Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Múzeumaink gyűjteményéből A gyógysxertSrténeti bematató egy része. A tiszavasvári Vasvári Pál Múzeumban elsősorban régészeti és néprajzi gyűjteményeket tekinthetnek meg a látogatók. De helyet kapott itt rangos, orvostörténeti és gyógyszertörténeti kiállítás is. Az Alkaloida megalapítójának, Kábái János gyógyszerész életútját is végigdokumentálja a kiállítási anyag. (Elek Emil összeállítása) Ez az őstulokfej a Tisza medréből ker< elő. Az eljegesedés idejéből való. Kossuth Lajos ajándéka Lukács Dénes tüzérezredes- 1848-as katonai kincstári láda restaurálás után. nek. Egy igen régi eszköz a kendertiloló. A munkást is megkérdezik: Milyen ismeretet vár? A kérdést a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének több mint 1300 tagja teszi fel nap mint nap. Valójában az élet is felteszi: milyen ismeretet várnak a munkások? Bár az ismeretek forrása megnövekedett — rádió, tévé, újságok, folyóiratok, könyvek, közvetlen környezetben szerzett tapasztalatok —, az ismereteket főhivatásként terjesztő TIT munkájának egyik lényeges eleme, hogy helyes választ adjon a kérdésekre. Mint a közelmúltban lezajlott megyei küldöttértekezleten is megerősítették; a munkások körében végzett ismeretterjesztésnél azt tartották szem előtt, hogy a tudomány terjesztő, népszerűsítő munka adjon, segítséget, ösztönözzön az alapműveltség megszerzésére, az önművelésre, a politikai-világnézeti felkészültségre, a szakmai műveltség gyarapítására, s mindezek eredményeként a szocialista életmód elfogadására minél több fizikai dolgozónál. Közvetett haszon Mi mutatja, hogy a társulat mindinkább közelebb jut napi tevékenységében a munkásokhoz? Először talán a számok: egyenletesen növekszik immár negyedik éve a fizikai dolgozók számára tartott rendezvények száma. A TIT megyei szervezete elérte, hogy a megyében az ismeretterjesztő előadások, ankétok, viták, kísérleti jellegű foglalkozások, kirándulások stb. több mint a fele a fizikai dolgozók közösségeit érinti. Megduplázódott az ipari üzemekben tartott rendezvények száma. Tapasztalat: ahol rendszeressé vált az ismeretterjesztés, ott az általános, a szakmai és a politikai műveltség is gyarapszik. S ha ez nem is fejezhető ki százalékokban, milliókban — gyakorlati észrevétel, hogy az alaposabb ismeretek elsajátítása érződik a termelés egyenletességén, a munkaerkölcs alakulásán. A munkások nyelvén A munkások körében tartott rendezvények figyel- meztetőek is. Mire? Többek között arra, hogy az ismereteket nem a tudomány sajátos belső szerkezete, úgymondván súlypontja szerint kell továbbadni, hanem oly módon, ahogyan a termelés, a közélet, a mindennapi élet azokat felveti. Ezért törekedtek arra, hogy az ismeretek terjesztői jobban megismerjék a különböző dolgozó rétegek érdeklődését, igényeit, problémáit. Az országos tapasztalatokat felhasználva alakította ki a TIT megyei szervezete a három leginkább bevált, úgynevezett komplex sorozatokat — a Tudomány- Élet—Társadalom, a Szocialista Életmód Kérdései és a Természet—Technika— Társadalom — című témaköröket. Ezek a sorozatok felölelik életünk valameny- nyi fontos kérdését. S jó dolog, hogy az üzemek a szakmai oktatás és ismeret- terjesztés feladatait mindinkább saját előadókkal igyekeznek ellátni, akik várhatóan közvetlen kapcsolatot alakíthatnak ki az ismerős munkásközösséggel. Bevált a kísérlet Nem lebecsülendő a mezőgazdasági dolgozóknak nyújtott rendszeres ismeretterjesztő tevékenység sem. A megye községeiben főként a szocialista gondolkodás formálására, a szocialista tulajdonviszonyok erősítésére, a munkás-paraszt szövetség ápolására, a nagyüzemi termelés előnyeinek propagálására fordítottak nagy figyelmet a TIT-szervezetek. Öt év alatt csaknem 10 ezer előadás hangzott el, s ennek mintegy 85 százaléka fizikai dolgozókat érintett. Az elmúlt évek során a TIT országos központjának felkérésére először Szabolcs- Szatmárban vezették be kísérleti jelleggel a Tudomány—Élet—Társadalom komplex tematikai sorozatot a mezőgazdasági dolgozóknak, amelyek országosan is figyelemre méltó tapasztalatokat hoztak. Önkritikusan állapították meg azonban a megyei küldöttértekezleten, hogy a megyei szervezet az üzemi ismeretterjesztésben — a jó kezdeményezések mellett — még nem használt ki minden lehetőséget a tevékenységi kör szélesítésére. A nyíregyházi üzemekben szerzett tapasztalatokat felhasználva segíteni kell, hogy a megye kiemelt ipari településein: Mátészalkán, Kisvárdán, Záhonyban és a járásokban állandóvá váljék a színvonalas ismeretterjesztés. Különös gonddal szükséges megszervezni Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda körzetében a bejáró dolgozók és a munkás- szállásokon lakók ismeret- terjesztését. Páll Géza Eli fiata náro sötét egyh umb: ból, végzi velői deklc szaki korla Népr embi jobb megy volm munl értő és m hát ; kult gyobi munl Ké lelke: képz< gimn fehér az i tantá keret dik o műve retek vezte emelt K Képűi Hegyi kirándulás A Nagyhegykapun túl *;mmindenfelé ember. A tőkék között szaporázza a léptét a permetező, ott már a gyermek játszik szünidei gondtalansággal. Kiáltás hangzik, Matyi bácsit hívja, aztán az őr pöröl össze kút ürügyén. A kapa is gyorsan jár, nyomán felporzik a föld, arrébb a seregélyt riasztja kereplő és fa tetején lebegő fehér rongy. Az egyik házból — mert van sok a hegyen —, dalt hall az ember, már belekóstolt egy pár öreg a hegy megpihent levébe. Itt építenek, arrébb dió levelét morzsolja ábrándozón egy leány, s illatát szívja, szívja magába. A meggyet madár dézsmálja, de gyorsan odébb száll, savanyú még a gyümölcs, biztatót inkább a madárcseresznye ígér. A tarka képbe kendők vegyülnek, de ott a kék sure is kivillan a zöldből, és barnára sült leány- és asz- szonyeombok mutatják: nem strandi naptól jött ez a szín. A mák virága bomlani készül, s dongócsapat várja, hogy helyet kapjon a tarka virágon, mi nő csendben az ösvények szélén. A hegy szoknyáján is perzsel a nap, s Médárdus napján a felhő sem ígér jó esőt a tájnak. Varga Mihályné AnkaJ£; támaszkodik. Kendőjét me- nyecskésen köti tarpai Varga Mihályné. Szeme még most is huncut, a negyvenkilenc esztendő sem vette el fényét. Hogy barázda is fut bőrén? Nos fut, s nem is egy. Minden esztendő és minden gyermek gondja szántotta föl. De látszik, közben kijutott néki a derűből is. A mosolyráncok ugyanis ott kandikálnak minden szónál. Beszéde pergő. A szó, s mily ízesen szép, gondos magyar beszéd, ömlik ajkáról, s költői képbe fogalmazza át a hegyen végzett munkát. Mely igaz nehéz, de értelme van. Gyümölcsöt hoz, meg zöldséget, meg szőlőt. És öle négy gyümölcse, Jolán, Gizella, Mária s Mihály nem ismertté teszi számára a szót: miért? Kötényét igazgatja, aztán a tincset rendezi el, mi kibukik a kendő alól. Asszony. Nő. Varga Mária ugyanis a szőlők közt bókfurcsa, van így s újra 1 bája? 1 jól oda gyökéré ben mi életű s mégis e KM lász, de Mária anyja kötényébe akaszkodva néz, néz az idegenre. Ötödikes. Jó tanuló, kinek kedvtelése a könyv, s spórolt ezer forintját eltette, mert jövőre kempingbiciklit akar. Nem úgy, mint az oktondi Miska, aki már az idén vett, de nem kempinget. Inkább vár, benne még szunnyad valami az ősi türelemből. Vagy inkább okszerű nő már? Szeme mint az anyjáé. Ilyen lehetett valaha tarpai Varga Gyuláné, amikor megismerte férje, élete hű párja, gyermekei tisztességes apja, a fáradtságnak ma is fittyet hányó ötvennégy éves. Mária szava még lassú. Megfontolt, mint apjáé, látszik, szerencsésen találkozott a tulajdonságokat hordó gének csapata. A OVOID — Eső kéne. Sok eső. Mert száraz a föld. Olyannyira, hogy még a répa is kifordul, nincs ami fogja. Kapálni sem lehet tisztességesen. Pedig a gyom az nő! De miből?! És a kérdésre, amit feltett Varga Mihályné, felel is nyomban, mintegy magának. A rossznak mélyek a gyökerei. S milyen
