbanás, amely rövid idő alatt megállította, majd visszájára fordította a fejlődő országok pozíciójának hanyatlását a nemzetközi kereskedelemben. A megelőző 20 évben ugyanis a volt gyarmati országokban termelt ásványkincsek, ipari és mezőgazdasági anyagok árszínvonala tartósan nyomott volt, amelynek következtében a fejlődő országok többsége fokozatosan a világgazdaság „külterületeire” szorult. A háború Utáni legerősebb tőkés konjunktúra következtében azonban a 70-es évek elején e tendencia megfordulni látszott: a nagyarányú kereslet hatására a nyersanyagok többségének ára két-báromszorosára ugrott. Lényegesen javult a fejlődő országok cserearánya és részesedésük a világkereskedelemben 19 százalékról 31 százalékra nőtt! Ezekkel a változásokkal magyarázható a fejlődő országok politikai platformjának megerősítése, gazdasági követeléseik megalapozottsága. Ennek révén érték el, hogy az ENSZ másfél év alatt két ízben is rendkívüli közgyűlésen határozott az „új világ- gazdasági rend” megteremtésének szükségességéről és ez segítette őket abban is, hogy 1975 decemberében tárgyaló- asztalhoz tudták ültetni a vezető tőkés országok képviselőit Párizsban. Halmozódó milliárdok A nyersanyagtermelő fejlődő országok azonban kezdettől fogva nincsenek egy „súlycsoportban”. Kivételes helyzetet élveznek az olajországok, amelyek az 1973 karácsonyi áremelés óta változatlanul négyszeres bevételt könyvelhettek el, és ezt az összeget nem is költik el teljes egészében, így jelentős tartalékaik halmozódnak fel. (Nyugati becslések szerint az évtized végéig 2—300 milliárd dolláros nagyságrendben.) Mellettük azonban sokkal gyengébb a más ipari nyeresanyagokat: rezet, ónt stb. szállító országok helyzete. Azért is, mert legfőbb exportárujuk ára nagymértékben ingadozik — a konjunktúra megtorpanását, az egész tőkés világra kiterjedő recessziót követően a kereslet rohamosan csökkent — és azért is, mert exporttöbbletük jó részét elvitte a nagyobb olaj számla. Végül még rosszabb, egészen kiszolgáltatott helyzetben vannak az elsőrendűen fontos nyersanyagokkal nem rendelkező, kedvezőtlen földrajzi fekvésű, úgynevezett legszegényebb fejlődő országok. E három csoport közt a különbség ma már akkora, hogy a világsajtóban mind többször említik a harmadik világ mellett a „negyedik” és az „ötödik” világot is. Az olaj- exportáló országok, hogy ellentéteiket a többi fejlődő országgal enyhítsék és megerősödött gazdasági helyzetüket valamennyiük javára kamatoztassák, lényegében az egész harmadik világ képviseletében léptek fel és érték el azt, hogy a fejlett Nyugat hajlandó volt belebocsátkozni a párbeszédbe. Ám utóbbiak az energiával kapcsolatos kérdéseket kezdettől a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden más témaköre fölé helyezték, jelezvén, hogy ezek megoldásában van igazi érdekeltségük. Adóssághegy A fejlett tőkés országoknak ma 45 milliárd dolláros egyesített fizetési mérleghiánya van. Ennek zöme kétségtelenül a drágább energiaimport következménye. Velük szemben viszont a fejlődő országok tömbje 180 milliárd dolláros adóssághegyet mondhat magáénak és — ismerve gazdasági erejét, lehetőségeit — összehasonlíthatatlanul kisebb esélye van ennek ledolgozására. A fejlődő országokon rövid távon csak két dolog segítene. Az egyik: ha stabilizálnák exportáruik piacát, illetve valamilyen pénzügyi eszközökkel biztosítanák exportjövedelmeik állandóságát. A másik: ha elengednék adósságaikat, vagy legalábbis jelentős haladékot kapnának azok visszafizetésére. Hosszabb távon viszont valóban csak egy új, igazságosabb, a partnerek egyenlőségére alapozott világgazdasági rendszer segíthet társadalmi- gazdasági elmaradottságuk felszámolásában. Nem fizetnek a gazdagok A párizsi értekezlet záróközleményének tanúsága szerint a fejlett tőkés országok a legdöntőbb kérdésekben nem mutattak hajlandóságot az áldozatvállalásra. Állításuk szerint azért, mert a számukra legfontosabb ügyet: az energiaellátás jövőjét, s az árakat is beleértve, nem tisztázták megnyugtató módon. Ezért csak látszat-, illetve részengedményekre mutattak hajlandóságot a többi témában. Egymilliárd dolláros rendkívüli segélyalapot szavaztak meg a legszegényebb fejlődő országok javára. Az utóbbiak adósságaihoz mérten ez — csepp a tengerben. A nyersanyagpiacok stabilizálásának nem kívánnak átfogó pénzügyi fedezetet biztosítani, egyenként akarják azokat rendezni, mégpedig az UNCTAD, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája keretében. A fejlődők 180 milliárd dolláros adósságainak sorsáról sem döntöttek, bár három ország: Kanada, Svédország és Ausztrália adománynak nyilvánította eddigi hiteleit, vagyis eltekint azok visszafizetésétől. A londoni Economist értékelése szerint a konferencia az új világgazdasági rend megteremtését ezzel legalább az ezredfordulóig tolta el. Ha ebben több is a cinizmus, mint a realizmus, annyi mindenképpen valószínűnek látszik, hogy a fejlődő országoknak a volt gyarmatosítókkal vívott csatájában ez a három év még nem hozott döntő fordulatot. Lipovecz Iván Miuou wo*»«** A N* JL . ttm t HTM «*** a ** ,'-Ji j»V ptuMuwti *** *' —i <* JU1 MUTWrt *Jj-J» w’íA)' % AMMO »ADO** V U J1 O** OCKBA. 6-10. VI. 1977 US NOMHi M MUCI rot« ttrm sooof U HtUMfMkl IT t* JtSTKt OAMS If int iMtRt ut rn.rus VILÁGVALLÁSOK BÉKEKONFERENCIÁJA. Moszkvában száz ország küldöttei részvételével tanácskozik a világvallások képviselőinek békekonferenciája. Képünkön: Pimen, Moszkva és az egész orosz hon pátriárkája megnyitó beszédét mondja. (Kelet-Magyarország telefotó — TASZSZ — MTI — KS) ntmwvNui üf*»»“* mjopmum* ■ HCJLÉ» UIOIiM
