Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

1977. május 28.

KELET-MAGYARORS2ÁG

3

Nagyobb követelményok az új szezonban

Minőség

a konzervgyárban

LEHETNE

JOBBAN?

Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberiben határozatot hozott a munka színvonalának Javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat?

Aki válaszol: Papp István üvegműves, a BEAG UNI- VERSIL nyíregyházi gyára labortechnikai részlege dr. Kiss Károly aranykoszorús szocialista brigádjának a vezetője.

— Szétválás, profilváltás; apró meg nagy gondokat leküzdve lépésről lépésre jutunk előbbre. A felüljáró átadása óta sorompó nem keseríti az életünket. Ám házon belül annál több a tennivaló. Üveggel dolgozunk. A brigádom 16 tagú. Hatvan százalékát a nők adják. Szakmunkás-bizonyítvánnyal is hatvan százalék rendelkezik.

— A brigád magas fokozata mutatja, hogy eddig évről évre tudtunk előbbre lépni. Hogy a jövőben se torpanjunk meg, a szakmunkásoknak is tanulniuk kellene. De hogyan? Akár országos gond is lehet, hogy a mi gyárunkban dolgozó üvegműveseknek egyáltalán nem szerveznek szakmai továbbképzést.

— Valahol a normáinkkal is baj van. Van, amikor lazítunk, mert túllépünk a 120 százalékon is. Most pedig olyan munkán dolgozunk, amelyet 80 százalékra is alig bírunk teljesíteni. Az is idetartozik, hogy vannak jobb szemű, ügyesebb kezű emberek, és gyengébb képességűek. Á brigádban viszont csoportbérezés van. Az egyéni normák jobban segítenék a termelést.

— Zömében valutáért vásárolt francia üvegből (cső, rúd és egyéb változatok) dolgozunk. Jut hozzánk üveg Csehszlovákiából és az NDK-ból is; no meg Tokodról. A munkadarab szabja meg, hogy mekkora menyAki válaszol:

PAPP ISTVÁN szocialista brigádvezető

nyiségű üvegre van szükség egy-egy alkalommal. Ám itt a takarékosságra semmi sem ösztönöz. Igaz, van egy anyagnorma, amin belül kell maradni. De ha anyagot takarítunk meg, azt a raktár nem vételezi vissza. Igaz, van rá eset, hogy a következő munkánál, hibás termék pótlására fel tudjuk használni a maradékot, de ez jelentéktelen. Nagy luxus, hogy az üveghulladékkal nem tudunk mit kezdeni, az megy a szemét- tároló telepre.

— Furcsá, de munkakörülményeink a termelési körülmények javulása ellenére rosszabbodtak. A gyár megvásárolta a modern, nagy teljesítményű lámpákat. Ez javulás. Igen ám, de a műhely térfogata nem változott. Ezek a lámpák igen gyorsan elhasználják a fúvodai műhely oxigénjét. Sokszor azon vesszük észre magunkat, hogy a munkaidőnek még alig járt le a fele, de már fáradtak vagyunk.

— A modern lámpák megnövelték a termelést is. így a félkész áru hamar felgyülemlik. Azokat csak a folyosókon tudjuk tárolni. Ez tovább növeli a zsúfoltságot, és balesetveszélyt is rejt magában. Ezenkívül az itt tárolt termék porosodik, a meó nem veszi át, újra kell mosnunk. Ez huzavonát, torlódást, a már kész áruban törtést is okoz.

Kitüntetések, jutalmak az építők napján

MOMrajt

A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának kommunistái eredményesen zárták az elmúlt esztendőt. így kedvezőbb körülmények között indították a most folyó ötéves terv második évét. A gyárban az elmúlt évben a tervek teljesítésén túl jelentős sikereket értek el a minőségjavításban, az üzem- és munkaszervezésben. Csökkent a munkaerő-vándorlás, javult a munkafegyelem, szélesedett az üzemi demokrácia, őszintébbé vált a munkahelyi légkör.

Az eredményes évindításhoz hozzájárultak a 72 tagot számláló gyári pártalapszer- vezet taggyűlései. Tavaly és már ebben az évben is több ízben a vezetőségi ülések és a taggyűlések napirendjére tűzték a gazdaságpolitikai kérdések megvitatását. Októberben például arról határoztak a kommunisták, hogy a pártcsoportok a jövőben rendszeresen értékeljék a tervek teljesítését és konkrét munkahelyi pártmunkát adjanak minden egyes tagnak.

Ez az alapszervi határozat az idei első negyedév termelékenységi mutatóiban, az üzem- és munkaszervezés fejlődésében hozott pozitív eredményeket. Ennek köszönhetik többek között, hogy 1977. első három hónapjában mintegy 60 millió forintos termelési tervet valósítottak meg. Ami ebben döntő: az

eredményt az elmúlt évi létszámmal érték el.

A kommunisták 1977 februárjában az üzemszervezési munka még hatékonyabbá tételében foglaltak állást. Kimondták, hogy javítani kell a termelési információk rendszerét. A tavaszi hónapokban készültek fel egy igen precíz munkát igénylő új termék, az exportra készülő fékerőszabályozó-szelep (teherkocsiknál és autóbuszoknál alkalmazzák) gyártásához. *

Még a fél év folyamán előbbre lépnek a szemüveg- lencse gyártásában is. A vízóra készínésénél pedig a termelékenység további fokozására felülvizsgálják a technológiai begyakorlottságot, javítják a gyártás műszaki feltételeit.

A párttagság munkájában igen fontos, hogy határozataikat a munkapadoknál elmondják dolgozótársaiknak, így a megvalósításra tudják mozgósítani valamennyi műhely munkáskollektíváját.

(slgér)

A paradicsom nem szeret sokat utazni. A 'több ezer kilométeres út, különösen uborka társaságában, megviseli, mi több. törődötté teszi. Legalábbis az a fajta, amelyet a Nyíregyházi Konzervgyár vegyes, darabos savanyúsággal töltött üvegeibe tettek, és szállítottak exportra. Ezért az átvevők minőségi panaszt jelentettek be. Igaz. nem sokat, de a kapott áru mintegy századrészét nem találták jónak.

Minden áron?

— Ez nagy részben a mi hibánk, emellett a megváltozott körülmények is befolyásolták a dolgot — magyarázza Rudi Béla igazgató.

Egyáltalán nem arról van szó. hogy az utóbbi időben jó hírnevet kivívott gyár ismét a rosszak közé tartozna. Hiszen a tröszt, a minőségvizsgáló intézet véleménye szerint is a 16 hazai gyár közül az első öt között van mind a minőséget, mind a termelés más tényezőit tekintve.

Akkor miért írunk a gyárról? Azért, hogy éreztessük, milyen változások mennek végbe a nemzetközi piacon, hogy mennyire előtérbe kerül mindenütt a minőségi termelés.

A magyar mezőgazdaság tavaly aszályos évvel küszködött. Ennek hatása a zöldség- termelésben különösen megmutatkozott. Ezért jogos volt a cél: minden megtermelt árut fel kell dolgozni. Ennek jegyében — s meg kell mondani, hogy hihetetlen ambícióval — dolgoztak a konzervgyárban, és érték el, hogy mennyiségi tervüket teljesítették. Közben azonban eredményeket tettek a minőség rovására, előfordult, hogy lazult a technológiai fegyelem is.

— Egy kicsit betudtuk a gyenge mezőgazdasági termésnek, hogy a minőségi követelményeket nem lehet maradéktalanul betartani — állapítja meg Tóth János a pártvezetőség titkára.

Szigorúbb

átvétel

A világpiacon viszont egyre inkább erősödik a minőségi szemlélet. A Szovjetunióban — ahová a gyár termékeinek 60 százaléka jut — a X. ötéves tervben éppen a minőséget helyezték előtérbe. Az átvevők pedig — ismerve ugyan a termelés nehézségeit — a szerződésben rögzítettekhez ragaszkodtak, éppen a saját fogyasztóik érdekében. Rá kellett ébredni, hogy a minőségnél van eßy határ, ahol több engedményt nem lehet tenni.

— A reklamációkkal talán még idejében kaptunk ébresztőt — vélekedik Puskás Gábor, a minőségellenőrzési osztály vezetője.

A konzervgyár gyártósorain egyaránt termelnek a hazai ellátásra, szocialista és tőkés exportra. Nem lenne szerencsés, ha különbséget tennének, hogy melyik országba készül a befőtt, a főzelék. s aszerint mérlegelnék, milyen követelményeket állítsanak a minőségi termelés elé.

— Most már — pontosít az igazgató — ha beszélünk tőkés, vagy szovjet minőségről, akkor csakis úgy mondhatjuk, hogy a szovjet partner az igényesebb.

— A gyár képes a minőségi igényeknek megfelelni — állítják.

Átgondolt

intézkedések

Ehhez persze a szükséges intézkedéseket is megteszik. Kezd körvonalazódni az egységes álláspont a gazdasági és a pártvezetés között, hogy a feltételek megteremtése mellett nem a minden áron való termelés a cél, hanem a minőség legalább olyan fontos. Megerősítik a meót, hiszen ott előfordult, hogy a szükséges létszámnak csupán a felével dolgoztak, emiatt kevesebb ellenőrzést tudtak végezni.

Tudják, hogy a minőség javításában nemcsak az iparnak, hanem a termelő gazdaságoknak is tennivalói van. nak. Hiszen nem mindegy, hogy mikor, az optimális érettségi foknak megfelelően, vagy később szedik le például a paradicsomot, a zöldbabot. Közös érdek, hogy a jó minőségben megtermelt áru betakarítása jó minőségben történjék.

A gyárban a szezon kezdetére elkészül a minőségvédelmi intézkedési terv, amely a csoportvezetőkig meghatározza mindenkinek a feladatát. A technológiai fegyelem erősítésével. a gyártásközi ellenőrzés fokozásával kívánják elérni, hogy olyan kon- zervek készüljenek, amelyek a legkényesebb ízlésű fogyasztók igényeinek is megfelelnek.

A nagyobb követelményekhez a Nyíregyházi Konzervgyárban mind az emberi, mind a technikai feltételek megvannak, megteremthetők. Ennek jegyében készülnek az új szezonra.

Lányi Botond

Befejeződtek a termelési tanácskozások a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A soron következő feladatok megbeszélésén kívül értékelték a szocialista munkaversenyt és döntöttek a kiváló egység és kiváló dolgozó címek odaítéléséről. A szocialista brigád címet és annak valamennyi fokozatát 178 brigád nyerte el. Jutalmuk 370 ezer forint. Százötven fizikai és 27 adminisztratív munkakörben dolgozó kap kiváló dolgozó jelvényt, öten kapják meg az ÉVM kiváló dolgozója kitüntetést. A gazdasági egységek között a 2. számú építésvezetőség nyerte el a kiváló címet. Két főépítésvezetőség és egy osztály pedig elismerő oklevelet kap majd. A kitüntetéseket és a pénzjutalmakat június

3-án, az építők napján adják át.

Csomagoláshoz készítik elő a vegyes befőttet. (Hammel József felvétele)

P

imasz orrú kis szeplős legény Vologya. A fején furfangos sapka díszük, amolyan vagányos, de mégis illedelmes hatást keltő. Vagyis pont olyan, mint Vologya. Ismeretségünk a Zbrucs folyó fölötti erdőben kezdődött. Körben akkor ibolyák nyíltak, a fákon még frissek voltak a levelek, de már igazi meleg volt. Egy szabadtéri színpad lócáján ültünk ketten a kollégámmal, kicsit kikapcsolódva, beszélgetve, napozgatva. És ekkor jött oda Vologya.

Mögénk ült és úgy hallgatta magyar beszédünket, mintha mindent értene. Ebből az máris kiderül: Vologya értelmes volt, hiszen nincsen annál nagyobb tudomány, mint akkor úgy csinálni, mintha tudnánk valamit, amikor éppen nem értünk semmit. Mindezt megállapítottuk róla, hozzátéve, hogy szeplői egyenesen illenek rá, enélkül nem volna ő. Villogó szeme beszédesen igazolta ugyanakkor: Vologya ismerkedni akar.

Az hamar eldőlt, hogy barátunk nem láthatta a Ne fogadj el idegentől édességet című filmet. A baráti ismerkedés jeléül átnyújtott rágógumit ugyanis megértő fej- bólintással fogadta, mint az erdő törzsfőnöke, akinek ez mintegy kijár. Utána hamarosan lakonikus rövidségű kérdést tett fel:

— Polski j?

— Ugorszkij — adtuk meg hasonló tőmondatban a választ, ami nem a mi, hanem a gumi nemzetiségére vonatkozott. Vologya kettéharapta,

mintha csak egy aranytallért próbált volna, s még az előbbinél is rövidebben jelentette be:

— Dobre.

Barátom közben a zsebében keresgélt, és egy Donald- kacsásat halászott elő. Ez a zsákmány is a zsebébe vándorolt. Ekkor jelentette be, méltóságteljesen, lassan, szótagolva :

— Ja, Vologya.

Nyugtáztuk a bemutatkozást, kicseréltük neveinket, majd a szokásos ismerkedési aktus következett. Annyi hamar kiderült, a srác ötödikes, és ezen az erdőrészen tekintélynek számít. Aztán cserelevelezői vágyait közlendő újfent egy tőmondatot bökött ki:

— Adressz?

Barátom áldozatkészen írta fel lánya nevét és címét.

Már látszott, Vologya szentül úgy döntött, hogy köt még velünk néhány üzletet. Amikor rágyújtottam, az öngyújtó iránt lelkesedett, jelezve, ezt az apjának szívesen megvenné. Ad érte jelvényt. Miután az üzletből nem lett semmi, maradt, s várt. Ezt követően a napszemüveg keltette fel érdeklődését, amiért újfent jelvényt ígért. Hogy az üzleti életben ne szenvedjen kudarcot, s legyen sikerélménye, Vologyát megleptük néhány jelvénnyel.

— Boise nyet? — kérdezte, láthatóan kevesellve a 13 darabot.

— Nyet.

— Zsal — sajnálkozott. És ült tovább.

Kissé idegesítő volt, hogy Vologya miként öltöztet le gondolatban, méregetve gondosan a neki tetsző ingóságokat. A menekülésről kellett gondolkodni. A hirtelen jött ötlet szülte a megoldást. Feltettük neki a kérdést, merre a legrövidebb út a folyóig. A fiú láthatóan sértődötten nézett vissza. Nem értette, hogy egy ilyen kiváló eszmecserét

hogyan lehet ily prózai dologgal félbeszakítani. Aztán kelletlenül bökött az erdő felé:

— Cserez lesz.

Elbúcsúztunk tőle, és elindultunk a mondottak szerint az erdőn át, toronyiránt. Jó órás séta után poroszkál- tunk vissza támaszpontunkra, a magyar építők városkája felé.

Esteledett, a mögöttünk hagyott erdőből kirándulók nótáját hozta a szél, s ilyenkor az ember mindig hajlamos arra, hogy messze az otthontól hazagondoljon. Barátommal, mint kiderült, kicsit srácainknál időztünk gondolatban, amikor újra varázslat történt. A kis dzsinn, Vologya ismét kibukkant a fűből, szeplősen, frissen, immár régi ismerősként köszöntve.

Előjött Vologya a semmiből, és mint aki az előbb elfeledte, akinek éppen eszébe jutott valami egészen természetes, csupa mosolygással jelentette be:

— Pepszi jeszt?

Igaz is, milyen feledékeny az ember! Mi, a két öreg, gyakorló apa éppen erről feledkeztünk meg! Hiszen nincsen normális gyerek, aki ennyi időt kibírna egy üveg Pepsi nélkül. Rohanvást támítottunk be a büfébe, s egy-egy literes Pepsivel róttuk le elmaradt kötelezettségünket Vologya előtt.

— Doszvidánije, závtra!

Vagyis a holnapi viszontlátásra. Eltűnt, a két kólás- üveggél. Az erdészház előtti hídról még visszanézett. A furfangos sapka elcsúszott a fején, s nem titkolt diadal látszott a szemében. S bár sok mindent láttunk a gázvezeték építését bemutató úton, nekem valahogy mindig az jut eszembe, hogy Volt egyszer egy Vologya... Szeplő*, aki a fűből nőtt ki, hogy derűt hozzon, s úgy tűnjön el, hogy sose lehessen elfeledni...

Bürget Lajos