Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

1977. június 2, kelet-magyarorszag 3 URÁBÓL ZUGLÓBA Ötszázan hiányoznak Tyúkod felől közelítjük meg Ura községet. Körülbe­lül félúton, az árok mentén várja a felszállási parancsot a két község közös tsz-ének növényvédő repülőgépe. A hatalmas gépmadár talán nyolcvan vagy száz ember helyett dolgozik. Kell is, hogy dolgozzon, mert a román ha­tár közelében fekvő Ura egy­re inkább elnéptelenedik. Áp­rilisban olvashattuk lapunk utolsó oldalán a rövid hírt: az urai futballcsapat vissza­lépett a bajnokság további küzdelmeitől. „Mi az, már nem tudnak kiállni?” — kér­dezték sokan. Valóban kí­váncsivá tesz a hír: hová és miért mennek az uraiak? Földrajzi hátrány A falu végén ajtó nélküli, gazdátlan házak ásítanak a világra, némelyik vályogfala már földre ereszkedett. Ben- tebb is „foghíjas” a főutca, a porták szélesek, a házak távol vannak egymástól, itt aztán nem hallik át a rádió bömbölése. Furcsa ellent­mondásnak találjuk, hogy né­hány üres telken tégla, só­der és más építőanyag tor­nyosul. Az egyik helyen már embermagasságú az épülő fal. Több új tömblakás látha- . tó magas alapokon, ezek az építmények nagyobb belvíz­zel és kisebb árvízzel is meg­birkóznának. Gazdáik bizo­nyára sokáig kívánnak élni az „isten háta mögötti” csendben. Földrajzilag bi­zony nem szerencsés helyen tűzték ki az első karókat. A fenti megállapítást szá­mokkal igazoljuk. A számo­kat a közös tanácson, Tyúko­don írtuk a jegyzetfüzetbe. E szerint 1960-ban Urának 1624 lakója volt, 1970-ben 1239, jelenleg nem egészen 1100 lelket számolnak a köz­ségben. ötszázan hiányoznak. (Az Erdőháton ennyien lak­nak a kisebb falukban.) El­mentek félezren másfél év­tized alatt. tős összeget kaptunk sport­célokra, de az idén még egy fillért sem használtunk fel, sőt még tavalyról maradi pénzünk is van. Mégis re­mélem, hogy fiatalabb és rugalmasabb utódom össze­kovácsol majd egy csapatot. Azért szentelünk ilyen hosszú sorokat az említett hírnek, mert ez nemcsak sportügy. Az összetartó (vagy összetartott fiatalok kerékkö­tői lehetnek a további elván­dorlásnak, a csapat sikeres szereplése terjesztheti a lo­kálpatriotizmust. Maradjunk a fiataloknál. Mit kapnak még a sportkasszán kívül? A kultúrház mellé tavaly épí­tettek egy klubot és egy könyvtárat. A klub berende­zését a KISZ járási bizottsá­ga is támogatta. A könyvtá­rat pedig éppen pár nappal látogatásunk előtt rendezték be. Lemezjátszóra itt is lehet táncolni, egy saját zenekar megalakítása sem tilos. Markovics Gáspárné fiatal pedagógus: — A KlSZ-alapszervezet- nek csak tíz tagja van. Nehéz összefogni, megtartani a fia­talokat. Unokaöcsémék pél­dául Zuglóban építkeznek, ősszel el is költöznek innen. Az új „kórházintézkedés” is hátrányosan érint bennünket. Üjabban nem a szálkái, ha­nem a gyarmati SZTK-ren- delőhöz tartozunk, és Gyar­mat megjárása busszal kora reggeltől késő estig tart. Há­rom éven belül mi is elköl­tözünk innen. A fiú is marad... Horváth Lászlóné: — Rossz a közlekedés. Szentmihályi Andrásné na­ponta KeréKpárral jár át a porcsalmai konzervgyárba, pedig két pici gyereke van. Nem mindenki vállal manap­ság ilyen áldozatot. Mi sem innen megyünk nyugdíjba. Szabó László is a közleke­désre panaszkodik: — Reggel a legkorábbi busz 8 óra 15-kor indul Tyúkod felé. Falugyűlésen is