Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
1977. május 8. KHI VASÁRNAPI MELLÉKLET \ Beszélgetések \ a szeretetni / TERMŐ ÉKES AG, TE, JÓ ANYA, ÉLETEMNEK ELSŐ ASSZONYA, NAGY MELEG VIRÁGÁGY, PARNA-HELY, HAJNAL HARMATÁVAL TELT KEHELY ... (WEÖRES SÁNDOR) — Földet művelt, ellátta a háztartást és minket, a 4 gyereket — emlékezik édesanyjára Sitku Andrásné. — Édesapa hosszú évtizedek óta ingázik. Budapestre jár el dolgozni. Az ő keresete mindig kevésnek bizonyult. Ezért kellett anyának a dohányföldet vállalnia. Emlékszem, inkább megvonta szájától a falatot, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Magára soha nem költött. Egy-egy új ruhát, pulóvert vagy kendőt még a mai napig is mi vásárolunk neki. Sitku Andrásné, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi egységének dolgozója ma is elérzékenyül, ha emlékezik. — Édesapa és két kishú- gom sokat betegeskedett Én jól tanultam az általánosban. Mégsem mehettem tovább, mivel szüleim dolgoztak, és nem volt, aki ügyeljen a két kislányra. Ez nagyon fájt anyánknak. A legnagyobb csapás 8 évvel ezelőtt következett be, mikoc-, meghalt Jo- lanka húgom. Még a mai natöbbet maga az ünnepelt tevékenykedik. Lázas izgalommal készült. Főleg a maga örömére, hiszen akkor a legboldogabb, ha együtt láthat, s finom falatokkal jól tarthat bennünket, gyerekeket. Orosz Éva, aki szintén a VOR nyíregyházi egységének dolgozója, legalább olyan lelkesen készült, mint édesanyja. A gonddal kiválasztott ajándékot már régóta dug- dossa. Oroszéknál régi hagyomány, hogy a 12 gyerek együtt köszönti az anyukát. Amíg István is megjön Pécsről, talán dél is lesz. A közös ebéd után beszélgetésre ül össze a család. A „mi újság, hogy vagytok” kérdések után — szokás szerint — a múlt is megelevenedik ... — Édesapám, a gazdag kiskereskedő fia még a kitagadás árán is feleségül vette anyát, aki cselédlány volt. Szüleim a nulláról indulva kezdték közös életüket. Mégis, azt, hogy szegények voltunk, mi gyerekek alig éreztük meg. Sitku Andrásné pig sem heverte ki teljesen az édesanyám ezt a megrázkódtatást. Az elmúlt években — mint a fiatalasszony mondja — a munka, s a többi gyerek hozott feledést. A mama a pócspetri termelőszövetkezetben dolgozik, vagy tíz esztendeje. Nagylányában, Sit- kunéban sok öröme' van. Férjével házat vettek, szépen berendezték, jól élnek a fiatalok. A szülőkkel sokat fölkeresik egymást: hol Mariék mennek Pócspetribe, hol az anya utazik Nyíregyházára. Május 8-án a régi házban ünnepelnek. Apát is várják Budapestről. Ami hónapok óta nem sikerült: végre együtt lesz az egész család. — Nálunk már egy hete tart az ünnepi felkészülés: sütés, főzés, takarítás. LegAhol ennyi a gyerek, sok vidám, vagy könnyes emlékű eset is akad. A csíntalanságá- ról híres Évát kapitánynak hívták a többiek. Mint bevallotta, sok szidást és pofont is kapott a mamától — de igazságosan. — Csak jót tett nekünk az anyai szigor. Mind a tizen- kettőnkből ember lett. Valamennyien jól dolgozunk, a többségnek szakmája, sőt Mária nővéremnek diplomája is van. A legtöbbet mindezért anyának köszönhetünk. Mindig meghallgatott, ha kellett tanáccsal, pénzzel segített. Számomra olyan volt, mint egy kedves, megértő barátnő. Nem túl idős, mindössze 53 éves. De én észre- veszem rajta, hogy már elfáradt. Helyes Andrásné nemcsak ANYÁK NAPJÁN EGY CSOKOR VIRÁG, EGY RÉGEN MEGKÍVÁNT, DE EL NEM ÉRT RUHADARAB, VAGY DÍSZTÁRGY, EGY KÖNYV — S KI TUDJA MI MINDEN REJTEZIK MÉG AZ ÉDESANYJUKAT KÖSZÖNTŐ APRÓBB-NAGYOBB GYERMEKEK AJÁNDÉKOZÓ KEZÉBEN. KI-KI TEHETSÉGÉHEZ MÉRTEN EMLÉKEZIK MEG KÖZÖS ÜNNEPÜNKRŐL, AZ ANYÁK NAPJÁRÓL. HA MÁS NINCS, ELÉG EGY MOSOLY, S EGY MELEG ÖLELÉS — HISZ ENNEK LEGALÁBB ÚGY ÖRÜLNEK AZ ANYUKÁK. ad, de kap is anyák napján. Maga is „gyakorló” édesanya. — Reggel indítom 12 éves Ildikó lányomat az iskolába, s hallom, hogy ugyanazokat a szavakat mondom, amiket évekkel ezelőtt édesanya mondott, mikor engem útnak engedett. Tejet forralok, ebédet főzök a 6 éves Bandikénak — s közben úgy kavarom az étéit, s úgy tárom szét karom szaladó fiacskám előtt, ahogy ő tette. Helyesné és 4 testvére mozdulataiban is hordozza a szülői ház, az anya emlékét. Életmódjukban mégis mások, mint szüleik voltak. — Édesapám 80 százalékos rokkant, ezért leszázalékolták. Kevés pénzt keresett, s mi ebből az egy fizetésből éltünk. Ez anya gondos beosztása révén mindig sikerült. Amint felcseperedtünk, dolgoznunk kellett. A fiúknak könnyebb volt, hiszen szakmát tanulhattak. Nekünk, lányoknak ez csak később, felnőtt fejjel adatott meg, mikor elhelyezkedtünk a Vörös Október Férfiruhagyárban, jelenlegi munkahelyünkön. Helyesné még tehénre vigyázott, kenyeret dagasztott — az ő gyerekei csak hírből, tv-ből ismerik ezeket a munkákat. De az ő családjukban már az alázat is ismeretlen, ahogy édesanyja kiszolgálja az apját fiatal korától kezdve. Anyák napján rendszerint a szigorú öreg is megenyhül és virággal, egy doboz bonbonnal áll felesége elé. Ezt a napot úgy 15—20 éve ünnepük meg rendszeresen Helyesék és a nagyszülők. Ilyenkor hangos szó csendül az öreg szülői házban, s mint valamikor régen, a gyermekkorban, népes, vidám család üli körül a kis- szobában az ünnepre terített asztalt. Kevés gyereknek adatik meg az az öröm, hogy olyan szép dicséretet halljon az édesanyjáról, mint amilyet a fehérgyarmati Feczák Zsuzsa hallott. — Nyolcadikos voltam, mikor iskolánkban tanfolyamot indítottak felnőtteknek a 7—8. osztályos bizonyítvány megszerzéséért. Anya hat elemit végzett, ezért szóltam neki a lehetőségről. Boldogan jelentkezett. Esténként anya és lánya együtt tanultak. Furcsa páros volt az övék, hiszen Fe- czákéknál Zsuzsa segített a bonyolult egyenletekkel, történelmi évszámokkal birkózó anyának. Nem eredménytelenül ... — Anyu gyönyörű bizonyítványokat hozott. A legnagyobb öröm mégis az volt, mikor a földrajztanárunk megszólított és szólt, hogy mindig szépen készül és jól tud az édesanyám. Rettentő büszke voltam rá, hiszen tudtam, hogy sokat kínlódik a jó jegyekért. Később Zsuzsa bekerült a Fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumba, ahol egyből alapszervezeti KlSZ-titkár- rá választották. Nehezen ment az átállás. Ekkortól inkább a kislány igényelte a bátorítást. — Egyik nap sírva mentem haza. Beszámolót kellett írnom a KISZ megbízásából, közben pedig ott várt a sok tanulnivaló. Anya vigasztalt. Mondta, ne sírjak, hanem lássak munkához. Biztosan menni fog. Igaza lett. Estére valamennyi feladatom elkészült. — Anya amellett, hogy ellátja a családot, gondozza az almáskertet is. Sőt tyúkot, disznót nevel. Ha van időm, segítők egy-egy kicsit neki. Egyrészt mert szívesen vállalom az otthoni munkát — de nemcsak ezért. Olyankor nagyon hálás nekem. Meleg, barna szemű kisfiú várakozik az iskolaudvaron. — A néni jött az újságtól? — kérdezi. — Erre tessék — mondja, s udvariasan félreáll. Balogh László, a nyíregyházi 3-as iskola ötödikes tanulója nevelőszülőknél él. Egynapos volt, mikor vér szerinti anyja elhagyta. — Az első anyukám háromévesen vett magához. Nem lehettem nála sokáig, mert már öreg volt. Kevés emlékem maradt róla. Második nevelőszüleimnél boldog éveket töltöttem. Egyik nagy élményem egy kazincbarcikai utazás, ahová ők vittek el. Mindkettőjüknél jó volt. De legjobb a harmadik — jelenlegi — szüleimnél, Nagy Zoltánéknál. Másodikos koromtól lakom velük. Míg kicsi volt, úgy tűnt, hogy zátonyra fut a gyerek élete. Ám Lacinak szerencséje lett. Nagy Zoltánéknál szerető család veszi körül. — Apukának és anyukának szólítom szüléimét. Boldog vagyok közöttük. Nálunk nincs kivételezés: mindenkinek egyformán jut ruhából, ételből, szeretetből. Két nővérem, Nagy Ágnes és Éva igazi testvérüknek tekintenek. Vasárnap anya Lacitól is megkérdezi, mit szeretne enni? Rendszerint a legkisebb szája íze szerint készít csemegét: finom tésztákat süt. A tanulásban Éva segít a legtöbbet. Sok közös programjuk van. Nyáron együtt jártak Szoboszlóra és a nyíregyházi strandra egy-egy hét végén. Anyuka megígérte, hogy most nyáron is menni fognak ilyen kirándulásokra. • Kanalak, villák csörrennek — ebédidő van a leveleki óvodában. Az apróságok még rakoncátlankodó kézzel markolják az evőeszközöket. Elképzelem, hogyan próbálták rendre kényszeríteni ügyetlen ujjacskáikat, mikor az anyák napi virágot rajzolták. Mert ők már megemlékeztek erről a napról — május 1-én. — Énekeltünk, táncoltunk, verseltünk. Volt a Kácsa- kácsa, meg a Hajlik a meggyfa is — sorolja bátran Dávida Csaba nagycsoportos óvodás. Hogy még nagyobb nyomatékot adjon szavainak, fölpattan, s már mutatja is, hogyan játszottak. — Aztán odaadtam a virágot. Nagyon örült neki anyu. Azt mondta, hogy nagyon szépre sikerült. öcsi egy szívet készített. A kultúrházból fagyizni indult a Dávida család. Csaba nagy örömére éppen citromfagyit mértek. Innen hazamentek, ahol a kiadós eb&l után közös játékra is sor került. Ez is jó volt, hiszen a mama legtöbbször nem ér rá. — Reggel 7-kor ébreszt édesanya. Kimegyünk Öcsivel reggelizni. Addig ő dolgozik. Megeteti a csirkét, kacsát. Szépen felöltözik. Megfésüli szőke haját. Ezt olyan jó nézni. — És anya mikor reggelizik? — Nem tudom. Nem szokott sose velünk enni. Otthonról együtt indul anya meg a két gyerek. A tanácsnál válnak el, ahol Dávidáné gyors- és gépíró. Csaba és a kiscsoportos Józsika kézenfogva mennek tovább. — És mi történik délután? — Ötkor hazamegyünk. Én meg Öcsi játszunk. Apu is játszik velünk. Anya dolgozik. Főz, meg mos. Aztán eszünk, megmosakszunk, tévét nézünk. Este mikor lefekszünk, anyuka mindig odajön, betakargat. Ilyenkor beszélgetünk. Olyan jó, ha ott van. Mert nagyon szép ... Nyolc éve már, hogy ketten ülnek esténként terített asztalhoz a Kührner családnál. Éva, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola 2. éves könyvtárbiológia szakos hallgatója 13 évesen vesztette el édesapját. Szerencsére nem ismerte meg az árvák sokszor nehéz, lemondásokkal teli sorsát. Édesanyja kiegyensúlyozott életet biztosított számára. — Naplóírás, hatalmas titkok, „élet-halálra” szóló barátságok kísérték az én kamaszkoromat is. Apa halálakor mindez elveszítette jelentőségét. Hirtelen komolyodtam. Édesanyám — aki 40 éves volt, mikor születtem — nagyon igényelte a társaságomat. Ez érthető, hiszen nincs testvérem. Ez a fordulat minden addiginál közelebb fűzte anya és leánya kapcsolatait. — Kisebb korom híres csavargásai, s az estébe nyúló emlékezetes tollaslabdacsaták elmaradtak. Inkább ösztönösen éreztem, mint tudtam, hogy bizalommal, szeretettel segíthetek édesanyán. Pedig ő ritkán mutatta ki fájdalmát : rendkívül zárkózott természetű asszony. Aztán jöttek a nagy, eldöntésre váró kérdések. Együtt határoztak arról, hogy anya ne vállaljon nyugdíjazása után 4 órás munkát, és hogy Éva melyik iskolába kérje felvételét. — Édesanya élete követendő minta előttem. Későn ment férjhez, így megalapozottan döntött a párválasztásban. Hangos szó nem esett szüleim között. Az apróbb nézeteltéréseket is simán áthidalták. Maximálisan alkalmazkodtak egymáshoz, és apa sokat segített az otthoni munkában. Persze jó pár dolog van, amit másként tennék mint ő. Szerintem aránytalanul sok energiát pazarol a háztartásra, a főzésre. Nehezen bírtam rá, hogy vigyük a Patyolatba az ágyneműt. Ebben konzervatív. Magánéletének boldogságát szeretném a magam életében is megvalósítani... írta: Házi Zsuzsa Fotók: Gaál Béla Helyes Andrásné Orosz Éva
