Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 7h77. június 5. Leonyid Brezsnyev beszéde az SZKP KB plénumán A Szovjetunió új alkotmányának tervezete (Folytatás az 1. oldalról) Elvtársak! Az új alkot­mány tervezete nagy éshosz- szan tartó munka eredménye. Az SZKP Központi Bizottsá­gának a párt XXV. kong­resszusán elhangzott beszá­molója megállapította: az új alkotmány tervezetének tük­röznie kell a szocializmus nagy eredményeit, s nemcsak a szocialista rendnek álla­munk osztálylényegét kifeje­ző általános elveit kell rög­zítenie, hanem a fejlett szo­cialista társadalom és a tár­sadalom politikai szervezeté­nek alapvető jellemvonásait is. Az alkotmánynak tükröz- I nie kell a népgazdaság irá­nyításának elveit és az ál­lamnak a társadalom szelle­mi életében, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­ben játszott szerepét. A tervezet tükrözi a párt­nak ezeket az elvi jelentősé­gű irányelveit. Az új alkotmány tervezete megőrzi a jelenleg érvény­ben lévő alkotmány több el­vi fontosságú megállapítását, mivel ezek továbbra is meg­felelnek rendszerünk lénye­gének, fejlődésünk jellemvo­násainak. Ily módon az új alkotmány tervezete egyrészt általáno­sítja a szovjet történelem al­kotmányos tapasztalatait, másrészt a korunk követel­ményeinek megfelelő új tar­talommal gazdagítja e ta­pasztalatot. A tervezet támaszkodik a szovjet törvényhozás már végrehajtott megújítására és tökéletesítésére is, és mintegy megkoronázza mindazt, amit e téren tettünk. Még egy lényeges körül­mény. Az alkotmánytervezet elkészítése során felhaszná­lásra kerültek a testvéri szo­cialista országok alkotmány­jogi fejlődésének tapasztala­tai is. Ezekután az új alkotmány- tervezet tartalmának fő vo­násairól szólnék — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyev. Mindenekelőtt meg kell ál­lapítani, hogy az alkotmány- tervezet részletesen jellemzi a kommunista párt vezető és irányító szerepét. Pontosan tükrözi pártunknak a szovjet társadalomban és államban elfoglalt valódi helyét. Az 1936-os alkotmánytól eltérő­en e kérdésről nagyobb ter­jedelemben, külön cikkely­ben szól. Az új alkotmány tervezete megállapítja, hogy a Szov­jetunióban létrejött a fejlett szocialista társadalom és a szovjet állam legfőbb célja a kommunizmus felépítése. Az alkotmánytervezet hang­súlyozza, hogy államunk össznépi állam, amely kifeje­zi a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség, va­lamennyi nép és nemzetiség akaratát és érdekeit. Ezzel kapcsolatban javasolja, hogy szovjetjeinket a népi küldöt­tek szovjetjeinek nevezzük. Egészében elmondhatjuk, hogy a tervezetben foglalt új vonásokra fő irányként a szocialista demokrácia to­vábbi szélesítése és elmélyí­tése jellemző. A tervezet mindenekelőtt továbbfejleszti a szovjetek megalakításának és tevé­kenységének demokratikus elveit. Előirányozza a társa­dalmi élet legfontosabb kér­déseinek eldöntésében betöl­tött szerepük növelését. A Legfelsőbb Tanács meg­bízatási ideje öt évre, a he­lyi szovjeteké pedig 2 és fél évre emelkedik Ugyanilyen időközönként kerül sor a bí­róságok megválasztására is. Üj vonással gyarapodott a választási rendszer is. Míg a jelenlegi alkotmány szerint csupán a 23. életévüket elért személyek választhatók a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsába, a csupán a 21. életévüket elért személyek a szövetséges köz­társaságok legfelsőbb taná­csaiba, addig az új alkotmány tervezete javasolja, hogy ezt a lehetőséget valamennyi 18. életévét betöltött szovjet ál­lampolgár megkapja. Ez reá­lisan tükrözi társadalmunk­nak az ifjúságról való gon­doskodását, s az ifjúság iránt megnyilvánuló bizalmat. Széleskörűen tükrözi a ter­vezet, hogy milyen fontos sze­repet játszanak az ország éle­tében a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti és más társadalmi tömegszerve­zetek. Külön fejezet hirdeti meg a szovjet állampolgárok álta­lános egyenjogúságának el­vét. Ezenkívül világosan le­szögezi a szocializmus vívmá­nyait olyan fontos területe­ken, mint a férfiakkal egyen­lő jogok biztosítása a nők számára, az állampolgárok egyenjogúsága nemzeti és faji hovatartozásuktól függetle­nül. Míg korábban általános formában a művelődésre va­ló jogról volt szó, most a kö­telező általános középfokú végzettségről, a szakmai kép­zés és a felsőfokú oktatás széles körű fejlesztéséről be­szélünk. A tervezet a szovjet ál­lampolgárok olyan jogával is foglalkozik, amely a jelenlegi alkotmányban nem szerepel. A lakásra való jogról beszé­lek, amely a lakásépítési program megvalósításának mértékében, valamint a szö­vetkezeti és magánépítkezé­sek állami befolyásolása út­ján egyre teljesebbé válik. Uj alkotmányunk világszerte az elsők között nyilvánítja ki ezt az ember számára létfontos­ságú dolgot. Jóval teljesebben fogalmaz­za tervezet a Szovjetunió ál­lampolgárainak politikai jo­gait és szabadságjogait. Minden szovjet állampolgár jogává teszi az állami és tár­sadalmi irányításban való részvételt, és kijelöli e rész­vétel konkrét formáit. Teljes terjedelemben meg­erősíti a jelenlegi alkotmány­ban is szereplő szólás-, sajtó-, gyűlési, gyülekezési, felvonu­lási és tüntetési szabadságot. Az alkotmánytervezet nyil­vánvalóan abból indul ki, elvtársak, hogy az állampol­gárok jogait és szabadságjo­gait nem lehet és nem sza­bad felhasználni társadalmi rendszerünk ellen, a szovjet nép érdekeinek sérelmére. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólott arról, hogy az új alkotmány terve­zetében világos kifejezést nyert a szocialista törvényes­ség és jogrend további meg­erősítése is. Mint tudjuk, elvtársak, a jelenleg érvényben lévő al­kotmány megszületését köve­tő néhány évet elhomályosí­tották a törvénytelen megtor­lások, a szocialista demokrá­cia elveinek, a párt- és állami élet lenini normáinak megsér­tése. Mindezt az alkotmány megállapításainak ellenére követték el. A párt határozot­tan elítélte ezt a gyakorlatot, amelynek soha nem szabad megismétlődnie — jelentette ki. Az alkotmány nemzetközi vonatkozású részéről szólva hangsúlyozta: A Szovjetunió nemzetközi helyzetében végbement gyö­keres változások, a világpoli­tikára gyakorolt befolyásának hatalmas növekedése, a fejlő­désünk belső és külső ténye­zői között meglévő szoros összefüggés szükségessé tette, hogy az alkotmány tervezeté­be külön fejezetet iktassunk a Szovjetunió külpolitikájá­ról. Ilyen fejezet első ízben kerül az alkotmányba. Ez a fejezet megállapítja, hogy a szovjet állam követ­kezetes lenini békepolitikát folytat, fellép a népek biz­tonságának megszilárdításá­ért és a széles körű nemzet­közi együttműködésért. A Szovjetunió külpolitikája ar­ra irányul, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biz­tosítson a kommunizmusnak a Szovjetunióban folyó épí­téséhez, hogy erősítse a vi­lágszocializmus pozícióit, tá­mogassa a népeknek a nem­zeti felszabadulásért és a tár­sadalmi haladásért vívott harcát, hogy elhárítsa az ag­resszív háborúkat és követ­kezetesen valóra váltsa az el­térő társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének elvét. Egyebek közt megállapí­totta: Az új alkotmány bevezeté­se a szovjet emberek milliói­nak teszi lehetővé, hogy még tevékenyebben kapcsolódja­nak be a gazdaságirányítás­ba, az állami apparátus mun­kájának ellenőrzésébe. Ily módon az alkotmány­ban'hatalmas alkotóerő rej­lik. És ezt alkotóan kell fel­használni. Nem kétséges, elvtársak, hogy a Szovjetunió új alkot­mányának, a fejlett szocia­lizmus alkotmányának, az épülő kommunizmus alkot­mányának elfogadása nem­csak hazánk számára lesz történelmi jelentőségű ese­mény, hanem hatalmas nem­zetközi jelentőségű esemény is lesz. Életbeléptetése mély­reható, hosszú távra szóló hatást gyakorol majd messze hazánk határain túl is. Üj alkotmányunk szemlé­letesen példázza az egész vi­lágnak, hogyan fejlődik a szocialista állam, hogyan ver mind mélyebben és szilár­dabban gyökereket a szocia­lista demokrácia, szemlélete­sen példázza, milyen is ez a szocialista demokrácia, mi­ben rejlik lényege. Alkotmá­nyunk megmutatja annak legkülönbözőbb formáit és hatalmas lendületét, ahogyan a széles néptömegek egyre inkább ténylegesen részt vesznek az állam és a társa­dalom ügyeinek irányításá­ban, ami ismeretlen a tőkés­országokban, ahol valójában csak a tőkések kisszámú osz­tálya irányít. Az alkotmány cikkelyeiben a világ olyan államot ismer­het meg, amely célul tűzte ki az egész nép, kivétel nélkül minden osztály és csoport jó­létének és kultúrájának sza­kadatlan növelését, és amely aktívan dolgozik e cél eléré­sén. Üj alkotmányunk végül teljes meggyőző erővel tanú­sítja, hogy a győzelmet ara­tott szocializmus első állama zászlajára mindörökre a ..Béke” szót írta mint a sa­ját népe és bolygónk vala­mennyi népe érdekeinek megfelelő külpolitikája leg­főbb elvét. A Szovjetunió új alkotmá­nya kétségtelenül gazdagíta­ni fogja a világszocializmus tapasztalatainak közös tárhá­zát. A győzelmet aratott szo­cializmus eredményei, ame­lyek koncentrált formában tükröződnek az alkotmány­ban, lelkesítő példaként szol­gálnak majd mindazon or­szágok népei számára, ame­lyek a közelmúltban válasz­tották a szocialista fejlődés útját. v­Elvtársak! A Központi Bizottság Po­litikai Bizottsága úgy véli, hogy az új alkotmánynak a plénum által jóváhagyott tervezetét, amint arról a párt XXV. kongresszur sán már szóltunk, össznépi vitára kell bocsátani. Ez azt jelenti, hogy lendületes, nagy jelentőségű munka áll előttünk. Az a feladat áll előttünk, hogy biztosítsuk az alkot­mány tervezetének legátfo­góbb, maximálisan szabad és valóban tárgyszerű megvita­tását, hogy ebbe bevonjuk a dolgozók tömegeit, a lakos­ság valamennyi rétegének képviselőit, felhasználva er­re a célra a társadalmi te­vékenység nálunk kialakult formáit. Az új alkotmány megvita­tásába történő aktív bekap­csolódást várjuk a társadal­mi tömegszervezetektől, mindenekelőtt a szakszerve­zetektől és a Komszomoltól, az alkotói szövetségektől és szervezetektől, a tudomá­nyos intézményektől. Az új alkotmány terveze­tének megvitatása, elvtársak, röviden szólva elsőrendű fon­tosságú üggyé kell hogy vál­jon minden szervezetünk, minden káderünk számára. Felszólalásomat befejez­ve, elvtársak, szeretném is­mételten hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió új alkotmá­nyának elfogadása fontos mérföldkő lesz az ország po­litikai életében. Üjabb tör­ténelmi hozzájárulása lesz lenini pártunknak, az egész szovjet népnek a kommuniz­mus építésének nagy ügyé­hez és ezzel együtt az egész világ dolgozóinak az emberi­ség szabadságáért és haladá­sáért, földünk tartós békéjé­ért vívott harca internacio­nalista ügyéhez. (Folytatás az 1. oldalról) ségei szerint, mindenkinek munkája szerint” elvvel összhangban ellenőrzi a munka és a fogyasztás mér­tékét, együttesen alkalmazza az anyagi és erkölcsi ösztön­zőket. A szocializmus körülmé­nyei között a társadalmi ter­melés legfőbb célja: az em­berek fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek mi­nél teljesebb kielégítése. A dokumentumtervezet a Szov­jetunió gazdaságát egységes népgazdasági komplexum­nak minősíti; a gazdaságve­zetés alapja a tervezés, a központi irányítást párosít­ják a vállalatok, egyesülések gazdasági önállóságával és kezdeményezésével. A dolgo­zók kollektívái, a társadal­mi szervezetek részt vesznek a vállalatok és egyesülések ügyeinek intézésében. Az al­kotmánytervezet intézkedik a természeti környezet meg­óvásáról és ésszerű felhasz­nálásáról is. A társadalmi fejlődés és kultúra kérdéseiről a terve­zet kimondja: a szovjet ál­lam elősegíti a társadalmi homogenitás erősítését, a vá­ros és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lé­nyegbeli különbségek elmo­sódását, a Szovjetunió vala­mennyi nemzete és népcso­portja további fejlődését és közeledését, célul tűzi ki a lehetőségek kiszélesítésését ahhoz, hogy az állampolgá­rok fejlesszék képességeiket és személyiségük sokoldalú­an fejlődjék. Az állam — összhangban a termelékeny­ség növekedésével — követ­kezetes bér- és reáljövede­lem-emelő irányvonalat va­lósít meg, a szükségletek tel­jesebb kielégítése végett fo­gyasztási alapokat képez. Az alkotmánytervezet kül­politikai fejezete rögzíti, hogy a szovjet állam követ­kezetes lenini békepolitikát folytat, síkraszáll a bizton­ság megszilárdításáért és a széles körű nemzetközi együttműködésért. A Szov­jetunió külpolitikája arra irányul, hogy kedvező nem­zetközi feltételeket biztosít­son a kommunizmusnak a Szovjetunióban való felépí­téséhez, erősítse a világszo­cializmus állásait, támogas­sa a népeknek a nemzeti fel- szabadulásáért és a társadal­mi haladásért vívott harcát, megakadályozza az agresszív háborúkat, és hogy követke­zetesen megvalósuljon a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élésének elve. Az alkotmánytervezet rész­letesen ismerteti, hogy a Szovjetunió milyen elvek be­tartására alapozza a más ál­lamokhoz fűződő kapcsola­tait: „Kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegető­zésről; szuverén egyenlőség; a határok sérthetetlensége; az államok területi sérthetetlen­sége; a viták békés rendezé­se; a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a népek egyenjogúsága és az a jog, hogy saját maguk rendelkez­zenek sorsúkkal; az államok közötti együttműködés: a nemzetközi jog általánosan elismert elveiből és normái­ból, a Szovjetunió által meg­kötött nemzetközi szerződé­sekből következő kötelezett­ségek lelkiismeretes teljesí­tése”. A dokumentum külön is megfogalmazza, hogy a Szovjetunió mint a szocialis­ta világrendszer, a szocialis­ta közösség alkotó része, a szocialista internacionaliz­mus alapján fejleszti és erő­síti a barátságot és az együtt­működést, az elvtársi kölcsö­nös segítségnyújtást a szocia­lista országokkal, tevékenyen részt vesz a gazdasági integ­rációban. A tervezet — külön fejezet­ben — a szocialista haza vé­delmét az egész nép ügyének minősíti. Az alkotmánytervezet ki­mondja: a Szovjetunió állam­polgárai származástól, társa­dalmi és vagyoni helyzettől, nemzetiségi és faji hovatarto­zástól, nemtől, képzettségtől, nyelvtől, a valláshoz való vi­szonytól, foglalkozási fajtától és jellegtől, lakóhelytől és más körülményektől függetle­nül egyenlőek a törvény előtt. A jogok ilyen ismérvek szerinti korlátozását a tör­vény bünteti. A tervezet sze­rint a Szovjetunió menedéket nyújt azoknak a külföldiek­nek, akiket haladó tevékeny­ségükért, a béke ügyének vé­delméért üldöznek. A Szovjetunió állampolgá­rai rendelkeznek az alkot­mány és a törvény által meghirdetett és szavatolt szo­ciális, gazdasági, politikai és személyes jogok teljességével. Jogaikkal élve azonban nem sérthetik a társadalom és az állam érdekeit, sem más ál­lampolgárok jogait. A jogok megvalósítása el­választhatatlan az állampol­gári kötelezettségek teljesíté­sétől — mondja ki a tervezet. Ilyen kötelességek: az alkot­mány, a törvények, a szocia­lista együttélés szabályainak tiszteletben tartása, a lelki- ismeretes munka, a szocialis­ta tulajdon erősítése, az ál­lam érdekeinek védelmezése, a szocialista haza védelme, a katonai szolgálat, más állam­polgárok nemzeti méltóságá­nak és jogainak tiszteletben tartása, a közrend védelmé­nek előmozdítása. A szovjet állampolgár internacionalista kötelessége, hogy segítse elő a más országok népeivel va­ló barátság és együttműkö­dés fejlődését, a világbéke fenntartását és, megszilárdí­tását. A Szovjetunió a nemzetek szabad önrendelkezése és az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok önkéntes egye­sülése eredményeként létre­jött egységes szövetségi sok- nemzetiségű állam — mond­ja ki az alkotmánytervezet, amely azt is tartalmazza, hogy minden szövetségi köz­társaságnak joga van a sza­bad kilépésre. A tervezet fel­sorolja a 15 szövetségi köz­társaságot, valamint az au­tonóm köztársaságokat és te­rületeket, intézkedik a ha­táskörök megosztásáról. A tanácsok — az alkot­mánytervezet értelmében — az államhatalom szerveinek egységes rendszerét alkotják a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsától egészen a községi szovjetekig. A választás ál­talános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással történik (minden 18 éven felüli vá­lasztó és választható), a né­pi küldöttek jogállásáról és sérthetetlenségéről, beszá­molási kötelezettségéről és visszahívhatóságáról a doku­mentum ugyancsak intézke­dik. A tanácsok tevékenysé­gének alapja a kérdések kol­lektív, szabad és tárgyszerű megvitatása, a nyilvánosság, a lakosság széles körű bevo­nása. A Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szerve a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa (ez két egyenjogú házból áll: a szövetségi tanácsból és a nemzetiségi tanácsból); ülés­szakát évente két alkalom­mal hívják össze. Kizáróla­gos jogköre egyebek között az alkotmány és a törvények elfogadása. A Legfelsőbb Ta­nács elnökségének — ezt a küldöttek közül választják — egy elnöke, egy első elnök- helyettese, szövetséges köz­társaságonként égy-egy, te­hát összesen 15 elnökhelyet­tese, egy titkára és 21 tagja van. Áz alkotmánytervezet szabályozza a testület fel­adat- és hatáskörét, intézke­dik az államhatalom legfel­ső végrehajtó szervének: a Szovjetunió Minisztertaná­csának összetételéről — hi­vatalból tagjai a szövetséges köztársaságok miniszterel­nökei is — és feladatköréről, továbbá a szövetséges és az autonóm köztársaságok ál­lamhatalmi és irányítási szerveiről, valamiót a helyi államhatalmi és igazgatási szervekről. Szabályozza az alkotmány- tervezet az igazságszolgálta­tás intézményrendszerét is, s egyebek között kimondja, hogy a választott bírák és népi ülnökök függetlenek, az igazságszolgáltatást az állam­polgárok törvény és bíróság előtti egyenlőségének alapján gyakorolják, a vádlottnak biztosítják a jogot a véde­lemre. A törvények pontos és egységes végrehajtása fe­letti felügyeletet a Szovjet­unió főügyésze és a neki alá­rendelt ügyészek gyakorolják. Az alkotmánytervezet vé­gül a Szovjetunió címeréről, zászlajáról, himnuszáról és fővárosáról, továbbá az al­kotmány érvényességéről és megváltoztatásának rendjéről intézkedik. Valamennyi szov­jet törvényt és rendeletet az alkotmánnyal összhangban kell meghozni. A Szovjet­unió alkotmánya elfogadásá­tól érvényes, s a legfelsőbb tanács határozatával változ­tatható meg, mindkét ház küldötteinek legalább két­harmados szavazattöbbségé­vel. Tudomány az emberért Június s.: 1VT éhány évvel ezelőtt |(| megjelent a hír: az Antarktiszon élő pingvinek májában DDT-t találtak. A Föld különbö­ző sarkaiban a szennyező­dés egyre jobban veszé­lyezteti a természetet. Nem véletlenül kapott he­lyet a helsinki záródoku­mentumban: „A környe­zetvédelem számos prob­lémáját csak akkor lehet hatékonyan megoldani, ha kialakul a szoros nemzet­közi együttműködés...” A bioszféra védelmének egyik legfontosabb ágaza­ta az ENSZ zászlaja alatt végzett globális természet- védelmi kutatás. Ez a rendszer a jövőben állan­dóan figyelemmel kíséri a bioszféra állapotát, jelzi a szennyeződést, és annak keletkezési okát. A Szovjetunióban már megalakították az első ilyen biológiai-természet­védelmi területeket. Ezek a Berezinszkij — erdős­tavas vidék Belorussziá­ban —, a kaukázusi he­gyi erdők, a hegyi őser­dők Közép-Ázsiában. De létesültek bioszféra-ter­mészetvédelmi területek a kazahsztáni erdős sztyeppe vidékén és a központi feketeföld-öve- zetben, s az Oka mentén. Ezeken a területeken a gazdálkodásnak az élő természetre gyakorolt ha­tását vizsgálják. Az ENSZ által kezde­ményezett globális vizs­gálatok csak akkor lehet­nek hatékonyak ha kivé­tel nélkül minden ország részt vesz bennük. Napja­inkban ezt még nem lehet Környezetvédelmi világnap. elérni. A kérdés lényege az országok különböző gazdasági fejlettségében, valamint a bioszféra-el­lenőrzés egyes különböző módszereiben rejlik. A gyümölcsöző együtt­működés példáját nyújtja a bioszféra védelme terén is a szocialista közösség. Számos környezetvédelmi intézkedést a KGST komplex programjának keretében valósítanak meg. 1977 elején a szocia­lista országokban folyó környezetvédelmi kuta­tások összehangolására a KGST-tagállamok koor­dinációs központot létesí­tettek. L. M.

Next

/
Thumbnails
Contents