kértük, hogy az esti ,,7-es” busz Szálkáról jövet Tyúkod —Ura felé forduljon és úgy menjen Csengerbe, mivel Pátyodnak van vasútja. Ezt a kérésünket sem teljesítet­ték. El vagyunk szigetelve, a munkalehetőség is kevés a környéken, ezért mennek el sokan családostúl. Hatos Imre esete ellenpél­dának számít. — Sokáig ingáztam Pestre, aztán 12 évvel ezelőtt haza­jöttem a Szamos menti Álla­mi Gazdaságba. Három évig gyalogmunkás voltam, egy tanfolyam elvégzése óta traktoros vagyok, megtalál­tam a számításomat. A fi­am a tsz tyukodi műhelyé­ben lakatosnak tanul, biztos, hogy ő is sokáig, vagy örök­re itt fog velünk lakni eb­ben a nagy házban. A városba áramlás egy bizonyos mértékig természe­tes, sőt szükséges folyamat. De a következő években to­vábbfejlesztik az ipart Má­tészalkán és Csengerben, a mezőgazdaságnak a „repülő­gépes korszakban” is kell a munkáskéz. Ezért szükség van a közlekedés javítására és egyéb intézkedésekre —, hogy a jónevű községből ne legyen tanya. Nábrádi Lajos Próbaszállítmány Nyírbéltekről az NSZK-ba Tanszerek útra készen Nem kell a pénz? A fiatalok hiánya nem is nagyon szembetűnő, de ne tudnának kiállni tizenegyen? Kóródi János, a sportkör el­nöke válaszol: — Tavaly gyönyörű sport­pályát és öltözőt avattunk, részben társadalmi munka eredményeként. Nagy volt az öröm, mert azelőtt az én la­kásomban öltöztek a fiúk. Ez év februárjában a mátészal­kai járási sportversenyen sakk- és asztalitenisz-csapa­tunk első lett. Ez sem adott lelkesedést a focicsapatnak. Az edzésekre nem jártak el, egy részük készülődik, mivel itt nem találja meg számítá­sait. A tyukodi tsz-től jelen­Már az új tanévre gondol­nak a Nyírbátori Faipari Vállalatnál. A tanszerek — vonalzók, tolltartók, rajztáb­lák — többségét elkészítették, kiszállították a megrendelők­nek. A nyírbélteki üzemben eddig mintegy 200 ezer há­romszög és ugyanennyi lapos vonalzót készítettek. A rajz­tábla gyártásához mostkezd- tefc hozzá, teljesen új techno­lógiával. Ennek lényege, hogy a tábláknál megszűnik a re­pedés, a deformálódás, ugyanakkor az üzemben sok­kal többet tudnak gyártani azonos idő alatt. Exporttárgyalásokat is foly­tat a vállalat. Júniusban in­dul Nyugat-Németországba és Ausztriába az a próbaszál­lítmány, amely gyalupadokat és úgynevezett boxpalettákat tartalmaz. Ha sikeres lesz a vállalat bemutatkozása, ak­kor jövőre már termelésének jelentős része megy export­ra. Folytatódik a tanári fal gyártása, felszerelése a me­gye iskoláiban. A nyári szün­idő alatt 229 tanári falat szerelnek fel. A vállalatnál a munkát megkönnyíti, hogy a nyírbél­teki üzemben máju$ 1-re át­adták a 250 személyre mére­tezett modem szociális léte­sítményt, öltözőt és fürdőt. Folyamatos gépesítéssel igye­keznek a termelést gyorsíta­ni. újabban a szállításban is a gépesítésre törekszenek. A hatalmas K—700-as traktor a tábla szé­lén pihen, a mögötte álló tárcsa alatt két férfi fekszik. A fémlapok közé be­szorult sarat kaparják, hi­szen így nem darabolja a földet a tárcsa. P. Nagy Sán­dor, a tiszadadaí Kossuth Tsz traktoros brigádvezetője — miután kikászálódott a gép alól — mérgesen ma­gyaráz : — Az ördög vigye el, ez a tábla becsületesen megdol­goztat bennünket. Lassan itt a nyár, s itt ez a föld még mindig hótt’ sáros, a kere­kek nyomán mindenütt fel­jön a víz. Ráadásul kötésig ér a gaz, szerencsétlen gép alig tud menni. Az erős északi szélben lá­gyan hajladozik a tárcsá­zandó területen a vadrepce, a pipacs, meg a réti boglár­ka, szemmel láthatólag nem veszik túlságosan zokon a traktoros dohogását. A sárga, piros virágok nagyon szép látványt nyújtanak, de Nagy Sándor egyáltalán nincs szentimentális hangulatban. — Ezek a nagyokos tudó­sok nem tudom miért nem kísérleteznek ki ilyen kuko­ricát, búzát, mint ezek itt — int a gyomok felé. — Bezzeg a vadrepcének meg a lósós­kának még a víz sem árt. Az őszön szántottuk fel ezt a te­rületet, azt hittük, a télen megszívja majd a fagy, s az idei tavaszon már csak tár­csázni kell, mehet bele a mag. Erre mi történt? Jött a belvíz, és csak most tudtunk rámenni a gépekkel, nem is tudom, mit lehet majd bele vetni. Még az a szerencse, hogy a szárazabb helyeket már régen megtárcsáztuk, több mint 2500 hektárral vé­geztünk. Persze a kalászosok alá még az ősszel elvégeztük ezt a munkát. De jutott az idei tavaszra is. A Kossuth Tsz 2800 hek­táros szántójával hat trakto­ros végzett, de a tárcsázás már két emberre maradt. P. Nagy Sándor volt az egyik. Amíg sürgetett a munka, társával váltott műszakban dolgoztak, egyik héten reg­gel hattól este ’ hatig, a rá­következőn pedig este hattól reggel hatig. Volt olyan mű­szak, hogy 60 hektárt is meg­tárcsáztak fejenként, de az 50 hektár mindig megvolt. Persze, ehhez nemcsak mun­kabírás, munkaszeretet, hoz­záértés, hanem jó traktor is kellett, olyan mint a K—700- as. — Príma gép, igaz 1 mil­lióba került, de megszolgálja az árát — mutatja a traktort gazdája. — Már három éve járok vele, de komolyabb probléma még nem volt. A garanciális nagyjavítást nem számítva ehhez más, rajtam kívül még nem nyúlt. Ami kisebb hiba adódik, azt én kint a mezőn, helyben meg­javítom. Igaz, igyekszem is elkerülni a hibákat, mert eléggé kényes. Vigyázni kell, alapjáratban 5-6 percnél nem szabad tovább üzemel­tetni, kerülni kell a hirtelen leállítást is, mert különben félő, hogy besül a turbó. — De hát ezek olyan prob­lémák, amiket egy traktoros­nak tudni kell. No de jöjjön, nézze meg belülről is a ma­sinámat. Tágas fülke, két kényel­mes bőrülés fogad. Fejük fö­Szárítóra hord­ják a lucerna­szénát a tu- nyogmatolcsi Zalka Máté Tsz fogatosai. (Hammel József felvétele). NAGYÜZEMEK - KIS LÉPÉSEK Mostohagyerek-e a közművelődés? Itt dolgozni kell, nem érünk rá kultúrával, meg effélék­kel foglalkozni — hányszor hallhattunk hasonlókat nagyüze­meinkben munkásoktól, igazgatóktól. Sok vezető ezt még meg is toldotta: nincs is ilyen igény... Az utóbbi néhány év alatt vált nevezetessé ez a szemlélet. Fontos dokumentumok jelentek meg a közművelődésről, s arra is kitértek: milyen teendőjük van a nagyüzemeknek, hogy társadalmunk egyre több művelt emberrel gazdagodjék. Megyénk 11 kiemelt nagyüzemét látogatjuk most sorra — azokat, ahol a szabolcsi munkásság java része dolgozik hogy érdeklődjünk: mostoha­gyerek-e még a közművelődés? Gumigyár „Nem érünk rá..." A SZÁÉV és a záhonyi MÁV után egy zárt üzemben jártunk. Az előbbi kettő szét­szórt munkahelyeire, az idő­járás viszontagságainak ki­tett munkásaira gondolva fel­tételeztük, hogy egy zárt üzemben, ahol a mostoha munkakörülményekkel nem kell megküzdeni, sokkal több eredményről számolhatunk be, közvetlenebbül tettenér- hetjük; hogyan törődik a