Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
4 KEL2T-MASYARORSZÁG 1977. május 8. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Az Egyesült Államok elnöke szociális programot hirdetett az országnak, kétmillió új munkahelyet ígérve a munkanélkülieknek — Beiktatták Nyugat-Berlin új kormányzó polgármesterét, Dietrich Stobbet. KEDD: Vietnami—amerikai tárgyalások kezdődtek Párizsban a két ország viszonyának rendezéséről — Hivatalosan bejelentették, hogy Mondale amerikai alelnök Bécsben találkozik Vorster dél-afrikai fajvédő miniszterelnökkel SZERDA: Szovjet—etiőpiai legmagasabb szintű tárgyalások kezdődtek Moszkvában — A Palesztinái Felszabaditási Szervezet és az Izraeli Kommunista Párt képviselői befejezték Prágában első hivatalos találkozójukat. CSÜTÖRTÖK: Eszak-Irországban összeomlott a szélsőséges protestáns reakciósok által meghirdetett politikai sztrájk — Az Olasz Kommunista Párt elnöke és főtitkára Rómában találkozott a kereszténydemokrata párt elnökével és főtitkárával PÉNTEK: Varsóban több mint ezer küldött részvételével megkezdődött a békeépítők világközgyűlése. SZOMBAT: Londonban megnyílt a vezető tőkésországok állam-, illetve kormányfőinek világgazdasági kérdésekkel foglalkozó kétnapos értekezlete A HÉT HÁROM KÉRDÉSE O Kommunisták az olasz kormányban? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk annak a nem éppen tipikus jelenségnek, hogy egy polgári kormány úgy tartja kézben az ország irányítását, hogy minden érdemi lépése előtt konzultál a kommunista párttal. E különös átmeneti állapot bevezetését egyfelől az indokolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormányozni már nem lehet. Másfelől a NATO-tag Itáliára a gazdasági nyomásig, valójában zsarolásig, terjedő nyomás nehezedett az utóbbi hónapokban annak megakadályozása végett, hogy az OKP elfoglalhassa az őt megillető szerepet a kormányban. Az Olasz Kommunista Párt álláspontja világos. Reálpolitikai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fejleményeket előkészítendő, a párt belemegy a vázolt szereposztásba. De az OKP első perctől kezdve felelősséget és részvételt kér a tényleges kormányhatalomban ama programja alapján, melynek neve „történelmi kompromisszum”. Ennek lényege pedig az, hogy a sajátos olasz helyzet, továbbá a világpolitikai egyensúlyviszonyok nem teszik lehetővé baloldali többségnek az egyedüli kormányzást, ha e többség csekély, tehát a nemzetet szakadás, a társadalmat polgárháború, az országot külső beavatkozás fenyegetné. Az elmúlt hónapok tapasztalatai összességükben olyanok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek, ami azt jelenti, hogy a kommunisták a kereszténydemokratákkal együtt óhajtanak kormányt alakítani. A csütörtöki tárgyalások az első állomást jelentik az efelé vezető úton. Az első találkozót Berlinguer hasznosnak és pozitívnak minősítette. Longo az Unitába írott cikkében pedig annak a véleményének adott hangot e héten, hogy vagy sikerül most túljutni minden, évtizedek folyamán felhalmozódott akadályon, vagy a jobboldal veszedelmes támadása bontakozhat ki országszerte. O Egyiptomi pilóták Mobutu szolgálatában? Szadat elnök politikailag nagyon messzire ment el, amikor vasárnap Alexandriában bejelentette, hétfőn pedig már meg is valósította szándékát és pilótákat, meg más kiszolgáló személyzetet küldött Zaire-be, Mobutu korrupt rendszerének támogatására. Azt, hogy a shabai felkelők katonai esélyeit mennyire befolyásolja az egyiptomiak megjelenése a frontokon, nehéz megítélni. Az mindenesetre tény, hogy az egyiptomi légierő személyi állománya korábbi, a? egyiptomi nemzetbiztonságot valóban érintő izraeli támadások idején sajnálatosan csekély harci értékűnek bizonyult. A politikai döntés azért vált ki világszerte meglehetősen heves reakciót, mert. mutatja annak az útnak a Búcsú Moszkvától. Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes ka. tonai kormányzótanács elnöke moszkvai látogatását befejezve Le- ningrádba utazott. Képünkön: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke (balról), búcsúztatja az etióp vendéget a vnukovói repülőtéren. Középen: Gromiko külügyminiszter. kegyetlen logikáját, amelyre az egyiptomi elnök akkor lépett, amikor ellenséges hangokat kezdett hallatni a Szovjetunióval szemben, gyakorlatilag is eltávolodott e szövetségesétől és azt kezdte hirdetni, hogy a közel-keleti rendezés ütőkártyáinak 99 százaléka az amerikaiak kezében van. Szadat eddig még semmit sem kapott országa helyzetének alapvető megjavítására a nyugati hatalmaktól. Tőle viszont most olyan újabb előleget vettek, ami politikailag egy sorba süllyeszti kormányzatát azokkal a rezsi- mekkel, amelyekről a világon csak mint amerikai csatlósokról beszélnek. Zairéban a nyugati hatalmak azt óhajtanák a környező nemzeti felszabadító mozgalmak (Rhodesia, Namíbia, Dél-Afrika) tudomására hozni, hogy nyílt katonai intervencióra is készek, ha a dolgok nekik nem tetsző fordulatot vesznek. A marokkói király és Szadat katonáinak pedig azért ju^ szerep a véres színjátékban, mert az indokínai csőd után minden nyugati kormány óvakodik saját emberei elküldésétől a dzsungelba korrupt rezsimek védelmében, szervezett nemzeti felszabadító harcosok ellen. O Mik a londoni remények? Szombat óta tárgyalóasztal körül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán vezetői, hogy kísérletet tegyenek a tőkés világ alapvető gazdasági problémáinak az' áttekintésére és szemügyre vegyék kölcsönösen elképzeléseiket: összeegyeztethetők-e ezek oly módon, hogy közös gazdasági stratégiát alakítsanak ki. A világpolitika úgynevezett alapvető kérdéseinek új washingtoni rangsorolása a fejlett tőkésországok egymás közötti viszonyának konszolidálását első helyre teszi, ezt követi a kapcsolatok tartós rendezése a harmadik világgal (az ő fogalmazásukban : a nyersanyagtermelőkkel). S csak a harmadik helyen szerepel a kelet—nyugati viszony fejlesztése. Azt, hogy Carter és Brzezinski probléma-rangsorolása kiáll- ja-e az idő próbáját, nyugaton is sokan kétlik. Feltehető, hogy e hét vége, majd a jövő kedden ugyancsak Londonban sorra kerülő NATO-tanácskozás után láthatóvá válik: módosítja-e Carter eddig mutatott külpolitikai stílusát, vagy kitart sokfelől bírált vonalvezetése mellett. Hajdú János Barátaink nemzeti ünnepén M icsoda tavasz volt az a harminckét évvel ezelőtti május! Berlint még hetvenmillió köbméter (!) romhalmaz borította, de a város felett már ott lengett az a vörös zászló, amit Jegorov és Kantarija szovjet őrmesterek — sokmillió társukkal együtt — száz és száz halálon át hoztak el eddig és tűztek ki a fasiszta fenevad barlangja fölé. Az omladék alatt még tetemek hevertek, de az élők — akkor, a pince sötétsége után, még hunyorogva a szabadon áradó fényben — már sejtették, hogy valami gyökeresen új kezdődhet ezen a meggyötört földön. A legjobbak tudták, hogy az az erő, amely megszabadította a világot a fasizmustól, mindenekelőtt és elsősorban a Szovjetunió volt. Német földön a szovjet nép áldozata nyomán megszülethetett a Német Demokratikus Köztársaság, az első olyan német állam, amelyben testet ölt az ország legnagyobb fiainak évszázados álma, amelyben a nép van hatalmon. Ebben az immár a világ vezető tíz ipari hatalma között helyet foglaló szocialista német államban a belpolitika alapja a nép legmagasabb rendű érdekeinek szolgálata, a külpolitikáé pedig az európai- és a világbéke, a haladás pozícóinak szüntelen erősítése. Nagy ünnepén szívből köszöntjük a testvéri Német Demokratikus Köztársaság népét és kívánjuk: haladjon tovább az' eddigi impozáns ütemben a közös úton, közös nagy céljaink megvalósulása felé. Az utolsó csata színhelye V an valami szép jelkép abban, hogy Csehszlovákia május 9-én, a győzelem napján ünnepli felszabadulása nagy napját. Ez az egybeesés arra is emlékeztet: ez az ország volt az európai háború utolsó csatájának színhelye. 335 ezer csehszlovák férfi és nő, gyermek és aggastyán esett áldozatul a náci megszállók dühének. Ebben az országban van Te- rezin és Lidice. A háborús kár összege meghaladta az 1938-as árfolyamon számolt 4,2 milliárd dollárt. Ez egyenértékű ennek a fejlett ipari országnak egyévi teljes nemzeti jövedelmével. Amikor 1945. május 9-e csodálatos hajnalán Rybal- ko marsall szovjet harckocsijai elérték a csehszlovák fővárost, már 1600 barikádon dúlt a harc a német fasiszták és a felszabadítókat cselekvőén váró prágaiak között. Ez a nap a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az alkotó emlékezésé. A harminckét éve ezer sebből vérző, halottait gyászoló ország ma a kontinens egyik vezető ipari hatalma, a béke és a munka földje. Bennünket, magyarokat nemcsak a múlt ezernyi szála fűz össze északi szomszédainkkal és barátainkkal, hanem a jelen és a jövő nagy feladatainak megvalósításához vezető közös út, eszméink közössége, a Varsói Szerződésben és a KGST- ben végzett nagyszerű közös munka is. Harcos évtizedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Bernáth György volt a párt gazdasági vezetője és adminisztrátora. Nála voltak a tagsági könyvek, ő állította ki ezeket. Ö szedte be a tagsági díjakat, ő számolt el a pártközpontnak. A felvételeket decemberben a szervező bizottság, januártól pedig a Sajben Andrással és Laczkovszki Józseffel kiegészített vezetőség és taggyűlés hagyta jóvá. 1944. december 17-én megalakult a megyei nemzeti bizottság 24 taggal. A meglévő régi bizottságból sokan megmaradnak és kiegészülnek a szakszervezetek küldötteivel. Az alakuló ülésen részt vett dr. Vásáry István, az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának tagja. A megyei nemzeti bizottság, Murczkó elvtárs javaslatára, az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttjéül választott. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés december 21-én összeült és megválasztotta az Ideiglenes Kormányt, melynek elnöke Dálnoki Miklós Béla lett, aki ismertette az új kormány programját. A koalíciós pártok részéről 1—1 hozzászóló volt a kormányprogramhoz. Az Ideiglenes Kormány megalakulásáról, a kormány programnyilatkozatáról, a földreformról, a demokratikus rendszer kialakításáról az ideiglenes nemzetgyűlés szabolcsi tagjai közös gyűlésen számoltak be a Korona-szálló nagytermében. A párt tagjainak felvételei már régebben folynak és vidéken is alakulnak a kommunista pártszervezetek. Még december folyamán gyűlést tartottam Ibrányban, Nagyhalászban, Baktalórántházán. Az év végére emlékezetem szerint a városi taglétszámunk így alakul: Bartha József asztalos, Mihalik József műszerész, Bakonyi József gépész, Mike József asztalos, Bernáth György nyomdász, Mikula Mihályná alkalmazott, Czinkovszki Mártonná rend. alhadnagy, Murczkó Károly gépmester, Bányász Józsefné htb., Oláh László asztalos, Barna Imre földmunkás, Oláh András asztalos, Dankó András kőműves, Pál Endre villanytelep, Farkas Zsóka tisztviselő, Mrenkó Mihály szobafestő, Horváth József esztergályos, Iván Mihály földmunkás, Jeles László kőműves, Gerzon Dezső villanytelep, Kazár János tisztviselő. Kerek István bányász, Kerek Istvánná htb., Klári János órás, Kolláth Ernő földműves, Kapás József kőműves, Kosztin Sándor pék, Kupferschmiedt András vasöntő, Laczkovszki József asztalos, Nyíri János könyvkötő, dr. Pártos Imre ügyvéd, Pintár András villanyszerelő, Pintár Andrásná htb., Sipos Miklós földbérlő, Sajben András földmunkás, Sajben Andrásná htb., Somogyi Gyula kőműves, Somogyi Gyuláné htb., Somogyi Jolán htb., Suszta Sándor földműves, Tarcali Mihály vasöntő, Weber István tetőfedő. Ebben az időben Nyíregyházán nem tudtuk még a városi pártszervezetet létrehozni, mert az elvtársak a városi közigazgatásnál, a rendőrségnél és a postánál dolgoznak. Sok elvtárs dolgozik a szovjet városparancsnokság részére. Villanyvilágítás nincs, petróleumhiány van. Az esti világítás nagy problémát jelent még a közigazgatási szerveknél is. Azonkívül erőteljesen jelentkeznek a községek pártalapítási igényekkel. A közlekedés szünetel a vasúthálózat és a hidak felrobbantása miatt. Tagjaink gyalog, részben szekéren mennek ki a községekbe, a községi pártszervezetek alakítását megbeszélni. Naponta két ember egy községet tud meglátogatni. Sok a kérdés. Mi a nemzeti bizottság, hogyan kell megalakítani? Panasz van a jegyző és a ku- lákok ellen. Pártot szervezni, tanácsot adni közigazgatási kérdésekben nagyon nehéz. A munkás nem végzett jogot, sem közigazgatási tanfolyamot, így abból kell kiindulnunk, hogy munkás-paraszt hatalom lesz és erélyesen kell fellépnünk a fiatal, tapasztalatokkal még nem rendelkező tagjaink jelenlétében a községek tapasztalt vezetőivel szemben. Első lépésként legalább annyit el kell érni, hogy a községek vezetői a kommunista pártot politikai tényezőnek ismerjék el, az Ideiglenes Kormány és a megyei nemzeti bizottság határozatait ne titkolják előttük. Vannak már erősebb szervezetek, tapasztaltabb vezetőkkel. Ilyenek Nagyhalászban Balogh Sándor és Fábián elvtársak, Ibrányban dr. Földi Emil orvos, volt első világháborús hadifogoly, Tiszadobon Polonkai Pál, Baktalórántházán Márton Mihály és Svetz János, Tiszalökön Bányei Sándor, Tiszapolgáron Kiss János, Tiszamagyfaluban Jármi Kálmán első világháborús hadifogoly, Rakamazon Leffler György, Kassai és Borbály elvtársak. Kállósemjénben Hegedűs Mihály és Hegedűs Piroska. Kisvárdán Koryülek Páter újságíró, Büdszentmihályon Sallai Sándor szabósegéd, Öfehértón Nagy Sándor, Nagykállóban Sárkány Páter, Sárkány Páternó, Nyírszőlősön Pazár Lajos és Sorosinszki elvtársak. 1944. végén, vagy január első napjaiban két partizán érkezett hozzánk. Pápa Ferenc és Madocsai elvtársak. Antifasiszta iskolát végeztek a Szovjetunióban, korábban ejtőernyőn dobták le őket Kárpátalján. Pápa Ferenc elvtárs Búj községbe való. Megbeszéltem vele a párt megalakítását és megbízólevelet adtam neki. Madocsai elvtárs vásárosnaményi lako6, őt is megbíztam a pártszervezet megalakításával. Pár nap múlva kerékpáron bejött a lánya és közölte, hogy apját a járás főszolgabírója letartóztatta és beszállíttatta a nyíregyházi ügyészségre. A vád: közrend elleni izgatás volt. Pártszervező munkát végzett és bírálta a járás vezetőségének kulákvédő politikáját. Azonnal beszéltem' Bodonyi Márton ügyésszel, aki egy óra múlva szabadlábra helyezte. Megbeszéltem Sajbennel, hogy az ottani rendőrőrsöt oktassák ki a nép érdekeit védő magatartásra. A helyzet nehéz volt, mert az Ideiglenes Kormány december végén alakult, még nem volt idejük a rendőrség részére fizetést folyósítani. Amit néha kaptak a község elöljáróságától, az csak növelte függőségi helyzetüket a községi reakciós erőktől. 1945-ben felgyorsult az újabb alapszervezetek megalakulása, a régebbiek tovább erősödnek, egymás után jelennek meg az Ideiglenes Kormány olyan rendeletéi, melyek a demokratikus rendszer erősítését szolgálják. A megyei nemzeti bizottság intézkedéseket tesz a járási és községi nemzeti bizottságok létrehozására. A pártszervezetek lassan megtanulnak élni jogaikkal és egyre okosabban szólnak bele községpolitikai kérdésekbe. Berlini tavasz
