Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1977. június 26. HÉTFŐ: Megkezdődik Leonyid Brezsnyev háromnapos fran­ciaországi látogatása — Az új izraeli kormány be­mutatkozása — Mozambik panasza a Biztonsági Ta­nács előtt — Folytatja munkáját a belgrádi előké­szítő találkozó KEDD: Varsóban megnyílik a KGST 31. ülésszaka, a tagálla­mok kormányfőinek részvételével — A Spanyol Kommunista Párt központi bizottsági ülése — Gre- nadában véget ér az Amerikai Államok Szervezeté­nek tanácskozása állapodás alapvető jelentő­séggel bírna a fegyverkezési verseny visszaszorításában. A Carter-adminisztrációt, amely nem a legszerencsésebb mó­don mutatkozott be e tekin­tetben, józan önvizsgálatra inthetik mind a bekövetke­zett események, mind saját SZERDA: A Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizott­sági ülésen áttekinti az időszerű nemzetközi kérdé­seket is — Hivatalosan bejelentik a SEATO felosz­latását — Gustáv Husák Bukarestben CSÜTÖRTÖK: A fejlett tőkésországok gazdasági együttmű­ködési szervezete ülést tart Párizsban — A kisebb­ségi török kormány intézkedései a közrend érdeké­ben — Haderő-csökkentési tárgyalások Bécsben — Tűzharc Libanonban PÉNTEK: Tárgyalások a Panama-csatorna jövőjéről — Az afrikai külügyminiszterek értekezlete a gaboni fő­városban — Kadhafi Jugoszláviában SZOMBAT: A szovjet—amerikai—angol atomcsend megbeszé­lések előkészületei, Moszkva és Washington képvi­selői az Indiai-óceán térségében történő fegyverzet­korlátozásról tárgyalnak — Feszültség Sowetóban. A hét két kérdése Mozgalmas időszakban, amikor a világ számos pont­ján rendkívül fontos tárgya­lások zajlottak és zajlanak, tekintette át a nemzetközi helyzetet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága. A lényeget s egy­úttal az összkép bonyolultsá­gát jól kifejezi már az érté­kelés első mondata is, amely megállapítja, hogy a fejlődés alapvetően kedvező fő iránya nem változott, az enyhülés folyamata azonban lassult. Nem titok: ennek a lassulás­nak eredője, hogy egyes nyu­gati körök megpróbálnak ala­posan a fékbe taposni s min­denekelőtt a fegyverkezési hajsza szükséges korlátozása ellen lépnek fel. Ezért külö­nösen érdekes, ha éppen az eltelt hét eseményeinek fé­nyében is vizsgáljuk a Köz­ponti Bizottságnak, természe­tesen hosszabb időszakra vo­natkozó elemzését. O Mi jellemzi a kelet- nyugati tárgyalásokat? Az enyhülés, amelyet tekin­télyes nyugati lapok is olyan szívesen temettek az utóbbi rek további elterjedésének megakadályozásáról.) Vance amerikai külügymi­niszter minden jel szerint in­kább csak ürügyként hasz­nálta 24 fejlett tőkésország gazdasági értekezletét egy párizsi utazáshoz. Amikor felkereste Giscard d’Estaing elnököt, nyilván első kézből kívánt tájékoztatást kapni a szovjet—francia csúcstalál­kozóról. Miközben ugyanis a párizsi látogatás után, a ter­vek szerint még az idei őszön Brezsnyev felkeresi Bonnt is; a szovjet—japán viszony is elmozdulóban van holtpont­járól; a KGST varsói ülés­szaka ismét síkraszállt a Közös Piaccal történő kap­csolatfelvétel mellett, vagyis általában sokasodnak a kü­lönböző szintű kelet—nyuga­ti érintkezés szálai, a szov­jet—amerikai párbeszéd azon­ban nem halad kielégítő mó­don. Márpedig — éppen az MSZMP KB megállapítását idézve — Moszkva és Wash­ington kapcsolatai kulcsfon­tosságúak s egy SALT-meg­szövetségeseinek realistább törekvései. O Miért éleződött ki is­mét a libanoni helyzet? Dél-Libanonból, ahol nyolc nap óta újra dörögnek az ágyúk, tömegesen menekül a lakosság. A sokat szenvedett közel-keleti országból, a megnyugvás rövid szakasza után, ismét hadijelentések érkeznek... A közvetlen ok, hogy a jobboldal erői, s e törekvé­sükben az izraeli hadsereg közvetett segítségét is élve­zik, megpróbálják állandóan „átrajzolni” a tűzszüneti vo­nalakat, gyengíteni a baloldal és a Libanonban élő három- százezer palesztin helyzetét. Vannak azonban mélyebb okok is: a libanoni válság külső és belső körülményei. Lassan háromnegyed esz­tendeje, hogy a véres belhá- ború húsz hónapja után el­hallgattak a fegyverek. Szár- kisz elnök, az ország hazafias erőinek közreműködésével megpróbálta legalább a külö­nösen szembetűnő belső fe­szültséggócokat kiiktatni, de ez egyelőre nem sikerült. Liba­non társadalmi és gazdasági bajai, a korszerűtlen alkot­mány,, a felekezeti mezben jelentkező ellentétek az ál­landó robbanás veszélyét hor­dozzák magukban. S miköz­ben Libanon ily módon tál­cán kínálja a beavatkozási lehetőséget, vannak, akik ezt sietnek kihasználni. Most, amikor megnehezültek egy washingtoni recept alapján készülő „Pax Americana” kö­rülményei és az új izraeli kormányt egyenesen háborús kabinetnek nevezik —.eltere­lő műveletként — Libanon felett újra ott gomolyognak a válság sötét és fenyegető fel­legei. Réti Ervin időben, sőt voltak, akik a de­tente kifejezést még a politi­kai szótárakból is száműzni kívánták — különös hangsúl­lyal kapott helyet Leonyid Brezsnyev párizsi tárgyalásai során. A szovjet és a francia államfő (hiszen Brezsnyev ezúttal első ízben utazott kül­földre az SZKP főtitkárának és a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke együt­tes minőségében) külön tíz­pontos okmányt írt alá a nemzetközi enyhülés kér­déseiről és időszerű köve­telményeiről. Mindennek gya­korlati megnyilatkozása le­hetett a nukleáris fegyverek elterjedéséről elfogadott do­kumentum is. (Franciaország politikájában — sok pozitív elem mellett — kétségkívül kedvezőtlen tényező, hogy tá­vol tartja magát a leszerelési tárgyalásoktól, s egy másik atomhatalommal, Kínával együtt nem csatlakozott az atomcsend- és atomsorompó- egyezményekhez. Ez a fran­cia állásfoglalás az első lépés lehet, hogy Párizs bekapcso­lódjék az igen jelentős atom- sorompó-szerkezetbe s a ma­ga részéről is kötelezettséget vállaljon a nukleáris fegyve­1. Tegnap délután a hatórai busz elgázolta Miss Bobbitot. Nem is tudom, mit mondhat­nék még róla; hiszen mind­össze tízéves volt és mégsem akad olyan ember a város­ban, aki elfelejtené őt. Elő­ször is minden cselekedete rendkívüli volt, attól a perc­től kezdve, hogy először meg­pillantottuk, az pedig egy év­vel ezelőtt történt. Miss Bob­bit és az édesanyja azzal a bizonyos hatórai busszal ér­kezett, mely Mobiléból jön. Történetesen az unokaöcsém, Billy Bob születésnapja volt, s így a város egész gyerekse­rege összegyűlekezett a mi házunkban. Az elülső torná­con ültünk, fagylaltot és cso­koládétortát ettünk, amikor a busz befordult a Deadman’s Curvenél. Azon a nyáron egy csepp eső sem esett; rozsdás szárazság borított mindent. El néni azt mondta, ha nem kövezik ki az országutat, akkor ő elköltözik a tenger­partra, hiszen az úton elha­ladó autók pora néha egy órán át is ott lebegett a levegő­ben. Szóval, ott ültünk a tor­nácon, a gyümölcsfagylalt ol- vadozott a tányérunkon, ami­kor hirtelen, mintha csak tit­kos kívánságunk meghallga­tásaképpen, hogy történjék végre valami, valóban tör­tént. Az út vöröses porából felbukkant Miss Bobbit. Vé­kony csontú kislány volt, su­hogósra keményített citrom­színű délutáni ruhácskában, felnőttes mozgással, egyik ke­zét a csípőjén nyugtatva, má­sik kezében vénkisasszonyos ernyőt tartva. Édesanyja két kartonbőröndöt és egy kurblis gramafont cipelve bandukolt a nyomában. Néma tekintetű éhes mosolyú, ösztövér, lom­pos asszony volt. A verandán ülő gyerekek annyira elcsendesedtek, hogy amikor néhány darázs züm­mögni kezdett körülöttük, a lányoknak ajkára fagyott a visongás. Figyelmüket túl­zottan lekötötte a közeledő Miss Bobbit és az édesanyja, akik ezelatt már odaértek a kapuhoz. — Elnézést kérek — szólalt A testvérországok életéből II BAM-utat nyit a XXI. századba Nehéz és hosszú út vezetett a BAM végleges terveinek el­készüléséig. Számtalan expe­díció kutatott, vizsgált olyan szibériai tájakat, ahová az­előtt ember nem tette a lá­bát. A Szibéria új területei­nek meghódítására vonatkozó program keretében a szovjet közgazdászok már a 30-as években is foglalkoztak egy vasút építésének terveivel Ekkor kezdődött a munka tu­dományos alapjainak leraká­sa is. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Bajkál— Amur-expedíciót szervezett ebben a legkülönfélébb tu­dósok, mérnökök, geológusok és hidrogólusok, botanikusok és földrajztudósok, út-, híd- és alagútépítő szakemberek vettek részt. A sokéves kutatómunka fel­tárta a feladat rendkívüli ne­hézségeit is. Ahhoz, hogy s BAM építése elkezdődhessék először is meg kellett terem­teni az építkezés ipari bázi­sát, a vasúti szállítás lehető­ségét, elsősorban Nyugat-Szi- bériában, s mindezeket foko­zatosan előbbre kellett tolni, az Uráltól egyre keletebbre. Ebben a munkában fölhalmo­zódtak a különleges szibériai körülmények között folyó építkezés értékes tapasztala­tai, s ezek szilárd bázist te­remtettek a továbbiakhoz. A 60-as években különösen intenzívvé váltak a kutatások a BAM vidékén, miután meg­nyílt a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája szibériai ta­gozata. Szibéria különböző városaiban munkához láttak az akadémia intézetei, tudo­mányos központ született a távol Északon. Az Abel Aganbegjan vezetésével mű­ködő, a BAM-kutatásokkal foglalkozó bizottság sokköte­tes enciklopédiát adott közre „A Bajkál—Amur vasútvo­nal vidéke gazdasági haszno­sításának problémái” cím­mel. „Az építkezés páratlan mé­rete és a hatalmas, csaknem érintetlen terület meghódítá­sa — mondotta Aganbegjan akadémikus a megoldásra vá­ró problémák igen széles ská­láját állítja a tudomány és a gyakorlat emberei elé. Ezek többsége a vidék rendkívül nehéz természeti körülmé­nyeiből adódik. Egy sor fon­tos kérdésben a tudomány még nem tud világosan út­mutatást adni a gyakorlat­nak.” A BAM-építkezésnek van egy „törvényerőre emelke­dett” szabálya: feleslegesen egyetlen fát sem szabad ki­vágni. Még a szétszedhető, ideiglenes lakhelyül szolgáló házakat is más vidékről hoz­ták ide. bárha ez így költsé­gesebb. Persze a környezet teljes érintetlenségét, így sem lehet megőrizni. Pedig sebez­hető és nehezen pótolható itt a természeti környezet, ahhoz hogy az irtások helyén új er­dő nőjön, 150—200 évre van szükség. Csapásokat vágnak a vas­útnak, az autóbusznak, az elektromos vezetékeknek. Új települések, városok épülnek az itt dolgozóknak és szüle­tőben vannak a vasút leendő állomásai. A Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája mái kidolgozta az 1990-ig szóld komplex programot a vasút­vonal övezete birtokbavételé­re. Tervbe vették, hogy hatal­mas ipari komplexumokat lé­tesítenek a három franciaor- szágnyi területen. Szibéria természeti környe­zete nemcsak sebezhető, de igen szilaj is. A BAM teljes hosszának jelentős része az örökös fagy birodalmán halad keresztül, folyók, lápok, mo­csarak és hegyek sokaságál szeli át. (A vasút számára a hegyékbe fúródó alagutak hossza összesen 24 kilométer.) A 100 fokos hőmérsékleti kü­lönbség (plusz 40 Celsius- fók és mínusz 60 Celsius fok) amelyhez nem könnyű hozzá­szoknia a melegebb vidékről érkezőnek — egyike a termé­szeti erők kegyetlen megnyi­latkozásainak. A hegyvidéke­ken nem ritkák a lavinák, a földcsuszamlások, a zuhata­gok. A tavaszi áradások ide­jén a folyók vízszintje a 17 métert is eléri. És teljesen ki­számíthatatlanul fel-feltörnek a föld alól jeges buzgárok s a víz — mint valami tank, mindent elsöpörve tör előre. És a szeizmológusok is fi­gyelmeztetnek: a BAM vidé­kén a szeizmográfiai állomá­sok évente több, mint 155 rengést jeleznek, amelyek a nem földrengésbiztos építmé­nyeket megrongálhatják, el­pusztíthatják. Tehát a tudósoknak kell meghatározniuk, hol, mit és hogyan kell építeni, s melyek azok a helyek, ahonnan oko­sabb távolmaradni. Egyes me­dencékben például a hosszú teleken megfigyelhető, hogy a levegő természetes áramlása igen korlátozott. Itt tehát nem tanácsos ipari üzemeket léte­síteni, amelyek szennyeznék az amúgy is zárt levegőt. A tudmányos intézetek so­kasága, három akadémia, egy sor minisztérium és hivatal folytat csaknem kétszáz prob­lémát érintő kutatásokat. Év­tizedek felhalmozódott elmé­leti és gyakorlati tapasztalata, a legjobb erők fogtak össze a BAM felépítésére. Hiszen ez az építkezés — amely tíz év alatt újrarajzolja Szibéria tér­képét, utat nyit a XXI. szá­zadba. Jurij Kanyin • APN — KS meg Miss Bobbit olyan han­gon, mely egyszerre volt bár­sonyosan sima és mégis gye­rekes, mint egy szép szalag, s olyan makulátlanul pontos, mint egy filmsztáré, vagy egy takarítónőé t- beszélhetnék a ház felnőtt lakóival? Ez persze El nénit jelentet­te; s többé-kevésbé engem. De Billy Bob s az összes többi fiú, akik még 14 évesek sem voltak, mind odasereglettek a kapuhoz. Arckifejezésük olyan volt, mintha még so­sem láttak volna kislányt éle­tükben. Olyat mindenesetre nem, mint amilyen Miss Bob­bit. Ahogyan El néni megje­gyezte, ki a csuda látott olyasmit, hogy egy gyerek fesse magát? A rúzs narancs- színű csillogást kölcsönzött az ajkának, s vörhenyes fürtök­be szedett dús haja szinte már olyan volt, mint egy pa­róka, szemöldökét pedig értő kézzel húzták ki. S mindez­zel együtt volt benne valami sovány méltóság, valóságos kis hölgy volt, sőt mi több, egyenesen a másik szemébe nézett, férfias keménységgel. — Az én nevem Miss Lily Jane Bobbit, Miss Bobbit, a Tennessee állambeli Mem- phisből — jelentette ki ünne­pélyesen. A fiúk a lábujjuk­ra szegezték a szemüket és a verandán Cora McCall, aki­nek az idő tájt Billy Bob ud­varolt, a leánysereg élén ne­vetésbe tört ki. — Vidéki gyereksereg — szólalt meg Miss Bobbit, s értő mosollyal és ügyesen megpörgette napernyőjét. — Az anyám — s ekkor a csú­nya nő bólintással vette tu­domásul, hogy róla van szó — az anyám és én itt vettünk ki szobát. Lenne szíves vala­ki megmutatni, hogy hol van Mrs. Sawyer háza? — Persze, persze — mond­ta El néni — az ott Mrs. Sawyer háza, pontosan szem­ben velünk. — Ez az egyetlen panzió a környéken, magas, sötét, régi épület, mintegy két tucat villámhárítóval a tetején: Mrs. Sawyer halálo­san fél a vihartól. Billy Bob fülig pirulva megszólalt: — „Kérem asz- szonyom, olyan meleg van meg minden, akarnának-e egy kicsit pihenni és enni egy kis gyümölcsfagylaltot?” Mi­re El néni is buzgón hozzá­tette: „Persze, jöjjenek csak be”. De Miss Bobbit a fejét rázta: — Nagyon hizlal a gyü­mölcsfagylalt; de azért merci a kedvességét. — És ezzel ne­ki is vágtak az úttestnek, az anya félig a porban vonszol­ta a csomagokat. Aztán Miss Bobbit komoly arckifejezés­sel visszafordult, szemének aranysárgája egy árnyalattal elsötétedett, s úgy tekintett rájuk, mint aki megpróbál emlékezetébe idézni egy ver­set. — Az édesanyám beszéd­rendellenességekkel küzd, s ezért szükségképpen nekem kell beszélnem helyette — jelentette ki gyorsan, majd mélyet sóhajtott. — Az anyám kitűnő varrónő, ö készítette a memphisi és tallhassee-i tár­sasági hölgyek legelőkelőbb­jeinek ruháit. Nincs kétsé­gem, hogy önök észrevették és megcsodálták azt a ruhát is, melyet én viselek. Minden egyes öltését az anyám varr­ta, saját kezével. Anyám minden szabást, minden fa­zont el tud készíteni, s épp a minap nyerte meg a Ladies’ Home Journal huszonöt dol­láros díját. Mindezen túl anyám horgolni, kötni és hí­mezni is tud. Ha bármiféle ilyesmire van szükségük, ké­rem, jöjjenek el anyámhoz. És kérem, tudassák mindezt barátaikkal és családjukkal. Köszönöm. — Aztán nagy su­hogás és zizegés közepette el is tűnt. (Folytatjuk) MW pg ■Prf m m .Qi kü I WiM! II :7a1 »!•J Truman Capote*

Next

/
Thumbnails
Contents