Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 30. NYÁRI GYAKORLATON Al ISG-BEN HIÁNYZÓ FELTÉTELEK Küllőidre utazók! FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT lakásépítkezés A lakásépítésben a legjobb esetben is csak a jövő év végére kerülnek egyenesbe. Egyrészt viszonylag kéa gép mellett Középiskolások — Mikor beléptünk a portán, akkor sem volt valami nagy az önbizalmunk, de az üzemcsarnokba érve. még. az a kicsike is elszállt — mondja Kiszel László. a Mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola harmadéves tanulója. Pedig mikor 38-an megtudták, hogy az ISG-ben töltik a kötelező nyári gyakorlatot, a legtöbben csak vállat vontak. — Ngm kell megijedni, hiszen ott, az iskolában egy csomó mindent már megtanultunk, a gyárban sok újat nemigen fogunk látni — mondogatták egymás között. Aztán elérkezett június 13-a. a gyakorlat kezdete. — Az első két nap csak néztünk egymásra — mondja Szender György — vajon hogy szokjuk meg a munkahely légkörét, hogyan illeszkedünk be a közösségbe? Ugyanis az első nap szétválasztottak, s önálló munkával bíztak meg bennünket, ahol már nem volt mellékes, hogyan végezzük el a feladatokat. Én egy peremező műveleteket végző célgépre kerültem, ahol nagyon komoly munkát kellett végeznem. Csak itt jöttünk rá, hogy milyen keveset tudunk. Az iskolában tanult szakkifejezések. anyagtulajdonságok, munkafogások kavarogtak a fejünkben, valahogy összekeveredett minden. Ráadásul itt már a „tanár úr” sem állt mellettünk, aki figyelmeztette volna őket egy-egy hibás mozdulatra. Ha az iskola tanműhelyében elrontottak egy munkadarabot. még lehetőség volt a javításra. Itt azonban az elrontott darab könyörtelenül a selejtbe került. így hát nem csoda, ha a fúró éle a szokásosnál hamarabb kicsorbult, vagy a forgácsológép kése néhány tized milliméterrel többet vágott az anyagról a kelleténél. — Nem voltak azért komoly problémák, még a kezdésnél sem — emlékezik Madár György művezető, a fiúk gyári felelőse. — Egyszerűbb munkákat, könnyen kezelhető gépeket bíztunk a srácokra, s ha nem is volt mellettük állandóan szakmunkás, azért mindig figyelő szemek vigyázták őket. Persze előfordult, hogy egy- egy munkadarabnak a mérete nem egyezett a szakrajz utasításával, de hát ez a tapasztaltabb szakmunkásokkal is megesik. Néhány nap elteltével meg már egyenesen örültek az önálló munkának. Ha valami nem ment. mindig volt, aki segített, s ha szükség van rá, most is szívesen adnak útbaigazítást a gyár szakmunkásai. — Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de itt a gyárban az eltelt két hét alatt tanultunk annyit, mint az iskolában egy fél év alatt — mondja Havas József. Ott mindig az volt a gondunk, hogy hetente csak egy napot töltöttünk a műhelyben, s mire eljöt a következő héten a gyakorlati nap. jórészt elfelejtettük a korábban tanult fogásokat. itt viszont nap mint nap forgácsoló-, peremező-, fúrógépeket kezelünk, s kezdünk tisztában lenni az alapvető dolgokkal. Az első napokban még összegabalyodott elméleti ismereteknek is egyre inkább hasznát tudjuk venni. — Fokozatosan lendültünk bele — veszi át a szót Szender György. — Én például az első napokban 30—40 darab szelepházon végeztem el a peremezési műveletet, ma már 100—120 darabnál tartok naponta. Érvényes-e az útlevél ? öt éve, 1972-ben vezették be Magyarországon a piros útlevelet, s akik akkor kaptak, azoké ebben az évben lejárt, vagy az ezt követő he- tekben-hónapokban jár majd le. Azóta nyilván többször jártak külföldön, s ha az eredetileg engedélyezett öt „ablak” betelt, újabbakat bélyegeztettek be. Ám azt kevesen nézték meg, hogy az útlevél negyedik oldalán milyen dátumig érvényes az egész útlevél, pedig az érvényesség lejárta után már nem lehet külföldre utazni. Száznál többen jöttek már vissza emiatt megyénk lakói közül valamelyik határállomásról, s csak az útlevél érvényesítése után készülődhettek ismét az utazásra. Sajnos van egy másik jellemző dolog is: volt aki észrevette, hogy lejárt az útlevél érvényessége, ezután megsemmisítette és új útlevélkérő lapal fordult a rendőrséghez. A módszer nem ez: új útlevelet nem ad a rendőrség, hanem a régit érvényesíti újabb öt évre. A szocialista országokba utazóknak jó tudni, hogy ez év január elsejétől a Szovjetunióba és Jugoszláviába is a járási rendőrkapitányságok adnak, vagy érvényesítenek útlevelet. A Szovjetunióba történő utazás esetén — az útlevélkérő lapon, fényképen, illetékbélyegen, esetleg katonai parancsnoksági, vagy iskolai engedélyen kívül — meghívót, egyéni turisztikai esetén az utazási iroda által kiadott igazolást kell beküldeni, jugoszláviai utazás esetén pedig pluszként — egyéni utazás esetén — a nemzeti bank valutaengedélyét, társasutazásnál az utazási iroda igazolását. Az útlevelet nem kötelező személyesen átvenni a rendőrségen, egy megcímzett, ötforintos bélyeggel ellátott boríték is elegendő, így postán küldi ki a rendőrség az útlevelet. Az útlevelek elkészítési ideje két hét, a sürgetés, a zaklatás, a soron kívüli ügyintézés kérése hátráltatja a szervezett munkát. Ez a vállalatok által kért szolgálati útlevelek kérelmére is vonatkozik, hiszen az esetek döntő többségében a szolgálati utazások időpontja is jó előre pontosan ismerhető. Beküldő neve: Gombás Sándomé, Tisza vasvári, Tompa M. u. 4/a. Havas József — Mi a legnehezebb a nyári gyakorlatban? — kérdezem. Azonnal, egyszerre válaszolnak: — A hajnali ébredés. Reggel fél hatkor kezdenek a gyárban. Hajnali négykor — Szender Gyuriéknál Nagydoboson, Kiszel Laciéknál Hodászon — könyörtelenül csörög az óra. Aztán mire bebicikliznek Szálkára, kimegy az álom a szemünkből. De az sem utolsó dolog, hogy fél 12-kor már végeznek, hiszen csak hat órát dolgoznak. Ilyenkor aztán irány a strand, vagy a Kraszna. Persze, az az 5—600 forint sem jön rosszul, amit itt kapnak majd a gyakorlat leteltével, hiszen szeptemberben kirándulásra megy az osztály: kell a pénz. Kiszel László Balogh Géza A városiasodás útja Záhooybao Elmaradt PUSZI Szender György A mostani ötéves terv a megye nagyközségei közül Záhony számára teszi lehetővé a legnagyobb fejlődési ütemet. A városokéval vetekszik az állami támogatás nagysága, amelynek révén városi arculatot ölthet a vasút szabolcsi fellegvára. A korábbi évekhez képest nagyságrendekkel változó fejlesztés amennyire öröm annak, aki a megvalósuló létesítményeket látja, annyira gond annak, aki azok építésével foglalkozik. S ez hatványozottabban igaz Záhonyban, mert az eddig eltelt időszakban nem volt olyan fejlődés, nem úgy alakultak az építkezések, mint ahogy mindez a tervekben szerepel. Elég annyit megemlíteni, hogy az állami lakásépítési tervnek csak a felét teljesítik az ötéves terv első két évében. (Vagyis 18 lakással kevesebb épül meg a tervezettnél.) Hasonló a lemaradás az egyéb lakásépítéseknél. A vízműnek még csak a tervei készülnek, a közműhálózat kiépítésének hiánya akadályozza a fejlesztést minden vonalon. Hiányzó közműhálózat A tervezettnél lassúbb ütemre egyaránt lehet találni okokat mind a külső, mind a belső tényezőknél. A feltételek között legfontosabb a kiépített közműhálózat. Ahhoz, hogy emeletes házak épüljenek — a meglévő vasúti bérházak mellett — először itt kell egyenesbe jutnia a nagyközségnek. Jelenleg a közelmúltban épült munkáslakások is a vasút elavult és" igen túlterhelt víz- és szennyvízhálózatára vannak kötve. Ez a hálózat már nem bír el nagyobb terhelést. A községi — sőt a szomszédos községeket is ellátó — regionális vízmű tervei az idén készülnek el. Jó, ha az év második felében hozzá tudnak kezdeni a kivitelezéshez, szakaszos tervszolgáltatás mellett. Az építési költségek a félszázmillió körül vannak, ezek előteremtése külön gond, bár a megyei szervek is segítséget adnak. A szennyvízhálózatot a vasúttal közösen építik meg, itt az anyagi eszközök helyett inkább a tervezés, kivitelezés késése okozhat nehézségeket. sőn teremtődtek meg a lehetőségek az. állami célcsoportos lakásépítésekre, másrészt a helyiek sem készültek fel, nem tudták, mennyi szervezéssel, utánajárással kell megteremteni a feltételeket az építkezésekhez. Az ötéves tervben összesen 114 célcsoportos lakás felépítését tervezték. Az első két évben ebből csak 18 épül meg, de végre kijelölték azt a területet, ahol nagyobb arányú lakásépítést valósíthatnak meg. A tervezés folyik a Csongrád megyei Tervező Irodánál. A tanácsi lakások' közül 33-nak kezdődhet meg az építése, de itt lesz hely a munkáslakásoknak is, és a vasúti bérházaknak, melyekből 1982-ig 132 lakás készül el. Várható, hogy mire elkészülnek a házak, addigra a közművezetékek is megépülnek. Ami készül Kezdeti a szervezés a többi lakásépítési formánál. Az OTP több lakást is építene, ha kapna a tanácstól területet, míg a lakásépítő szövetkezetnél egyelőre csak a szervező bizottság megalakításáig jutottak el, azonban félő, hogy a hagyományos technológia miatt nem találnak kivitelezőt a 4 lakásos házakra. A városi kép kialakítását segíti elő, hogy még az idén elkészül a vasútforgalmi szakközépiskola, és jó ütemben halad az állomás előtti téren a vasút központi irányítóépületének és számító- központjának kivitelezése. A helyi ÁFÉSZ új ABC-áruhá- zának területén bontanak, kissé megkésve, de itt is rövidesen kezdődik az építkezés. Lányi Botond A Néni. így hívták. A nevét kevesen tudták. A bérház eleven tartozéka volt. Kora reggel már kint állt a ház előtt. Várt. Kire? Aki elhaladt mellette. Legtöbbjüket megszólította. „Hány óra kedves. mondja már meg?” — kérdezte félénken. És tovább várt. A postás neki hozta mindig a legtöbb levelet. A házbeliek azt suttogták, mégse lehet, hogy nincs senkije, amikor ennyi levelet kap. De látogatója soha nem volt. Azt sem tudták róla, hogy szinte egyetlen kapcsolata a tőle távolodó világgal a levél volt. Egykori barátnői címét kutatta fel. Irt minA Néni denkinek, aki csak eszébe jutott. Még a szomszédos utcában lakó ismerősében is, vagy annak a hozzá hasonló idős asszonynak, aki. vei egyszer a vonaton ismerkedett meg. Csekélyke nyugdíjának tekintélyes részét levélpapírra, borítékra, bélyegre költötte. Sokan válaszoltak a gyöngybetűkkel, gondosan megírt levélre, de sokan válasz nélkül hagyták. Ö mégis. minden este leült a kis asztalhoz, és írt. Ahogy fogytak a napok — mind több mondanivalója akadt. Talán egy visszafogott, szótlan élet tört utat magának a levélpapíron. Egy napon nem állt a magas bérház küszöbénél. Nem várta a postást. Elment csendesen, ahogy élt. Észrevétlen. Napok múlva papírgyűjtő gyermekek csengettek a Néni ajtaján. Fiatal hölgy nyitott ajtót, az idős asszony „gondozója”. aki eltartási szerződést kötött vele. Két hatalmas zsákot töltöttek meg a levelek. Akadt közöttük olyan is, amiről hiányzott a postai pecsét. A Néni el sem küldte őket... Páll Géza SHMrv'm x HggfK
