Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
1977. június 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz éttető víz Az országgyűlés ma tárgyal a vízgazdálkodásról E lmúlt az az idő, amikor a vízről, mint bőven rendelkezésre álló szabad jószágról beszélhettünk. A víz az utóbbi évtizedekben vált egyre értékesebb éltető tényezővé: nyersanyaggá, energiahordozóvá, úttá és még számos, nagy értékű gazdasági és civilizációs elemmé. Szabolcs-Szatmár társadalmi, gazdasági fejlődésének a múltban is számottevő tényezője volt a vízgazdálkodás. A folyók szabályozásával elsősorban a vizek kártételei ellen védekeztek. Megyénk területének mintegy 40 százaléka olyan ártér, ahová a folyók szabályozása előtt az árvizek rendszeresen kijártak. Ma közel 600 kilométer árvédelmi töltés véd az árvizektől. Napjainkban a mezőgazdaság korszerűsítésével, áz ipartelepítéssel, a településfejlesztéssel a vízgazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap. A vízgazdálkodástól jelenlegi helyzetünk azt kívánja, hogy a lakosság ivóvízzel való ellátását az első helyre tegyü\k. Míg 1975-ben az ország lakosságának 66 százaléka részesült vezetékes vízellátásban, nálunk a negyedik ötéves terv jelentős erőfeszítései ellenére is 29 százalékos ellátottságnál tartottunk. A szennyvizet elvezető csatornahálózat aránya még ennél is rosszabb. Az ötödik ötéves terv idején jelentős fejlesztések valósulnak meg, újabb 47 település kap közműves vízellátást. Nagyobb térségi — regionális — vízelátást nyújtó létesítmények építése, vagy tervezése folyik. Ilyen az újfe- hértó—hajdúhadházi, a Zá- hony-térségi és a nyíregyházi regionális vízmű. Ezek megépültével jelentős előrelépés történik, de az országos átlagtól még mindig messze leszünk. Korlátlan vízbőségről akkor sem beszélhetünk majd, különösen nem napjainkban. Ezért a vízgazdálkodásba beletartozik a takarékos vízhasználat is. Sajnos egyes településeken a pazarlás ellen korlátozó rendelkezésekkel is fel kell lépni. Helyes lenne az ipari és lakossági félhasználásra is olyan víztarifát megállapítani, hogy aki pazarol, annak kerüljön többe a nagy állami támogatással juttatott víz. A mezőgazdasági vízhasznosítás és vízrendezés a másik döntő területe vízgazdálkodásunknak. A mező- gazdaság vízellátásában a gond egy-két hónapon belül — a mi éghajlatunk és szeszélyes időjárásunk következtében — az ellenkezőjére fordul. Áprilisban a belvizekkel küszködtünk, június első felében pedig az optimális vízmennyiségnek a talaj felső ötven centiméteres rétegében már csak 40 százaléka állt rendelkezésre. A talaj vízháztartásának megfelelő szinten tartása több tényezőtől függ; ide tartozik a vízelvezetés, az alkalmazott agrotechnika és az öntözés. Az öntözhető terület az utóbbi tizenöt esztendőben jelentősen növekedett. A most átadott ven- csellői öntözőfürttel 24 ezer hektárra emelkedett az öntözhető terület. A felszíni vizekben szegény Nyírségben tovább folyik a hatvanas évek elején elkezdett tározóépítési program. A múlt évben készült el a leveleki tározó, épül a Nagykálló határában lévő harangodi és ebben az ötéves tervben Biri határában is megkezdődik a vízgyűjtő építése. A vízügyi létesítmények egy-egy ötéves terv idején csak Szabolcs-Szatmárban milliárdokba kerülnek. Az említett vencsellői öntözőfürt beruházási költsége 103 millió forint volt. Nem mindegy tehát, hogyan használjuk ki a drága berendezéseket! Sajnos az elmúlt csapadékhiányos hetekben sem tapasztaltuk a kapacitás teljes kihasználását. A hatvanas években épültek olyan öntözőberendezések, amelyek környékén szinte a legtőkeszegényebb tsz-ek gazdálkodtak. Az öntözhető területhez pedig több forgóeszközre, műtrágyára, gépre, intenzívebb kultúrára van szükség, hogy az megfelelően hasznosuljon. Ezek az esetek arra figyelmeztetnek, hogy százmilliós öntözőberuházásokat csak jól összehangolt tervek alapján, nagy körültekintéssel szabad létesíteni. A belvízjárta területeken nem mindig legolcsóbb eljárás a víz szivattyúzása. Van olyan terület megyénkben, hogy többszörösébe került a víz szivattyúval való átemelése, mint az ott termelt növény értéke. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ilyen területeken nem lenne-e célszerűbb művelésiág-változta- tással olcsóbbá tenni a termelést? Például intenzív rét- és legelőgazdálkodással kisebb költséggel nagyobb eredményt érhetnének el. Megyénkben a vízgazdálkodás fontos ágazata az ár- vízvédelem. Különösen előtérbe került ez a munka az 1970. évi nagy árvíz után. így került sor zárógátak megépítésére, a Tiszabecs és Vásárosnamény környéki töltés erősítésére, a most is folyamatban lévő Szamos- mederrendezésre és töltés- erősítésre. A folyószabályozási munka egy ben — az árvíz- és jégelvonulás elősegítése mellett — a vízhasznosítást (hajózás, vízkivétel) is elősegíti. A vízgazdálkodás magába foglalja a környezetvédelmet is. A múlt század közepétől az 1950-ig tartó száz esztendőben az ármentesítésekkel és lecsapolásokkal a megye természetföldrajza jelentősen megváltozott. Az állandó vízfelület egytizedé- re, az erdőterület egynegyedére csökkent. A korábbi egészségtelen nedvességet a kedvezőtlen szárazság váltotta fel. Az utóbbi negyedszázad tudatos, tervszerű tevékenységének hatására valamelyest javult a helyzet. Az aszály károsító hatása mellett újabb környezetrontó tényező lépett be, ez pedig az ipari, mezőgazdasági és házi szennyvizek kedvezőtlen hatása. Az utóbbi tíz esztendőben a szennyvíz négyszeresére emelkedett, ma már meghaladja a napi 40 ezer köbmétert. A mező- gazdaságban rohamosan növekszik a felhasznált műtrágyák, növényvédő és gyomirtó szerek mennyisége. Az állattartó telepek napi 3500 köbméter nem megfelelően kezelt szennyvize mellett a vegyi szennyezés is igen intenzív veszélyt jelent a felszíni és a rétegvízkészletre. r A Hamunk Szabolcs-Szat- MA már megyében az ötödik ötéves terv során a vízgazdálkodásra 3 milliárd forintot fordít. Ez a megyei beruházások 10 százalékát teszi ki. A megye fejlesztésére szánt minden tizedik forint a vízgazdálkodással kapcsolatosan kerül befektetésre. Ez jó dolog, de egyszersmind nagy felelősség is. Elsősorban azoknak, akik ezen a területen dolgoznak, de felelősség az egész megye lakossága számára is. Csikós Balázs Nyelvművelés. Fekszünk a strand kopott, napégette gyepén. A hőség hatalmas üvegharangként terpeszkedik fö- lénk. A harang hirtelen megreped, ezer darabra törik. A megafon recsegve röpíti világgá az intelmet: „Kérjük kedves vendégeinket, hogy a medencébe ugrani tilos, mert benne alacsony a vízállás!” És, ha nem lenne benne víz? ★ Szabadtéri tárlat. A rossz emlékezetű lovas tengerészről, Horthy Miklósról jegyezték fel, — ő is dicsekedett vele —, hogy tényleges hajós korában karjára kígyót tetováltatott. A későbbi kormányzó azzal szórakoztatta ámuló kedves embereit, hogy karizmainak játékával azt a látszatot keltette, mintha a kígyó a válla felé kúszna. A strandon villogó ifjú alighanem mesterének vallja a kormányzót. Karján ugyanaz a kígyó, ugyanazok a mozdulatok. A közönség csodálkozik, épp hogy nem tapsol. A történetíró, lám, igazat mondott, Horthy ebben nem hazudott. A fürdőzők között egyébként a bőrbe örökített művek sokaságát csodálhatjuk meg. A férfiúi tűrés megannyi jelképét. És persze, a primitívségét. Egy konya, bajszú középkorú hátán a Nyári mindenféle francia trikolór pompázik — mind a három színben. Egy vékony ember hasán egyszavas közlemény hirdeti: „Éhes”. Az idős férfi fakult „Csak Te!”,felirattal kürtöli világgá a combjára tetovált nőről: ő volt valaha az egyetlen. A férfi mellett kövéren elomló nő hever. Hasonlatosságot felfedezni lehetetlen. Végül a csúcs: egy férfiháton Hófehérke és a hét törpe virít, akár egy kis létszámú osztály tablójáról a gügye nebulók és a tanító' néni. ★ Nevelés. Megérkezik a negyvenes, jól konzervált mama, két tíz év körüli fiával. Letelepszenek, a mama kipakol és kezdetét veszi az okítás, a Mindenki iskolája egy sajátos formája. — Igyatok tejet, mert mást nem kaptok... A fene essen belétek, ne foggal tépjétek a kenyeret! A gyerekek tömik magukba az ennivalót, az anya pedig monologizál. — Hogy a rosseb essen beléjük, a pénzt azt van képük elvenni, de hely, az nincs... A kisebbik gyerek már fü- rödne, mondaná is, de az anyja beléfojtja a szót. — Kuss! Maradj a fenekeden és zabálj! — De nem vagyok éhes... — Akkor is zabálj! És ez így megy, ki tudja meddig. A két gyerek végre eltűnik. A mama is utánuk indul, közben szid mindent és mindenkit, kiváltképp az iskolát és a vakációt. (speidl) LESZ-E „MEDVEFOGÁS"! Győzi majd a kombájn Az utolsó simításokat végzik az öreg, de még kitűnő állapotban lévő SZK-négyesen. Ketten javítják, szerelik a vágószerkezetét: a középkorú, naptól cserzett arcú Revák János és egy fiatalember, az alig huszonkét esztendős: Prokob László. Egy nyár — aratás nélkül! Revák János öt nyárral ezelőtt ült először egy SZK-né- gyes nyergébe. A szükség tette oda, ott is ragadt. Akkor még a nyírmihálydi szakszövetkezetben dolgozott, azóta az egyesült termelőszövetkezetnek, az Új Életnek a tagja. — Nem nevezhetem magam régi kombájnosnak — kezdi a beszélgetést a mező- gazdasági gépszerelő szakmával rendelkező Revák János. — Nem volt, aki ráüljön az új kombájnra. Engem küldtek tanfolyamra, ahol megismertem a robusztus masinát, megtanultam a kezelését. Igazából a gyakorlatban, az aratás első napjaiban ismertem meg, amikor mindent nekem kellett csinálnom. Nehezen ment az első nap. Szinte örültem, hogy besötétedett és leszállhattam a kombájn magasan lévő kormánya mellől. Este már aludni sem tudtam. Másnap alighogy megvirradt, mentem a kombájnhoz. Ügy megszerettem ezt a munkát, hogy talán fájna, ha nélkülem aratnának. Pedig az SZK-négyeseken rengeteg port, piszkot megevett. A kombájnost ezeken a gépeken csak egy kis vászonból készült napernyő védi az időjárás viszontagságaitól. Három éve SZK-ötös- sel dolgozik. — Ez fülkés, ventillátor is van benne, jobban megkíméli a kombájnost. Nem szállja az izzadt testet a por, az árpa törekje sem csíp. Az Új Élet Termelőszövetkezet 3150 hektáron gazdálkodik. Kalászost háromszáz hektáron vetettek. Területük nagy része homok, a búza sínylődik ezen a talajon. Ezért csak rozsot vetettek a múlt év őszén. Új vezető az ötösön — Tavaly volt egy kis tábla búza a szövetkezetben — folytatja Revák János. — Vágás szempontjából össze sem lehet hasonlítani az árpával, vagy a rozzsal: köny- nyebb is, jobb is. A mostani vetést megviselte az idő;' ledőlt, nehéz lesz vágni. Jó aratógépekkel rendelkezik a nyírmihálydi termelő- szövetkezet. Két SZK-négye- sük és három SZK-ötösük van. Ebből egy négyes pihenni fog, hiszen négy kombájn győzi a munkát, egyre csak 75 hektár jut. Ügy számolják, hogy július első napjaiban hozzákezdenek és jó időben nyolc-tíz nap alatt végeznek az utolsó kalászok levágásával is. Ha szorít az idő, a tartalék kombájnt is bevetik, amire inkább az őszi nagy betakarítás idején lesz szükség. A négy kombájn közül az egyik SZK- ötös ebben az évben új vezetőt kap. Prokob László addig zürgött-forgott a gépek körül, amíg el nem küldték kombájnos tanfolyamra. — Tavaly egyszer-kétszer már felkapaszkodtam a nyeregbe, de az igazi vizsga még hátravan. A régi, nagy tapasztalattal rendelkező kombájnosok segítenek, elmagyarázzák és megmutatják a fogásokat, mit hogyan kell csinálni. Nincsen titkuk, mivel közös a célunk: minél gyorsabban, a legkisebb szemveszteséggel betakarítani a terményt. Sokat meséltek a „medvefogásaikról”, amikor a dobra felcsavarodik a gazos szalma. Ilyenkor felhörög, mordul egyet a gép és lefullad. Már azt is tudom, hogyan.lehet megelőzni, de ha mégis megtörtént, hogyan lehet a leggyorsabban elhárítani. Prokob László természetes izgalommal várja az aratás napját. Van benne egy kis félsz, milyen is lesz az első vágása, ürítése, hogyan harap a forgómotolla az érett kalászokba. Határjáráson Tavasszal az elnök és a főmezőgazdász társaságában végigjárták a határt a kombájnosok. Megnézték és közösen megbeszélték az aratás hogyanját, hol milyen géppel végzik majd a vágást. Már előre felkészültek, tudják mi vár rájuk július első felében. Nincsen segédvezetőjük, nyújtott műszakban aratnak. Amint felszárad a harmat, felzúgnak a motorok, elindulnak a kombájnok a táblákon. Beszélgetésük végén ismét kezébe veszi a két szerelő a csillagkulcsokat és indulnak, de Revák János még megjegyzi : — Gondos javítás után a gabonaaratás alatt nincs a kombájnokkal baj. A kukorica töréséig pedig van idő az újbóli átvizsgáláshoz. Sipos Béla A HÓDIKÖT-ben Százezer darab plusz Tiszalökön Több mint százezer darabbal teljesítette túl idei féléves tervét a HÖDIKÖT ti- szalöki gyára. Az első fél éves tervük 1 millió 109 ezer darab melegítő, garbó, pólóing, pulóver gyártását irányozta elő, s ma már 1 millió 204 ezernél tartanak. Különösen a műszálas tréningruhájuk iránt nagy a kereslet országszerte. Eddig 580 ezer darabot készítettek el belőle, de még így sem tudják kielégíteni a kereskedelem igényeit. A tiszalöki gyárnak ebben az ötéves tervben 27,5 millió forint fejlesztési alap áll rendelkezésére, amelyből még az idén több mint négymillióért, 1800 m2-rel bővítik az üzemcsarnokukat, huszonhárommillió forintért pedig végrehajtják a varrógépek cseréjét. Nemrég érkezett meg az NDK-ból 16 darab automata stopmotoros gép, melyet még az idén további 26 követ. Ezeket a már korszerűtlen Csepel varrógépek helyett állítják munkába, de a Textima típusúa- kat is automatává szerelik át. Az üzemcsarnok bővítése, és a géppark modernizálása következtében a dolgozók létszáma is nőni fog, a jelenlegi 540 főt foglalkoztató üzem további húsz nőnek biztosít munkalehetőséget még ebben az évben.
