Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. május 1. o VÁCI MIHÁLY: Azokhoz tartozom Azok közül való vagyok, kik reggelenkint kiássák magukat a fáradtság homokjából, s a villamos lépcsőkön érzik az elkésett szél iramát s kezük között a rézfogantyú szelíd aranynak álmodja magát. Azok közül való vagyok, akiket átölelnek végtelen sokszor a lendítőkerekek szoros körei, akik körül vigyázva kígyóznak _ halálos vezetékek, s szívüket minden pillanatban megütik, rángatják magasfeszültségű veszélyek, akik évtizedeken át élnek meztelen idegekkel ott, ahol ólomlemezek védelme nélkül a finom műszerek is megbénulnak, akiknek agya ott sajog, ragyog, világít, ketyeg védtelenül a röntgen-mezőkben, ahol az órákat is félve lecsatolják. Azokhoz tartozom, kik a napok felettünk átlengő csille-sorát megtöltik barna gondjaikkal, kiknek bal karja átkarol engem s jobb keze bíztatva megáld. Öklükön pihen meg a homlokom, az ő fáradságuk visz haza, ha botiok — lábukkal botladozom, s ha igazam van, az létük igaza. UMEm Vjacseszláv Kubarev művész alkotásainak fő témája a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek — a zord, lakatlan területek le- igázóinak — valamint az Uszty-Ilimszk, Szajano-Susenszk és a Nureszk vízi erőmű építőinek mozgalmas munkanapjai. Az országos komszomolista építkezések élmunkás fiataljairól készített sorozatáért Vjacseszláv Kubarev tavaly megkapta a Lenini Komszomol-díjat. Képünkön: Kubarev grafikája: Novikov ifjúsági brigádja a BAM építkezésén. A Vasas Otthonban és a ligeti Nagykert vendéglőjében oszlik meg a tömeg a gyűlésekhez. Bokányi, Weltner, Vanczák, Buchinger s még néhány ismertebb nevű elvtárs.a szónok. A választójogról s a május elsejének történeti jelentőségéről beszélnek. Magasan állnak az emelvények a tömeg fölött. Mindenütt rengeteg az ember. Mi Bokányit hallgatjuk, ö a szervezett munkásság kedvenc szónoka. Szép ember, jó hangja van, és beszél, beszél, hogy csak úgy játszik a szívünkkel. Csak ki kellene mondania, hogy előre, és mi valamennyien megindulnánk. — Amíg ilyen parlameti rendszer lesz, addig nem lesz nyugalom ebben az országban — mondja, és egyszerre fenyegetés és bátorítás van a hangjában. A tömeg visszakiált neki: — Ügy van! Ügy van! A dalárdisták énekelnek. A tömeg először csöndben hallgat, aztán kéretlenül is beleszól a dalba, s már az egész kerthelyiség szól és zeng a délutánban. Aztán a rezesbanda. Az elnök bezárja a gyűlést, és azt mondja: — Munkások! Elvtársak! Ez a nap a munka ünnepnapja. Ma az egész világ munkásai ünnepelnek. Feléjük küldjük testvéri üdvözletünket, titeket, magyar munkásokat pedig fölszólítunk arra, hogy álljatok a talpatokra valamennyien, szakadatlanul követeljétek a munkásság megbecsülését és valamennyiünk jogát. A rezesbanda újra rázendít, de már nem a szónoki emelvény mellett, hanem ott fönt, ahol a vasárnapi mulatozóknak játszik a zene. S az emberek barátaikkal és családjaikkal letelepednek az asztalokhoz. Meleg, tiszta délután van. A ligetből behallatszik a verkliszó, sípok visítanak, dobok peregnek, nevetés és kiáltozás mindenütt. A kerti fák között drótok vannak kifeszítve, papírszalagok csüngnek le róluk és papírlampionok. A gyönge szél játszik ezekkel a csacsiságokkal, himbálja az emberek feje fölött, az asszonyok és gyerekek tekintete eljátszik velük, mint az ünnepi játékszerekkel. Tehér kabátos pincérek megrakott tálcákkal hordják szét a söröket. Az emberek isznak, némely asszony is, és itt-ott a gyerekek is belekóstolnak a keserű lébe. A filagóriában játszik a zene. Fiatal párok átölelkezve táncolnak. Mintha diadalmas győzelem után lennének, senkinek semmi gondja. A tekintetek földerülnek, az asszonyok arca megszépül, az emberek bajsza megnedvesedik a sörtől, kész'cigarettát vagy szivart szívnak valamennyien. Olcsó mulatság ez, s mégis hogy meg- mámorosodnak tőle ezek a lehasznált, igához és nyers parancsoló szavakhoz szokott emberek. Az alkohol lassan fölszívódik a fejükbe, oktalanul kiáltoznak, vagy lekókad- nak, mint a hervadó virágok. Kint a kerítés mögött lovas rendőrök cirkálnak, oldalukon hosszú karddal, s katonapuskával a vállukon. A kertben gyalogos rendőrök és detektívek lézengenek. Ezeket a keménykalapok mögé rejtőzködött, nagy botos legényeket jól ismerik itt. Ha valahol föltűnnek, összehunyorítanak az emberek, és olyasmiket mondanak egymásnak, hogy a detektív megértse belőle a véleményüket. De nincs duhajkodás, s nincs verekedés. Mire beesteledik, az emberek már alig bírják fejüket a vállaik között, az asszonyok is fáradtak, csak a gyerekek élnek még vidáman, ide-oda futkároznak az asztalok között, színes papírost gyűjtenek, valahol távolabb lopva cigarettára gyújtanak. Aztán itt van az este. Ha valaki megkérdezné tőlem: — Érdemes volt-e a nagy készülődés ezért a táncba és sörbe fullasztott napért? Azt felelném: — Igen, érdemes volt. Ez a nap is egyik foka annak a lépcsőnek, amin fölfelé haladunk a mi céljaink felé. NEGYVEN ÉVE Május elseje Camarmában Legújabb kori történelmünk egyik örökké emlékezetes fejezete az az időszak, amikor a spanyol polgárháborúban (1936—1939) mintegy 1200 magyar önkéntes küzdött a köztársaságiak oldalán. Köztudomású. hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól jutottak el a magyarok Spanyol- országba. Az első önkéntes csoport 1936. augusztusában érkezett Figuerasba, október 16-án Albacetébe. a kiképzőszervező központba. Hamarosan megalakult az első magyar önkéntes század, ami a 11. Nemzetközi Brigád Edgar André zászlóaljának 3. századát képezte. Magyarok a nemzetközi brigádok különböző egységeiben is harcoltak, éppen ezért Lukács Pál — Zalka Máté tábornoknak az volt az elképzelése (aki akkor a 12. brigád parancsnoka volt), hogy a magyarokat önálló egységbe gyűjti. A madridi, jaramai harcok után következett a nevezetes guadalajarai ütközet, ahol a magyarok kitüntették magukat hősiességükkel. Ez után a csapatok kiegészítésére, átszervezésére a századot Meco városába küldték pihenőre. Ezzel egyidőben engedélyt kaptak, hogy a századot zászlóaljjá szervezzék át Lukács tábornok Cséby Lajosnak (Spanyolországi nevén Pedro Fernández) adott parancsot a szervezés végrehajtására, ami 1937. március utolsó napjaiban meg is történt. Április elsejei dátummal megjelent a zászlóalj első hivatalos zászlóaljparancsa. A magyar zászlóaljjal egyidőben nevezték ki az újonnan szervezett 45. hadosztály parancsnokává Lukács tábornokot, a hadosztály kötelékén belül a magyarok a 13. Dombrowski- brigád 3 zászlóalját képezték. A zászlóaljat április utolsó napjaiban Camarma városába helyezték, itt ünnepelték május elsejét. A díszszemlén elvonuló zászlóaljat Lukács tábornok üdvözölte. Nemrég egy becses dokumentum került elő a spanyol polgárháborús időkből: egy megfakult fénykép, ami az ún. STE- Fl-század néhány tagját ábrázolja. Ennek a századnak volt parancsnoka Stekmayer István főhadnagy, aki Franciaországból került a nemzetközi brigádba. Halála után róla nevezték el az árkászszázadot STEFI-századnak. A képnek megyei vonatkozása is van: itt látható Springer János mátészalkai kereskedősegéd, aki a STEFI-század- ban harcolt. (Springer 1908. ápr. 1-én Mátészalkán született. A helyi polgári fiúiskolába járt. amit nem végzett el végig. A 20-as években Shwartz György vaskereskedőnél volt tanuló. majd segéd. Itt rövid ideig dolgozott, mert kiment Franciaországba, ahol bekapcsolódott a kommunista párt munkájába. A franciaországi magyai k lapjának, a Szabad Szónak terjesztője. Blanc néven szerepelt sokáig, önkéntesként az egyik szállítóegység kötelékében szolgált, az ebrói ütközet után esett el.) Az előkerült dokumentum becses emléke az egykori spanyolországi internacionalistáknak és egyben bizonyítéka, hogy szűkebb pátriánk képviselői is kivették részüket a fasizmus elleni küzdelemből. v ‘ Nyéki Károly Munkásmozgalmunk történetének állandó kiállítása Lassan már megszokottá és természetessé válik, hogy legnagyobb és legjelentősebb kulturális centrumunkban, a Budavári Palota múzeumok- kal-közgyűjteményekkel folyamatosan benépesülő épületkomplexumában mindig történik valami említésre érdemes, vagy akár világraszóló esemény. Sorrendben a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria beköltözésére, állandó és időszaki kiállításaikra, valamint a nevezetes gótikus szoborleletre gondolunk, amelyet televízióból, újságból, szakpublikációkból ország-világ megismert, és amely éppen a Munkásmozgalmi Múzeum tőszomszédságában bukkant elő százados kényszerrejtekhelyéből, mintegy jelképezve a történelem kontrasztjait és folyamatosságát. • A Munkásmozgalmi Múzeum viszontagságos hányódások után vette birtokába jelenlegi várt épületét A József Nádor téri, majd Szent- háromság téri bájos kis paloták ugyan szemet gyönyör- ködtetők voltak, de múzeumi tudományos gyűjtő, vagy közművelő-kiállító munkára teljességgel alkalmatlanok. A múzeum személyzete és gyűjteménye a nagy sikerű 1969-es jubileumi tanácsköztársasági kiállítással — amelyet vendégként a Budapesti Történeti Múzeum termeiben rendezett — bizonyította be végképp az önálló intézményi lét jogát és a saját megfelelő épület elodáz- ha tatlanságát. A mostani, végleges otthon hagyományos külseje nemcsak a belső terek alkalmazkodó és mégis modern építészeti bravúrját takarja, hanem a raktárak és dolgozó- szobák tucatjai mellett immár a magyar munkásmozgalom történetének teljességét felölelő állandó kiállítást is. Az annak idején jelentős szakmai és látogatói elismerést szerzett első rész (A magyar munkásmozgalom története a Tanácsköztársaság leveréséig) után, végre április elején megnyílt a napjainkig terjedő további korszakokat bemútató második és harmadik is. Az új kiállítás rendezői az előző korszak bemutatásának tapasztalatait is hasznosítva végeztek eredményes munkát. Sikerrel kerülték el az újkori történeti kiállítások buktatóit és nem fulladtak a papírok, az okmányok és fényképek tengerébe. Tárgy- és enteriőr központú minden terem, majd min,den vitrin. Vagyis a kiállítás nemcsak tanít, nemcsak informál, hanem látványnak is kellemes. De további eredményeket is felmutatott ez a most megnyílt kiállítás. Olyan kor, a két világháború közötti időszak történetében segít eligazodni, az gúnyokat és a fontossági sorrendet egyaránt betartva, amikor a munkás- mozgalom reformista és forradalmi, legális és illegális, hazai és emigráns stb szárnyakra oszlott. A korszak nagy részében legalább két munkáspárt működött, nem számítva az erős és befolyásos szakszervezeteket. A kiállítás múzeológus és grafikus tervezői mindezt reálisan, a köztörténetbe ágyazva mutatják be. • A felszabadulás utáni fejlődésünk érzékeltetésével sem marad adós a Munkás- mozgalmi Múzeum. A történelmi távlat és a megfelelő múzeumi anyag hiánya ugyan a legközelebbi múlt ábrázolását nem könnyíti meg, azonban különösen a népi demokratikus korszak első évtizedéről ad sokat és sokunknak még emlékeiben élőt a kiállítás. Ügy véljük, a magyar munkásmozgalom történetének teljessé vált állandó kiállítása méltó sikerre számíthat a látogatók körében. D. M. KM Részlet a kiállításból
