Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

1977. június 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyorsabb tempóval KÖNNYŰ LEGÉNY köny- nyen ugrik, tartja a népi bölcsesség, s mintha csakis ilyenek buzgólkodnának egy-egy beruházás kezde­tekor. Később azután mind nehezebbek lesznek ezek a „könnyű legények”, s azt is elfeledik, miként kell ug­rani. Hazánkban minden három beruházásból kettő úgy készül el, hogy időben és költségben többet emésztett fel a tervezett­nél. Amit java részben a felületes előkészítés rová­sára írhatunk. Mert hiszen miféle előkészítő munka folyt ott, ahol építés, sze­relés közben derülnek ki a baklövések. Az áttervezé­sekkel „természetesen" hó­napok telnek el, a munka áll, jobb esetben látszatfel­adatokkal piszmognak az emberek, a gépeket másho­vá irányítják ... — egyet­len hibás lépés fölborítja a rendet. A félreértést elkerülve: a legutóbbi esztendőkben megnőtt azoknak a beru­házásoknak a száma, ame­lyeket határidőre, s a költ­ségeket megtartva — sőt, azokból megtakarítva — adtak át. Erre utóbb me­gyénkben is jó példa volt többek között a nyíregy­házi tejporgyár. Javulás tapasztalható tehát, ahogy valamelyest kedvezőbb a beruházási kiadások megté­rülésének ideje is. Ennek tudatában sem tarthatjuk azonban egészségesnek, hogy tavaly. 1975-höz mér­ten, tízmilliárd forinttal növekedett az év utolsó napján kivitelezés alatt ál­ló építmények költségveté­si összege, s megközelítette a 77 milliárdot. Indokoltan került tehát bele az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. április 13-i ülésé­ről kiadott közleménybe, hogy „fokozni kell erőfeszí­téseinket a gazdaságos ter­melési szerkezet további fejlesztéséért, a beruházá­sok tervszerű megvalósítá­sáért.” Ez a két teendő ugyanis sokszorosan össze­függ. A tervszerű beruhá­zási munka nem öncél, ha­nem feltétele a program szerinti termékkibocsátás­nak, a gazdasági élet zavar­talan vérkeringésének. Idén, a népgazdasági terv szerint 164 milliárd forint költhető beruházásokra, s ennek az összegnek 49 szá­zalékát vállalati hatáskör­ben használhatják fel. Fi­gyelembe véve, hogy az építőipari vállalatok esz­tendőként 16-18 ezer léte­sítményt adnak át, a szó­ban forgó pénz ésszerű ki­adása nem is olyan egysze­rű. Még bonyolultabb, ha az egyéb beruházási tevé­kenységet is — pl. techno­lógiai szerelés, bel- és kül­földi gépek megvásárlása, időbeni szállíttatása — számításba vesszük. Minél sokrétűbb egy-egy feladat, annál nagyobb a jelentősé­ge a fölkészülésnek, azaz annak, hogy még a kivite­lezés megkezdése előtt fény derüljön a lehetséges buk­tatókra. Nemzetközi össze­hasonlító adatok szerint a beruházások teljes kivitele­zési idejének kétharmadát az előkészítésre fordítják, s egyharmad jut a tényleges megvalósításra. Hazánk­ban fordított a helyzet, s hozzátéve, amit már emlí­tettünk, hogy maga az idő- szükséglet is másfélszerese, kétszerese a nemzetközi át­lagnak, képet alkothatunk az egészségtelen arányok­ról. LEEGYSZERŰSÍTENÉ A VALÓSÁGOT, ha azt állí­tanánk, hogy az érdekelt­ség hiánya játszik közre a vázolt jellemzők fennmara­dásában. Az is, mert gya­korlatilag 1976-ig a beru­házónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek az érdekelt­sége nem találkozott a gyors, a költségeket kriti­kával kezelő munkában. Ma valamennyire más a hely­zet, de még — amint azt az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága is megállapította februári