Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 23. Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról) nagy erőfeszítéseket tett a világgazdasági változásokból adódó hátrányok leküzdésére, a ráfordítási költségek növekedésének ellensúlyozására, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének fokozatos javítására. — A megoldás kulcsát abban látjuk, hogy erőteljesen fokozzuk a termelés hatékonyságát, meggyorsítjuk a termelékenység emelésének, a termelés korszerűsítésének folyamatát és számottevően növeljük népgazdaságunk exportteljesítményét. — Rendkívüli módon érdekeltek vagyunk abban, hogy még teljesebben kihasználjuk a szocialista gazdasági integrációból származó előnyöket, még szorosabbá tegyük és elmélyítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. — A magunk részéről is nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy fokozzuk kölcsönös gazdasági kapcsolataink stabilitását, erősítsük hosszú távú jellegét és szélesítsük az öt évnél hosszabb időszakra szóló együttműködési megállapodások körét. Amint a beszámolókból kitűnik, e téren nem kevés a tennivalónk. — Véleményünk szerint is kiemelkedő jelentősége van a hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozásának, mert ezek fogják képezni jövőbeni együttműködésünk gerincét. Üdvözöljük és támogatjuk a tervezési együttműködési bizottságnak azt az ajánlását, hogy erőinket határozott céltudatossággal most a legalapvetőbb kérdések megoldására, mindenekelőtt az energia- és nyersanyagellátás biztosítását, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékekben mutatkozó szükségletek kielégítését, és a gépipar legfontosabb ágazatai összehangolt fejlesztését szolgáló célprogramok kidolgozására összpontosítsuk. — Közösségünk energia- és nyersanyag-szükségletének kielégítésében meghatározó szerepe van a Szovjetunióval folytatott együttműködésnek, mindenekelőtt a szovjet villamos energia, kőolaj- és földgázszállításoknak. Ami a magyar népgazdaságot illeti, fejlődésének üteme jelentős részben e szállítások alakulásától függ. Természetesen világosan látjuk, hogy — amint arról Koszigin elvtárs a XXX. és a mostani ülésszakon is részletesen szólt — elengedhetetlenül szükség van a tagállamok belső erőforrásainak maximális kihasználására is. Tájékoztathatom önöket, hogy energiapolitikánk kialakítása és energiahordozó igényeink meghatározása során ezt messzemenően figyelembe vesszük. Lázár György hangsúlyozta a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogram kidolgozásának jelentőségét is. — Reális célnak tartjuk — mondotta —, hogy — felhasználva országaink adottságait és lehetőségeit — kedvező feltételeket teremtsünk a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelés olyan mértékű fejlesztéséhez, amely hosszú távon a KGST-tagállamok szükségleteinek a mainál teljesebb kielégítését teszi" lehetővé, többek között olyan alapvető termékekből, mint a gabona, a takarmány és a hús. Ehhez mindannyiunknak elsőrendű érdeke fűződik. — A természetadta lehetőségek gyorsabb és teljesebb kihasználásához azonban meg kell gyorsítanunk a termelés megalapozását szolgáló tudományos és ipari háttér kiépítését. Az ezzel kapcsolatos tudományos kutatás, a korszerű gépek és géprendszerek, a mezőgazdaságban szükséges vegyianyagok tömeges előállítása és felhasználása, továbbá a feldolgozás, a csomagolás és raktározás, valamint a szállítás fejlesztése igen nagy összegű beruházásokat igényel. Ezért olyan együttműködési lehetőségeket kell kimunkálnunk, amelyek számításba veszik a tudományos ismeretek, az anyagi eszközök egyesítését, valamint a kölcsönös érdekeltséget biztosító gazdasági ösztönzőrendszer kialakítását. — Az előttünk álló feladatok eredményes megoldása új követelményeket támaszt együttműködésünk eszköz- rendszerével szemben is — mondotta. — Már most világosan felmérhető, hogy az erőteljes minőségi átalakulás, amelyet gazdasági kapcsolataink jellegében az integráció elmélyülése vált ki, 1980 után is folytatódni fog. A terv- koordináció módszereinek tökéletesítése mellett megfelelő figyelmet kell fordítanunk az értékviszonyok, ezen belül a valutáris-pénzügyi és a hitel- rendszer továbbfejlesztésére is. Lázár György befejezésül rámutatott: — Megelégedéssel szólhatunk arról, hogy tovább nőtt a KGST-országok nemzetközi súlya és tekintélye. Ez a tényeken jól lemérhető, növeli biztonságunkat és jó esélyt ad arra, hogy erőteljesebb befolyást gyakoroljunk a világ- gazdaság folyamataira. — A legutóbbi években nagy lépésekkel haladtunk a komplex programban megfogalmazott célok felé és közös erővel jelenleg is nagy feladatok megoldásán dolgozunk. A jövő azonban még nagyobb követelményeket állít elénk, ezért fontos kötelességünk, hogy pártjaink útmutatásait követve szüntelenül munkálkodjunk szervezetünk struktúrájának és munkamódszereinek tökéletesítésén. — Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a XXXI. ülésszak határozatai jól fogják szolgálni szocialista közösségünk s minden egyes tagország előrehaladásának ügyét. A felszólaló küldöttségvezetők kifejtették álláspontjukat a hosszú távú együttműködési célprogramokról. ★ A szerdai plenáris ülés befejezéseként Nyikolaj Fagy- gyejev, a KGST titkára szólalt fel. Köszönetét mondott a Lengyel Népköztársaság kormányának a vendéglátásért, majd tájékoztatta a résztvevőket a KGST titkársága tevékenységének fő irányairól. Begin kijelölt izraeli miniszterelnök vezetésével koalíciót alakított a LIKUD-tömb és a Nemzeti Vallási Párt Izraelben. Képünkön: a kormányalakítás pillanata, középen Begin miniszterelnök. (Kelet-Magyarország, telefotó) BELGRÁDBAN A jövőcentrikus párbeszédért A 33 európai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok képviselői folytatják az őszi belgrádi találkozó napirendjének vitáját. A szocialista országok amellett szállnak síkra, hogy a belgrádi fórum az összes kérdésben konstruktív, tárgyszerű és jövőcentrikus párbeszédet folytasson. Véleményük szerint a belgrádi találkozón összegezni kell mindazt, amit a helsinki záróokmány aláírása óta eltelt két évben tettek és meg kell állapodni az európai biztonság és együttműködés további szilárdítását célzó konkrét ajánlásokról és javaslatokról. Éppen ezeket a célokat tűzte maga elé az a tervezet, amelyet a mostani előkészítő szakaszban terjesztett elő a Szovjetunió. Ezt a tervezetet támogatják Bulgária, Magyarország, az NDK és Csehszlovákia küldöttségei, de kedvező visszhangra talált számos más ország képviselőinek körében is. A Szovjetunió javasolja, hogy a helsinki záróokmánnyal összhangban cseréljenek véleményt az egész kérdéskomplexumról. Ami a másik, angol—amerikai tervezetet illeti, ez javasolja, hogy egymástól elkülönített formában folytassanak véleménycserét az összeurópai tanácskozás döntéseinek megvalósításáról. Ez a tervezet inkább a múltba és nem a jövőbe tekint. Az ilyen megközelítési mód csak eltérítheti a belgrádi fórumot eredeti céljaitól. E. Krabatsch, az NDK képviselője a vita során azt hangoztatta, hogy a belgrádi találkozónak hozzá kell járulnia az európai béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. Petrán János, a Magyar Népköztársaság képviselője aláhúzta: a belgrádi fórumon elmélyült véleménycserét kell folytatni a helsinki megállapodások végrehajtásáról, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításának lehetőségeiről és az enyhülési folyamat továbbviteléről. M. Pesics Jugoszlávia képviseletében úgy foglalt állást, hogy nem szabad részletekre feldarabolni és úgy elemezni az egységes egészet képviselő helsinki záróokmányt. Párizsban befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások. Képünkön: a csúcs- találkozó egy pillanata: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Giscard d’Estaing francia elnök a tárgyalóasztalnál. (Kelet-Magyarország, telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) két ország kész az immár több mint tízéves együttműködés további fejlesztésére. Másrészt ünnepélyesen megerősítették, hogy a két ország az enyhülés folytatása mellett foglal állást, akkor is, ha ma egyesek megkérdőjelezik ezt a politikát. Végül közös akciót kezdeményeztek annak érdekében, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek elterjedésének súlyos veszélyét. Az aláírást megelőzően a két államfő négyszemközti megbeszélése fél órát vett igénybe. A dokumentumok aláírása után Leonyid Brezsnyev és kísérete elhagyta a ram- bouillet-i kastélyt. A Szovjetunió új párizsi nagykövetségének dísztermében ebédet adott Giscard d’Estaing és a tárgyalásokon részt vett francia küldöttség tagjai, valamint a francia közélet számos ismert személyisége tiszteletére. Az ebéden elhangzott pohárköszöntőjében Giscard d’Estaing kiemelte, hogy míg az 1974. évi rambouillet-i találkozón a résztvevők csak a kereskedelmi forgalom meg- háromszorozására irányuló óhajuknak adtak hangot, s ez meg is valósult, most az 1980—84-re terjedő időszakra már kötelezettség, hogy ismét megháromszorozzák ezt a forgalmat. Be fogjuk tartani ezt a kötelezettséget — mondotta. A köztársasági elnök köszönetét mondott Brezsnyev- nek azért, hogy az új nagy- követség épületében látta vendégül és kifejezte reményét, hogy amikor majd ő látogat a Szovjetunióba — eleget téve a szovjet államfő meghívásának —, felavathatja az új francia nagykövetséget. Szerdán befejezte hivata- talos látogatását és elutazott Párizsból Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. Valéry Giscard d’Estaing a protokollnak megfelelően a szovjet nagykövetségen adott ebédet követően szívélyes búcsút vett Leonyid Brezs- nyevtől, Andrej Gromikótól és a többi hivatalos szovjet személyiségtől. A szovjet és francia zászlókkal feldíszített orlyi repülőtéren Leonyid Brezsnye- vet Raymond Barre francia miniszterelnök, Louis de Gui- ringaud külügyminiszter, a francia kormány más tagjai, valamint Sztyepan Cservo- nyenko, a Szovjetunió párizsi és Bruno de Leüsse Francia- ország moszkvai nagykövete búcsúztatta. Leonyid Brezsnyevet a legmagasabb katonai tisztelet- adással búcsúztatták. A repülőtér betonján a francia fegyveres erők három fegyvernemének alakulatai adták a díszőrséget. A két himnusz eljátszása után tüzérségi díszlövések hangzottak el. Leonyid Brezsnyev és Raymond Barre ellépett a díszőrség előtt, majd a repülőgép lépcsőjéhez mentek, ahol Raymond Barre szívélyes búcsút vett Leonyid Brezsnyevtől, Andrej Gromikótól, . Nyikolaj Patolicsevtől, Borisz Bugajevtól és a többi szovjet személyiségtől. Ezt követően a különgép a levegőbe emelkedett. Leonyid Brezsnyev a délutáni órákban hazaérkezett Moszkvába. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA Három fontos közös okmány és két megállapodás, valamint egy jegyzőkönyv — egy államfő rövid, háromnapos tárgyalásának semmiképpen nem csekély eredménye. Különösen nem az, ha két különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű ország vezetőinek csúcstalálkozója végződik ilyen pozitív mérleggel. Igaz, a szovjet—francia kapcsolatok méltán kiérdemelték a különleges jelzőt, lévén Párizs az első nyugat-európai főváros — akkor még a NATO aktív tagja Franciaország! —, amely párbeszédet kezdett Moszkvával. Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing eszmecseréi tehát mindenképpen beváltották a hozzájuk fűzött reményt. Az esemény több okból is felkeltette a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az SZKP KB főtitkára most először járt államfői minőségben külföldön. Olyan időpontban — s ez párizsi látogatásának ugyancsak rendkívüli nyoma- tékot ad —, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatok némileg elhidegültek. Megfigyelők azt sem tévesztették szem elől, hogy a szovjet—francia kapcsolatok új, mondhatni magasabb szintre emelt szakasza egybevág azzal a francia állásponttal is, amely igyekszik az USA növekvő európai befolyásával szemben fellépni, különösen a Közös Piac érdekeinek védelmében, valamint a fejlett tőkésországok és a szocialista államok kapcsolatainak megítélésében. Nem lehet kétséges: a szovjet államfő párizsi látogatása egyértelmű sikerrel ért véget. Már a fogadtatás külsőségei: a II. világháborúban vitézül harcolt Normandia- Nyeman légialakulat egységeinek felvonultatása jelezte, hogy Giscard elnök nyomatékos fontosságot tulajdonít magas rangú vendége látogatásának. A közös nyilatkozatból kitűnik, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a szovjet és a francia vélemény között nincs lényegbevágó különbség. Jelentős hangsúlyt kapott az európai biztonság, s mindkét fél annak a reményének adott hangot, hogy a belgrádi találkozó „konstruktív szellemben megy végbe”. Ciprusról és a közel-keleti rendezés feltételeiről is azonos módon vélekedik Moszkva és Párizs. Most először nyert megfogalmazást ilyen magas szinten két különböző berendezkedésű állam vezetői részéről az afrikai kontinens békéjének kérdése, ami nyilvánvalóan ugyancsak fontos helyet foglalt el az emecserékben. Bizonyos, hogy a nemzetközi közvélemény különös figyelmet szentel majd — kivált az adott világpolitikai helyzetben — annak a két közös nyilatkozatnak, amelyet az enyhülésről, illetve a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról írt alá a két államfő. Mindent egybevetve, a szovjet—francia kapcsolatok új szakaszukba léptek Leonyid Brezsnyev látogatása nyomán. A Moszkva és Párizs közöti kapcsolatok alakulása nyilvánvalóan nemcsak a két nép, a Szovjetunió és Franciaország, hanem a kontinens valamennyi államának, biztonságának és békéjének érdekét szolgálja. Ülésezett a Román Kommunista Párt politikai végrehajtó bizottsága A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának üléséről kiadott és a román lapok szerdai számában megjelent közlemény szerint az ülésen — más kérdések megvitatása mellett — Nico- lae Ceausescu főtitkár tájékoztatást adott a román párt- és állami küldöttségnek NDK- ban tett látogatásáról, valamint a Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával Debrecenben és Nagyváradon tartott baráti találkozójáról. A közlemény ez utóbbi kérdéssel foglalkozó része megállapítja: „a politikai végrehajtó bizottság hangsúlyozza, hogy Nicolae Ceausescu és Kádár János megbeszélései jelentős mértékben hozzájárulnak a román—magyar barátsághoz és testvéri együttműködéshez, mindkét nép javára, a két országban folyó szocialista építés, a szocializmus és a béke általános ügye érdekében”.
