Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-18 / 142. szám
1977. június 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Csomagolás, szállítás, tárolás SZABOLCS-SZATMÁR MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEI számára a téli alma a jövedelem egyik fő forrása. Annak ellenére, hogy az almáskertek a művelhető földnek csak hat százalékát teszik ki, kétmilliárd forint az alma után az árbevétel. Mindez magyarázata annak, hogy a megye gazdasági, társadalompolitikai életében a télialma-ter- mesztés meghatározó tényező. Az almatermesztés előnyei, kedvező gazdaságpolitikai hatása mellett azonban egyre több feszültség, ellentmondás is keletkezik. A szüreti munkaerő-ellátottság csak egy a sok közül. Az elmúlt év gyakorlata igazolta, a korszerű termesztéshez ma már nem elegendők a. technikai feltételek és itt beszélhetünk a göngyölegellátásról, a szállításról. a feldolgozásról, a tárolásról is. Üzemeink néhány évvel ezelőtt „berendezkedtek” 34— 36 ezer vagon almához elegendő göngyöleg évi beszerzésére. A göngyöleg (láda) ára egyik nagy tétele a forgóeszköznek. a hitelekért jelentős kamatokat kell fizetni, így indokolt a takarékosság, az, hogy csak annyi pénzeszközt kötnek le, amennyi feltétlenül szükséges. Csakhogy az elmúlt évben nem 36 ezer, hanem 49 ezer vagon alma termett. A szüret derekán már nem volt elég szedő- és csomagolóláda. Ezért helyenként vagy leálltak, vagy késleltették a szedést, másutt ideiglenesen prizmába, a fák között ömlesztve tárolták a gyümölcsöt. A ládahiányból a már említett kamatösszegtől jóval nagyobb kár keletkezett, mert elhúzódott a szüret, a prizmázással több lett az ütődött, törött, exportra, sőt fogyasztásra is alkalmatlan alma. A ládákat országos szerv, a Göngyölegellátó Vállalat biztosítja. Nehéz lenne arra választ adni, ha a gazdaságok és a felvásárlószervek pontos termésbecslés után 50 ezer vagon almához rendelnek göngyöleget, vajon kielégítette volna-e a vállalat ezt az igényt? De nem is erre, inkább a megoldásra kell most választ adni. A BIZTOSABB ÉS SZERVEZETTEBB göngyölegellátást a jövőben itt a megyében kell és lehet megoldani. Ennek alapja, hogy a termelőüzemek teremtsék meg a helyi göngyölegelőállítás lehetőségét, más szóval ládakészítő üzemeket hozzanak létre. Nem arról van szó, hogy minden mezőgazdasági üzem rendezkedjék be ládagyártásra. hanem arról, hogy társulásos alapon az anyagi erők összpontosításával hozzanak létre ládakészítő üzemeket. Az ez irányú munka szervezésére, irányítására és koordinálására a legalkalmasabbak a télialma-termesztési rendszerek, amelyekhez ma már több mint tízezer hektár, a nagyüzemi almatermelés 40 százaléka tartozik. Még mindig a göngyöleghez tartozó, de már a szállítás problémáit is érinti az úgynevezett tartályládák alkalmazása. Pár éve néhány gazdaság, de erőteljesebben a Balkányi Állami Gazdaság, kísérletezett a tartályládákkal szedésnél és üzemen belüli szállításnál. A módszer bevált, ezt igazoló érvek: a 210—220 kilogramm gyümölcs befogadására alkalmas tartályláda tíz szedőládát helyettesít. De nem ez a legfőbb előnye, hanem az, hogy mert az alma kisebb deszkafelülettel érintkezik, kevesebb a törődés javul a minőség. Ezenkívül szervezettebbé, gyorsabbá válhat a szüret, megoldható a kerten belüli gépesített szállítás, kevesebb munkaerőre van szükség. A tartályláda alkalmazásával beruházás nélkül növelhető a hűtőtér-kihasználás. A nyírgelsei ezervagonos hűtőtárolóban tartályládával 1150 vagon alma helyezhető el. Több alkalommal elhangzott már: történtek intézkedések is, hogy a tartályládák alkalmazását általánosan ki kell terjeszteni minden üzemre. Ennek feltétele, hogy be kell szerezni a szükséges gépeket, amely nem történhet egyik napról a másikra. Mindenesetre a tartályláda alkalmazásának kiterjesztése függ a nagyüzemektől, a szakemberektől, attól, milyen erővel szorgalmazzák a bevezetést. A TÉLI ALMA SZÁLLÍTÁSA — elsősorban az exportáru-szállítás — az őszi időszakban jelentős kapacitást igényel és köt le. Az alma elszállításához rendelkezésünkre áll a szükséges jármű. Nem is ez a gond. Tavaly az export-átvevőhelyeken kocsikaravánok vesztegeltek- olykor nem egy-két órát, hanem napokat. Az alma átvételét, illetve átadását a vagonhiány akadályozta. Ezen a jövőben feltétlen változtatni szükséges. Tárgyaltak arról, hogy a HUNGA- ROFRUCT a tuzséri ezervagonos hűtőtárolót az átvétel időszakában tranzitraktárként hasznosítsa. így, ha kevés a vagon, nem a gépkocsik vesztegelnek napokat, hanem a tranzittérbe lerakott áru vár a továbbszállításra. Ezzel a szállító járművek jobb kihasználása és tetemes költségek megtakarítása válik lehetővé. Nem új dolog — régen ismert probléma — a szűkös hűtőkapacitás. Tavaly ősszel Fehérgyarmaton egy 500 va- gonos hűtőtárolót avattak, amelyet társulásos alapon építettek az akkor még MÉK Vállalat és termelőszövetkezetek. Az új tárolóval a megyében 12 440 vagonra nőtt a hűtőtároló-kapacitás. Elméletileg a téli alma egynegyedét tudjuk későbbi feldolgozásra hűtőtérbe elhelyezni. A gyakorlat bizonyította, hogy ez kevés. Még legalább 4—6 ezer vagon kapacitású hűtőtároló tér építésére van szükség, de ugyanakkor feltétlenül fontos a meglévő hűtőterek jobb hasznosítása úgy is, hogy ősszel, télen az üzemi tárolókban almát tartsanak. TERMÉSZETES KÖVETELMÉNYE a több árutermelésnek. hogy a mennyiség növekedésével az arányok változása nélkül is több lesz az ipari alma. Az ipari alma feldolgozása kapacitáshiány miatt ma még elenyészően kevés. Számottevő üzemi feldolgozó csak a nyírgelsei léüzem. A jövedelmezőség és az érték megőrzése érdekében gyorsabb tempóban szükséges az ipari feldolgozást megoldani. Folynak tárgyalások a konzervipari vállalatok trösztjével, és a boripari vállalattal. de mint minden vonatkozásban, itt is szükséges a termelőüzemek további kooperációja. Seres Ernő (Folytatjuk) M ár sárgul a vadbúza szöszös kalásza, rég elhullatta virágporát. Nagy darabon kaszálatlan a beregsurányi út árka, töltése. Végre feltűnik egy ember. Tömött rendeket forgat, s ahogy megállunk, villája nyelére támaszkodva vár, mit akarunk. Dózni fedele pattan — életkort és múltat idéz —, sercen a gyufa és az első szippantás füstjével együtt érkezik a válasz. — Nem tudom én, miért nem kaszálják. Hetedmagával süt a nap. Árnyékba húzódunk, onnan nézzük a kínlódó, sárguló levelű búzát. — Ha így tart tovább, nemsokára aratunk — mondom. Rámnéz, kettőt is szippant, aztán mégiscsak kimondja. — A kombájn. Az a’. Hát persze. Sem én, sem ő nem aratunk. Elmúlt már az a világ. Régen volt beregi szokás, hogy az aratás előtti vasárnapon a falusi legények meghányták-vetették eklézsia dolgán vagy falu dolgán, kinek melyik lány lesz a marokszedője. Vagy hol az a zene, amelyet a ka- szakalapálók Vertek a falu alkonyati csendjében? Ne is sorolja az ember, mert csak rákérdez a fiatalság, ha egyáltalán érdekli őket: hogy mi az a ker ^ Búeafű k ___Á reszt, a kaparékhurka, a búzafű. Arról nem is szólva, hogy az a gyerek, atnej lyik búzafüvet szedett, az „újságot” evett. Lám hogy belelovalja magát az ember. Ezt az újságot mégiscsak meg kell magyarázni. A gyerekek aratáskor —, hogy nekik is legyen dolguk — a gereblyéző nagyobb fiúk nyomán az elhullott kalászokat szedték össze. Ez az apró kezekbe szedett kalász volt a búzafű, hazavitték, kicsépelték, kitisztították, megdarálták és a búzadarából készült az újság, azaz újdonság. Elmélázunk kissé, körmünkre ég a „Kossuth” parazsa és nincs más hátra, csak további jó munkát kívánni. Később Győri Endre, a tarpai termelőszövetkezet főmérnöke már a mai világ nyelvén beszél. — Százhatvan hektár árpa, 800 hektár búza aratására készülünk fel. A kombájnokat már kijavítottuk. Egy John Deere-vel, egy Class Dominátorral, egy SZK—5-össel és négy SZK —4-essel aratunk majd. Ti- zennégy-tizenöt munkanappal számolunk. — És hány kévét raknak egy keresztbe? Nevet. Azt gondolja, bolondozok. Utánanéztem. A beregi részen kétféle keresztet raktak. Abban az időben, amikor még sarlóval arattak — az lehetett csak keserves dolog — 22 kévét tett ki egy kereszt. Alulra tették a visszahajtott bújtatást, aztán négy ágba öt-öt kévét és felülre a papot. A pap mindig nehéz, kövér ké"e volt, lenyomta a többit és védte őket a beázástól. Később, amikor már kaszával arattak, elterjedt a 18 kévés kereszt. S zóval, maholnap aratunk. Már megint. Hiába, a megszokás mondatja. Valamikor valóban a falu apraja-nagyja aratott, arattunk. De most? Kimegy a kombájn a határba és úgy vág le, csépel el ezer hektár termést, hogy meg se kottyan. Eb aki bánja. S. E. Aratási ügyelet a MEZŐGÉP-nél A korábbi évekhez hasonlóan az idén is megszervezik az aratási ügyeletet. A MEZŐGÉP Tröszt tájékoztatása szerint június 27-től augusztus 20-ig mindennap ügyeletet tart az ország 15 termelő MEZŐGÉP Vállalata. Az ügyeleti munkába a korábbinál több, összesen mintegy 200, korszerű műszerekkel fölszerszámozott szervizkocsit és több száz szerelőt vonnak be. Az ügyeletén hétköznaponként reggel 7-től este 7-ig, szombatonként délután 5 óráig, vasárnaponként déli 1 óráig lehet bejelenteni a hibákat. A hibaelhárítást, a garanciális hibák kijavítását gyorsítják, a MEZŐGÉP Tröszt — a MEGÉV több milliárd forint értékű raktárkészleten kívül — mintegy 150 millió forintnyi készletet tart raktáron a legfontosabb részegységekből, pótalkatrészekből. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai ezekben a hetekben nemcsak az aratási ügyeletre készülnek föl, hanem e nyári mezőgazdasági munkához szükséges gépek összeszerelésén is dolgoznak. A Szovjetunióból 600 új kombájn részegységei érkeznek folyamatosan, ezeket szerelik most össze, hogy az aratás teljes beindulásakor már munkába állhassanak. Az elmúlt hónapokban a rendelt mennyiségben leszállították a gazdaságoknak és szövetkezeteknek a pótalkatrészeket és a felújított motorokat, szivattyúkat, kompresszorokat és hidraulikus elemeket. Ily módon műszaki oldalról jól felkészülhettek a mező- gazdasági üzemek az aratásra. A néhány hete tartó zöldségbetakarítást újonnan kifejlesztett gépekkel segíti a MEZŐGÉP Tröszt. Pár hónap alatt alakították ki azt a teljesen új technológiájú borsó- cséplőt, amelyből húszat állítottak elő eddig a Hódmezővásárhelyi MEZŐGÉP Vállalatnál, s amelynek már munkába is álltak a földeken. A következő hónapokban további kilenc, jövőre már kétszáz készül el ezekből. Az új géptípussal sokkal korszerűbbé válik hazánkban a zöldborsószedés. LEHETNE Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Majoros Ferenc, a nyíribronyi Üj Élet Termelőszövetkezet Május 1. zöldkoszorús állattenyésztési, takarmányozási szocialista brigádjának vezetője. — A jó gazda mindig elsők között alkalmazkodik a körülötte kialakult körülményekhez. A mi szövetkezetünknek is ezt kell tenni, ha versenyképesek, tagságeltartók akarunk lenni. Ezen az igazi szabolcsi homokon különösen meg kell találni a módját az eredményes gazdálkodásnak. Mi a növénytermesztési kultúrák mellett az állattenyésztés további fellendítésével akarunk a gazdálkodás élvonalában maradni. — Ehhez a maga módján az én 11 fős takarmányelőkészítő brigádom is hatékonyan járulhat hozzá. Mi látjuk el élelemmel a 450 szarvasmarhát, és a 800 NDK lapály törzstenyésze- tű sertést. Az előkészítésen, a beetetésen túl feladatunk az abrak és a szálas takarmányok tárolása, kazlazá- sa éppen úgy, mint a trágya kiszállítása, szarvasba rakása. Az elmúlt évet a tejtermelésben kiemelkedő sikerrel zártuk. Országos versenyfeltételeket túlteljesítve első helyezést értünk el az előző évihez vi-\ szonyított árutermelésben. Ez azt jelenti, hogy a magyartarka tehenészetben 3046 literes fejési átlaggal büszkélkedhetünk. Ám ezt mi csak indulásnak tekintjük. A takarmányozás tudományos alapokra helyezésével, a tápanyagfelhasználás állandó ellenőrzésével ki akarjuk hozni a magyartarkában lévő maximumot, a 4200—4500 literes fejési átlagot. — Ehhez természetesen a jövőben nagyobb gondot fordítunk a faitán belüli szelekcióra. Már ma is vannak kiváló egyedeink, ötezer literes teheneink. A hagyományosnak mondható tartásról jövő évi építkezési indulással 1980- ban átállunk a nagyüzemi, Aki válaszol: MAJOROS FERENC szocialista brigádvezető a szakosított telepű tehén- tartásra. — A hízómarhánál v javítjuk a t-artási körülményeket. A jelenlegi istállók nyáron melegek, télen hidegek. így az állatok takarmányhasznosítása havi 38-40 kilogrammot hoz. Ezt nem tartjuk kielégítőnek. — A szakosított telep elkészültéig is növelni akarjuk a férőhelyek számát. Erre azért van szükség, hogy a háztájiból — az eddigit megduplázva — mindkét ivarú kisborjút teljes egészében fel tudjuk vásárolni. Erre különösen a szakosított telep indításához van máris szükségünk. — A sertéstenyésztésben is vannak még kihasználatlan tartalékaink. Legelső feladatunk egy ISV-ter- vekre épülő tartástechnológiai rekonstrukció végrehajtása. Ezzel párhuzamosan a fialások számát hatról egyenest tízre kell emelni. Ehhez az adottságok már ma is megvannak. Kihasználásukért valamennyien felelősséggel tartozunk. — Előbbre kell lépnünk a takarmánybázis növelésében. Jelenleg 62 hektár új telepítésű legelőnk van. 1980-ig ennek el kell érni a 120 hektárt. 214 hektár rét -legelőt pedig felülvetéssel, műtrágyázással kell feljavítanunk. — „A gazda szeme hizlalja a jószágot” — tartja a mondás. Ezt mi is valljuk. Csakhogy azzal told- juk meg, hogy a jövőben még pontosabb időben etetünk, itatunk, almozunk. Jobban odafigyelünk a takarmány keverésére, jobban a jószág szája ízéhez készítjük. Ezek nem csak jobb gazdasági eredményhez vezethetnek, de vasta- gíthatják a borítékot is. Együttesen pedig biztosítják számunkra a jól végzett munka örömét. T HELIKOPTER A BURGONYATÄBLA FÖLÖTT. A nyírtura—sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet 140 hektáros burgonya- és szőlőterületén dolgozik a növényvédő gép. (Hammel József felvétele)
