Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

ÜNNEPI MELLÉKLET 1971 május 1. Q „Itt van május elseje! Énekszó és dal köszöntse.. ” A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az embe­riségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a termé­szet megújulásának köszön­tésével kapcsolatos. Az ün­nepek közül is kimagaslik meghittségével — ma már elterjedtségével is — május elseje. Majális----­évszázadok kai -----ezelőtt= Európa-szerte s így hazánk­ban is május első napján a házakat már a XIV—XV. században zöld lombokkal dí­szítették fel. Temesvári Pel- bárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szo­kással két apostol — Fülöp és Jakab — vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzá­teszi: „Inkább azonban ab­ban kell keresni a magyará­zatot, hogy ma van május el­seje, és ezen a napon a vi­lág fiai ősidőktől fogva ár­nyas erdők és ligetek kelle­mességével, madarak éneké­vel gyönyörködtetik magu­kat ...” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek ja- kabfának, jakabágnak, haj­nalkának is hívták. A májusfát — a XV. szá­zadtól kezdve a törzsén galy- lyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növé­sű ágat — a legények éjsza­ka, titokban vágták az er­dőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fel a sze­retett lány háza előtt. Másutt a lányosházak udvarán tar- kállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sok­felé himes tojással feldíszít­ve. Erdélyben a fát kifarag­ták s a legény nevét is bele­vésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a május- faállítás. Kedves népi hagyomány a májusfa-kitáncolás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a fel­díszített májusfa körül vidá­man ropja a táncot, majd ze­neszó mellett kerül sor a „ki- táncolásra”: először díszeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utá­na reggelig tartó báli mulat­ságon szórakozzanak a fiata­lok. Május elsejének régi ked­ves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ot­tani játék, ahogy nagyon ré­gen mondjuk: a majális. Ab­ban, hogy ez az ősi szokás így megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöl­tési forma, kétségtelenül sze­repe lehet az időjárásnak: sok évszázados megfigyelés, hogy május első napján csak­nem minden alkalommal ta- vaszias, szép napsütés kö­szönti az ünneplőket, s a leg­ritkábban fordul elő, hogy — esetleg a délutáni órákban — a szemerkélő eső vagy ép­pen a tavaszias zápor meg­zavarja a szórakozást. A munka ünnepe * II. Kevesen gondolnák, hogy nemcsak a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje újszerű, politikai jellegű megünneplé­sének is. Az európai mun­kásság egyik legkorábbi megmozdulása 1531. május elsején volt az olasz Lucca városkában, s az akkori munkástüntetés emléke szá­zadokon át tovább élt. 1890 óta pedig május else­je a munkásosztály nemzet­közi szolidaritásának nagy­szerű ünnepe. A II. Interna- cionálé alakuló kongresszu­sán, 1889-ben mondták * ki egy francia küldött javasla­tára, hogy a munkások min­den országban és minden vá­rosban egyidejűleg, egy meg­határozott napon követeljék jogaikat, a nyolcórás mun­kanap bevezetését. A nap ki­választását azután az döntöt­te el, hogy a nagy amerikai munkásszervezet, az AFL már előbb, 1888-ban, a Saint Louistban megtartott kong­resszusán elhatározta: az 1886-os chicagói véres ese­mények emlékére 1890. má­jus elsején nagyszabású agi- tációs kampányt indít köve­telései megvalósításáért. A II. Internacionálé felhívása nyomán már az első eszten­dőben, tehát 1890-ben a mun­kások százezrei vettek részt a május elsejei felvonuláso­kon, gyűléseken. A második világháború be­fejezése, 1945 óta május el­seje a legtöbb országban munkaszüneti nap. Magyar- országon 1890-ben ünnepel­ték a főváros és több nagy városunk munkásai első íz­ben május elsejét; Pesten, a városligeti nagygyűlésen 60 ezren vettek részt. Már a kö­vetkező évben a Viharsarok agrárproletariátusa is bekap­csolódott a munkásünnep megtartásába: Orosházán és Békéscsabán véres össze­tűzésre is sor került a tün­tetők és a katonaság közt, s a korabeli lapok megírták, hogy 1893-ban Hódmezővá­sárhelyen messze környék legkiválóbb szónoka, Szántó Kovács János mondott beszé­det a nagygyűlésen. A fővárosban csak 1899- ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jelszavai a nyolcórás mun­kanap, a munkásvédelmi tör­vények voltak, majd a szá­zadfordulón s az azt követő években az általános válasz­tójog követelése. Sokak szá­mára emlékezetes maradt 1919. május elseje: a Magyar Tanácsköztársaság virág- és zászlódíszbe öltöztette a fő­várost melynek utcáin száz­ezernyi dolgozó vonult fel, éltetve az első magyar pro­letárállamot, a munka ün­nepét. A két világháború között a kommunisták lelkes, szerve­ző tevékenysége sok esetben változtatta harcos tüntetéssé május első napját. 1945-től azután hazánkban is hivata­los munkaszüneti nappá tet­ték s szerte az országban, városokban és községekben egyaránt felvonulásokon, népünnepélyeken vett részt a lakosság. ps a mnnkások-A Nálunk és a szocialista or­szágokban május elseje azon­ban nemcsak a munka, ha­nem a munkások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. Rég el­múlt az az idő, amikor a Sal­gótarján környéki bányá­szoknak a fasizmus éveiben titokban kellett megrendez­niük majálisukat a közeli er­dőkben. Az ünnepnap legjelentő­sebb mozzanata Budapes­ten, s a többi nagyobb város­ban egyaránt immár hagyo­mányosan a felvonulás. A po­litikai demonstráció az idén is párosul mindenütt a ha­gyományos május elsejei mu­latságokkal, az utcabálokkal, a majálisokkal, a szabadtéri hangversenyekkel, a gyere­keknek külön rendezett, sok­sok meglepetést tartalmazó színes műsorral. Így válik nálunk is egyszerre a mun­kásszolidaritás és a kedves majális, a megújuló termé­szet köszöntésévé a nagysze­rű nap — május elseje. U. L. Szinyei Merse Pál: Majális Hincz Gyula: Béke (grafika) BENJÁMIN LÁSZLÓ: TAVASZI KÖSZÖNTÉS Hosszú álma után ruhátlanul még, langyos sugarak zuhanyában nyújtózkodik a jegenyeakác. Tavaszi ünnep máglyái lobognak, száll az avar füstje magasra, pattog a száraz gally a tűzben. Gereblyét, ásót, fűrészt fog a kertész, a színek, illatok, ízek mestere, újra kezdi az ősi munkát, az életadót; segédei a föld, a nap, a felhők. Körülötte szelíd csibék a feketerigók, a harkály is éppen csak tovarebben előle a szomszéd fa törzsére, azon kutat tovább. Ha szólni tudnának, talán a fák is testvérként üdvözölnék. Köszöntelek, emberiség-bátyám, öreg _ melós. Elnézem agyagos-maszatos ujjaidat: hogyan terelik emberi cél felé a nagy növényi készülődést. Ezek a munkában piszkolódott kezek tűznek a lányok hajába virágot, ők adnak kényesen-fehér asztalunkra zsenge salátát, csípős fiatal hagymát, vérbélű körtét, arany húsú duránci szilvát. Ezek a kezek írják a verset, rakják fel vászonra a színt meg a formát, ők termelik a lelket. E kezek által van örömünk is belőle, hogy emberré szerveződtünk a vak és süket anyagból. Szemtől-szemben a munkával, a munkással, most is, akármikor, elfog a szégyen: Kiáltozásom a népről, az emberiségről, fogadkozásaim és pátoszaim milyen nevetségesek és esendők! Mintha fa mondaná a földnek: — Mindent megteszek érted! Levél a fának mondaná: — Fölnevellek! Pitypang pelyhe a szélnek: — Segítelek helyedet megtalálni! " * Szívem szerint földig hajolnék meg előtte, mégis csak jónapottal köszöntőm a kertészt Köszönésemre kurtán biccent — nincs rám ideje. Jár-kél, teszi dolgát serényen, gondtalanul, könnyű dalocskát fütyörészve. KASSÁK f . f . .. f * LAJOS: hgy regt május ünnepen Végre elérkezett a nagy nap. A gyárakban és az üzemekben szünetel a munka. A munkásság ünneplőbe öltözött úgy, mint azelőtt karácsonykor és húsvétkor. A Népszava vörös fejjel jelent meg, s az emberek tüntetőleg kezükben vitték a la­pot. Valamikor így indulhattak kezükben az imakönyvvel a templomba. De most semmi szenteskedés, semmi alázat nincs ezekben az emberekben. A hajukat megfésülték, a ba­juszukat rendbe hozták, kezeikről lemosták a kormot, rozsdát, port és olajat, s akinek gyereke van, az most kézen fogva maga mellett vezeti a jövő nemzedékét, s akinek megértő asszonya van, az is ott ballag most a csoportokban, megenyhült arccal és kiöl- tözködötten. A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcákban sötét, nagy csoportok áll­dogáltak, a rendezők loholtak ide-oda, osz­lopokba állították a tömegeket, s fél kettő­kor vörös zászlókkal és jelmondatokkal te­leírt táblák alatt elindult a menet. Az e\ső zászlók árnyékában haladt a pártvezetőség, utána következett a végtelen munkástábor, szakmai csoportokba rendezetten. Ki a körű1 ikra. Négyes sorokban, hármas oszlopban hullámzott az áradás. A tömegben zeneka­rok dolgoztak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadserege, fáradhatatlan lelkese­déssel, ostromlásra készen. A trombitákból kiszálltak a forradalmi dalok, és sokáig úgy kóvályogtak a tömegek fölött, mint a ma­gasba és messzire hírt vivő madarak. * (Részlet az Egy ember élete című regényből) összevissza kiáltozták: ÉLJEN AZ ÁLTALÁNOS TITKOS VÁ­LASZTÓI JOG! LE A NÉPNYŰZÓKKAL! ÉLJEN A NÉPPARLAMENT! LÁMPA­VASRA A HERÉKKEL! ABCUG TISZA ISTVÁN! LE A VONATMEGÁLLÍTÓ GRÓFFAL! VESSZEN A MÁGNÁS KA­SZINÓ! Az útvonalon végig az üzletek zárva vannak, kíváncsi urak és hölgyek állnak a kávéházak hatalmas üvegei mögött, s fönt a házak emeletein megfeleltek a balkonok, a nyitott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lornyonokkal és gukkerek- kel értékelik a tömeget. S a háztartási alkalmazottak fölkiálta­nak hozzájuk, s a vörös ökleiket mutogat­ják. LE A PÚDERES NAGYSÁGÁKKAL! LE AZ ÉTELMARADÉKjOKKAL! A szakmai oszlopolc tábláján virít a há­rom vörös nyolcas. NYOLC ÓRAI MUNKA! NYOLC ÓRAI SZÓRAKOZÁS! NYOLC ÓRAI PIHENÉS! Az Andrássy úton át, ki a ligetbe. A járdák szélén kíváncsiak álldogálnak, a tömegből gúnyosan és fenyegetően kikiál­tanak hozzájuk. LE A SZALONSZOCIALIS­TÁKKAL! A tömeg egyre nő, az eleje már a liget­ben van, s a vége még mindig beláthatatlan. — Ha egyszer csakugyan tenni akarna valamit ez a tömeg — mondja Bagó —, ki állhatna neki ellent? Valaki felel neki: — Ez az elvtárs!Egy­szer végre is össze kellene törni mindent! Bagónak vörös rendezői szalag van a karján, lihegve és boldogan szalad tovább. Arra a juhászkutyára emlékeztet, aki ott lót-fut a nyáj oldalán, fönntartja a rendet, de a farkasokkal is szembeszáll, ha kitör a veszedelem. KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents