Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
1977. június 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Kérni, vagy előbb adni? H iányzik a megye építőiparából a középmezőny. Ezt a tényt leginkább azok tudják, akik felelősök egy-egy falusi óvoda, iskola, üzlet építéséért. Sajnos, nem nagyon akad vállalkozó. A nagyközségek 4— 6 lakásos, emeletes társasházainak építésére is keresni kell a kivitelezőt. A gazda ugyan megvolna, hiszen a tanácsi és a szövetkezeti építőipar lenne hivatott az ilyen munkák végzésére. A baj csak az, hogy a szövetkezetek többségének nincs elég gépe, eszköze, hogy ezeket az építkezéseket megvalósítsa. Éppen ezért fordít kiemelt figyelmet mind a megyei pártbizottság, mind a KISZÖV arra, hogy mielőbb olyan fejlődés következzék be az építőknél, ami garantálja a jó munkát. Az első kezdeményezésekről is hírt adtunk, hiszen a Fehérgyarmati Járási Építőipari Szövetkezet létrejöttével egy egész járás ilyen irányú gondjai megszűnőben vannak. Nyíregyházán a festő szövetkezet mondta ki a fúziót az építőipariakkal, közösen — több milliós állami és szövetkezeti támogatással — a megyeszékhely lakáskarbantartó szövetkezetét hozták létre. A szövetkezeti építőipar a múlt évben gyengélkedett. A megyében akadt veszteségesen gazdálkodó szövetkezet is, fejlődési ütemük összességében elmaradt a megyei átlagtól. Pedig indokolt lenne 4—5 szövetkezet kiemelt fejlesztése, hogy egy-egy központi helyre települve a környéken jelentkező kisebb építőipari munkákat elvégezzék. Ahhoz, hogy új gépeket vásároljanak, a korszerű építési technológiákat meghonosítsák, támogatást kell kapniuk. Szükséges felülvizsgálni a káderhelyzetet, a szervező, irányító munka színvonalát is. Végső soron ezek döntik el, hogy melyik szövetkezetei érdemes kiemelni, az átlagosnál jobban fejleszteni. A szakemberek mostanában a fejlesztés után rögtön a „hány millió lenne jó” kérdést teszik fel. Ezzel még önmagában nem is lenne baj. A különbség az, hogy általában nem a legjobbak kérnek, hogy még jobb eredményeket érjenek el, hanem a gyengék sírnak, nehogy csődbe jussanak. Rév Lajos, az OKISZ elnöke fogalmazta meg a KISZÖV küldöttközgyűlésén: „A legjobbak évek óta kitűnő eredményeket érnek el, azonban a lemaradók visszahúzzák őket. Oda kell hatni, hogy a rosszaknál, akár a vezetők cseréjével is, változtatást érjenek el.” Hogy mennyire igaz ez a megfogalmazás, azt éppen az egyik felszólaló támasztotta alá. Több milliós anyagi támogatást kért, új technológiát akarnak bevezetni a szövetkezetben, szorítja őket nagyközségükben a lakásépítés. A helyi szervek szintén támogatják kezdeményezésüket. Arról viszont nem volt szó a felszólalásban — de a beszámolóban és a válaszban igen —, hogy ez a szövetkezet évek óta rosszul gazdálkodik, az év elején csak a felét teljesítette annak, amit célul tűzött ki. □ hhoz, hogy valaki kérjen, előbb jó munkájával bizonyítania kell. A mérce csakis az eddigi tevékenység lehet, mondhatni a versenyben csak az eddigi eredményekkel lehet szerepelni, s indulni magasabb osztályban új eredményekért. L. B. Fehér köpenyben □ ki hagyományos időbeosztásban dolgozik, talán el sem tudja képzelni, mi mindenről kénytelen lemondani az ápolónő, a műtősnő. Mit jelent éjszaka magára hagyni a családot? Mit jelent az, hogy olykor sem a karácsonyt, sem a húsvétot nem töltheti szeretteivel. Vagy mit jelent a falusi körzeti orvos kötelezettsége, „ügyeleté”, amely január elsejétől december 31-ig tart. Egymagában felel községe népességének egészségéért és rendes évi szabadsága megkezdése is csak valóságos szervezési bűvész- mutatvány árán lehetséges. Ám érdemes azt is végiggondolni, menynyi többletteher hárul azokra az orvosokra, akik ügyeleti szolgálatot teljesítenek a betegágy mellett, az úgynevezett manuális osztályokon — sebészeten, szülészeten —, intenzív osztályokon, a felvételes belgyógyászaton, gyermekgyógyászaton. Mert a hétvégi ügyelet például, amely szombat reggeltől hétfő délutánig tart, jó esetben 56 órás készenlét, de többnyire aktív gyógyító beavatkozások sora. Nagyfokú igénybevétel, amelynek anyagi dotálása korántsem áll arányban a teljesítménnyel. Ez felerősíti a nyugalmasabb munkatempót igénylő orvosi munkahelyek elszívó hatását. Az így keletkezett létszám- hiány pedig tovább rontja a jelenlevők munkakörülményeit, ami viszont további elvándorlásra késztet. Ebből adódik, hogy a nővérek egymást helyettesítik, hogy az orvosok általában havi 10—12 éjszakát is a kórházban töltenek. És ezért irányul az október 1-én életbe lépő bérintézkedés — a három műszakban dolgozó ápolónők, műtősnők 20 százalékos, a kisegítő dolgozó 15, a bölcsődei, csecsemőotthoniak 8—10, a gyógyszerkereskedelem alkalmazottai 13 százalékos átlagos béremelése — a krónikus panaszok enyhítésére. Hozzátehetjük: nagyon időszerű enyhítésére. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének legutóbbi kongresszusa határozatban rögzítette, hogy az egészségügy különböző területein belül és a többi szakmával kapcsolatban is tapasztalható aránytalanságok megoldást kívánnak. A legutóbbi, 1971. évi központi bérrendezés óta sor került néhány részintézkedésre, az éjszakai pótlék emelésére, az üzemorvosi pótlék bevezetésére, a bölcsődei gondozónők béremelésére stb. A korántsem jelentéktelen juttatások azonban kévésnek bizonyultak az elmaradások pótlására. Különösen ott, ahol három műszakban, vasárnap, ünnepnap egyaránt helyt kell állni. Olyannyira, hogy az egyre feszítőbb létszámhiány hovatovább érezhetővé vált az ápolás, a gyógyítás színvonalán is. Az október 1-re tervezett bérintézkedés elsősorban a folytonos ellátásban dolgozókra terjed ki. Fizikai munkások, ápolónők, műtősök, beteghordók, altatónővérek, gyógyszertári alkalmazottak, takarítónők, portások, szakmunkások részesülnek belőle, akikre a munka neheze hárul. Akik nemcsak nehéz fizikai munkát végeznek, hanem vállalják, hogy életüket zaklatott ritmusú szolgálatukhoz igazítják. Akik kénytelenek csaknem egész magánéletüket a betegápolás, a gyógyítás nemes feladatának alárendelni. N em mérhető fáradozásukért, felelősség- vállalásukért, áldozatkészségükért megkülönböztetett bánásmód, a lehetséges mértékig anyagiakban is kifejezésre jutó, megkülönböztetett figyelem illeti meg őket. A figyelemben a társadalom elismerése, bizalma jut kifejezésre, amelyre a beteg- ellátásban dolgozók sokszorosan rászolgáltak. — L. M. B ocsásson meg, hogy zavarom munka közben. A „Zacskós Tej” című hetilapnak kérnék interjút öntől... — Nem baj. Megszoktam. Gödölye Gedeont régimódi alkotószobája hűvös csendjében, egy 1977-es stílusú söntéspult mellett találtam. Az öblös cintartályok szárazon kongtak, midőn Gödölye egy-egv kiírt golyóstollbetétet belehajított. Ugyancsak a 70-es esztendőkből ittmaradt elektromos bárhűtőpult tette még korhűbbé, még ódonabbá az utolsó alkoholista meghitt környezetét. — Mit guvasztja a szemét? Mi?! Már csak három és fél deci pálinkám van. Feltépte a bárfridzsider rozsdarágta nyílászáróját. Valóban egy porlepte félliteres buteliában alig volt több sárgás nedv, mint egy rosz- szul ragasztott zacskóban a maradék tej. A hűtőszekrény polcairól egykorvolt konyakos-, boros-, sörösüveg címkéinek megsárgult köte- gei zuhantak alá az italbolti padlózatot stílususan imitáló olajos deszkákra. Gödölye találomra felkapott egy címkét. — Bocsi sör!!! Tudja fiacskám, mi is vót az valaha? Nézze meg: szavatossági idő lejár: 1977. július 1-én. Nem, gyermekem, mi sosem hagytuk, hogy lejárjon. Uramisten, azok a régi szép hetvenes évek. Tudja, mit jelentenek ezek a kis papírszeletkék ma, 20 év múltán? Az ifjúságomat. az emlékek dús özönét. a 219-es számú italbolt nikotinos-párás romantikáját... — Megértem, kedves Gödölye úr. de én inkább magáról szeretnék... — Mi az istent akar velem? Itt a nyakamon a határidő. Sürget a kiadó, a szerkesztő, a lektor, a rendező. Még négy fejezet hiányzik a memoáromból. Elvállaltam egy ismeretterjesztő sorozatot az ifjúsági klubokban, mert úgy kértek, könyörögtek, meséljek a régi ivá- sokról. Néprajzos hallgatók meg a „Hörpintés eszközei és kultúrája” címmel készülő pályázati anyagukhoz várnak tőle adalékokat. Tudja, a mai fiatalok már csak nagyapáik halovány emlékfoszlányaiból érzékelhetik némiképp múltbeli nagy poharazások szépségét. Tán még maga sem tudja, mit jelent az a szó, hogy pijálni. — Az igazat megvallva ... — Na látja. Most persze nincs időm elmagyarázni. Délután a pesti filmgyárban várnak. Kocsmatörténeti dokumentumjátékot forgatnak „Régi idők nagy ivói” címmel az egykorvolt vendéglátóipari vállalatok, a meghitt légkörű kijózanító állomások, .a hangulatos kórházi elvonó osztályok levéltárába helyezett anyagainak felhasználásával. Na persze mondanom sem kell, hogy ma már aligha lehet betanítani ezeket a mostani színészeket egy-egy hamisítatlanul őszinte kocsmai jelenetre. Nincs mély átélés, nincs életszagú élményanyag. A MÁTÉSZALKA. Rácz-kerti munkáslakások. (Hammel József felvétele) A TERVET TELJESÍTENI KELL Csak túlórával lehet? Gondok a fehérgyarmati HÓDIKÖT-ben — RENGETEGET KELL TÚLÓRÁZNUNK, BORZASZTÓ ROSSZ EZ NEKÜNK — PANASZKODIK MOLNÁR GYÖRGYNÉ A HÓDIKÖT FEHÉRGYARMATI ÜZEMÉBEN. — FÄRASZTÖ, HOGY 12 0RÄT LEGYÜNK A GÉP MELLETT EGYHUZAMBAN — TESZI HOZZA KANALAS MARGIT. A LÁNYOK, ASSZONYOK TÖBBSÉGE TILTAKOZIK AZ ELLEN, HOGY HAVONTA HAROM-NÉGY ALKALOMMAL A NYOLC ÓRA HELYETT 12 ÓRÁT DOLGOZZÉK. TÖBBSÉGÜK BEJÁRÓ, AKIT AZ ÜZEM MELLETT a csalAd, a hAz körüli munka is var. — Ezt nem lehet sokáig bírni, miért nem érti meg a vezetőség ? — fogalmazzák meg. Kötelező-e? A kérdéseket nemcsak az asszonyok, hanem a hozzátartozók is felteszik. A szerkesztőséghez írt levélben a következőket írja egy férj: „A gyárvezető hangosbemondón közli, hogy a gyár túlórát rendelt el (a kisgyerekes anyák és a 18 éven aluliak kivételével), és akiknek orvosi igazolásuk nincs, azokra a túlóra kötelező. Ha valaki megtagadja, egy nap igazolatlan mulasztás, vagy 150 forint pénzbírság a következmény. Én nem vagyok járatos a törvényekben, ezért szeretném, ha a szerkesztőség illetékese levélben válaszolna arra a kérdésre: „Kötelező-e a túlóra?” Kezdjük a törvényes eljárásokkal. A HÖDIKÖT kollektív szerződése — amit a dolgozók hagytak jóvá — lehetővé teszi, hogy havonta kétszer 8 óra túlórát rendeljenek el. A két műszakos termelés miatt négy alkalommal 12 órát dolgoznak, így teljesül az összes 16 túlóra. A túlóra elrendeléséről a dolgozókat előzetesen tájékoztatni kell. Ezt is megtették. (Más kérdés, hogy a hangosbemondó tekinthető-e a legszerencsésebb formának.) Akiknek elég a 60-70 százalék A gyárban azt is tudja mindenki, hogy a féléves terv teljesítéséért folyik a harc, ezért rendelik el a túlórát. — Szívem szerint igazat adok azoknak, akik panaszkodnak, de az eszem szerint nem lehet — mondja Kál- noki Zsigmondné üzemvezető. — Azok bűnhődnek sokszor, akik teljesítik a normát, azok miatt, akik csak 60—70 százalékot csinálnak. A fehérgyarmati üzemben januárban alapanyaghiány miatt nem tudtak teljes kapacitással termelni. Ma viszont minden feltétel adott a termeléshez. A vállalat azt várja el, hogy behozzák a lemaradást. Ezért rendelik el a központból a túlórát, megállapítva, hogy az üzem tervét csak 95 százalékra teljesítette, tehát 200 dolgozó 16 órás túlórázásával van csak meg a lehetőség a júniusi tervteljesítéshez. Molnár Györgyné joggal sérelmezi a túlórázást. Bizonyítani tud, hiszen 120—130 százalékos teljesítményt is elér. Kanalas Margitnak viszont elég a havi 1800—2000 forintos kereset, a 70—80 százalékos teljesítmény. — Nincs még elég kézügyességem hozzá — mentegetőzik. Pedig ő is két éve van az üzemben, mint az előtte lévő gépen dolgozó Molnárné. Anyagi érdekeltség Kár lenne azt hinni, hogy csak a munkások hátán „csattan az ostor”. A csoportvezetőknek, művezetőknek ugyanúgy érdekük a jobb termelés. Írásbeli feljegyzést kaptak, hogy minden 5 százalékos lemaradásért a féléves célprémium 20 százalékát megvonják, fegyelmi eljárás lefolytatása mellett. A termeléshez, a terv teljesítéséhez ugyanis az is szükséges, hogy a szalagoknál úgy szervezzék meg a munkát, az egyes gépek mellé olyan embereket tegyenek, akik a legtöbbet tudják produkálni. Egyelőre még nehéz kimondania egy csoportvezetőnek — de ki kell —, ha valakinek a teljesítményével nincs megelégedve. A júniusi túlórák a HÓDIKÖT fehérgyarmati üzemében azért vannak, hogy ha nehézségek árán is, de teljesítsék a tervet. Ám ez ugyanakkor figyelmeztetés is: a kollektíva nevelő erejét is jobban igénybe kell venni, hogy kevesebben legyenek, akik nem teljesítik a normát, s a szervezésnek is magasabb szintre kell emelkednie az üzemen, a vállalaton belül, hogy ne a „tűzoltómunka”, a túlóra legyen az, amivel úrrá lesznek a gondokon. Lányi Botond kétrészes filmnek persze jövőre. 1998-ban készen kell lennie az alkoholizmus felett aratott győzelem emléknapjára. — Nos ha egyszer ön az utolsó alkoholista, akkor néhanapján innia is kell. A sok munka mellett mikor jut erre idő? — Hát csak éjszaka iszom néha. Muszájból. Mert ugye már nem kívánom. Már-már abba is hagytam volna, de a védnökségemre alakult társadalmi bizottság hozott nekem a pénzügyőr múzeumból egy régi zúgfőző üstöt. Azon főzök havonta egy liter kisüstit. Mutatóba. Mert jönnek ám hozzám az iskolások, meg a riporterszakkör is. Olyankor felhajtok két felest és bemutatom, hogyan is nézett ki az a régimódi garázdaság. — Már ne vegye rossznéven, Gedeon úr, de eljártak az évek maga fölött. Nem fájó érzés, hogy önnel együtt kihal majd egy régi szenvedély? — Ez bizony keserű érzés. Nem vigasztal az sem, hogy a májam orvostörténeti érdekességként spirituszba kerül. Persze tudja, nekem még lenne erőm újra elterjeszteni az alkoholizmust. Ha mondjuk, segítene a sajtó is. meg szervezhetnék tanfolyamokat a művelődési házakban, ültethetnénk egy kis direktter- mőt a parkokban, megvehetnénk egy óvodaépületet pálinkafőzőiének. Én még a könyveim, a filmem, előadásaim honoráriumából egy sarki italboltot is berendeznék ... Álmait legyintve elhessegette az illúzióktól elszokott Gödölye. Visszahuppant a valóságba. Jóságosán véreres szempárja ismét rátapadt a söntéspulton szétterített kéziratpapírokra. Én pedig visszatértem a „Zacskós Tej” szerkesztőségébe és az archívumban felkutattam néhány megsárgult újságpéldányt a 70-es évek végéről. Gödölye Gedeonról készü. lő cikksorozatomhoz gyűjtöttem igazi korabeli szavakat, kifejezéseket. Ezeket találtam: ___családi tragédia, ittas vezetés, táppénzes helyzet. erőszakos cselekmények, munkafegyelem-sértés, másnaposság. májzsugor, Nagyfa... Szilágyi Szabolcs