ülé­sén — sok a tennivaló. Az érdekeltség javításával pár­huzamosan azonban szigo­rítani szükséges a kellő előkészítés számonkérését, tökéletesíteni a munkaszer­vezést, gyorsabb tempóban folytatni az építő- és szere­lőipari vállalatok felsze­reltségének korszerűsíté­sét. Valójában ismert fel­adatokról van szó. De jó­részt csak szó van róluk, s késik a tett. Márpedig a cselekvésre mindenki jogo­sult, sőt — kötelezett. E kötelezettség teljesítése hí­ján az érintettek úgy jár­hatnak, mint az egyszeri ember, késve ült az asztal­hoz, csont volt a vacsorá­ja. L. G. FÖLD. NEMZETI KINCS. DE MONDHATNÓK ÜGY IS: NYERSANYAG. NEM VÉLET­LEN, HOGY A TISZADADAI TSZ KOMMUNISTÁI TÖBB TAGGYŰLÉSEN FESZEGET­TÉK: MIKÉNT LEHETNE A LEGTÖBBET, A LEGGAZDASÁGOSABBAN TERMELNI RAJTA. ERRE KERESTÜK A VÁLASZT A határjáráson a tiszadadai tsz-ben — Nézze a búzánkat — ve­szi kezébe a kalászcsokrot Sándor György párttitkár. — Aztán pásztázza végig ezt a csaknem 200 hektárt. Ugye milyen csíkos? Az egyik par­cella zöldebb, a másik sely­mesebb színű. Nos, itt zajlik a mi legnagyobb ütközetünk. Láthatja a 18 kísérleti táblát, majd eldől, mely fajták a legjobbak. Mert mi kitartunk a vetőmagtermelés mellett. Tagjai vagyunk a szolnoki rendszernek. 900 hektáron termesztünk búzát. A hektá­ronkénti 41 mázsát elértük már. Nézze, mennyire ígére­tes ez a tábla! Az idén 500 vagonra szerződtünk. Hogy mennyi lesz? Nem jósolok, de remélem... Gondolkodom a „remélem” szó jelentésén. Míg kijöt­tünk, szó esett arról, hogy termeltek már 60 mázsát is egy hektáron, meg aztán Sándor György is tudja: ma már a szakemberek a 100 mázsában látják a jövőt. Közben nézegeti a kalászo­kat. s látni, hogy fel-felpil- lant az égre: milyen idő is vár az érő gabonára? Paszuly és komputer — Persze, hogy kémlelem az eget. Ebben az évben már megpocsékolta a jég a gyü­.mölcsöst, de másban is kárt tett. Manapság ez a legna­gyobb ellenfél, amivel meg kell küzdeni. A tagsággal már eldőlt a küzdelem, ők már pontosan tudják mit kell ten­ni, s tesznek is a célokért. Itt van például a zöldbab — folytatja —, a másik fontos termékünk. A miskolci mi- relite-üzemnek szállítjuk. Programozott a termelés. a vetési időtől a szállításig mindent a számítógép dob ki. De a minőségi jellemzőket is! És ilyenkor jön a munka neheze, kézzel szedjük a ba­bot. Amennyit bírunk. A gép a végszükségben lép be. A kilátásaink általában jók. Ha tudnák a svédek, hogy mennyi izgalom van ezzel! Az első kikelt zöldbabot megverte a jég. De a Kos­suth tagsága nem keseredik neki. Tudják, ez az első fo­kozat alapvetően nem érinti a terveket. És különben is. kinek van ideje keseregni és töprengeni akkor, amikor csőstül akad munka? — Teljes bevetésre készü­lünk, hiszen napok kérdése, és kezdődik a borsószezon — mondja Sándor György. — Ott a gépen — mutat előre — Farkas meg Pólónkat már szereli az adaptert. De nem­csak ez az SZK—4-es. a Munkában a kazalrakó. K edves arcú. szelíd asz- szony dr. Barabás Jó- zsefné. Sokat moso- jog. Idén két második osz­tályt tanít — egyet délelőtt, egyet délután ... Ami azt je­lenti: két ember helyett dol­gozik . .. — Az egyik osztályba ci­gánygyerekek járnak, har­minchármán vannak. A má­sikban kisebb a létszám, ott csak magyar gyerekek van­nak. Sajnos, sok cigánygye­rek nem tud szinte semmit magyarul elsőben — szókin­csük gyér a saját nyelvükön is. De azt is megfigyeltem: gyorsan elsajátítják a tudni­valókat, ha egyszer megin­dultak. A kántorjánosi cigányte­lep felszámolása lassan befe­jeződik. átköltöznek az új házakba — három-négy csa­lád egy szobába... Az élet­stílus lassacskán azért még­iscsak változik — ezt ő látja a legjobban. Pontosan har­minc éve tanít szülőfaluja is­kolájában. Keze alatt felnőtt egy nemzedék — már a volt tanítványai gyerekeit tanítja. — Családlátogatásra men­tem. Az első napon bezár­kóztak előttem — másnap is elmentem. Ekkor ért a meg­lepetés. Szép rend, letorölge- tett szék, kitakarított lakás várt... Ebből látszik: a leg­több cigány tudja, mi is a jobb — csak ez még nem vált igénnyé bennük. A gye­rekeket nagyon szeretem! Olyan kedvesek, ragaszkodók tudnak lenni. Két pedagógus Cigányosztály és laboratórium Amit később mondott, nemcsak rájuk vonatkozik: az első osztályok döntőek a gyerekek életében! — A legfontosabbnak azt tartom: szeressék meg a könyveket! Aki olvasni sze­ret. az tanulni is fog — aki irtózik a betűtől, az nem vesz a kezébe könyvet.. . Nagy öröm volt látni a gyermek­napon: csaknem minden szü­lő vett egy-két könyvet a gyerekének. S ami még szebb: köztük néhány cigány szülő is! Négy gyereke van. A leg­fiatalabb lánya követi édes­anyját: tanítói szakra jár a nyíregyházi főiskolára. Két gyereke orvos, egy pedig gyógyszerész. — Sokszor mondták, ami­kor hazamentem: „Anyu, te olyan aranyos vagy az isko­lában, itthon meg ..." Tud­ja. szörnyű fáradtan érkez­tem haza állandóan, nem nagyon volt erőm a saját gyerekeimmel foglalkozni. Mondták is sokszor: ők az­tán nem lesznek pedagógu­sok! Pedig... én újrakezde­ném. É ppen húsz esztendővel fiatalabb a kántorjáno­si pedagógusnál Birkó Sándor: 33 éves. Markáns ar­cú, komoly tekintetű fiatal férfi, a nyíregyházi Vásárhe­lyi szakközépiskola műszaki tanára. Tizenkét éve tanít. — Érettségi után a szarva­si öntözési főiskolát végez­tem el, a vízügy ösztöndíja­saként. Utána rövid ideig dolgoztam, majd a Kossuth- ba hívtak tanítani a vízügyi tagozatra. Vállaltam — bár sose készültem pedagógus­nak. Aztán levelezőn elvé­geztem a Műegyetem műsza­ki tanári szakát. 1971 óta gyakorlati oktatásvezető va­gyok a Vásárhelyiben. Ez annyit jelent: én fogom ösz- sze, irányítom az iskola há­rom szakágazatának gyakor­lati képzését. A szorosabb területem viszont a geodézia oktatása. „Nem készültem pedagó­gusnak" — mondta, de sza­vaiból kibontakozik a szo­katlan kép: egy hivatás rá­talált valakire. — Nem elég csak az órá­kon találkozni a tanítványa­immal. Ez igen kevés ahhoz, hogy megismerjük egymást —, hogy valódi nevelőmunkát végezhessen a tanár. Sokat vagyok együtt velük — az egyik KISZ-alapszervezet patronáló tanára vagyok .. . Egy jellemző eset. Az is­kola kosarasai Békésre in­dultak országos versenyre. Birkó tanár úr „bepakolta” a csapat egy részét a kocsi­jába, s úgy mentek Békésre. Együtt. Ö csak szurkolóként. Felesége szintén pedagó­gus, a Krúdyban tanít. Jut idő persze (jutnia kell) a két kislányra is otthon a hétvé­geken. este. De akkor sem röppennek ki fejéből az is­kolai gondok. Mint például a laborépítés . .. — Egy talajmechanikai la­bort hóztunk össze nagy ne­hezen. Mondhatom: aktatás­kában hordtam össze, igen nehéz volt beszerezni a dol­gokat az ország különböző részein. De ma már olyan la­borunk van, amely egyedül­álló a megyében! S zabolcs-Szatmár megyé­ben idén 237 pedagó­gust tüntettek ki jó munkájukért. Ok ketten „Az oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntetést vehették át a pe­dagógusnap alkalmából. Tarnavölgyi György többi gép is rendben van. A konzervgyár is küldi a maga masináját. És akkor aztán rajta, éjjel-nappal megy a munka. A szemek konténer­be. onnan a gyárba, a borsó­szalma meg a 1 silóba. Igaz, ezt mi szervezzük, de leg­alább annyira gondosan, mint egy komputer... A kapcsolatok Közben beugrunk az irodá­ba. Kopog a telex. Informá­ciók futnak be, kérdéseket továbbít a kábel, üzenet ér­kezik. Rendszergazda kísér­leti állomás, felvásárló vál­lalat cserél gyorsan eszmét a tsz-vezetéssel. < — Igen. most már így van, a telex nélkülözhetetlen. És ami még ennél is fontosabb: a legtöbb velünk kapcsolat­ban álló vállalat és szerv már partnernek tekint — fű­zi a gondolatokat a párttit­kár. Korábban még a hatósá­gi hangnem volt a jellemző, sokan megjátszották az álla- mosdit. Szerencsére ez már változik. Beleolvasunk az egyik üzenetbe. Arról tudakolódik: hogyan áll a holland lucer­na, milyenek a kísérleti eredmények. Időpontot kér­nek akkorra, amikor a mag­fogás időszerűvé válik. — Hát igen. Megpróbáljuk, hiszen a takarmány hama­rosan még fontosabb téma lesz. mint ma. Huszonhárom- millióért épül meg a 330 fé­rőhelyes szarvasmarhatelep, s ezzel vége a mai meglehető­sen primitív állattenyésztés­nek. Uj állomány szükséges, sok és jó takarmány, meg­javított legelő. Mi a hízó­marhára specializáljuk ma­gunkat, maradunk a magyar­tarkánál. De már most, mi­előtt kész a telep, úgy kell gondolkodni, hogy minden feltétel. így a piac is rend­ben legyen. Nonstop járatok Egyértelmű volt. hogy ezekután csak egv helyre ve­zethetett az utunk: Soltész József brigádvezető birodal­mába. ahová a takarmány­szállítmányok futottak be. Egymást szinte kergetve ér­kezett a kazlakhoz a széna, és a zöldtömeg a silóhoz. Pótkocsis hatalmas szállító­járművekről szedte a villás kazalrakó a szénát, lánctal­pas kapta rudvégre a siló­domb előtt toporgó járművet. — Ebben a kazalban végül is — magyarázta Soltész Jó­zsef — 550 mázsa lesz. És Dús kalászokat szemlél Sán­dor György. mellettük sorakozik a többi. A délutáni eligazításokon mindig pontosan meghatá­rozzuk. mennyi ember és gép szükséges a következő nap­ra. Nem bízhatunk semmit a véletlenre. A takarmány —• arany... Továbbindulunk Sándor Györggyel. A dohányfölde­ken az öntözőberendezést szerelik össze. Az almáskert­ben szomorúan nézegetik az emberek a .jégverte, apró gyümölcsöt. A szőlőben to­tálkár. De gyönyörű a bor­só, és az 50—60 hektáros táb­lán érti meg az ember, mitől .is olyan szép a borsózöld szín. — Sok eszmecsere, építő vita zajlik nálunk a párt- szervezetben. A kilenctagú vezetőségben minden ágazat képviselve van. így aztán el­érjük azt, hogy párttagsá­gunk átfogó képet kap min­dig a munkáról, s a visszajö­vő jelzések az egész tsz te­vékenységének ellenőrzéséről tanúskodnak. Meggyőződé­sünk. hogy így válik a 63 kommunista igazán serken­tőerővé — fejezi be Sándor György. Az elmúlt években sok fia­tallal erősödött a tiszadadai Kossuth Tsz pártszervezete. Felelős emberekkel, akik korszerűen gondolkodnak, ja­vasolnak. de számon is kérik a munkát. A munkát, mely­nek nehezét mindig vállalják. Hogy megvalósuljon a cél: a földből a leggazdaságosab­ban a legtöbbet kihozni. így aztán nem meglepő, ha bár­kit is kérdünk az idei évről, előlegezetten ott a válasz: több mint hat százalékkal emeljük a termelést. Bürget Lajos Silóznak a dada! határban. (Elek Emil felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents