Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

1977. május 8. oo HEG VI 1952. február 9-én nyolc­vanhat oklevelet adott át hallgatóinak Komját Irén, a Népművelési Minisztéri­um Űjságíró Iskolájának igazgatója, a gellérthegyi Bérc utcában. ;mozga- »rrásból Irén végez- 919-ben »ktatás- , majd érült és nységet is 1944. szakban ; az el- omban: Távira- i kon- igyvilág pedig érdései- a Sza- i kom- ;yi osz- il táp- t erős dőadók, merít- an túl- a meg- lmazott sgatónk te, így vetlení­a lexi- „Földes ö) új- es Föl- ragszol, évét is e szól­jon, hogy ezt ország-világ tudja, hiszen nemrégen vet­ted át a „Szocialista Ma­gyarországért” kitüntetést, amelynek hírét milliós pél­dányban közölték az újsá­gok, hallottuk a rádióban és felolvasták a tv-ben is.) Pályafutásodat nem ismer­tük, nem is ismerhettük, hi­szen amikor első írásaid megjelentek, a Dunántúli Élet című folyóiratban, ta­nítványaid közül még senki nem jött a világra. Azt vi­szont tudtuk, hogy a Friss Üjság felelős szerkesztői posztjáról jöttél közénk. A közelmúltban egyszer azt mondottad, hogy a mi oktatásunk, nevelésünk volt a legszebb pártmun­kád, amire a legszíveseb­ben emlékszel, s ami leg­maradandóbban őrzi fárado­zásaidat... Elhisszük. Elhisz- szük, mert megértést és tü­relmet tanultunk Tőled, ami­kor első riportjainkat, glosz- száinkat, elemző írásainkat bíráltad, s noha osztályozni kellett volna őket, mert így szólt a regula, nem osztá­lyoztál, hanem minősítettél. Törekedtél, hogy okíts ben­nünket rá: mit jelent az újságíró számára megbir­kózni a műfaji változékony­ság nehéz leckéjével. Tőled tanultuk meg, a saj­tónak soha sem szabad megfeledkeznie arról, hogy nemcsak tanítani, hanem szórakoztatni is kell, de a szórakoztatásnak is a szo­cialista nevelés eszközének kell lennie. Tőled tanultuk, hogy mellőzzük a nagy sza­vakat, a puffogó frázisokat, kerüljük a pongyola fogal­mazást, beszéljünk a nép nyelvén, írásainkban a köz­vetlen módszerek mellett bátran éljünk a közvetett módszerekkel is; s hogy a bírálat a kommunista sajtó joga és kötelessége, a kri­tika azonban mindig átgon­dolt, megalapozott legyen, a bíráló a hibák ellen és nem az emberek ellen har­col. £ mlékszem Földes elv­társ! Az egyik kis­lány, randevúra ké­szülvén, belakkozta körme­it. A másik lány ezt szóvá tette. Nem szóltál, nem in­tetted meg a lakkozott kör­mű lányt, de a példájából kiindulva valamennyiünket arra intettél — persze csak négyszemközt, mert azügy- rőL akkor nem volt taná­csos ötszemközt beszélni — hogy a valóságot sem sza­bad lakkozni. Az emberek mindenek­előtt jó szóra és emberség­re vágynak. Még azok is, akik a nagyhangúak szere­pében tetszelegnek időn­ként. Sok jó szót kaptunk Tőled, kedves Gyuri bácsi. Valamennyien ismerjük egy-egy bölcs megjegyzése­det, közöttük például azt, hogy aki nem meggyőződés­ből, elkötelezetten vesz tol­lat a kezébe, az kerülje a kommunista sajtó háza táját. De én most mégis a kor­holó szavakat köszönném meg. Azokat a leveleket, amelyekben — nyomon kí­sérve tanítványaid sorsát — az írásaimban előfordu­ló pongyolaságokat, sánta hasonlatokat, tévedéseket, egyszóval az elkövetett slendriánságokat korholod. Ezeket a leveleket úgy te­kintem, mint az áramot, amely feltölti a néha kime­rülő akkumulátort. Szűkebb pátriámban, az őrségi erdőben egy tölgy­fa terpeszkedik az erdei tisztáson. Több villámcsa­pás is érte, mégis minden májusban zöldbe borul. Csodálkoznak is sokan: honnan van ereje a fának, mi tartja benne a lelket, hogyan tud megújhodni? A Gellérthegyen, a Bérc utcai iskola udvarán nincs tölgy­fa. De áll mág az épület, amelynek falai között ke­veseket sújtott „villámcsa­pás.” Szerencsénkre — na­gyobb viharok esetén — az iskola, ugyancsak közked­velt tanára, Mózes Tibor rendszerint magára vállal­ta a „villámhárító” szere­pét. Az életben — ahol mi­ként Földes György egyik könyvének címe mondja, Síkos a pálya — mindany- nyiunkat gyakran értek kis- sebb-nagyobb „villámcsa­pások.” Természetesen azo­kat, akik „védett helyre húzódtak” — szerencsére néhány emberről van szó csupán — nem érték ilyen csapások. 4 többség kiállta a próbát, szüntelenül képes megújhodni, és ki-ki tehetsége, szorgal­ma szerint a magyar újság­író társadalom megbecsült tagja. Ez volt a célja Kom­ját Irénnek, aki tanártár­saival együtt — legnagyobb örömünkre — népes csa­ládunkkal ünnepelheti a negyedszázados jubileumot. Kőszegi Frigyes hívódíjért ízásunkról szám községi művelődési házban virág- dolgozók, üzemben, ÁFÉSZ- ama- ben működők, ifjúsági mától: klubban létrehozottak egy- rdetett aránt. Nem egyformák a avak!” lehetőségeik, tagjaik képes- pályá- ségei, szereplési alkalmaik 43 (!) sem — s ez hatással van műsoraikra is. Ezért ren- nrqahh dezik meS rétegenként a számi- rendszeres találkozókat — első- a diákoknak, községi cso- szín- Portoknak, a városi színpa- ő kö- dóknak, a munkásszínját- zerep- szóknak. Annál örvendete- »ritku- sebb visz°nt, hogy a me- agyob- gyei nívódíjas versenyen telmé- eSyütt szerepeltek — és issal a h°gy azonos súlycsoportba őadás- kerültek. több- A LEGNAGYOBB GOND 11 v;JSy az amatőr színjátszásban a Portok szakemberek hiánya és a Nem feuépési lehetőségek rend- i sin- szertelensége. Ami a szín- n r^nJ padvezetőket illeti: a me- í, akik gyei művelődési központ apasz- rendszeres találkozókat tseggel SZervez számukra, és kü- dig jól lönböző szintű tanfolyamo- remseg ij0n vehetnek részt az ér- k ki jo dekiődők. Vizsga után ál­mosabb landó működési engedély > cső- birtokéba juthatnak, majd továbbképezhetik magukat ÍAVU- a csoportok vezetői. erre^a MÉG EGY DOLGOT ér- de demes megemlíteni: a cso- V' me- Portok működésének anya­olyan Sí fedezetét. Sok helyütt jyütte- vannak ezzel gondok a s mi- községi művelődési házak- hodá- ban — íó pár helyen emi- levelet att bomlott fel a színjátszó- puvhá- csoport. Éppen ezért nem % a fölösleges felhívni a tée- •nn7ot.' szék, vállalatok figyelmét: olyan kölcsönösen jól járnak, ha vében némi anyagi támogatást, nősíté- gépkocsit stb. biztosítanak vehet- egy-egy színjátszócsoport- •szágos nak­portok, Tarnavölgyi György Múzeumaink gyűjteményéből Kisvárdai vármúzeum Eredeti metszet a XVH. századból, amely a kisvár­dai várról készült. Bessenyei regia XVIII. szá­zadi darab, barokk stílusú női erszény, hímzett díszí­téssel. Szarvasagancsból készített lőportartó karcolt figurák­kal, egyik részén rejtjeles írással. (Elek Emil összeál­lítása) MEGYÉNK TÁJAIN Kállósemjén H at és fél sort kapott Kállósemjén a legfrissebb „Magyarország” című nagy útikönyvben: „Természetvédelmi te­rület a község határában a Mohos-tó környé­ke. Nagy kiterjedésű ingó láp tőzegpáfrány- nyal, ritka ősi mocsári növényekkel, moszat- fajtákkal, májmohákkal. Itt található hazánk egyik legritkább növénye, a szíves levelű hídőr. — A község területén műemlék az egykori Kállay-kúria, amelyben ma diákott­hon működik- emeletes, szép, boltozatos he­lyiségekre oszló barokk épület a XVIII. szá­zad második feléből. A gör. kát. templom gó­tikus eredetű, a XVIII. században barokk stílusban átalakították.” Kállósemjén ma Szabolcs-Szatmár me­gye 34 nagyközségének egyike, nagy tanyavi­lággal rendelkező település, ahol minden harmadik lakos ma is tanyán él. Sajátos te­hát a helyzet, ezt summázta elsőként Szűcs Imre, a nagykállói járási pártbizottság első titkára is, amikor Kállósemjénnek a járásban elfoglalt helyéről beszélgettünk. — A járási székhelyhez legközelebbi község, mindössze hat-hét kilométer a távol­ság, ami sok szempontból jó is, más okból pedig nem éppen előnyös — mondta. — Ami kedvező: a Kállósemjénbgn lakók tulajdon­képpen élvezik mindazokat az előnyöket, amiket a járási székhely, Nagykálló a keres­kedelmi, kulturális és más ellátás szempont­jából nyújt. Ami kedvezőtlen: két közeli nagy település (Nagykálló és Nyírbátor) között fekszik, s emiatt a községben jelentősebb munkaalkalom létesítése szóba sem került. Mindez korántsem jelenti azt, hogy „elfeled­keztek” volna Kállósemjénről, a járás há­rom nagyközsége közül az egyikről. A jelen­tős tanyavilág és a nagy kállósemjéni határ­ban gazdálkodó tsz és szakszövetkezetek ré­vén mindig bőven volt tennivaló, s ame­lyekben jelentős eredmények is születtek. El­sősorban ezek nyomába érdemes szegődni — ajánlotta a járási pártbizottság első titkára. A semjéni tanyákat nemcsak két-három család lakja. Péterhalom négy-ötszáz, Üjszőlőskert háromszáz, Üjfalurét több mint kétszáz, Németháza, Forrástanya egy­aránt mintegy 150 lelket számlál, egyik-má­sik semjéni tanyánál kisebb községek is van­nak az aprófalvas területeken. A történet most is sok gonddal és kevés látványos eredménnyel íródik. Kál­lósemjén lakossága kis mértékben ugyan, de évről évre csökken. Ez jórészt a tanyák számlájára írható, mert az elván­dorlás a megváltozott körülmények ellenére is folyamatos. A fiatalok elköltöznek, jó ré­szük nem is Kállósemjént választja új la­kóhelyéül, hanem azokat a nagyobb és gyak­ran távolabbi településeket, ahol dolgoznak. A tanyák lakossága elidősödik, a fiatalab­bak közül is csak azok maradnak, akiket a tsz vagy a szakszövetkezet tanyákon lévő majorjai, vagy éppen az utóbbi években épült szép lakásai tartanak ott. A tanyai változásokba sajátosan illesz­kedik a már tizenharmadik esztendeje mű­ködő tanyai kollégium. Jelképnek is szép, hogy a hajdani Kállay-kastélyt 1964 őszére általános iskolai diákotthon céljára állította helyre az Országos Műemléki Felügyelőség. A kis tanyai iskolák, ahol négy, vagy éppen mind a nyolc osztály együtt tanult — sorra bezárták kapuikat, már csak egy helyen ta­nulnak az alsó tagozatosok. — Az induláskor majdnem minden egyes gyermekért külön megküzdöttünk, hogy a családok elengedjék őket — mondja Estók Károly igazgató, aki kezdettől fogva mostanáig lelkes Híve, megalapozója és to­vábbfejlesztője a megye első tanyai kollé­giumának. — Az akkori hatvannal szemben ma már több, mint kétszáz gyermek tanul itt M it ad ez a kollégium? Kilátást, kite­kintést, lehetőséget, hogy csaknem minden tanyai gyermek szakmát sze­rezhessen az itteni nyolc osztály után. Ami­re azelőtt csak elvétve volt példa. Talán így érthető meg, hogy szinte csak jelképes ösz- szegbe került a kollégium új épületszárnya, mert régi tanítványok százai jöttek — és elhozták barátaikat, szocialista brigádjaikat is —, hogy ingyen segítsenek még több ta­nyai kisgyerek számára lehetőséget terem­teni a mai élethez méltó tanuláshoz. Negyedszázados a kállósemjéni Űj Élet Tsz, megszakítás nélkül. Székely György az elnöke. 121 holdon, 23-an egy lóval és egy szekérrel kezdtek. Az 1961-es kibontakozás után már hétszáz holdon gazdálkodtak. A rend, a fegyelem és a szorgalmas munka gyümölcseként termésátlagaik szépen növe­kedtek, s az utóbbi tíz évben háromszor is elnyerték a „Kiváló termelőszövetkezeti gaz­daság” megtisztelő címet. Ezek révén érle­lődött meg a helyzet 1975-ben, hogy az egyik szakszövetkezettel egyesüljenek, s megkét­szerezett területen bizonyítsanak. A házas­ság, a bizonyítás jól sikerült: a 36—37 ezer forintos évi átlagkeresetet megtartották, a hasonló nagyságú termelőszövetkezetek tej­termelési versenyében megyei első helyet értek el, elismerésre méltó dohány- és alma- termelési átlagok jutalmazták — a kedve­zőtlen időjárás ellenére is — a szorgalmas munkát. 1977-ben már kissé bátrabban ter­veztek: több húst adnak a népgazdaságnak, s azt akarják, hogy körülbelül egyhatodával emelik a termelési értéket. A község másik szakszövetkezetével is tovább gazdagítják az együttműködést: szaktanácsadás, a gépek közösen történő jobb kihasználása, száz­hektáros közös gyümölcsöstelepítés, az ál­lattenyésztésben szakosodás (tsz: szarvas- marha, szakszövetkezet: juh) az eddigi együttműködés eredménye. A jó földű határ a közös gazdálkodás révén most kezdi azt nyújtani, amire sokáig hiába vártak a kál- lósemjéniek. A nagyközség lakossága azonban Kálló­semjén még gyorsabb ütemű fejlesztését szeretné. Érthető törekvés, csak éppen hosz- szú évekig nem volt mire alapozni. A köz­ségi tanács 8,7 millió forinttal gazdálkodik 1977-ben — s ebből 4,5 millió forint az idén is felsőbb tanácsi hozzájárulás. Nincs ki gazdagítsa a községi kasszát, az egyesült tsz az első olyan gazdálkodó egység, amely már számottevő összeggel segíthet a község gond­jainak mérséklésében' is. k ^ert gond bőven van. Kállósemjén az egyetlen község a járásban, amelynél “ * még nem is körvonalazódott, hogy mikorra valósíthatja meg a közműves vízel­látást. Űj művelődési házra hosszú évekig nem lesz még pénze. Majdnem 800 gyermek jár iskolába — halaszthatatlan újabb isko­la építése. Dolgozni járnak az asszonyok — több óvodai hely kellene; bár ebben történt jelentős előbbrelépés, 165 gyermeket tud­nak most ellátni. Teljes utcasorokban okoz problémákat a belvíz — sorolta Loss László tanácselnök csak a falugyűléseken elhang­zottakat. Az utóbbi években változás tapasztal­ható a lakosság segítőkészségében is: 1971- ben a nagyközségek között elnyert első díj — félmillió forint — jelezte a fordulópontot, azóta egyre több társadalmi munkát végez a lakosság; tavaly például 1 millió forint értékűt, de az idei vállalás már 1,8 millió. A tanyai változások, a szövetkezeti együttműködés, a lakosság fokozódó aktivi­tása új lehetőségeket nyit meg. Kállósemjén a korábbi években lépéshátrányba került a hozzá hasonló nagyközségekkel szemben. A tennivalók, s a megvalósítás útja azonban ismert, s a következő években kissé gyor­sabb ütemű lesz majd a fejlődés. Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents