Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. június 5. o A „GYES” SEM ÜDÜLÉS Bodnárné és Henriette. A fiatalasszonyok között talán kevesen tudják: csendes jubileum az 1977-es év. Tíz esztendeje vezették be a gyermekgondozási segélyt. Csodálatos három év ez, együtt a gyerekkel. Az édesanyák figyelik a baba első lépéseit, ott ülhetnek ágyánál ha beteg, nap mint nap követhetik fejlődését. A kicsik sok örömet jelentő nevelése egyben gondokkal is jár. A három év alatt mosás, főzés szűnni nem akaró munkája nehezedik a mamákra ... ★ Hangulatos, pirosra/festett ajtók, élénkkék ablakkeret, napfény, sok virág. Ez Bodnár Henriette birodalma. A nyolchónapos kislány szeme fátyolosán tekint a világra. Itt a délutáni alvás ideje. — Nagyon nehéz terhességem volt, ezért döntöttem úgy, hogy igénybe veszem a gyermekgondozási segélyt. Szerencsére egészséges kislányom született. Henriette születése sok mindent megváltoztatott. A fiatal, friss diplomás házaspár eredetileg azt tervezte, hogy Klára asszony szülésig dolgozni fog. Erre nem kerülhetett sor. Mindössze négy napot töltött munkahelyén, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. — Számviteli főiskolát végeztem, a SZÁÉV ösztöndíjasaként. Testhezálló munkakörben helyeztek el. Ügyvitelszervező vagyok. Nehéz terhességem miatt még csak meg sem ismerhettem közelebbről a feladatomat. Most, hogy kislányom lassan egyéves lesz, nagyon szeretnék visszamenni. Elsősorban nem a pénz miatt, de nagyon hiányzik a munka. Hívnak is. Ha tehetem, előveszem régi tankönyveimet, vagy férjemmel vitázunk szakmai kérdésekről. Mert a gyakorlatot nem szabad elveszíteni. — Amint megkapjuk a lakást, visszamegyek dolgozni — bizonygatja a fiatalasszony. — Henriettre sem lesz gondom, bölcsődébe kerül a kisöreg. Egyébként anyósomékkal remekül megvagyunk: sok segítséget is kapok tőlük. ★ — Első gyermekemmel másfél évig voltam gyermekgondozási szabadságon. Mikor Marianna bölcsődébe került, állandóan baj volt vele. Gyakran fájlalta a fülét, nem győztem orvoshoz vinni. Ágnessel nem akarom végigSárosi Ferencné, Mariann és a kis Ágnes. FIATAL ÉDESANYÁK ÜLDÖGÉLNEK A PARKBAN. FÉL SZEMMEL A HOMOKBAN JÁTSZADOZÓ GYERMEKEIKET FIGYELIK. KÖZBEN FÜRGÉN JÄR A KEZÜK: PÁRÁN HORGOLNAK, A TÖBBIEK KÉZIMUNKA FÖLÉ HAJOLNAK, VAGY KÖTÖTÜT FORGATNAK. ÉLÉNK KÖZTÜK AZ ESZMECSERE. FŐLEG ARRÓL ESIK SZÓ, HOGY ALUDT, MENNYIT EVETT A BABA? AZ ANYUKÁK LÁTSZÓLAG RÁÉRNEK — TÖBBSÉGÜK GYERMEKGONDOZÁSI SEGÉLYEN VAN. járni ezt a tortúrát. Jobb lesz, ha a három évet itthon töltöm vele. Sárosi Ferencné a tapasztaltak nyugalmával közli döntését. Könnyű neki, mondhatják mások: áll a gyönyörű két és fél szobás ház, a kert elegendő zöldséget terem, a kocsit 1980-ra igazolták vissza. Megküzdőitek ezért keményen. Évekkel ezelőtt ők is albérletből indultak. — Egyedül nem sikerülhetett az építkezés. Én a nyíregyházi OTP-ben dolgozom, férjem rendőr. Bizony nem túl magas a fizetés. Komoly segítséget kaptunk szüléinktől* A ház 1972-ben készült el. Ha jól osztok- szorzok, úgy 250 ezer forintunk van benne. Nem beszélve a munkáról, hiszen az alapot együtt ástuk, a falakat közösen raktuk a kőművessel. A több éves spórolás, munka után el kellett jönni a pihenésnek is. Sárosiéknál a délelőtt mozgalmas. Ekkor igényei legtöbb segítséget a kilencéves Mariann. Zenei tagozatra jár a 4-es iskolába. Élénk gyerek, túlzottan mozgékony. Egyedül a zene érdekli. Naponta órákig gyakorolna. Más tárgyat csak akkor vesz elő, ha édesanyja mellette áll és rászorítja a munkára. — Arra nincs lehetőség, hogy az egés2 délelőttöt Mariann mellett töltsem. Magam mellé veszem a két lányt a konyhába. Míg készül az ebéd, egy-egy percre rájuk is figyelek. A délutánok rendszerint csendesebbek. Míg Agneska alszik, nyugodtan pihenek én is. Sokat olvasok, főleg útleírásokat, meg történelmi regényeket. Kézimunkázni is szoktam. Most egy subaszőnyegen dolgozom. Hogy jobb lett az idő, gyakran vagyunk a friss levegőn. Míg Mariann pajtásaival játszik, én a tízhónapos Ágneskával sétálni szoktam. Szabd Gynláné Petikével. ★ Szabó Gyulánét hiába kerestem hét közben. A szomszéd néni igazított útba: szombaton jönnek vissza Nyírbátorból, a fiatalasz- szony szüleitől. Hazament a gyerekkel, mert tanul. — Még szüleimmel laktam, mikor beiratkoztam a cipőipari szakközépiskolába. Akkor még az Auróra Cipőgyárban dolgoztam — emlékezik Szabóné. — Az iskolának köszönhetem, hogy megismertem a férjemet. A bátyja osztálytársam. Egy iskolai kiránduláson jöttünk össze 1975-ben. Ismeretségükből egykettőre szerelem, majd házasság lett. Ügy döntöttek, a fiatal- asszony folytatja a tanulást. Hogy ne kelljen vonaton utazgatnia, Nyíregyházára költöztek. Szabóné a Szabolcs Cipőgyárban helyezkedett el. A Hímesben kaptak albérletet. — Fiam születésétől számtalan okom lett volna abbahagyni a tanulást, ö alig jött a világra, megoperáltak. Még szinte jobban sem lettem, mikor újra beteg lettem. Az orvos azt mondta, a terhességem utóhatása ez. Közben tanultam. Nagyon nehéz volt. Főleg télen. Mivel délutánonként van foglalkozás, gyakran felkerült ránk óra alatt a télikabát. Jól felfáztam, a hideg megtámadta a vesémet. Űjra kórházba kerültem. Dobos Józsefné és Zsuzsika. Szabóné mégsem hagyta félbe az iskolát. Az idén már érettségizik. Most, az utolsó nekifutás előtt pár napra hazaköltözött Peti- kéjével — hogy jól felkészüljön. De a terv kútbaesett. All hónapos csemete éppen fogzik. Nehezen viseli az átalakulást. Nyűgös, lázas, alig eszik. Sírása ritkán engedett tankönyvet édesanyja kezébe. — Férjem mindenben segít, pedig munkahelyén, a HAFE-ben rengeteget dolgozik. A vasárnapjai sem szabadok. Túlórákat vállal, hogy minél előbb meglegyen lakásra a pénz. Szerencsére jó albérletünk van. Egy fiatal házaspárral osztozunk a házon. De vizet az utcáról hordunk, kályhával fűtünk, szűkén vagyunk. Különben is jobb, ha az ember a sajátjában tudhatja magát. Közösen határozta el a házaspár, hogy Szabóné végig gyesen marad. Érettségi után egy év pihenés következik. Közös hobbyjuk a zenehallgatás és a színház. Mióta együtt vannak, még egy hangversenyre sem jutottak el. Pedig a fiatalasz- szonynak nagyon hiányzik: a híres nyírbátori zenei napokon mindig ott volt. A pihenés éve után újabb iskola következik. Szabóné úgy tervezi, technikusi oklevelet is szerez . .. ★ Nagy örömmel fogadták a kis Zsuzsika születését Dobos Józseféknél. Két nagy gyerek, a húszéves Judit és a 18 éves Csaba után váratlanul érkezett az apró jövevény. — Szerintem nem Zsuzsika jött későn — 36 évesen szültem — hanem Jutka érkezett hamar annak idején — magyarázza Dobos- né. — Nem terveztünk harmadik gyereket. Véletlenül alakult így. De ha már így van, felneveljük őt is. A kényelmes családi házban kis változtatással sikerült helyet készíteni a babának Átalakult a család életritmusa. A nagyobb gyerekek háttérbe szorultak hugocskájukkái szemben. Persze ezért nem haragudott egyik sem. — Zsuzsikát közösen gondozzuk. Judit óvónőképzőt végzett, így szinte tudományos alapon neveljük a kicsit. Háromhónapos kora óta rendszeresen tornáztatjuk és nincs nap, hogy ne sétáltatnánk. A kreolbőrű, hollófekete szemű gyerek áprilisban múlt egyéves. Édesanyja, aki a fodrászszövetkezetből ment el gyermekgondozási szabadságra, eldöntötte: július 1-től visszamegy munkahelyére. — Szép, egészséges gyerek Zsuzsika, valóságos kis vasgyúró. Nem érzem szükségesnek, hogy a gyermekgondozásit végig igénybe vegyem. Július 1-től hozzánk költözik nagymama. Felajánlotta segítségét. Míg dolgozom, ő vigyáz majd rá. Olyan jól ellátnak minket a nagyok, hogy nekem alig marad tennivalóm. Hogy jobban menjen az idő, gyakran kijárunk a telekre. Az utazás sem gond. Csak beülünk az autóba — és már megyünk is. ^ Dobosnét jó szívvel várják vissza munkatársai. Sokan gratuláltak a kislányhoz. Mióta gyesen van, kétszer kapott fizetésemelést. — Mint mondja, vágyik is vissza. ★ Töpörödött anyóka üldögél az udvaron Kilencven év súlyát cipeli a vállán, öreg, csupacsont kezével nagy gyerekkocsit ringat. Ősi dalt dúdol hozzá. A kocsiban nem egy, hanem két csöppség szendereg; Zagyi Róbert és István — ikrek. Négy nemzedék él együtt a parányi városszéli házban. Aki nem látja, el sem hiszi, hogy eny- nvire szűkén vagyunk — mutat körbe az apró „babaházban” Zagyiné. — Itt az első szobában mi lakunk öten. A másikban öcsém él feleségével, kisfiával, s ott alszanak az én szüleim. Dédikénknek csak a konyhában sikerült helyet szorítanunk. Igaz, szobává alakítottuk át, kényelmes is, de mégsem alvásra készült. Van egy nyári konyhánk, így viszonylag könnyen meg tudjuk oldani a főzést. Húsvétkor múlt két éve, hogy Zagyiék összekötötték életüket. Akkor még csak nem is sejtették, hogy ilyen hirtelen megnő a család. A „nagyfiú”, Józsika egyéves. Hogy ikrek születnek, arra egy percig sem számítottak. — Nagy szerencse, hogy bevezették a gyermekgondozási szabadságot. Rengeteg a munkám. Számomra reggel 4-kor kezdődik a nap, ekkor esznek először az ikrek. Anyu sokat segít az apróságok ellátásában. Még csak háromhónapos a két srác, de mind a kettő nagyon ravasz. Egyszerre kell őket etetni, pelenkázni, fürdetni. Egyetlen segítségként a férj munkahelyén, a közúti építő vállalatnál az elsők közé vették lakásigénylésüket. Talán most júniusban már költözhetnek. Az anya munkahelyéről nem érkezett támogatás. — Évek óta a cipőgyárban dolgozom. Szakmunkás vagyok, szocialista brigádtag. Rosszul esett, hogy nem gondoltak rám. Még a brigádból sem jött el senki meglátogatni. — A fiatal házaspár csak egymásra és a családra számíthat. Nagymamáék zöldséggel, gyümölccsel segítenek. Nekik köszönhetik, hogy életükben először az idei gyermeknapon elmehettek egy kis „kirándulásra”. Józsikát is vitték. Bementek a városközpontba és nagyot sétáltak Nyíregyházán. Addig nagyiék vigyáztak az ikrekre. Zagyiné, Józsika és az ikrek. ★ .. .Minden kismamától megkérdeztem, mi az a három titkos kívánság, amit szive mélyén a legjobban szeretne. Ki házra, ki autóra, más utazásra, hangversenyre, könyvre áhítozott. Az első óhajuk azonban szinte szóról szóra egyezett: hogy szépek, egészségesek, okosak legyenek a gyerekek. írta: Házi Zsuzsa Fotók: Hammel József /
