Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

1977. június 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 iiiATíirf 1Én9P vHHV H Gyorsítani a telepítést MAGYARORSZÁG LA­KOSSÁGA jelenleg mintegy 52 ezer vagon gyümölcsöt fo­gyaszt, de 10—15 év múlva már 65 ezer vagonnal. A fo­gyasztott gyümölcs jelentős része a téli alma. Más szem­pont: a gyümölcsexport éven­te 45 ezer vagon, amit a ter­vek szerint belátható időn be­lül 80 ezer vagonra kell nö­velni és ennek szintén jelen­tős hányada a téli alma. Szabolcs-Szatmár megye feladatait a gyümölcs terme­lésében a hazai és exportigé­nyek növekedése határozza meg. Ezért az ötéves tervben és a távlati tervben a gyü­mölcsültetvények termőké­pességének fenntartása, il­letve fokozása a legfőbb szempont. Tavaly 49 ezer va­gon alma termett és a nép- gazdasági elvárás — egyezik a megyei célokkal, az üze­mek érdekével — évi 50 ezer vagon. Hangsúlyozottan jó minőségű belföldi és külföldi piacon elfogadható árura van szükség. Kérdés, hogy a ma 50 ezer vagon télialmatermésre alkal­mas ültetvények képesek lesz­nek-e öt év múlva is hason­ló eredmény produkálására. A válasz egyértelmű nem. Nem csak mennyiségben, minőség­ben és választékban sem tud­juk a kívánságokat kielégíte­ni, ha ültetvényeink korsze­rűsítésére nem gondolunk. Az ültetvények nagy része foko­zatosan kiöregszik, termőké­pessége csökken. A megyei párt- és tanácsi határozatoknak megfelelően a kertész szakemberek elké­szítették a téli alma hosszú távú rekonstrukciós tervét. Ebben szerepel a gazdaságta­lan ültetvények felszámolása, a fajtaarányok javítása, a megfelelő alanyok kiválasztá­sa. Követelmény, hogy az ül­tetvények kedvező fekvésű jó talaj- és klímaadottságú he­lyekre kerüljenek. Tartal­mazza a terv az üzemek kon­centrációját, a járulékos be­ruházások arányos megvaló­sítását, a meglévő ültetvények korszerűsítését, a kivágások és telepítések arányos végzé­sét. A FELMÉRÉSEK ALAP­JÁN 1990-ig 16 ezer 800 hek­tár gyümölcsös kivágására és 17 ezer hektár gyümölcsös te­lepítésére kerül sor. Az V. öt­N em várta meg az óra csengését. A belső óra. ami az emberben van. felébresztette. Fél öt volt és már hőség. Először tápot és búzadarát kevert az apró­jószágnak. Var vagy hatvan éhes száj; kacsa, csirke. Reggelire tojásrántottát evett teával. Feleségével kö­zösen készítették el, hogy mi­hamarabb foghassanak a reg­geli munkákhoz. A kertben a meggyomosodott zöldséget kellett megtisztítani a ha­szontalan füvektől. Palántá­zásra várt egy kis paprika is. Kései fajta; jó lesz, amikor fogytán a korai... Ezután ka­pát fogott és feltöltögette a krumplit, amit az eső megté­pázott. Hetedmagával sütött a nap, amikor fél 1-kor asztalhoz ült ebédelni. A zöldborsóle­ves különösen ízlett. Fél ket­tőre kellett munkába állni a pékségben. Már várta a négy kemence. Útközben Kása Jó­zsef szerelővel találkozott, aki újságolta, érdemes benéz­ni a boltba, mert úgy tudja, táp érkezett az aprójószág­nak. A péküzemben Polgár János, az üzemvezető azzal fogadta: kicsit rá kell ma verni, mert tegnap délelőtt áramszünet volt. Jól tudta ezt Szabó László sütőszak­munkás, a Tiszaszalkai éves terv éveiben 4—5 .ezer hektáron szükséges és indo­kolt a gyümölcsrekonstrukció megvalósítása — hangsúlyoz­za a megyei pártbizottság ha­tározata. Nem kis feladatról van szó, akár a pénzügyi, akár az egyéb lehetőséget és alapokat tekintjük. A re­konstrukció, igaz, 1973-ban el­kezdődött, de nem a kívánt ütemnek megfelelően történt. Az akkori gondok — nem volt elég szaporítóanyag, nem volt