Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

1977. május 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felelősség a beruházásokért r­Irta: Hosszú László, a megyei pártbizottság titkára A hogy az országban, a megyében is kiemelt szerepük van a beru­házásoknak. Nálunk külö­nösen fontos, hogy határ­időre, jó minőségben elké­szüljenek a létesítmények, ne vesszen kárba egyetlen forint sem, amit a beruhá­zásokra fordítunk. Ennek révén zárkózhat fel a me­gye az ország más tájaihoz, megteremtve a korszerű, magas műszaki színvona­lon termelő ipart, létrehoz­va a fejlett mezőgazdaságot, s kialakítva a lakosság egy­re javuló ellátását. A megye múlt évi beru­házásait vizsgálva örvende­tes, hogy a lakásépítésnél a tervezett 4101 lakással szemben 5326 lakás épült meg, közel 30 százalékkal több a tervezettnél. A la­kásépítésre a költségnor­mák betartása volt a jel­lemző, azonban a kívánt 52—53 négyzetméteres alap- területnél kisebb volt a la­kások nagysága az állami célcsoportos építkezéseknél. A munkáslakás-építési ak­cióban 365 lakás készült el, javarészt Nyíregyházán. Az iparban, mezőgazda­ságban és közlekedésben a központi döntéssel 827 mil­lió forint értékű beruházás valósult meg. Az egyedi be­ruházásként kezelt Buda­pesti Finomkötöttáru-gyár mátészalkai konfekcióüze­ménél a múlt évben 77 mil­lió forint volt a beruházás. Az eddig elkészült létesít­ményekben 1976-ban már 611-en dolgoztak. A beru­házásban együttműködő szervek szocialista szerző­désben vállalták a kivitele­zési határidő egy évvel va­ló lerövidítését. A megyén keresztül haladó 750 kilo­voltos távvezeték építésére 62 millió forintot fordítot­tak, ez megfelel az elő­irányzatnak. Az országha­tár—Nyírbogdány—Lenin- város közötti termékveze­tékre 138 millió forint ke­rült felhasználásra, a veze­ték építését az idén befeje­zik. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek a múlt év­ben 708 millió forintot for­dítottak beruházásra, s itt a gépi beruházások erőtel­jes ütemű növekedése volt a jellemző. Az építési jel­legű beruházásoknál a ko­rábbi években megkezdett beruházások befejezése, il­letve üzembe helyezése tör­tént meg. Többek között üzembe helyezték az 520 vagonos hűtőtárolót Nyírbá­torban és Fehérgyarmatön, átadták az öntözőtelepet Vencsellőn, a kisvárdai ba­romfifeldolgozó üzemet, a nyírtassi konzervüzemet, Nyírcsaholyban és Bereg- darócon szarvasmarhatele­pet. Tavaly 950 hektáron tele­pítettek gyümölcsöst, ebből 822 hektár téli alma volt. A meliorációs és a gyepgaz­dálkodási támogatást az üzemek felhasználták. Er­dősítésre 15 millió forintot fordítottunk. A záhonyi átrakókörzet­ben a múlt évben 120 millió forintos beruházás történt. A beruházási politikában jelentős helyet kaptak a konvertálható export áru­alapot növelő fejlesztések. A múlt évben 28 gazdasági egység nyújtott be me­gyénkből hitelkérelmet. Ezek közül legjelentősebb a Taurus mezőgazdasági ab­roncsgyárának létesítése 1,2 milliárdos költséggel. Az Egyesült Izzó kisvárdai gyáregységében a tervidő­szak végéig mintegy 460 millió forintos beruházás valósul meg. A könnyűipa­ri ágazatban különböző vál­lalatok és szövetkezetek mintegy 90 milliós nagyság- rendű beruházást valósíta­nak meg. A fejlesztések eredményeként 338 millió forint értékű többlet export árualap előállítása várható. A mezőgazdasági üzemek közül 2 állami gazdaság, egy közös vállalkozás és 22 ter­melőszövetkezet valósít meg export árualapot növe­lő fejlesztést. A szövetkeze­tek a különböző termelési rendszerekhez kapcsolódva a rendelkezésükre álló for­rásokat korszerű gépek be­szerzésére kívánják fordí­tani. A Mátészalkai Állami Tangazdaság 300 vagonos hűtőkapacitást hoz létre. A kisvárdai baromfifeldolgo­zó mellé hulladékfeldolgozó üzemet létesítenek, mely­nek értéke 89 millió forint. A lakosság ellátását szol­gáló fejlesztésekkel a terv céljait 40 százalékkal túltel-, jesítettük, azonban 1640 gyermek felvételi kérelmét így sem lehetett kielégíteni. Az általános iskolai osz­tálytermek száma 3,9 száza­lékkal növekedett. Keve­sebb lett az egy tanteremre jutó tanulócsoportok száma, megépült négy tornaterem, de az iskolák kétharmada így sem rendelkezik -torna­teremmel. A középiskolai kollégium­hálózat kiépítése során Nyírbátorban 150, Nagykál- lóban 75 diák elhelyezése vált lehetővé. Ugyancsak átadásra került a nyíregy­házi élelmezésügyi szak­munkásképző intézet 100 diákot befogadó kollégiu­ma Jó ütemben halad a nyíregyházi fémipari és a záhonyi vasútforgalmi szak- középiskola építése, elkez­dődött a kisvárdai 12 tan­termes ipari szakmunkás- képző komplexum kivitele­zése is. Műszaki és egyéb okok miatt elmaradás tapasztal­ható a közművelődési beru­házásoknál, elsősorban a nyíregyházi megyei és a kisvárdai művelődési ház beruházásánál. Az egészségügyi ágazat­ban a 345 kórházi ágy át­adása volt a legjelentősebb. Ezenkívül átadásra került egy 11 munkahelyes rende­lőintézet, 7 munkahelyes gyógyszertár. A bölcsődei helyek száma 150-nel növe­kedett. Jó ütemben halad a megyei kórház rekonstruk­ciójának első ütemét jelen­tő rendelőintézet és a 100 ágyas kórházi pavilon kivi­telezése, elkezdődött a me­gyei kórház rekonstrukció­jának II. üteme is. A múlt évben 23 víz- és csatornamű építése volt fo­lyamatban. A kiskereskedelmi háló­zat fejlesztésére mintegy 86 millió forintot fordítottak. A hálózat alapterülete 8200 négyzetméterrel bővült. Át­adtak 6 ABC-áruházat. A lakossági szolgáltatá­sok színvonalának javításá­ra tavaly 13 millió forintot használtak fel. A fejleszté­sek ellenére a lakossági szolgáltatások értéke még mindig alacsony. Az V. ötéves terv első évében a szocialista szek­tor beruházása mintegy 6 százalékkal növekedett, nagysága elérte az 5,1 mil­liárd forintot. A beruházások alakulá­sát elemezve a párt megyei végrehajtó bizottsága leg­utóbb megállapította: lénye­gében a kedvező tendenciák érvényesültek, jobb volt az áttérés a IV. ötéves tervről az V. ötéves tervre, mint a korábbi tervciklusban. Nagyon lényeges, hogy egyelőre nincs feszültség a beruházási kereslet é6 kivi­telezői kapacitás között. Ja­vult a beruházások megva­lósításában részt vevő szer­vezetek kapcsolata, azonban szükséges az együttműködés további javítása a tervező, a beruházó és a kivitelezők között. Törekedni kell a kö­zös anyagi érdekeltség meg­teremtésére. A gondok megoldása fontos alapja annak, hogy az V. ötéves terv idő­szakára előirányzott beru­házásainkat következete­sen meg tudjuk valósí­tani. Egyik nagy gond még ma is, hogy még mindig sok az áthúzódó beruházá­sok száma. Éppen ezek a beruházások a tervezettnél magasabb összeggel való­sulnak meg, nem egy eset­ben még a módosított költ­ségvetési összegeket is túl­lépik. Gondot okozott, hogy a nagy építőipari szerveze­tek mellett a közepes nagy­ságrendű vállalatok, szö­vetkezetek fejlettségi szín­vonala elmaradt a követel­ményektől. Célszerűinek tartjuk ezért a kisebb épí­tőipari vállalatok, szövet­kezetek, társulások lehető­ségeken belüli támogatását. Fontos feladat, hogy a tervező és a beruházó egy­aránt törekedjen a költség­kímélő, egyszerűbb, célnak legjobban megfelelő megol­dásokra, úgy hogy az ne ideiglenes megoldásokat je­lentsen. A tervezői kapaci­táshiány csökkentése érde­kében eddigitől jobban kell hasznosítani a típustervek adta lehetőségeket. Nagyobb gondot kell for­dítani a rekonstrukciós jel­legű beruházásokra, hogy már meglévő épületeinkben korszerűbb technológiát al­kalmazzunk. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a megyei pártértekez­let határozatai — különö­sen a mezőgazdasági beru­házásoknál — megvalósul­janak. Ezért fokozott figyel­met kell fordítani a megkü­lönböztetett állami támoga­tások igénybevételére. Nagy lehetőségek mutatkoznak itt a feldolgozó kapacitás nö­velésénél. Az V. ötéves tervben elő­irányzott fejlesztési célok pénzügyi fedezete lényegé­ben a múlt évben tisztázó­dott. Ez kedvező lehetősé­get biztosított a következő évek beruházásainak előké­szítésére, valamint az idén induló beruházásoknál a ki­vitelezői tevékenység terv szerinti kezdésére. Az 1977- re tervezett beruházások teljesítéséhez a feltételek adottak, s megfelelő az át­menet a jövő évi munka zökkenőmentes biztosításá­hoz. 3 avult a beruházások­kal való foglalkozás. A párt, az állami és a szövetkezeti szervezetek jobban koncentráltak a XI. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet által megha­tározott beruházások telje­sítésére. Szükséges azonban, . hogy a pártszervek, a párt- szervezetek továbbra is be­hatóan foglalkozzanak a be­ruházási tevékenység segí­tésével, ellenőrzésével. Tanácskozás után, „Yulcanussal" „Amit eddig, csak még jobban” Jó munkájáért és a városi KISZ-ben kifejtett tevékeny­ségéért KISZ Érdemérmet kapott Kelemen Attila, a kisvár­dai öntöde I. üzemének és az „Izotóp” ezüstkoszorús szo­cialista brigádnak a vezetője. A kitüntetést a szocialista bri­gádvezetők országos tanácskozásán nyújtották át. A rotyogva fövő fémek vi­lágában, ahol a korom, a füst, a nehéz gáz kiirthatatlanul van jelen, a göndör hajú, barna arcú, harminc év kö­rüli fiatalember úgy fest, mint az üzem valamikori névadójának, Vulcanus ko­vács istenségnek kései le­származottja. Az ókori isten azonban nem járt Budapesten, nem tanácskozott országos mozga­lomról, nem látta az Állami Operaház előadását, mint Ke­lemen Attila, aki zavarban van, mihelyt élményeiről kell beszámolnia. — Ha itt lenne a jegyzet- füzetem ... — mondogatja többször is a kis irodában, ahová az öntöde zaja halk mormogássá tompulva szű­rődik be — ... ha itt lenne a jegyzetfüzetem, akkor so­rolhatnám még a két nap emlékeit. Kellemes emlékek Talán szerencse is, hogy nincs kéznél a „mankó”, hisz így azok a mozzanatok kerülnek előtérbe, melyek a legmélyebb nyomot hagyták benne. Az öröm és a készülődés, hogy reá esett a választás, és a várakozás: mit adhat egy nagy jelentőségű fórum neki és azoknak, akiket képvisel, a tíztagú brigádnak és a vállalatnak? — A közvetlenség jelle­mezte a tanácskozást, legyen szó akár az ország minden sarkából összegyűlt brigád­vezetőkről, vagy miniszte­rekről, magas rangú pártve- vetőkről. Kádár Jánost ed­dig csak a televízióban, a filmhíradókban láttam, hal­lottam ... Mindezek, — mondhat­nánk — a magánember be­nyomásai is lehetnek, azon­ban Kelemen Attila az „Izo­tóp” műszaki brigádnak is a vezetője, üzemvezető. Konkrétan, megfoghatóan Kézenfekvő a kérdés: mit „profitált” ebben a minő­ségében? Miközben válaszol, önkén­telenül „birodalma” az iro­dán túl fekvő öntöde felé néz, ahol meglehet, épp most csapolják az öntőformák fe­kete földjétől sötétlő arcú munkások a vakító fényű fo­lyékony anyagot, amiből ra­diátor és sok egyéb termék készül; ahol az idegen csak félve lépdel, hogy óvja ma­gát a szikraesőtől, a messze sugárzó hőtől. Az egyik ózdi küldött — válaszolja —, a munkaerő megtakarítására kidolgozott módszerükről beszélt. Egy ősz hajú asszony, valamelyik budapesti áruházból azt mondta el — élénk sikert aratva —, miként fér meg náluk egy brigádban a tanu­ló kislány és a nyugdíj felé ballagó idős kereskedő. Szó esett a ma még gyakori for­mális vállalásokról, arról, hogy növelni kell a felaján­lásokban a konkrét, megfog­ható elemek számát. „Egy nap a gyárért" — Levonták-e már a „Vul­kánra” és az „Izotóp” brigád­ra vonatkozó tanulságokat? — A brigád megtárgyalta a tennivalókat és hamarosan sor kerül a többiekkel a be­szélgetésre is. Igyekszünk a vállalásokat megfoghatóbbá tenni. Akadt nálunk is for­malitás: például a kulturális vállalásokban. Igaz, minden­ki tagja az üzemi könyvtár­nak, de hogy hányán olvas­nak, az már más kérdés. A tanácskozás közvetlen hatása abban mutatkozik, hogy a brigád vállalta a gyártott ra­diátorok selejtjének további 0,3 százalékos, súlyának 0,2 százalékos csökkentését. Mű­szaki brigád lévén, tovább javítjuk az újításokat segítő, patronáló, szaktanácsadó munkánkat. A kommunista műszakoknak, a társadalmi munkának eddig is jó hagyo­mányai voltak a gyárban elég talán, ha az „egy nap a gyárért” mozgalmat említem bizonyítékul. Az ezüstkoszorú a brigád, és Kelemen Attila életében még korántsem a csúcs. — Mit szeretne Kelemen Attila a közeljövőben csi­nálni? — Amit eddig, csak még jobban! — válasza rövid, akár csak utolsó mondata: — A Vállalat Kiváló Brigád­ja címre pályázunk. Speidl Zoltán S zabó Albertné fülesdi háromgyermekes ász- szpny anyai ösztönét, ragaszkodását, szeretetét az élet többször is próbára tet­te. Hatéves volt Berci, a kö­zépső gyermekük, amikor el kellett a szülőknek dönteni­ük : családi környezetben ma- radjon-e fiúk, vagy beírassák Budapesten a vakok általá­nos iskolájába, ahol elvégez­heti a nyolc általánost, s mellette szakmát is tanulhat. A józan szülői szeretet ke­rekedett felül, mert tudták, akkor tesznek jót gyerme­küknek, ha életének értelmet, életcélt adnak. Tudták pe­dig, ha elmegy, többé nem tér vissza a családi házba. Az anya azonban megtalálta a módját, hogyan maradhat mégis közöttük, melyek azok a szálak, amelyek az évek hosszú során még szorosabb­ra fonják a szülő és a gyer­mek közötti kapcsolatot. Berci huszonhat éves, el­végezte az általános iskolát, jól beszél oroszul, megtanul­ta a telefonközpont-kezelést, de jobban kedveli a finom- mechanikus szakmáját, ezért a Ganz-MÁVAG-ban . vállalt munkát, és a mai napig is a vakok szociális otthonának a lakója. Kiegyensúlyozott, elégedett ember. Míg iskolá­ba járt, a szünidőt mindig Fülesden töltötte, ma már csak szabadsága alatt van hosszabb ideig otthon. In­kább a szülők, testvérek lá­togatják gyakrabban, bár a távolság majd négyszáz ki­lométer. Ha a közlekedési ne­hézségeket vesszük, még an­nál is több! Bár az utóbbi időben ez is sokat változott. Régen három napba telt a néhány órás látogatás, de a mama ma is hajlandó két A kipontozott szeretet éjszakát átvirrasztani, hogy a fiát két óráig láthassa és beszélhessen vele. Korábban „közvetve” le­veleztek. Berci üzenetét más vetette papírra, hogy otthon el tudják olvasni. Édesanyja azonban úgy vélte, jobban megértik egymás gondolatát, érzéseit, ha saját kezűleg ír­ják a levelet. Szabó Albertné ekkor kezdte el tanulni a vakírást, a fia készítette ábécéminta alapján. Eleinte nehezen ment az írás és az olvasás egyaránt, de az akarat előtt nincsenek áthághatatlan akadályok. S ma már nem­csak ő, hanem fiai is tudják a pontokból variált betűket, ők is el tudják már olvasni az ezekből alkotott sorokat. Egyedül az apának kell „le­fordítani” a Berci leveleit, a mama azonban szívesen te­szi, félre minden egyéb, ha erről van szó. Szomorú hónapok voltak, amikor megszakadt a levele­zésük. Mint kiderült, Berci elveszítette az íráshoz nélkü­lözhetetlen Braille-táblát, és nem tudta pótolni. Ekkor kaptunk levelet Sza­bó Albertnétól, hogy segít­sünk a tábla megszerzésében. Kérését a nyilvánosság elé tártuk. És ezúttal sem csa­lódtunk, az emberek együtt­érzését működtető lelki sze­lepek hirtelen kinyíltak. Másnap már néhány kedves sor kíséretében megérkezett Fülesdre az első Braille-táb- la, s onnan pedig Buda­pestre. E sorok már ez­zel a táblával íródtak: „Drága szüleim, hogy tet­szenek lenni? Én nagyon jól vagyok. Eddig minden levelet és csomagot megkaptam, amit szívből köszönök. Ezt a levelet már az utóbbi cso­magban küldött táblával írom. Ezúttal kérem édes­anyámat, hogy a tábla elkül­dőjének adják át külön kö- szönetemet a segítségért.” Azóta pedig jön a jókíván­ság névnapra, születésnapra, a szülőknek, testvéreknek, és távoli rokonoknak egyaránt. Jön a hír, hogy rpegint fize­tésemelést kapott Berci, hogy a magnószalag jóvoltából mi­lyen érdekes regényt, törté­netet ismert meg. Hogy a sztereorádiója mellett mi­lyen élvezettel hallgatja a hangversenyeket, s hogy az emberek milyen készségesek, és hogy a fehér bot az utcán minden veszélytől óvja. S az édesanya csak olvassa a megnyugtató sorokat. Boldog. A gyerekeire osztott szerete- téért nem vár viszonzást. N eki mindegyik gyerme­ke egyformán kedves, mégis Berci fiától vár­ja a legnagyobb izgalommal az anyák napi levelezőlapot. Soltész Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents