Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 30. •• Összeült az országgyűlés A pénzügyminiszter expozéja (Folytatás az 1. oldalról) a világgazdaságban végbement változások és saját hibáink is. Ez utóbbiak között az, hogy a vállalatok inkább beruházásokra, mint meglévő eszközeik jobb kihasználásával kívánják növelni termelésüket. A gépek, berendezések a felmérések szerint a munkaidőnek csak háromnegyedében működnek. Kívánatos, hogy vállalataink a bérezési, premizálási, jutalmazási lehetőségeikkel mindenekelőtt a termelékenység növelésének gyorsítására, a korszerű berendezések jobb kihasználására ösztönözzenek. Sok vállalat még nem ismerte fel a termékszerkezet korszerűsítésének szükségességét, vagy nem találta meg ennek gyakorlati módját. Gyakran túlzottan csak a ■műszaki adatokra figyelnek, s elhanyagolják az ugyancsak nagyon fontos gazdasá-. gi kalkulációt. örvendetes viszont, hogy ez év első öt hónapjában meggyorsult a fejlődés üteme, csaknem valamennyi ágazatban valamelyest csőkéként a dolgozók létszáma, vagyis nőtt az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Bár az időjárás az idén is gondokat okoz, a mezőgazdaság eredményei is biztatóak. A felmérések szerint a gabonák ígéretesek, és egyebütt sincs veszélyben a növény- termesztés tervezett eredménye. Az állatállomány eddigi növekedése és az első öthónapi nagyobb hús- és tejfelvásárlás arra utal, hogy a tej, a vágósertés és a baromfi értékesítése a tervezettnél is nagyobb arányú. Valamennyi gazdálkodó és irányító szerv összehangolt, jól szervezett munkájára van szükség, ahhoz, hogy az-1977. évi tervet sikerrel teljesítsük és jól előkészítsük az 1978-as esztendő munkáját. Dr. Kovács Gábor (Békés megye), a törvényjavaslat bizottsági előadója rámutatott: az új létesítmények gyors üzembe helyezése, vagy késedelme nagymértékben befolyásolja a termékszerkezet átalakítását, így többszörösen is visszahat a nemzeti jövedelem alakulására. A gazdaságos export ösztönzésére létesített 45 milliárd forintos hitelkeretet a tapasztalatok szerint a vállalatok jól használják fel, ami arra utal, hogy az alaposan átgondolt beruházási célok, a beruházások jó előkészítése meghozza eredményét. Szóvá tette: sok vállalatnak nem kifizetődő a különféle alkatrészek gyárfása. De helytelen, hogy így takarékoskodnak. Gondolniuk kell arra, hogy értékes berendezések állnak, fontos termékek gyártása húzódik el alkatrészhiány miatt. II törvényjavaslat vitája Bolvári Józsefné (Tolna megye) a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai gyárának igazgatója rámutatott: a korábbi években sokat ostorozott tanácsi költségvetési pénzmaradvány most már sok esetben a minimális szint alá csökkent és megcsappantak a gazdálkodás biztonságát szolgáló tartalékok is. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a tanácsi szabályozó- rendszer csak akkor töltheti be igazán szerepét, ha legalább minimális bevételi többletet biztosít. Ezért a szabályozók pontosítását folyamatos feladatként kell kezelni, mindenképpen ügyelve arra, hogy a tanácsok megbízható tartalékokhoz jussanak. Kollár József (Budapest), a Csepel Művek főművezetője arról beszélt, hogy a jubileumi munkaverseny kezdeményezői, a csepeli dolgozók, a munka termelékenységének javítására és egyéb számszerűen kifejezhető feladatokra vállalt egész évi kötelezettségüknek 59 százalékát teljesítették június közepéig. Ennél azonban még talán jelentősebbek azok az eredmények, amelyek számszerűen nem fejezhetők ki, mindenekelőtt a minőség javítása, amellyel itthon és külföldön még nagyobb megbecsülést akarnak szerezni termékeiknek. Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter elmondotta: tavaly a tervezettnél "kisebb mértékben nőtt a lakosság fogyasztása, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a lakosság vásárlóereje is kisebb mértékben nőtt, mint ahogy azt számították. Az igényeknek jobban megfelelő kínálattal azonban — különösen a múlt év első felében — javíthatta volna forgalmát a belkereskedelem. Az idén már dinamikusabb fejlődésre számíthatunk. Ez év első öt hónapjában 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint tavaly ilyenkor. Egyre inkább éreztetik hatásukat az ipar és a kereskedelem között hosszú távra létrejött megállapodások, amelyek jó alapot nyújtanak a kiegyensúlyozott ellátáshoz. Ma már számottevő a közszükségleti cikkimport is, amely a teljes kereskedelmi forgalomnak immár 18 százalékát alkotja. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből választékosabb a kereskedelem kínálata, mint az előző években, sokat javult a hús- és húskészítményekből az ellátás. Az emelkedő tej felvásárlás nyomán az idén újabb 200 helységet tud ellátni a kereskedelem pasztőrözött tejjel. Javult az ellátás burgonyából, zöldségből, gyümölcsből is, bár a tavasai fagykár érezteti hatását. A zöldségfelvásárlás új szervezeti rendjétől az várható, hogy a felvásárló szervezet gyors, és határozott intézkedésekkel gondoskodik minden fogyasztásra alkalmas termék átvételéről, s arról, hogy ezek a lehető legrövidebb úton eljussanak a fogyasztóhoz. A múlt évhez viszonyítva az iparcikkek szállítása is tervszerűbbé vált, de még sok a tennivaló. Javítani kell például a tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátását, a mezőgazdasági kistermelőket a jelenleginél magasabb szinten kell ellátni kisgépekkel, szerszámokkal, anyagokkal. A minőség sem mindenütt kielégítő. Weiszböck Rezsőné, a Soproni Szőnyeggyár igazgatója (Győr-Sopron megye) arról a problémáról beszélt, hogy miközben az üzemekben egyre nagyobb a munkaerőhiány, új üzemek épülnek, amelyek újabb munkaerőket igényelnek. Véleménye szerint megoldható konfliktusról van szó, ehhez azonban az szükséges, hogy a közgazdasági szabályozókkal is hatásosabban ösztönözzék a vállalatokat a gazdaságtalan termékek, sőt gazdaságtalan munkahelyek megszüntetésére, a munkaerő átirányítására olyan helyekre, ahol azt gazdaságosabban fel tudják használni. Dr. Klozsik Györgyné (Bács-Kiskun megye), kiskunfélegyházi iskolaorvos kifejtette: a tanácsok gazdálkodását kellemetlenül érintette a bor forgalmi adójának csökkenése. A tervezett bevételek elmaradása elsősorban a községi tanácsoknál okozott gondot, gyakran megyei forrásokból kellett segítségükre sietni. Jogos a tanácsoknak az az igénye, hogy módosítsák a bevételi tervszámokat. Nagypataki Imre (Fejér megye), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat igazgatója több képviselőtársához hasonlóan tarthatatlannak minősítette, hogy egyes vállalatok állandóan munkaerő- hiányra hivatkoznak, miközben nem vizsgálják, hogy miképpen lehetne szervezettebbé tenni a munkát. Sürgette, hogy jóval gyorsabb ütemben szüntessék meg a vállalatok gazdaságtalan termékeik gyártását, nélkülözhető munkaerőiket pedig engedjék át más vállalatoknak. Osztrovits József (Vas megye), a Felsőcsatári Talcum- bánya bányászcsoport-veze- tője arról szólt, hogy Vas megye iparában hozzáláttak a térmékszerkezet gyorsabb ütemű korszerűsítéséhez, a textilruházati ipar rekonst rukciójához, a gépipar és a vegyipar fejlesztéséhez. A mezőgazdaságban nagymértékben bővült az állatállomány. A kormányzati szervek figyelmébe ajánlotta, hogy a jövő évi költségvetés előkészítésekor fordítsanak megkülönböztetett figyelmet azoknak a megyéknek a tá mogatására, ahol viszonylag nagy szarvasmarha-állomány- nyal rendelkeznek, mivel az állattartás kevésbé gazdaságos, mint a növényi kultúrák fejlesztése. Táborszki Gyuláné (Hajdú megye), az OTP derecskéi fiókjának vezetője a megye oktatási és szociális intézményeinek fenntartásával kapcsolatos gondokról beszélt. A meglévő anyagi erők felhasználását nehezíti az építőipari kapacitás hiánya. A helyzeten úgy próbálnak segíteni, hogy az üzemeknek különféle kisgépeket juttatnak, amelyekkel tatarozásokat, felújításokat végezhetnek el. Megfontolásra ajánlotta a képviselő, hogy a felújításoknál tapasztalható kapacitáshiány enyhítése érdekében vizsgálják meg a termelőszövetkezetek és az ipari szövetkezetek anyagi érdekeltségét. Válasz, határozathozatal A vitában elhangzottakra dr. Faluvégi Lajos válaszolt. A tanácsi gazdálkodással kapcsolatos felszólalásokra utalva kifejtette, hogy a magasabb követelmények a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása érdekében továbbra is indokoltak. A vállalati gazdálkodásban is csak jobb eredményekkel, mindenekelőtt gazdaságosabb termékszerkezet kialakításával lehet elérni nagyobb nyereséget, magasabb jövedelmet. Bejelentette, hogy a közgazdasági szabályozók jövő évre várható bizonyos korrekcióiról kellő időben tájékoztatást kapnak majd a vállalatok, előbb, mint a korábbi években. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés csütörtök délelőtt tíz órakor az OVH elnökének beszámolójával folytatja munkáját. R magyar—nyugatnémet kapcsolatokról A magyar külkereskedelem legfontosabb tőkés partnere hazánk 1976. évi exportjában — a Szovjetunió után 2., az importjában — a Szovjetunió és az NDK után a 3. helyet elfoglaló Német Szövetségi Köztársaság. Az összexport közel 10%-a irányult az NSZK-ba, illetve az import több mint 8%-a származik onnan. Hazánk területénél kb. két és félszer (247 954 km2), lakosság számát tekintve majdnem hatszor (61,9 millió fő) nagyobb Német Szövetségi Köztársaság a világ egyik vezető tőkés hatalma, az Európai Gazdasági Közösség tagja. Magyarország és az NSZK külkereskedelme az elmúlt 5 évben 2,7 szeresére emelkedett. Az áruforgalom mennyiségi növekedése mellett az áruszerkezet is jelentősen megváltozott. A magyar kivitelben az elmúlt évben mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek súlya az 1969. évi 45%-ról 24%-ra csökkent. A nyersanyagok és félkész termékek exportja — a 7 évvel korábbi 29%-ról — 12°/q-ra esett vissza. A készárukivitel 56—58%-ot tett ki, 1969- ben csak 29%-kal részesedett. A vegyi áruk és gyógyszerkészítmények mellett, egyes szerszámgépek, tv- készülékek, elektromos háztartási készülékek, köny- nyűipari termékek, bérmunkában készült ruházati cikkek növelték a magyar kivitel meny- nyiségét. A magyar árukínálatot mennyiségi korlátozások és a Közös Piac agrárrendtartása is sújtja. Az import elsősorban vegyipari és kohászati termékekből áll. A gépek, berendezések behozatala az 1969. évi 38%-ról — 29%-ra csökkent, ennek is fele alkatrész volt. A külkereskedelmi kapcsolatokon kívül jelentősek a két ország vállalatai között létrejött kooperációs egyezmények. 1975 végén 273 gyártási, együttműködési szerződést tartottak nyilván. Ebből 60 szerződés teljesült, kb. 170 élő kooperáció volt, és kb. 50 mögött még nem volt árumozgás. 1976-ban közel 50 új egyezmény került jóváhagyásra és 200-nál több témában folytak tárgyalások. Ilyen kooperáció alakult ki — többek között — Bosch- indítómotorok, -hűtőszekrények gyártásában, takarítógépek, mosógépek, mező- gazdasági gépek (műtrágyaszórók, tárcsák, szárító- és szellőzőventillátorok) stb. előállításában. írumctn Cqpote : A csodálatos Miss Bobbii 3. De ma már elválaszthatatlan barátok, egyforma a járásuk, a beszédük, s időnként együtt tűnnek ^1 egész napokra, isten tudja hová. Ám ezekben az időkben, amikor Miss Bobbit nem mutatkozott, a ház környékén maradtak. Kint álldogáltak az udvarban, .csúzlival lődöztek a telefonpóznán ülő verebekre, máskor Billy Bob elővete az ukuleléjét, s azzal kisérte, amit együtt énekeltek. De Miss Bobbit nem hallotta őket; vagy legalábbis sose dugta ki a fejét az ajtón. Aztán egy szép napon Mrs. Sawyer, aki átjött, hogy kölcsönkérjen egy bögre cukrot, megállíthatatlanul locsogni kezdett az új lakóiról: „Mer’ teccenek tudni — mondta, s hunyorított hozzá apró csirkeszemével —, a férj szélhámos volt, az ám, a gyerek maga mondta nekem. Nincs abban egy szikra szégyenérzet, egy szemernyi se. Aszon- ta, hogy az ő apja a világ legaranyosabb apukája, és a legédesebb énekes egész Tennessee államban... Én meg aszontam; de szivecském, most hol van? Mire ő aszom- gya, csak úgy félvállról, ó, hát fogházban van, és mostanában nem is hallunk felőle. Hát tessenek már mondani, nem áll meg az emberben a velő? Az anyja meg, én meg ammondó vagyok, valamiféle idegen lehet: soha nem szól egy szót sem, és néha úgy tűnik, azt se érti, amit mások szólnak hozzá. És tessenek képzelni, ezek mindent nyersen esznek. Nyers tojást, nyers karórépát, sárgarépát — húst meg egyáltalán nem. Egészségügyi okokból, mondja a gyerek, de az ám! Napok óta az ágyat nyomja, mert olyan lázas biza!” Ugyanaznap délután El néni kiment, hogy megöntözze a rózsáit, ámde azok szőrén- szálán eltűntek. Pedig különleges rózsák voltak, amelyeket el akart küldeni a mibi- le-i virágkiállításrá, így hát persze, hogy kitört rajta a hisztéria. Felhívta a sherif- fet és azt mondta neki: „Ide figyeljen sheriff, jöjjön át ide, de tüstént! Valaki meglépett a Lady Anne rózsáimmal, amelyekbe kora tavasz óta beleadtam szívemet-lelkemet.” Amikor a sheriff kocsija megállt a ház előtt, az összes szomszéd kitódult az utcára, meg a verandákra, Mrs. Sawyer pedig vastagon bekré- mezett arccal átügetett az úttesten. Az ördög vigye — mondta Mrs. Sawyer csalódottan, mikor rájött, hogy senkit sem lőttek le, vagy gyilkoltak meg — senki sem lopta el azokat a rózsákat, hanem a maga Billy Bob fia hozta át őket a kiss Bobbit lánynak. El néni egy árva szót sem szólt. Csak odalépett az őszibarackfához és pálcát tört magának. — Megállj, Billy Bob — törtetett végig az utcán, szólongat- va a fiát, amíg meg nem találta Speedy garázsában, ahol az Preacherrel együtt figyelte, amint Speedy szétszed egy motort. El néni a hajánál fogva emelte föl a fiát és úgy zúdította rá a pálcacsapásokat, mint a kénkő. De azt nem tudta elérni, hogy bocsánatot kérjen, vagy sírva fakadjon. És amikor végre az anyja elengedte, Billy Bob felmászott egy pekánfára és megesküdött, hogy soha többé nem jön le onnan. Hazaérkezett az apja, s le akarta hívni vacsorához. A papa kiállt az ablakba, és szólongat- ta: „Fiacskám, már nem haragszunk rád, gyere le és edd meg a vacsorádat.” De Billy Bob meg se moccant. El néni odament és a fa törzséhez támaszkodott. Olyan lágy volt a hangja, mint az alkony! fények: „Nagyon sajnálom a dolgot, fiacskám, igazán nem akartalak úgy elnáspágolni. Finom vacsorát csináltam kicsi fiam, krumplisalátát, főtt sonkát és kaszinótojást.” „Menj innen — felelte Billy Bob —, nekem nem keli sem milyen vacsora és gyűlöllek benneteket, mint a tűzvészt.” Az apja rászólt, hogy így nem szabad beszélnie az anyjával, az pedig pityeregni kezdett. Vacsora után Billy Bob bejött hozzám, és végigvetette magát az ágyamon. Nagyon megsajnáltam, különösen azért, mert annyi aggodalom tükröződött a szemében. „Az a dolgok rendje, hogy az ember virágot küldjön a betegeknek” — mondta öntudatosan. Ebben a pillanatban felhangzott a gramofon távoli, vékony hangja, s egy molylepke szállt be az ablakon, olyan lebegőn, mint a zene. De ekkor már sötét volt, és nem láttuk, hogy Miss Bobbit táncol-e. Billy Bob teste úgy összerándult valamiféle fájdalomtól, mint egy bicska; de az arca hirtelen felderült, s szeme csillogott, mint a gyertyafény. „De mikor olyan aranyos — suttogta izgatottan —, ő a legaranyosabb lány, akit életemben láttam, az ördögbe is, ha kéne, leszedném az ösz- szes rózsát innen Timbuk- tuig.” Preacher szintén leszedte volna a világ összes rózsáját. Ö éppúgy odavolt a kislányért, mint Billy Bob. De Miss Bobbit észre sem vette őket. Csupán egyetlen életjelt adott magáról: rövid köszönőlevelet írt El néninek a virágokért. Nap mint nap ott ült a verandájukon elegánsan felöltözve és hímezett, vagy fésülte aranyló fürtjeit, vagy a Webster-szótárt lapozgatta — távolságtartó volt, mégis barátságos; ha jó napot köszöntek neki, ő is jó napot kívánt az arra haladóknak. És mégis, a fiúk képtelenek voltak összeszedni a bátorságukat hogy átmenjenek hozzá és beszédbe elegyedjenek vele, s a lány legtöbbször egyszerűen keresztülnézett rajtuk, még akkor is, amikor vadmacskaként rohangáltak fel-alá az utcán, hogy magukra vonják a tekintetét. Birkóztak, Tarzant játszottak, vakmerő biciklimutatványokat végeztek. Szánalmas igyekezet volt