megfelelő a fajta- és alany­választék, az üzemek nem rendelkeztek elegendő fejlesz­tési alappal — napjainkban is léteznek és hatnak. Mind­ezek ellenére a IV. ötéves terv éveire előirányzott 3407 hektárból 2129 hektár gyü­mölcsöst, ebből 1682 hektár almát gazdaságaink eltelepí­tettek. Az üzemek szándéka a gyümölcstelepítést illetően ma nagyobb, mint amit az V. ötéves terv éveire a megyei pártbizottság határozata meg­szabott. A mezőgazdasági üzemek gyümölcstelepítési terve 1980- ig 8391 hektár, ebből 6521 hektár a téli alma. A tervidő­szak első évében nem sikerült az arányos rész elültetése. 1976-ban üzemeink ezer hek­tár almát telepítettek, így ha a terveket valóra akarják vál­tani, a továbbiakban évi 1300 —1400 hektár téli almát kell telepíteni. De ehhez olyan or­szágos támogatásra van szük­ség, amely a terv teljesítését elősegíti. Ma — és talán még a jövőben is — ismételten a fajta- és alanyválaszték hiá­nya a nagy gond. Halasztha­tatlanul szükséges az oltvány­termelés olyan szintre hozá­sa, amely a telepítési prog­rammal összhangban van, ké­pes az igényeket kielégíteni. Az oltványtermelés, sajnos, különböző okok miatt mély­pontra süllyedt és bár történ­tek intézkedések, ahhoz, hogy a megye első osztályú és megfelelő választékú szaporí­tóanyagot kapjon, hosszú idő­nek kell eltelni. De addig is, amíg országos és megyei ösz­tönzéssel az oltványtermelés ismét fellendül, a telepítést a meglévő alanyokkal végezni kell. A MEGYEI TÉLIALMA- TANÁCSKOZÁSON hangzott el a közelmúltban: „A re­konstrukcióval várni, késle­Egy forró nap ÁFÉSZ-sütöde dolgozója és indult is a kemencékhez. Négy gázolajfűtésű kemen­cével dolgoznak. Szabó 13 éve pék, megszokta a 35—38 fokos meleget, a kemencénél a 48—55 fokot. De ezen a na­pon szenvedett a kánikulától. Kézi érzékeléssel, így neve­zik, állapította meg, a kemen­cék elég forrók-e. Biztonság­ból egy csipetnyi bedobott liszt is jelezte, minden rend­ben. Kezdődhet a táblamun­ka, majd a „virgolás” — ma­gyarul tésztabömbölyítés. Csak a forróság ne gyötörné annyira... Közben arra gondolt, ho­gyan érzi magát a két gyer­mek az anyai nagyszülőknél, Csengerúj falun. A kicsinek szombaton lesz a születés­kedni nem szabad. Folytatni kell a munkát azzal a szapo­rítóanyaggal, amely rendel­kezésünkre áll.” Ez nem en­gedmény, sőt szigorú követel­mény, hiszen a gyengébb mi­nőségű oltványokkal csak gondos munkával lehet kor­szerű, jobb telepítési módo­kat alkalmazni, telepítéseket kialakítani. Ültetvényeinkben a jonatán aránya jelenleg mintegy 70 százalék. A hazai és külföldi kereslet, mint már jeleztük.) változott, ezért a szakemberek véleménye az, hogy a rekonst­rukciónál a kedvezőbb ará­nyok érdekében 50 százalék jonatán, 45 százalék starking, és 5 százalék egyéb fajta te­lepítése az indokolt. Üzemi érdek is, hogy a jonatán kión­jait az M—40-es, az M—41-es naményi jonatánt, vagy a sá­rospataki sötétpiros jonatánt, de más jonatán- és starking- klónokat is, az eddigieknél nagyobb arányban építsenek be a fajtasorba. Természete­sen fontos, hogy a fajtasorba a legértékesebb változatok kerüljenek, azok, amelyek már bizonyították előnyös tu­lajdonságaikat. (Keresni kell a biológiai és gazdasági ér­tékben megfelelő harmadik fajtát is.) ÍZLETES, ZAMATOS A SZABOLCSI ALMA, de ma­radéktalanul csak a fogyasz­tóknak édes. A termelők ér­zik a keserű részét is, ami­kor termelési költségekről, felvásárlási árakról, szüret­ről, tárolásról, rekonstrukció­ról, és még számos dologról van szó. Ez nem mond ellent annak, hogy nagyüzemeink, kistermelőink nagy kedvvel és még nagyobb szorgalom­mal végzik feladataikat. A gondok hangoztatása nem jogtalan előnyökért, indoko­latlan támogatásokért törté­nik, hanem azért, hogy a problémák gyorsan és meg­nyugtatóan rendeződjenek. Az egyre nagyobb horderejű feladatokhoz kevés csak az emberi akarat, pénzre és egy­re több pénzre van szükség. A téli alma népgazdasági, me­gyei, üzemi, egyéni érdek, de külön-külön az érdekeket ne­héz és lehetetlen is szétvá­lasztani. Seres Ernő (Vége) napja, a harmadik. Nem is fért meg benne a gondolat, Filep Józseffel arról beszél­gettek, szombaton utaznak a kicsikhez, viszik az ajándé­kot, a homokozót, a tortát, a kólát és a tiszaszalkai nagy­mama ajándékát. Filep is a családról, a gyermekről szólt. Lónyán lakik, sikerült reggel cseresznyét venni, azt viszi haza este a gyermekeknek, csak már valószínű nem lesz­nek ébreden, mire hazaér. Ezen a napon 840 kenyeret sütött Szabó László és ezer kiflit, ötven zsurkenyeret. Koszta Balázzsal, a mellette ügyködő segédmunkással leg­alább öt liter vizet megittak a műszak alatt. De ezen a napon megérkezett a várva- várt védőital is, igaz több he­tes késéssél. Kárpótlásul Traubiszódát kaptak. Este tízkor indult lefüröd- ni. Még szóba került a vasár­napi focimecs. s indult haza. Csak otthon vette észre, hogy az egyik ujját megsütötte a forró tepsi. Amikor hazaért, a felesége még vasalt. Füstölt csülök volt a vacsora, jólesett a hű­tőszekrényből előkerült sör. Még belenézett az újságba és hamar elaludt. Másnap kez­dődött minden elölről... Páll Géza A Balkányl Állami Gazdaságban rajtra készen sorakoznak az NDK-kombájnok. (Elek Emil felvétele) Aratási készenlétben gép és ember Nagy vizsga előtt Még néhány nap és feldübörögnek a kombájnok, meg­indulnak a terményt szállító kocsik, kezdetét veszi a nyár legnagyobb munkája, az aratás. Azonban a gépszerelők, a leendő kombájnosok, a raktárosok addig sem tétlenkednek, kemény munkával készülnek az aratásra. A kölesei Kossuth Terme­lőszövetkezet gépműhelyének udvarán a félig szétszedett kombájnok mellett szerelők szorgoskodnak. Látszólag nagy az összevisszaság, az alkatrészek a gépek környé­kén hevernek, de tudja azt mindenki, hogy végül is mi hová kerül. Az utolsó felvonás — Elérkeztünk az utolsó felvonáshoz, kilenc kom­bájnunk közül hat már rendben van, ezen a hár­mon van még javítani való, — mutat a katonás rendben sorakozó gépekre Tamás Jó­zsef műhelyfőnök. — Igye­keznünk kell, hiszen az ara­tásban részt vevő gépek szemléjére már mindennek készen kell állni. Igaz a nehezén már túl vannak, hiszen nemcsak a kombájnokat, hanem a ter­ményszállító, — a tarló­szántást végző, — és a bá­lázógépeket is át kellett vizsgálni, mert az aratáshoz csak tökéletes gépekkel lehet hozzákezdeni. A tsz felké­szült a munka közben elő­fordulható hibák kijavításá­ra, elhárítására is. egy kisebb fajta műhely­kocsit tartanak majd kint a terepen két szerelő­vel. Egyikük a tsz régi, ta­pasztalt szerelője Marozsán Ferenc lesz, aki már 16 éve minden nyáron kint van az aratókkal, s őrködik az kombájnok „egészsége” fö­lött. Irány a búzatábla! — Ilyenkor aratás előtt néhány nappal még bennün­ket is el-elkap valami fur­csa izgalom — mondja. — Tulajdonképpen nekünk, szerelőknek vizsga minden nyár, hiszen itt dől el, ho­gyan dolgoztunk az aratás előtti hetekben. Persze nem­csak mi, szerelők vizsgá­zunk, hanem az egész tsz. Eddig úgy néz ki, sikerülni fog a tervünk. Búzából 28 mázsás termésátlagot tervez­tünk hektáronként, és min­den reményünk megvan rá, hogy ez valóra váljon. Igaz, a minapi vihar megdöntötte néhány táblában a búzát, de az eső mindenért kárpótolt. A Kossuth Tsz-ben az idén 670 hektár búza, 51 hektár zab, 42 hektár len, és 62 hektár repce vár aratás­ra. A repcével kezdtek a hét végén. Ezzel három nap alatt vé­geznek, s rövid szünet után irány: a búzatáblák. Most fejeződött be a négy ötven- vagonos magtár fertőtleníté­se, a szárító- és tisztítóbe­rendezések ellenőrzése. Az aratásban részt vevő gépek, berendezések készen állnak a szemlére, már csak a há­rom kombájnon dolgoznak. Tizenhárom aratás — Akkorára rendben lesz­nek azok is, — nyugtatja meg a körülötte állókat Smajda Sándor. Hinni kell neki, hiszen ha valaki illeté­kes ebben, ő igen. Tizenhá­rom éve minden aratáskor kombájnon ült, az idén is egy E—512-es fülkéjéből irá­nyítja majd a gépet. — Olyan még nem fordult elő, hogy mikorra kellett, ne let­tek volna készen a kombáj­nok. Különben is, már csak össze kell rakni, s mehetünk. Inkább a büféseket kell no­szogatni, hogy időben hoz­zák a kólát meg a kávét. Ha megszomjazunk, nem mehe­tünk be a faluba, s különben is mi lesz akkor a teljesít­ménnyel?) Határszemlén A fehérgyarmati Győzhe­tetlen Brigád Termelőszövet­kezet irodája kihalt, a határt szemlélik a vezetők. Baranyi Szilárdot, a tsz főagronómu- sát is a határban találjuk meg. a búza lombtrágyázását el­lenőrzi. — Jócskán lema­radtunk ezzel a munká­val, nem kaptuk meg időben a repülőgépet, — mondja. De még nem nagyon kés­tünk el, a búza a legtöbb he­lyen még zöld, július 5-e tá­ján kezdjük az aratást. Gyarmaton is, akár csak Kölesén, 18-án tartották a gépek, a szárítók, a magtá­rak szemléjét. A javítások­kal kissé elmaradtak, bár mentségükre szolgál a rend­kívüli tavaszi időjárás, a nagy sár. Éjjel-nappal szán­tottak, vetettek, s a nehéz ta­lajjal való birkózás nagyon igénybe vette a traktorokat, a zetorokat, és a vezetőket is. — Kapkodásról azért szó sincs, — folytatja a főagro- nómus, — készen áll min­den. Június 25-én kezdjük a 120 hektáros árpával, s utá­na nemsokára következik a 690 hektár búza. Harminckét mázsás termésátlagot tervez­tünk hektáronként, s most úgy néz ki, hogy 30 mázsa körül alakul az átlag. Ezzel nagyon is elégedetteknek kell lennünk, ha azt vesszük figyelembe, hogy az Állami Biztosító 63 százalékos víz­kárt állapított meg a bú­zánkban. El lehet képzelni, micsoda termésünk lett vol­na, ha nem jön a víz. De még így is mintegy 200 va­gon búzára számítunk, s ha sikerülnek elképzelése­ink, saját erőnkből tisztítjuk és szárítjuk a terményt. Hajnaltól késő estig A tsz a korábbi évek ta­pasztalatait figyelembevéve, alaposan, körültekintően szervezte meg az idei ara­tást. A kilenc kombájnnal 13 ember megy majd felváltva reggel öttől este 10-ig. A szalmát a Hamster rendfel­szedőkkel gyűjtik össze, és rögtön kazlakba rakják. A tarlószántást négy Dutra, és két DT—75-ös folyamatosan végzi a kombájnok után. — összesen 26 gép és 40 ember végzi a nagy munkát, — számol Baranyi Szilárd. — Rajtuk múlik, milyen lesz a jövő évi kenyerünk. Balogh Géza Szabolcsiak a Fekete-tengeren Nyolcnapos fekete-tengeri város”-okat, Odesszát, Jal- hajóútra indul június 20-án, tát, Novorosszijszkot, Szocsit, szatmári turistacsoport. A Batumit- A nyíregyházi nagyrészt tsz-itagokból — ve- IBUSZ és a megyei tsz- zetőkből álló csoport útja so- szövetség a társasutazást az rán a Karélia nevű hajón októberi forradalom hatvana- felkeresi a Fekete-tengór dik évfordulója tiszteletére partvidékén található „Hős szervezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents