Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-17 / 141. szám
1977. június 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I ifMi ■** ^SI^aiHHi íJHHT Nagy gond: a szüret A MÁSODIK ÖTÉVES TERV gyümölcstelepítési programjának keretében 42 043 hold téli almát telepítettek az országban, ennek 47,1 százalékát Szabolcs-Szat- már megyében. Mindezt a nyírségi homoktalajok korábbinál jövedelmezőbb mező- gazdasági hasznosítása indokolta. A telepítési kedv, a télialma- terxnetsztés iránti érdeklődés az említett „nagy program” után sem csökkent. A megyében jelenleg 36 ezer hektár a gyümölcsös terület, ebből 28 674 hektár a téli alma. Azok a fák, amelyeket az ötvenes években, vagy azt követően ültettek, termőképességük csúcsához értek, így ■— bár sokan meglepődtek az elmúlt évben — egyáltalán nem volt meglepő, hogy 49 ezer vagon gyümölcs termett. Negyvenöt-ötvenezer vagon télialmatermésre a következő évékben is számíthatunk, de nem csak számítani kell rá, az export, a belföldi ellátás növelése érdekében cselekedni is szükséges, hogy ez a mennyiség meglegyen. A téli alma — sokszor kimondtuk, leírtuk — Szabolcs „aranya”. Olykor még a szintén jó jövedelmet adó és hagyományaiban régebbi kultúrákat, a burgonyát, a dohányt is feledve, mindent az almának rendeltünk alá. Ez érthető — de nem mindig és nem mindenben volt indokolt. Most sem az, amikor az „almakultusz” az ötvenezer vagonnal új szakaszához ért. Nem az ötvenezer vagon a szakaszhatár, hanem az igény, amely a termelés, a termelésfejlesztés új alapjainak megteremtését sürgeti. A korszerűbb termeléshez számos nyomasztó gond megoldásán keresztül vezet az út. Az egyik: a korszerű telepítéssel nem járt együtt a betakarítási feltételek megteremtése, kevés a munkaerő. Ez télen a metszésnél is érezhető már, de ezen segíthet a gépesítés. A komolyabb probléma az almaszüretnél van, bár szakemberek állítják: megyénk lakossága képes 50 ezer vagon alma veszteségmentes betakarítására; a szüretelhúzódást a szervezetlenség okozza. ♦ EMLÍTÉSRE ÉRDEMES: az ötvenezerből 15 ezer vagon almát a háztáji gazdaságok termelnek. A háztáji almatermelés viszont ott nagy, ahol a szövetkezetben is sok az alma. Ez a munkaszervezésben mindenképpen nehéz feladatokat jelent. Egyébként is, ha egy ember átlagos szedési teljesítménye hat mázsa, akkor háromhetes szezonnal számolva 50 ezer állandó dolgozóra, félmillió munkaórára van szükség. De kell ember a kerten belüli szállításhoz, válogatáshoz, csomagoláshoz. A helyi erők — termelőszövetkezeti tagok — jobb munkaszervezését gátolja, hogy saját termésük betakarítása, értékesítése túlzottan leköti őket. Néhány helyen már alkalmazták a „vajai” módszert — azt, hogy a tsz szervezte meg a háztáji alma szüretét, végezte az értékesítést — de nem ez volt az általános. Tavaly inkább az volt a jellemző, hogy a háztáji alma átvételének elhúzódása sok embert annyira lekötött, hogy a közös munkában egyáltalán részt sem vett. A jobb munkaszervezés feltétele tehát: megtalálni annak a módját, hogy a háztáji ne hátráltassa a közös feladat teljesítését. Ez az egyik megoldás. A másik, hogy egyre szervezettebb munkaerőforrás az alma betakarításánál a diákság, a honvédség. Az ipari üzemek dolgozói szabad szombatjukon, vasárnap vállalnak társadalmi munkát. Szükségmegoldás ez, és erre hosszú távon be kell rendezkedni. A szezonmunkára mozgósított diákok, az üzemi, vállalati dolgozók fogadtatása, teljesítményük elismerése azonban nem egyértelműen pozitív. Oka bőven van, de az alapvető: ha különösebb szakértelmet nem is kíván az alma szedése, a lelkiismeretes munka feltétlenül szükséges. A szár nélkül leszakított, lerázott, vagy borogatott, ütő- dött gyümölcs nemhogy exportra, belföldi piacra sem jó. Van olyan gazdaság, amelynek vezetői azt mondták: inkább két héttel tovább szedik az almát, de olyan kárt, amit a diákok tettek, még egyszer nem akarnak. Véglet ez, viszont van benne annyi igazság, hogy a „vendégmunkások” tapasztalatlansága, hozzá nem értése gyak ran okozott a termés minőségében kárt. NEM MEGOLDHATATLAN PROBLÉMA ez, csak alaposabb kioktatásban kell részesíteni a fiatalokat és szükséges a megfelelőbb anyagi érdekeltség megteremtése diákoknak, pedagógusoknak egyaránt. Az érem másik oldala; ha azt látja a diák vagy a társadalmi munkát vállaló munkás, hogy amíg ő a szövetkezet vagy állami gazda ság almatermésének betakarításán fáradozik, addig a tsz- tag, vagy az állami gazdasági dolgoz^ a háztájival bíbelődik, esetleg mert vasárnap van, ünnepel, akkor nem a legjobb a véleménye. Az ilyen magatartás a tulajdonosok részéről nem volt ritka, ezért a végzett munka mennyiségét, minőségét károsan befolyásoló reagálást váltott ki. Egy munkás brigádvezető mondta el: azzal a szándékkal jelentkeztek almaszedésre,- hogy közben kapcsolatot teremtenek egy termelőszö vetkezeti szocialista brigáddal. Tsz-tagot a gyümölcsösben még messziről sem láttak. A szüret, az 50 ezer vagon alma betakarítása ma a legnagyobb gond; évek múlva is az lesz. Enyhíthet rajta a szervezettség, a rendelkezésre álló munkaerővel való jobb gazdálkodás, a hasznos módszerek, tapasztalatok általános elterjesztése, ám néhány káros szemléleleten is változtatni kell. Seres Ernő (Folytatjuk) SZABOLCSI PORTRÉK A feszes, zöld egyenruhás javakorabeli férfi magabiztosan ülte meg kerékpárját. A műút jobb oldalán haladt. Mögötte .Nyírmada, előtte a végtelen határ. A pedálok lassú méltósággal forgatták a kerekeket. Az égen apró bárányfelhők takarták el néha a tizedmagával sütő napot. A férfi szeme a távolt kémlelte, az előtte elterülő almáskertet, a burgonya- meg rozstáblákat, a lucernát. Mindennapi portyáját végezte. Amíg elsuhantunk mellété, gyerekkorom kerülője, a grófi birtok őrzője jutott eszembe. Ügy őrizte gróf Drégen- feld földjét, hogy sorstársa, a vele együtt dolgozó béres sem mert letörni egy levél alj dohányt, egy cső főzni való kukoricát. Még akkor sem, ha állapotos felesége éppen azt kívánta meg. Hasonlít-e a mai mezőőr a kerülőre, — jutott eszembe, és lefékeztem a kocsi futását. Megvártam, amíg utolért. Azon tűnődtem, hogy észreveszi-e bennem az egykori dücskőtolvajok ivadékát? Szorongásom barátságos kézszorításától azon nyomban felengedett. Nyílt tekintetéből, bársonyos hangjáról meg az jutott eszembe, hogy egy ilyen barátságos ember hogyan tudja megvédeni a rábízott értékeket? — Sztál Gábor vagyok. — mutatkozott be, amint az erdőszél árnyékában a pirosló pipacsok közé telepedtünk. — A Nyírmadai Állami Gazdaság mezőőri tisztét látom el. 1800 hold gyümölcsös és szántó a birodalmam. Ahol lehet kerékpárral, máshol meg gyalog járom. Ez a 12-es mordály önvédelemre szolgál. Ha elhagyom a falu szélét, be kellene töltenem. De látja, most is üres, — mutatja, letörve a vadászpuska csövét. — Ismernek már. Tudják, akiknek van miért tartani tőlem, hogy ha kell, nem' vagyok szívbajos. Míg beszél, azon kapom magam, hogy ismét a magam nótáját fújom. Rá is kérdezek: ma is vannak tolvajok? A mezőőr, mintha ráérezne előbbi gondolataimra, így folytatja: — Tudja, régen a szegény ember jelentette fel a másik szegényt, a kolduskerülő a . másik koldust, mert az az uraságéból, a nagygazdáéból ellopott valamicskét, hogy enyhítse családja nyomorát. Emlékszem, akkor télen zsákdarabbal átkötött csizmában háton cipelve lopták a tüzelőt. Ma ide almát lopni, bizony autón jönnek. — De ilyenkor tavasszal nincs «mit ellopni, megdézsmálni ! — Hát a pillangósok? A lucerna? Azt sem háton lopják. Jómódú emberek motorkerékpáron meg kocsin. Nem a szükség, hanem a kapzsiság hajtja őket. Látja, az ilyeneket nem sajnálom feljelenteni. A családra terelődik (a szó. Sztál Gáboréknál öt gyerek van. Két szoba, konyhás, kertes lakásban lakik Gemzsén. 1950 óta dolgozik a gazdaságban. Munkáját, a szabad levegőt nagyon szereti. Munkaideje elvileg kötetlen. — De csakis elvileg. A valóságban a tolvajlogikához igazodik, — mondja ra- vaszkás mosollyal. — Kint vagyok a határban éjjel és nappal, esőben és hóban, fagyban, meg rekkenő hőségben egyaránt. A mezőőrnek nincs hétköznap, meg vasárnap. Hogy mégis mikor vagyok a családommal? Ezt a főnökeim tudják, mert „a menetrendemet” velük megbeszélem. A kézszorítás búcsüzás- nál is barátságos volt, mégis meg voltam győződve arról, hogy ez a szelíd ember a munkában, a határőrzésben nem ismer tréfát. Becsülettel védi a gazdaság, valamennyiünk vagyonát. « Sigér Imre A szakma kiválói Kisvárdán Öt autóbusz brigádja — Magasabb osztályba léphet— állították ki évek óta az Új Március szocialista brigád bizonyítványát a Volán kisvárdai főnökségén. 1963-ban alakult ez a brigád — tudjuk meg Kulcsár Lászlótól, a vezetőjétől. Nyolc autóbuszvezető határozta el, hogy új módon kívánnak ezután dolgozni. Ahogy nőttek a követelmények, úgy nőtt a brigád létszáma is 18 főre. Az alakulást követő második évben már elnyerték a zöld koszorús, azt követően kétszer a bronz, háromszor az ezüst, és kétszer az aranykoszorús kitüntetést. Amikor aranykoszorúsak lettek, komplexbrigáddá szerveződtek. A két következő évben már a vállalat kiváló brigádja címet is kiérdemelték és az idén tavasszal megkapták a szakma kiváló brigádja kitüntetést. 15 ezer elégedett utas- A kérdésre, hogy miben rejlik a megtorpanás nélküli előrehaladás. Illés János autóbuszvezető, brigádveze- tő-helyettes válaszol. — A brigádtagok többsége régi vállalati dolgozó. Kulcsár László a 750 000. Lőrincz János. Lecza Márton, Kiss Sándor és jómagam az 500 ezer kilométeres balesetmentes közlekedésért járó plakett tulajdonosai vagyunk. Lakatos László és Nagy Rudolf is hamarosan félmillió kilométeresek lesznek. — Mindig elérhető célokat állítunk magunk elé. A mi brigádunk híres arról, hogy jó a munkafegyelem és legalább öt éve egyikünk munkája ellen sem volt kifogás. Sikerült a brigádban olyan hangulatot kialakítani, amiben szégyen rosszul dolgozni. — A munkát úgy szervezzük, hogy minden brigádtag tudja a feladatát. A Tiszaka- nyár, Dombrád. Dögé, Sza- bolcsveresmart útvonalon 12 községből és négy tanyából naponta négy-öt ezer utast szállítunk öt autóbuszunkkal. Az utóbbi időben a mi hibánkból járatkiesés nem volt. A többi negyven autóbusz is úgy dolgozik, hogy a napi 14—15 ezer utas szállításában ne legyen fennakadás a 82 községet és 11 tanyát magába foglaló területen. Mindig célhoz érni Közben körénk gyűlnek a brigád tagjai. Lakatos József jegykezelő arról beszél, hogy Háda Bertalan, Riczkó József, Király Emil, Korpási József és Lakatos Barna jegykezelőkkel vállalták a buszok tisztán tartását. Kulcsár László brigádvezető a brigád gépkocsiszerelő tagjait, Lőrinczi Józsefet, Szász Istvánt, Pózmán Gézát és Nagy Sándor gépjármű-villamossági műszerészt dicséri. Nekik köszönhető, hogy nincs járatkiesés és ha elindulnak, célhoz is érnek. Lőrincz József autóbuszvezető arra is kitér, hogy jó eredményeket értek el az üzemanyag-takarékosságban is. Míg 1973-ban az öt autóbusznál 4591 liter, tavaly már 5900 liter gázolajat takarítottak meg. A ráfordítási költségmegtakarítás is közel 35 ezer forint volt. A brigád részt vesz Kis- várda társadalmi életében, a szocialista brigádok fórumának munkájában is. Nem vallanak szégyent a különböző vetélkedőkön sem. Legutóbb a vállalat által meghirdetett „Jobban dolgozni — szebben élni” vetélkedőn másodikok lettek. Rendszeresen olvasnak és közösen nézik meg a debreceni Déryné Színház tájelőadásait. — Van gondunk a tanulásra is — mondja Sós István brigádtag. Mindenkinek megvan a nyolc általános iskolai végzettsége. Egy tagunk gimnáziumba jár. ketten ősszel kezdik el. Ketten forgalmi tiszti tanfolyamra jelentkeztek, hárman elvégezték a szakosító tanfolyamot, a többiek folyamatosan szerzik meg a szakmunkás-bizonyítványt. A Nagy család óvodásai Családjaikkal együtt tekintették meg az egri várat, kirándultak Sárospatakra és ebben az évben az úticél Csehszlovákia. A Tisza-parti halászlé vacsorák is mindig jól sikerülnek. Úgy érzik magukat együtt, feleségekkel, gyerekekkel, mint egyetlen nagy család. És a közéleti, társadalmi munka? A dombrádi és ti- szakanyári óvodákat patronálja a brigád. Bíró Mihály- né és Pózman Gézáné vezető óvónők elmondták, hogy több, mint 6 ezer forint értékű ajándékot vettek a két óvodának, de még többet tett ki az 500 órás társadalmi munka, amit az óvoda építésére. bővítésére fordítottak. Elvégeztek olyan szakmunkákat is, amikre az óvoda nem kapott munkásokat. És most két KRESZ-parkot építenek a gyerekeknek, jelzőtáblákkal felszerelve, és két-két kerékpárt, meg egy-egy kis lábbal hajtható autót vesznek az óvodásoknak, hogy kicsiny korban tanulják meg a közlekedési szabályokat. — A pénzt hogy honnan veszik rá? — Vagonkirakásból ,— adja meg a választ Lőrincz József autóbuszvezető. — Rakodtunk már ki sót. amit a vagonkirakó brigád otthagyott, cserepet, bútort és ezt vállaljuk a jövőben is. Pénzhez jut így a brigád, amiből telik ajándékokra, kirándulásra és meggyorsítjuk a kocsifordulót. — Elismerik a munkánkat — folytatja a brigádvezető. A közeljövőben is két brigádtag megy a Szovjetunióba jutalomként a barátságvonattal. Nem szeretünk mi dicsekedni, de úgy érzem, hogy ha előbbre akarunk lépni, akkor ebben az évben is munkával kell bizonyítani, hogy a brigád érdemes a kitüntetésekre. Zsurakovszki Mihály A Fémmunkás Vállalat balkányi üzemében a zuglói gyár megrendelésére kétirányú zárszerkezeteket készít Czakó Irén és Kifor Lászlóné. (Elek Emil felvétele) / Á mezőőr
