Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 29. Az iparosodó Mátészalka Szatmár ipari cenlruftia Mátészalka. A viilék iparosí­tási törekvései különösen az 1969-ben városi rangot ka­pott Mátészalkán hoztak szembetűnő fejlődést. A meglévő üzemek mellett új iparnegyed alakul ki. Fel­épült a MOM szálkái gyára, műszakonként 75—80 szek­rénysor-garnitúrát gyárt a Szatmár Bútorgyár, korszerű húsüzem létesült, jelentős az ISG és az alig egyéves tej­porgyár. A 17 ezer lakosú Mátészalkán jelenleg 13 ezer munkahely van. A Szabolcs megyei Állami Építő Vál­lalat munkásainak igyekeze­te nyomán 16 hónappal ha­táridő előtt elkészül a Buda­pesti Finomkötöttáru-gyár ki­emelt beruházásként kezelt mátészalkai gyára. Alábbi képeink az iparoso­dó Mátészalkáról adnak mo­zaikokat. 1. — A MOM munk^skollek- tívája fontos célt tűzött ma­ga elé: kielégíteni a hazai, a szocialista és a tőkés piacot szemüveglencsével, továbbá á lakásépítkezésekhez szüksé­ges vízmérőórákat gyártani. E célokat nagy munkacsar­nokokban, korszerű berende­zésekkel valósítják meg. 2. — Egy éve lesz augusztus 20-án, hogy megkezdte mun­káját a napi 200 ezer liter te­jet feldolgozó tejporgyár. A beérkező tej minőségét vizs­gálja Visszás Ilona és Tarcsa Éva. 3. — Az Ipari Szerelvény­gyár munkacsarnokában so­rakoznak a speciális célgé­pek. A különböző áteresztők, csapok, visszacsapószelepek nemcsak hazai piacra, ha­nem külföldi megrendelésre is készülnek. Hammel József képriportja két Százezrek lakásépítésre, üzemben tanulásra, sportra A megye különböző mun­kahelyein törődő gondosko­dással veszik körül a fiatalo­kat. Ma már nemcsak az if­júsági törvény sarkallja erre a vállalatokat, hanem a ki­alakult munkaerőhelyzet is. A Szamos menti Állami Gazdaságban a területi meg­oszlás miatt különös gonddal tervezik és szervezik a fiata­lok élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását. Az ifjúsági alapból, a különböző szociális, kommunális alapokból ebben az esztendőben 700 ezer fo­rint áll a fiatalok rendelkezé­sére. Az ifjú házasok lakás- építési akcióit 240 ezer forint­tal támogatják. 250 ezer fo­rintot költenek sportpályák építésére, sportszerek vásár­lására. Ebből az összegből fi­zetik a KISZ-alapszervezetek mozgalmi tevékenységével összefüggő kiadásokat, hozzá­járulnak a továbbtanulási, a fiatalok kirándulási költsé­geihez, a KISZ-esküvők ki­adásaihoz. Az ÉRDÉRT tuzséri gyár­egységében a részesedési alapból évente a KISZ-tagság számához viszonyítottan ké­pezik az ifjúsági alapot. 1977- ben ez az összeg a 261 KISZ- korosztályú fiatal után meg­haladja a 13 ezer forintot. A fiatalok ezt az összeget hul­ladékvas gyűjtésével, illetve értékesítésével, kommunista műszakok keresetével jelen­tősen megnövelik. így évente mintegy 120 ezer forinttal emelik meg az ifjúsági ala­pot. Ebből VIT-alapra tarta­lékolnak 15 ezer forintot. KISZ-esküvőkre, iskolák pat- ronálására 45 ezer forintot használnak fel. Jutalomüdül­tetésre, kirándulásokra fordí­tanak közel 60 ezer forintot. A fiatalok kulturális igényei­nek, színházlátogatási kedvé­nek kielégítésére, szellemi ve­télkedők lebonyolítására 20 ezer forintot szánnak. (sigér) A KÉPERNYŐ ELŐTT Válasz cikkünkre Tejügyben A Szabolcs-Szatmár me­gyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat Tejmizéria című cikkünkre az alábbi választ küldte meg szerkesztősé­günknek: A lap június 21-i számá­ban a Tejmizéria címmel megjelent észrevételre közöl­jük, hogy valamennyi tej­árusításra kijelölt üzletünk­ben volt tej, az előző vasár­napokhoz viszonyítva jóval nagyobb mennyiségben, amit az érkezett tejszámlákkal és az ezekből befolyt bevétellel bizonyítani tudunk. Amennyiben mégis lett volna hiányosság, ezért szí­ves elnézésüket kérjük. Dőli gozóink ezt a tevékenységet, amely mindenképpen áldo­zatot kíván (ünnepi műszak), nem tekintik szívességnek, készséggel állnak a fogyasz­tók rendelkezésére. Vörös Gyula ell. és ig. oszt. v. (Megjegyzésünk: a glossza azt tette szóvá, hogy nem volt elegendő tej, illetve, hogy nyolc óra táján már za­varok mutatkoztak. Ezen az sem változtat, hogy több te­jet rendeltek, mint korábban, így is kevés volt. Megje­gyezni kívánjuk: a tejipar a megmaradó árut hétfőn visz- szaveszi, így a biztonságos el­látás érdekében jobb némileg túlrendelni, semmint zavart okozni. Ami a dolgozók va­sárnapi műszakját illeti, csak annyit: a vendéglátó- egységek időtlen idők óta va­sárnap is nyitva tartanak, s minden különösebb áldozat nélkül dolgoznak pincérek, csalások. Bizonyára áll ez a néhány óráig tejet eladók­ra is.) ló a kilátás vetőmagtermésre megyénkben Megyénk mezőgazdasági üzemeiben a nagy tömegű árutermelésen kívül a kö­vetkező év termeléséhez szükséges vetőmag többségét is előállítják. Az első és leg­fontosabb magfogás az ara­tással kezdődik. A vetőmag- termeltető és értékesítő vál­lalat tizenegy termelőszövet­kezettel és két állami gazda­sággal kötött szerződést 600 vagon gabonára. Ez nemcsak a megye igényeit elégíti ki. de tartalékolásra, exportra is jut belőle. Aratás előtt a „ve- tőmag-szaporító” gazdaságok­ban bő és'jó minőségű ter­mést ígérnek a táblák. A második nagy tételű — és a jövő évek takarmány­termesztésében nagyon fon­tos — mag, a lucerna. Az üzemek 2830 hektár második kaszálású lucernamag fogá'- sára szerződtek és ha hektá­ronként egy—másfél mázsás átlagot teljesítenek, úgy a tervezett 30 vagon mennyi­ség meglesz. A megye igé­nye 15 vagon, tehát bőven exportálhatunk. Szerepel még a vetőmagtermeltető tervé­ben 45 vagon vöröshere és hét vagon szarvaskerep fel­vásárlása is. Az idő kedve­zett, az állomány állapota olyan, hogy a terv teljesíté­se biztosítottnak látszik. A gazdaságokon múlik, hogy a jól jövedelmező, népgazda- ságilag is fontos aprómag­vakból mennyit takarítanak be. A művészetek iránti fogé­konyságot, az ízlést gyer­mekkorban lehet úgy meg­alapozni, hogy a játékos for­ma egy életre szólóan ülteti el, erősíti meg a művészi érték fogalmát, tartalmát, kategóriáit. Ez így túlzásnak hangzik, de ha hozzáteszem, hogy természetesen ehhez olyan koncepció és olyan következetes megvalósítás szükséges, mint amilyet a Cimbora című, gyerme­keknek szóló művészeti ma­gazinban találunk, akkor bízhatunk a sikerben. Le­hetséges, hogy soknak tűnik az egy-egy korszakról, mű­vészeti irányzatról közölt is­meretanyag, az viszont kü­lön elismerést érdemel, hogy több művészeti ágban mu­tatja meg egy-egy irányzat jellemző jegyeit, átfogó lá­tásmódra nevelve ezzel, né­zőit. Sokszor leírták, elmond­ták már. hogy a televízió „mindent evő". A műsoridő kitöltése olyan kényszerítő feladat, hogy a legmagasabb színvonaltól a még közölhe­tő legalacsonyabbig terjed az a skála, amelyben elfér­nek a műsorok. De nem tu­dom, helyes-e az idő kény­szerítésének engedve egyre több olyan gyenge, szerin­tem a közölhetőség színvo­nalán aluli, blőd „művet"’ műsorra tűzni, mint amilyen az Éjfél című amerikai film. Nemcsak pénteken és nem­csak főidőben. Egyáltalán. Nem kétséges, a szórakozta­tás elsőrendű feladata a te­Csapó György színvonalas képzőművészet-kritikai mű­sora, a Láttuk, hallottuk — a kiállítótermekben, kettős missziót teljesít. A megbíz­hatóan „tájoló" értékeléssel — méltatással együtt figye­lemfelhívó, propagáló funk­ciót is betölt. S méghozzá érdekesen, vonzóan. A most vasárnapi adásba pedig mennyi minden belefért! Bi­zonyságul arra, hogy 3—5 perces jegyzetekben, ripor­tokban, hangképekben is le­het a lényegest közölni a rádióhallgató tömegekkel, a hosszasabb esztétizálások helyett. (Ilyenek ugyanis ta­lán inkább olvasásra va­lók.) Jó, hasznos és nem utolsósorban érdekes kép­zőművészeti ismeretterjesz­tő műsor a Láttuk, hallot­tuk. s alkalmas arra, hogy ne csak a beavatott értők­höz, hanem mincjen érdek­lődőhöz szóljon. Csupán ízelítőül ebből a legutóbbi adásból. Bernáth Aurél tihanyi életmű­kiállítása (50 év munkája) kapcsán Keresztury Dezső szép bevezetőjéből a ma­gyarság és európaiság szin­tézisének kiemelését — az irodalmi, zenei párhuza­mokkal — említhetjük mindjárt. Vargha Balázs a nemrégiben zárult budapes­ti múzeumi gyermekrajz- kiállításról szólván egy ki­bontakozó új akciónak kí­vánt lendületet adni. Né­hány múzeum, kicsit a gyer­mekkönyvtáraktól tanulva, képzőművészeti alkotómű­levíziónak, de az is nyilván­való, hogy nem mindenáron. Nem azon az áron, hogy a szocialista világnézettől ide­gen életelveknek, viselkedé­si formáknak is nyilvános­ságot adjunk, bárha ezek érzelmes-megható történet­ben és morális mázban rej­tőznek. Annál alattomosab­ban hatnak. Egészen biztos, hogy a műsorszerkesztőknek sok gondot okoz a rétegeknek szóló műsorok optimális idő­pontjának megválasztása. Nyilván nem mentesek a té­vedésektől sem, még akkor sem, ha a Tömegkommuni­kációs Kutatóközpont a mű­sorok nézettségének rend­szeres vizsgálatával segítsé­gükre van is. A közművelő­désről szóló adások biztosan nem tartoznak azok közé, amelyeket milliók néznek meg, érthető tehát, hogy nem a fő műsoridőben lát­hatjuk őket. Azonban a ké­ső délután sem teljesen megfelelő idő, mert a köz- művelődéssel foglalkozók többsége — a művelődési házakban, könyvtárakban — ekkor kezdi munkájának nehezét, nincs ideje leülni a tévé elé. Pedig a Közműve­lődés közelről című állandó műsor sok jó tapasztalatot adna át nagyon sok olyan embernek, akinek ,.ez a ke­nyere". Jó lenne hát olyan időpontra tenni, amikor a közművelődés dolgozói is meg tudják nézni. Seregi István helyt rendezett be a gyere­keknek, megadva nekik a játékos teremtő munka örö­mét. Az itt" "készült gyer- mekrajzok mindennél beszé­desebben fejezik ki ezt. „Nyissuk ki hát a múzeu­mok kapuját a gyerekek előtt, hadd bocsássák szárnyra alkotó fantáziáju­kat!” — mondotta. A szerkesztő Csapó György a Budavári Palotában nyílt, Képek, szobrok 30 év törté­netéből (1945—1975) című kiállításról olvasta fel jegy­zetét. Ezt a kiállítást — amelyet Varsóban is bemu­tattak a Budapesti Történeti Múzeum rendezésében — az utóbbi évek legsikeresebb, sok tekintetben mintaszerű összeállításának minősí­tette. A tárlat alkalmas rá, hogy — minőségi válogatás­ban — a felszabadulás utá­ni képzőművészetünk leg­jobb, legmaradandóbb ered­ményeit tükrözze, s ilyen módon úgyszólván átfogó teljességű képet nyújtson. Szó-esett még a műsorban veszprémi, kiskunlacházi és más kiállításokról — a szer­kesztés figyelme szerencsére nemcsak Budapestre terjed ki... A műfaji változatos­ságot pedig érzékeltesse, hogy a naiv festészeti alko­tásoktól a kerámiareliefek, falburkolatok (és a művé­szek munkásságának) is­mertetéséig ívelt a skála, s a Corvina Kiadó Művészet ’76 című, szép kivitelű év­könyvét is figyelmünkbe ajánlották. Merkovszky Pál A HMM MELLETT 'S Az ÁFOR felkészült a nyári csúcsforgalomra Az ÁFOR számításai sze­rint ezen a nyáron az üzem­anyag-forgalom 7 százalék­kal haladja meg az egy év­vel ezelőttit. így a háróm nyári hónapban átlagosan havi egymillió 280 ezer ton­na motorbenzin kiszolgálását tervezik. Felkészültek a júli­usi és augusztusi úgyneve­zett csúcsforgalmi hónapra is, amikor 14—20 százalékkal több üzemanyag kiszolgálá­sáról kell gondoskodni. Az árufedezet elegendő, mert fo­lyamatos a pótlás a hazai termelésből, és a növekvő igények ellátására a Szovjef- unióból is kapnak szuperben­zint. Megkezdték az augusztus 30-ig tartó nyári készenléti ügy ele tét. A gépjárművek ve­zetői országszerte mintegy 450 üzemanyagtöltő állomá­son tankolhatnak. Budapes­ten 58 benzinkút fogadja a vásárlókat, s ezek közül 42 vasárnap is nyitva tart, 18 helyen pedig éjjel is lehet tankolni. Vidéken 257 töltőál­lomás tart vasárnapi ügyele­tet, éjszakait pedig 76.

Next

/
Thumbnails
Contents