Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 2, Belgrád előtt Két hét múlva Belgrádban megkezdődik »az európai ér­tekezleten részt vett államok képviselőinek találkozója. Az eseményt a nemzetközi köz­vélemény és a világsajtó nagy érdeklődése kíséri. A belgrádi találkozó pozitív eredményeiben minden nép érdekelt. Számos kormány képviselői kinyilvánították, hogy készek hozzájárulni e fórum sikeréhez. A belgrádi találkozóra azok a nyugati körök is ké­szülnek, amelyek szemben állnak az enyhüléssel. Té­nyek tanúsítják, hogy bizo­nyos körök ezt a találkozót megkísérlik a helsinki záró- dokumentum szellemével és szövegével ellentétes célok érdekében felhasználni. Az a törekvésük, hogy Belgrádban a figyelmet csak egyes kér­désekre — így az úgyneve­zett harmadik kosár és az emberi jogok problémáira — összpontosítsák. A szocialista államok nem akarnak kitérni az emberi jogok kérdéseinek megvita­tása elől. Éppen ezek az or­szágok tartják magukat a legszigorúbban a záróokmány megfelelő ajánlásaihoz. Jól ismert viszont, hogy a tőkés­államokban durván megsér­tik ezeket a jogokat. E té­nyek ismeretében természe­tesen a szocialista államok is beszélhetnének erről. De vajon van-e értelme vitát kezdeni erről a témáról? Mihez vezethetne mindez! Azokat a Nyugaton — min­denekelőtt a NATO-orszá- gokban — elhangzott felhí­vásokat, hogy Belgrádban „vágjanak oda” a szocialista államoknak az emberi jogok kérdésében, csak arra irá­nyuló törekvésnek értékel­hetjük, hogy a záródoku­mentum egyes momentumai­nak kiragadásával felborít­sák annak szigorúan felépí­tett politikai egyensúlyát, hogy Belgrádban a konfron­táció mesterséges légkörét alakítsák ki, s akadályozzák a fórum tárgyszerű, ered­ményes munkáját. A Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontja világos és egyértelmű. Ezek az országok, amikor követ­kezetesen fellépnek az ál­lamközi kapcsolatok to­vábbfejlesztéséért, az euró­pai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei megfeleljenek az európai biztonsági érte­kezlet áltaj megjelölt törté­nelmi feladatoknak. Castro—Carter- üzenetváltás Carter amerikai elnök a Georgia állambeli Plainsben megtartott rögtönzött sajtó- értekezletén kijelentette: közvetítő révén személyes üzenetet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Üzenetében legjobb kívánságait tolmá­csolta a két ország közti kapcsolatok rendezésére irányuló sikeres tárgyalások­hoz. Mint mondotta, Castro hasonló hangnerrfben vála­szolt. Carter hosszan bizony­gatta, hogy az Egyesült Ál­lamok a kapcsolatok javítá­sában hajlandó „olyan gyor­san előrehaladni, ahogy azt Kuba kívánja”. A halászati egyezményre célozva kije­lentette: az első lépések már megtörténtek. A jelenlegi tárgyalások céljáról nem kö­zölt részleteket, csupán any- nyit jegyzett meg, hogy a teljes diplomáciai kapcsolat- felvétel még igen távoli. Carter nem nevezte meg a közvetítő személyét. Megfi­gyelők azonban valószínűnek tartják, hogy Terence Tod- manról, az Egyesült Államok amerikaközi ügyek államtit­káráról van szó, aki április­ban Havannában járt. Az amerikai külügyminisztéri­um kedden megerősítette Todmannak azt a korábbi közlését, amely szerint Washington javasolta ame­rikai és kubai diplomaták kölcsönös elhelyezését egy- egy semleges nagykövetsé­gen. A terv értelmében az Egyesült Államok Svájc ha­vannai, Kuba pedig Cseh­szlovákia washingtoni nagy- követségére delegálna azo­nos számú diplomatát, akik­nek jelenléte megkönnyíte­né a további tárgyalásokat. Vietnami—amerikai tárgyalások Csütörtökön folytatódnak Párizsban a vietnami—ame­rikai tárgyalások. A háború utáni rendezetlen kérdésekről május elején kezdődött a két kormány között. A megbeszélések közép­pontjában a VSZK kormá­nyának az a jogos követelé­se áll, hogy az Egyesült Ál­lamok, a párizsi egyezmény­nek, s saját korábbi kötele­zettségvállalásának megfe­lelően járuljon hozzá Viet­nam újjáépítéséhez, a hábo­rús rombolások felszámolá­sához. Az amerikai képviselőház május 4-én elutasította a vietnami helyreállításhoz nyújtandó amerikai támoga­tást, sőt még az arról foly­tatandó tárgyalásokat is megtiltotta. Hasonló szellem­ben foglalt állást Carter el­nök és az amerikai kormány­zat több tagja. Vietnami részről hangoz­tatják, hogy a mostani tár­gyalások meghatározó jelen­tőségűek lehetnek a két or­szág jövőbeni kapcsolatai szempontjából. Hanoi állás­pontja egyértelmű és vilá­gos: a diplomáciai kapcsola­tok megteremtéséhez az út két probléma egyidejű meg­oldásán át vezet: 1. az Egye­sült államok Vietnammal szembeni háború utáni köte­lezettségeinek elismerése: 2. a háborúban eltűnt amerikai­ak ügyének rendezése. Pozsonyban a barátsághajó Pozsonyban folytatódik a barátsághajó utasainak prog­ramja. Az „Amur” hajó fe­délzetén 10 szocialista or­szág küldötteivel, a Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok közötti barátságot ápo­ló társaságok aktivistáival, kedden érkezett meg a szlo­vák fővárosba, miután előző­leg a Fekete-tengerről elin­dulva Bulgáriában, Románi­ában és Magyarországon járt. A kéthetes barátságtúra résztvevőinek tiszteletére kedden este a pozsonyi Hviezdoslav Színházban ün­nepi műsort rendeztek. Szerdán a barátsághajó szovjet és vietnami csoport­ja ellátogatott a szlovák KP politikai főiskolájára. A túra többi nemzeti cso­portja hasonló találkozókat szervezett Pozsony néhány más iskolájának tanulóival. Város a sivatagban 17 évvel ezelőtt a Kizil-Kum sivatag déli részén, a közép-ázsiai Üzbegisztánban .gazdag földgázlelőhelyre bukkantak a ku­tatók. A város, amely azóta felépült, a hí­res üzbég költő, Navoi nevét viseli. Az első építőket akkoriban végelátha- tatlanul, vörös homoksivatag fogadta. Ke- zemunkájuk nyomán néhány év elteltével modern nagyváros nőtt a sivatagban, ahol a legkiválóbb építészek mérnökök, szocio­lógusok, orvosok bátor tervei, elképzelései valósultak meg. Hófehér, hangulatos épületek, zöldellő parkok, iparvállalatok, hatalmas vegyipari kombinát létesült. Navoi útcáit járva elfe­lejti az ember, hogy a sivatag szívében, a homokviharok földjén van. A város a XX. századi építészet nagyszerű remeke, a szov­jet városépítők büszkesége. Leningrádi ter­vezőit és építészeit méltán tüntették ki a Szovjetunió Állami Díjával. Farhád szobra. Az üzbég legenda szerint szét­törte a hegyet, ahonnan éltető víz tört elő. A városközpont egyik medencéjét három nő­alak ékesíti, akik Közép-Ázsia három folyó­ját, az Amu-Darját, Szir-Darját és Zeravsánt személyesítik meg. A szoborkompozíció al­kotója Borisz Szvinyin, leningrádi szobrász. Egy iparvidék gyöngyszeme Észak-Morvaországban, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság egyik legfontosabb iparvidékén van Stramberk. Ez a városka immár több, mint hatszáz esztendős, s méltán nyerte el a morva iparvidék gyöngyszeme elne­vezést. A település ugyanis mind a mai napig megőrizte ősi városközpontjának ere­deti báját, a középkori vá­ros történelmi-építészeti szépségét. A köztársaság kormányá­nak gondoskodását jelzi, hogy 1969-ben Stramberket műemlékvárossá nyilváni­Fából épült házsorok Stramberkben, Morva­ország gyöngyében. tották. A városi műemlékvé­delmi költségvetésben most az első helyre a fából épült negyed megőrzése került. Itt ugyanis más helységektől el­térően a fából ácsolt épüle­tek szorították ki a kőháza­kat. A sajátos építési stílust a városba menekült hegyila­kók honosították meg a XVIII. században. A kőből épült házsorok közé illesz­kednek a népi stílusú, ácsolt épületek. Az idő azonban a faházak finom szépségét gyorsabban teszi tönkre. Támadnak a különböző gombák, a pe­nész, a víz, s persze a szél. így aztán sokszor nem ma­rad más hátra, mint a régi épület lebontása, s újbóli felépítése. Új amerikai fegyver Az új fegyverfajták ki­dolgozásával a Pentagon ál­landóan ösztönzi a fegyver­kezési hajsza fokozását. Amerikai sajtójelentések sze­rint a legújabb lépés az „MK—12 a” típusú új nukle­áris robbanófej bevezetése — ez „jóval nagyobb kapa­citású és pontosabb” mint a hasonló jellegű nukleáris fegyverek. MK—12 a-val — az amerikai rakétaarzenál alapját képe­ző Minuteman—3 típusú bal­lisztikus rakétákat fogják el­látni. Az új robbanófejek bevezetésére két szakaszban kerül sor: ez év októberé­ben a légierők megkezdik a földi telepítésű Minuteman —3 rakéták MK—12 a-val való felszerelését, 1979-ben pedig már valamennyi Mi­nuteman—3-at ellátják az új berendezéssel. Mint a New York Times rámutat, az MK—12 a típusú robbanófejek potenciálisan veszélyesebbek, mint számos más fegyverfajta, beleértve a szárnyas rakétákat és az „önjáró” M—X típusú ra­kétákat is. Paul Warnke, az amerikai leszerelési és fegyverzetel­lenőrzési hivatal igazgatója „potenciálisan destabilizáló tényezőként” jellemzi az új robbanófejet. Jerome Stone, az amerikai tudósok szövet­ségének elnöke arra figyel­meztet, hogy az MK—12 a létezése megnehezítheti a hadászati támadófegyverek korlátozásával foglalkozó tárgyalások folytatását. Az amerikai szakemberek hangsúlyozzák, hogy az új robbanófej bevezetése a fegyverkezési hajsza felgyor­sulásához vezet és kedvezőt­len hatást gyakorolhat a fegyverzetkorlátozási tárgya­lásokra — írja a New York Times.

Next

/
Thumbnails
Contents