vállalat dolgozói szakmai és általános műveltségének fej­lesztésével? Feltételezésürík azonban nem mindenben fe­lelt meg a valóságnak. A gumigyár 2400 dolgozója 935 milliót terme) ebben az évben. A Taurus védjegy márka a fél világon. Ez a ma. Meddig elég vajon a je­lenlegi színvonal, gondol­Dr. Ördögh János igazgató­helyettes: — Azzal kezdeném, hogy lehetőségeink a központi vál­lalattól függenek, tehát be­határoltak. Ma már szüksé­günk volna két függetlenített kultúrmunkásra, önálló könyvtárosra, önálló népmű­velőre. Sokan nem rendelkez­nek általános iskolai végzett­séggel. Ezt mi állami feladat­nak tekintjük, nem lehet egy vállalat gazdasági vezetősé­gétől számonkérni. Gondunk van a bejárókkal, a városi pártbizottság által ajánlott munkáskörök indításával. Ezek szervezése elakadt — az igénytelenség miatt. Az az igazság, hogy a gazdasági feladatok ma mindenkit le­kötnek, nem érünk rá azzal törődni, ami nem függ össze szorosan a termeléssel. nak-e a jövőre, s hogyan ké­szülnek rá? Milyen feladatot érez magáénak a vállalat ve­zetősége, ha törődni akar munkásai műveltségének nö­vekedésével? Hogyan hatá­rozza meg a soron követke­ző feladatokat a vállalati pártbizottság? Igaz-e, hogy igénytelenek a gumigyári munkások, mit kérnek a kul­túrából, tudják-e, hogy füg­getlenített népművelő dolgo­zik a vállalatnál? Mit tehet­nek az oktatás és a népmű­velés függetlenített emberei? Sorba adtuk a kérdéseket a legilletékesebbeknek. lőtt, és az egyik sarokban ventillátor. Nagy szükség van rá, mondja a gazdája, hiszen itt bent a zárt helyen egy-kettőre felforrósodik a levegő. Előttünk egy tucat óra, nyomás-sebesség-, am­permérők. — Nem is tudja elképzelni, micsoda erő van ebben a gépben. Az a tárcsa, amivel most is dolgozom nyolc mé­ter széles. Amikor először megláttuk, csak néztünk egymásra, mi fogja ezt el­húzni. Korábban megszoktuk az MTZ-t, meg a 3 méteres tárcsát, de most már ezeké a jövő. Ezzel lehet igazán dolgozni, meg pénzt keres­ni. Tavaly például 54 ezer forintot kerestem. Igaz, egy- egy műszak után nem kel­lett bennünket altatni. De ha már az ember egyszer a gépen van, miért ne dolgoz­zon becsületesen? Tizenhét éve ülök traktoron, ilyenkor 40 fölött az ember már szá­mot vet néhány dologgal. Nemrég kaptam meg a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát, s elhiszi nekem, jobban örültem ennek, mint a tavalyi félszázezer forint­nak. _ Balogh Géza Tóth Emil, a vállalati párt- bizottság titkára: — Ma már mindenki tud­ja, hogy a magasabb és egy­re magasabb szintű szakmai követelményekkel számolni kell, s ebbe a fogalomba én besorolom a szakmailag, ál­talánosan és politikailag ma­gasabb szintű műveltséget. Feladatainkat is három terü­letre fogalmaznám meg. Az egyik a szakmai vonal. Már­pedig ez képzés és tovább­képzés, vagyis állandó ké­szenlét nélkül elképzelhetet­len. A másik a politikai kép­zettség színvonalának emelé­se, amelynek gyakorlati út­jait a tömegszervezeti okta­tások formájában látom. Szükség van arra is, hogy a párt-, szakszervezeti, KISZ- vezetők mellett minden gaz­dasági vezető a közvetlen szakterületén ismerjen rá a tudatformálás rá váró felada­taira. A harmadik vonal a közművelődésé. Véleményem szerint az előző kettő elérhe­tetlen anélkül, hogy ne telje­sedne ki a világról alkotott kép, ne gazdagodna a humán- és természettudományos mű­veltség, amely végül is visz- szahat a munkáért érzett fe­lelősségre. Nagy Ferenc, a Tauril üzem brigádvezetője: — Tizenöt tagú brigád a mienk, eredeti foglalkozás szerint van közöttünk kádár, üvegműves is. Ha azt mon­dom, hogy 18 év alatt, amióta a gumiiparban dolgozom, leg­alább nyolc teljesen új tech­nológiát kellett megtanulnom — azt is elmondtam, mit je­lent nálunk a szakmai isme­retek fontossága. Én ma is odaállok a kalanderes helyé­re, lehúzom az azbesztlemezt, így kell, de utána elvárjuk, hogy ne 40 százalékos telje­sítmény legyen. A mi brigá­dunkra az a legjellemzőbb, hogy éjjel fél kettőkor is be lehet szólítani munkára, há­romszoros kiváló címünk ezt igazolja. Azt azonban ne vár­ják tőlünk, hogy ilyen tempó mellett egyébre is legyen időnk. Jó a mi brigádunk akkor is, ha a kultúrával gyengébben állunk. Egy-egy fehérasztal-konferencia, po­litikai oktatás, aztán a nép­művelőtől mi csak annyit kérünk, legyen nyitva a könyvtár, ha megyünk, a töb­bit meg bízzák ránk. Majd mi magunk szervezünk magunk­nak programokat. Merza Ödönné oktatási elő­adó: — Szakmai képzési for­máinkat központunk szabá­lyozza. A különböző szintű vezetőképzések mellett fog­lalkozunk felnőtt szakmun­kásképzéssel, 1975-ben 28-an szereztek munka mellett szak­mát. Jelenleg érettségizettek­nek indult hasonló tanfo­lyam, szeptembertől pedig ál­talános iskolát végzetteknek. Rendszeresek a szakmunkás­továbbképzések, öt évente mindenki sorra kerül. Spe­ciális képzési formánk a két­fajta részjegyes tanfolyam, amelynek komoly anyagi ösz­tönző szerepe is van, tavaly 'ezékeri száznyolcvanán vet­tek részt. Újdonság, hogy a részjegyes tanfolyam elvég­zését a nyolc általános vég­zettséghez kötöttük, ezeken kívül több MTESZ- és GTE- tanfolyamot zártunk sikere­sen. Kihasználatlan kultúrterem Szabó Gábor könyvtáros és népművelő: — Szeptemberben 10 olva­sóm volt. Mo6t 400, ebből 300 munkás. Filmklubot indítot­tunk munkásoknak, 130 szín­házbérletünk van. Tanfolya­mokat szerveztünk, könyvba­rátoknak, kertbarátoknak, szabó-varróknak. 30 szocia­lista brigád kötött szerződést a könyvtárral, üzemi TIT- szervezet működik, s külön műszaki könyvtár. Ez utóbbit a munkások sajnos nem is­merik. Van egy 300 személyes kultúrtermünk, de nagyrészt kihasználatlan, mert munka­időmet csaknem egészen a könyvtár foglalja el. Körül­belül 30 százalék marad ar­ra, amire száz kellene. S végül, amit az illetéke­sek nem mondtak el. A nép­művelő nem mondta el, mennyi a kulturális alap a vállalatnál, egyébként az igazgatóhelyettesen kívül mások sem tudták. (140 ezer Ft.) A szép kultúrteremben mindenféle tanácskozást tar­tanák, fő funkcióját nem tölti be. Sokan hivatkoztak a gazdasági elfoglaltságra. Hadd emlékeztessünk a párthatá­rozatra: tartozzék a munka­helyeken a vezetéssel járó kötelezettségek közé a köz- művelődés támogatása. Gaz­dasági elfoglaltságból csak több lehet a jövőben, ha be­lép két év múlva a mezőgaz­dasági gumiabroncsgyártás. Nem hisszük, hogy egy ekko­ra gyárban a gazdasági fel­adatokra hivatkozva ki lehet­ne hagyni a számításból; az új, de a többi üzemben is egyre műveltebb munkáso­kat igényelnek a mind kor­szerűbb technológiai folya­matok. Olyan műveltséget, amit nem elég iskolai bizo­nyítvánnyal mérni. Baraksó Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents