Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

1977. június 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ARATUNK A MŰSZAKPÓTLÉKOK RENDEZÉSÉNEK JELENTŐSÉGÉT ALIG­HA KELL ECSETELNI, ELÉG AZOKRA A HÍRADÁSOKRA HIVATKOZ­NUNK, MELYEK NAGYÉRTÉKÜ GÉPSOROK KIHASZNÁLATLANSÁ­GÁRÓL SZÓLTAK, ÉRZÉKELTETVÉN AZT AZ ÓRIÁSI VESZTESÉ­GET, MELYET EZ A NÉPGAZDASÁGNAK OKOZ. kell, hogy izzadjon. Ha azt akarjuk, hogy ne álljon a gép. hogy ne eső, vagy szél verje ki a magot, hanem a kombájn dobja, akkor minden kedvező időben talpon kell marad­ni. Fontos az is, hogy a megye 99 szárító üzeme éjjel-nappal menjen és az átvevőhe­lyeken két óránál tovább ne álljon gépkocsi, este 8-kor pedig ne zárják be a kaput. Rak­tár bőven van, kerüljön hát minél előbb rak­tárba a termés. Tudjuk, sokszor csak szószaporításnak tűnik a feladatok felsorolása. Hiszen minden­ki érti a dolgát, és leginkább azok, akikre tartozik. De hát ki nem beszél most az ara­tásról azok közül, akik kalácsot, kenyeret esznek? Mindannyian szurkolunk és aggó. dunk. Kívánjuk a jó időt a kombájnosnak és minden aratónak az erőt. Közben azt is hoz­zá tesszük: igyekezzenek, hogy jól menjen minden. Végezzék a munkát egy menetben, haladjon a kombájn után az 500 bálázógép, a tarlókról húzzák le a szalmát, szántsanak, végezzék a másodvetést. Ehhez is van erő. Több mint négyezer a traktorunk, sok a munkára termett traktorosunk. így beszélünk mi az aratásról, miközben tudjuk, minden úgy történik, ahogyan annak lennie kell. Tudjuk, hiszen a népgazdasági tervben meghatározott feladatoknak nem csak a teljesítését, de a túlteljesítését is vál­lalták mezőgazdasági dolgozóink. Az adott szó pedig kötelez. A csepeli verseny, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­teletére kibontakozott mozgalom ezért a ga­bonaföldeken is él. Emberi módon így talál­kozik az „életért”, a társadalom haladásáért folyó küzdelem. Az aratóknak mindenkor kijárt a tisz­telet és a megbecsülés. A kar, a tenyér — ha most kaszanyél helyett kormánykereket tart is — ugyanaz. A tisztelet a megbecsülés sem lehet más. Munkájuk értékén kell mérni azokat az embereket, akik szűk egy hónapon át olyan keményen dolgoznak, hogy tonnákban lehet mérni az izmaikat keményí­tő fáradtságot. Legyen a tisztelet jele a hűsí­tőben, ételben való jó ellátás, a megkülön­böztetett bér, és nem utolsósorban — ha már minden szem a magtárba került — az áldo­mást jelentő pohár és az elismerő szó. N ehéz munkába kezdtünk. Könnyít ezen az a jóleső tudat, hogy a becs­lések szerint közel 300 ezer tonna lesz a termés, 30 ezer tonnával több mint ta­valy. Lesz megint kenyérnekvaló és ha ki­sül a cipó, az eddigieknél nagyobbat szelhet mindenki belőle. Seres Ernő JÓ AZ ORSZÁGNAK, JÓ A MUNKÁSNAK Lehet ezerrel több ? Gondosan ellenőrzik a minőséget. (Hammel József felvétele) A MOM-ban, igaz, a buda­pesti kedvezőtlen munkaerő- helyzet hatására már az el­múlt évben megtették az el­ső intézkedéseket, s ez, ter­mészetszerűleg, a gyár vidé­ki egységeiben, így Mátészal­kán is kedvezően éreztette hatását. Elsősorban a családosok — Az 1976-os kollektív szerződés már a megemelt műszakpótlékokat tartalmaz­za — mondja Józsa István, a munkaügyi csoport vezetője. — A délutáni pótlék 15, az éjszakai 25 forint lett, állan­dó délutánosság esetében 25, folyamatos éjszakázáskor vi­szont 40 forint a többletjut­tatás. Ez lényegesen maga­sabb, mint megelőzően volt. — A rendelkezések száza­lékban adják meg a műszak­» pótlékot... — Változás nálunk is lesz, de amikor legutóbbi intézke­déseinket tettük, szem előtt tartottuk, hogy ne csak a magasabb bérűek jussanak jelentős jövedelemtöbblethez. Ezért a mindenkire egyfor­mán érvényes összeget véltük igazságosnak. A tények az intézkedéseket igazolják, azzal a megszorí­tással, hogy a több műszakot továbbra is a családosok vál­lalják elsősorban; természe­tesen szívesebben, mint ré­gen. Miben mérhető a hatás? — Például a fluktuáció csökkenésében: 1975-ben 21 százalék volt, 1976-ban pedig egyharmaddal kevesebb. Nőt­tek az átlagbérek is. Termé­szetesen a műszakpótlék nem csodaszer, hiba lenne azt ál­lítani, hogy csak emiatt esett a vándorlók száma. Az vi­szont tény: a több műszak ritkábban szerepelt a kilépés indokai közt. A borítékok sem csupán a pótlék miatt lettek vastagabbak, hozzájá­rult a fizetések növekedése is. Egész brigádok jelentkeztek Úgy tűnik, a rendezés nem csak a népgazdasági érdekek — Jól jönne a többlet ez­res, de az orvos nem enged éjszakázni — meséli Kis Er­zsébet, aki hamarosan férj­hez megy, gyereket akar, s úgy véli, a gyerek mellett már nem is járhatna váltott műszakba. Horányi Viktor művezető szerint gondot az éjszakai műszak épp azoknak okoz, akiknek a pénzre nagyobb szükségük lenne: a sokgyer­mekes anyáknak. Az érem másik oldala vi­szont: — Egész brigádok jelent­keztek, hogy éjszakai műsza­kot vállalnának... Már a középiskolában Szásának hívták — diáknyelven. Sándor János ma már nem is tudná megmondani, hogyan ragasztották rá a becenevet. Talán úgy. hogy az orosz nyelvet, amivel sokan- hadilábon álltak, elég könnyedén és érdeklődéssel tanulta. így történt, hogy amikor osztályfőnökük szovjet egye­temre szóló jelentkezési lapot hozott be, szinte mindenki rá gondolt. Műsza­ki egyetemre készült, s már csak azt kellett eldönteni: itthon tanul-e to­vább, vagy megpróbálja a másik fel­vételit. Hat év telt el. Egy hónapja friss diplomás vegyészmérnök házaspár je­lentkezett a nyíregyházi gumigyárban. Munkát kerestek. Kölcsönös és alapos érdeklődés után döntöttek: maradnak. A férj hazajött, az asszonyka pedig odahagyva kaukázusi szülőföldjét, az évezredes törvények szerint új, válasz­tott hazájába követte párját. Az apagyi fiatalember Moszkvá­ban lett először kollégista. Az a véle­ménye: csak annak volt nehéz, akit otthon elkényeztettek, s nem fejlődhe­tett ki benne az alkalmazkodás képes­sége. A magyar csoport egyébként is híres az összetartásról, így közös erő­vel még a legnehezebbet, a konyhamű­vészetet is megtanulták. Szvetlána, a fiatalasszony megjegyzi, hogy ennek most leginkább ő veszi hasznát. A magyar csoportnak volt egy sa­ját újságja, egy jó klubja, s egy olyan KISZ-szervezete, amely elnyerte a „Moszkva legjobb KISZ-szervezete” címet. János egy ideig elnöke Volt az Interklub-nak, s vezetőségi tagja a KISZ-nek. Szvetlána pedig a Komszo- molban töltött be tisztséget. így, egy­másra találásukat egy kicsit az ifjúsági mozgalomnak is köszönhetik. Orosz szokások szerint zajlott az esküvő hivatalos része. Ott voltak a szülők is Apagyról. Aztán következett a folytatás — minden magyart meghív­tak — a hajnalig tartó magyar lakoda­lom, kollégiumi módra. Sokfelé jártak, míg ezt a munka­helyet megtalálták. Itt a laboratórium­ba kerültek. Szvetlána szívesebben ment volna elektromos vállalathoz, szakmája szerint, de a nyelvi akadá­lyok miatt egyelőre jobb, ha egymás közelében vannak. Most is egy szak­könyvet tanulmányozott, szerencsére a gyári könyvtárban orosz nyelvűt is ta­láltak. Az ugyan is hamar kiderült, hogy a pályakezdés még annál is nehe­zebb, ahogy képzelték. Vegyészmérnöki diplomájuk egyelőre csak arra ad biz­tosítékot, hogy elméletileg felkészültek. Másak az itthoni szabványok, gépek, alapanyagok, a gyártási technológiák elsajátítását szinte teljesen élőiről kell kezdeniük. A moszkvai finomkémiai technoló­giai egyetemen Szvetlána a félvezetők­re szakosodott, János a gumigyártó ve­gyész szakot végezte el. Szvetlána a neutron-aktivációs analízissel foglalko­zott diplomamunkájában, férje a kau- csukfélék keverésével kísérletezett. A Cariflex nevű anyag alkalmazkodását vizsgálta, azt kutatva; hogyan javítha­tók az adagolással a gumi dinamikus tulajdonságai. Nyugaton már használ­ják azt a módszert, amelynek témakö­réből ő fél éven át kísérleteket végzett. Idehaza is ismert a Cariflex alkalmazá­sa, de nem egészen ugyanúgy, ahogy tanára irányításával a kísérletek ered­ményén tapasztalta. Ma még csak fej­ben és papíron jelentős ez a diploma- munka, bízik azonban abban, hogy a két év múlva belépő mezőgazdasági gu­miabroncsgyártásban lehetősége lesz tudását bizonyítani. Az új részleg indu­lása előtt egy évig a budapesti törzs­gyárban tanulmányozzák majd leendő feladataikat. Addig azonban még hátra van az igazi próba: hamarosan meg­kapják programjukat a gyártól, hogy elkészíthessék „bemutatkozó” dolgoza­tukat. Olyan javaslatokat várnak tőlük, amelyek egy-egy szakterület munkájá­nak javítására vonatkoznak. S munka után? Egyelőre elviszi szabad idejük nagy részét a szakiroda- lom tanulmányozása. János igyekszik nem elfelejteni az oroszt, Szvetlána a jobb magyarra törekszik. És ismerke­dik a várossal, ami Moszkva után olyan kicsi. Hétvégeken Apagyra utaznak, el az albérletből. Esténként leendő saját lakásukról ábrándoznak, amibe már egy bébit is beleképzelnek. Két év múl­va számíthatnak a lakásra. Nehéz ki­várni, még akkor is, ha viszonylag ma­gas a kezdő fizetésük — ezt szakosodá­suk szerint és egy kicsit talán a pálya­kezdő évek gondjainak kiegyenlítésére kapták. Mégis úgy döntöttek, inkább kivárják a két évet, mert szeretnének itt maradni. B. E. miatt volt szükséges. Az ala­csony bérek is ezt kívánták. — A helyieknek megéri a három műszak — magyaráz­za Nagy István betanított munkás, miközben gépén gyűlik a rézforgács —, a be­járóknak már kevésbé. Én is albérletben élek itt, mert Nábrádról utazgatni, bizony nehéz volna. — Előkerül a sokat hallott téma, a közle­kedés. Amit pedig az alacsony bé­rekről mondtunk, arra rímel Nagy István egy mondata: — Műszakpótlékkal együtt, 3000 forintot keresek. Nagy István, vezetői sze­rint jó munkaerő... Bakos Béláné menetet vág. Gépe mellett ül, lábait^ zsá­molyon pihenteti. — Állva fárasztó a munka? — Nagyon. — Bírja a három műsza­kot? — Igen. Kell a pénz is, ta­valy építkeztünk. Jól jön ez a havi plusz. Férjem is a gyárban dolgozik. Két fiam van, — mondja —, rájuk az anyós vigyáz. — Ki tudja magát pihenni? — Egy műszakom otthon is van... Bakos Béláné keresete 2800 forint. Akad, aki nem vállalhatja az éjszakai műszakot. Bővithetnék az éjszakai műszakot A mintegy 1100 dolgozót foglalkoztató gyárban alig 300 embert érint jelenleg a műszakpótlék kérdése. A há­romszázból pedig százan sin­csenek, akik a harmadik mű­szakban dolgoznak. — Bővíthetnénk az éjsza­kai műszakot — mondja Jó­zsa István, — de ehhez a gép­parkot is bővíteni kellene. A jelenlegi éjszakások a másik két műszakba is besegítenek. Nálunk olyan gond nem volt, hogy berendezéseinket nem használtuk ki. A forgácsoló­ban van egy automata gépso­runk, az például éjjel-nappal dolgozik... — Bárkivel beszéltünk, mindenki július 1-ét emle­gette, mint egy dátumot, amikor valaminek még vál­toznia kell. — Ahhoz, hogy valóban ön­ként vállalják az emberek a többlet megterhelést, még mindig emelni kell a műszak- pótlékot. Ez hamarosan meg is történik, de pontos mérté­két még nem tudjuk. Nálunk különösen fontos ez, mert béreink jelentősen alacso­nyabbak a törzsgyáriaknál. Az emberek pedig itt is pén­zért dolgoznak: ha valaki nem azt kapja, amire számít, elmegy. Már van hova... SpeidI Zoltán P éter-Pál-napkor kiment a gabona­földjére. Körbejárta a táblát, itt-ott leszakított egy kalászt, tenyerébe tördelte, ráharapott a magra. Ha szomszéd is volt közelben, átszólt hozzá: „Lesz dolgom ezzel a búzával, teljesen lefektette a múlt­kori vihar” Á nagy paraszti bölcsesség mondatta a választ: „Az a jó, ha a búza le­fekszik, mert akkor a gazda feláll”. Más szóval: ha tömött a kalász, kifejlett, súlyos a szem, a földre hajlik az „élet”. Ilyenkor vígan pendülhet a kasza, örömmel áll munkába a gazda. Másképpen történik a határjárás, a be­takarítás, de megmaradt igazságnak: ha tö­mött a kalász, bő a termés és gazdag lesz az arató.' Megyénk üzemei idén 102 ezer hek­tárról kombájnolják a búzát, árpát, rozsot. Szántóvetőink tavaly ősszel jól előkészített talajba, időben szórták el a magot. Biztos kelés, telelés után a kedvezőtlen tavasz, a 60 ezer hektárt meglepő lisztharmat sem tudott olyan nagy kárt okozni, hogy ne. legyen több a termés az elmúlt évinél. A búza, amely 60 ezer hektáron érik, acélosodik, a tavalyitól várhatóan két mázsá­val fizet majd jobban hektáronként. Többet terem a rozs, az árpa is, de hogv ez így le­gyen, azért kora tavasszal, nyár elején ke­mény munkával kellett fizetni. ötvenezer hektáron végeztek vegyszeres gyomirtást. 38 ezer hektáron termést fokozó lombtrágyázást és védekeztek a lisztharmat ellen. Megérte. Nagyon megérte még akkor is és ott is. ahol a modem gépek mellett nyakba akasztott zsák. ból, kézzel, ősi módszerrel szórták a műtrá­gyát, mert a vizes talaj nem bírta el a gépet. Aratunk. Egy héttel Péter-Pál előtt már zúgnak a gépek. Siettette az érést a június eleji forró nyár és akkor nagyon aggódtunk. Szerencsénkre ha nem is sokszor, csak két­szer volt eső, de sokat használt a szemnek, az érés gyorsaságát viszont nem gátolta meg. A Nyírségben, Szatmárban tegnapelőtt már a tarlóról fújt a szél. Tarlóról és nem mind­egy milyenről. Az sem mindegy, hogy holnap, holnapután mekkora lesz a levágott terület. Az „élet” betakarításával mindig is siettek, most is sietni kell. Aki gyorsan és időben kezd, az terméstöbbletet nyer. A szervezett, gyors munkának adottak a feltételei. Közel ezer kombájn rajtolhat egyszerre és egy tízórás munkanapon összesen 20 ezer tonna gabona kerülhet magtárba. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ma már gyerekjáték a ko­rábbi sok verejtéket jelentő munka. Az aratás most is kemény, férfias kiál­lást kíván. Aki irányít, szervez, aki kom- bájnol,.szállít, szárít és raktároz, ma is meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents