Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

1977. május 28. KELET-MAGYARORS2ÁG 3 Nagyobb követelményok az új szezonban Minőség a konzervgyárban LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberi­ben határozatot hozott a munka színvonalának Javí­tására. Minden ember a maga munkaterületén tud­ja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen te­rületen látnak eddig kihasz­nálatlan tartalékokat? Aki válaszol: Papp István üvegműves, a BEAG UNI- VERSIL nyíregyházi gyára labortechnikai részlege dr. Kiss Károly aranykoszorús szocialista brigádjának a vezetője. — Szétválás, profilváltás; apró meg nagy gondokat leküzdve lépésről lépésre jutunk előbbre. A felüljáró átadása óta sorompó nem keseríti az életünket. Ám házon belül annál több a tennivaló. Üveggel dolgo­zunk. A brigádom 16 tagú. Hatvan százalékát a nők adják. Szakmunkás-bizo­nyítvánnyal is hatvan szá­zalék rendelkezik. — A brigád magas foko­zata mutatja, hogy eddig évről évre tudtunk előbbre lépni. Hogy a jövőben se torpanjunk meg, a szak­munkásoknak is tanulniuk kellene. De hogyan? Akár országos gond is lehet, hogy a mi gyárunkban dol­gozó üvegműveseknek egy­általán nem szerveznek szakmai továbbképzést. — Valahol a normáinkkal is baj van. Van, amikor la­zítunk, mert túllépünk a 120 százalékon is. Most pe­dig olyan munkán dolgo­zunk, amelyet 80 százalékra is alig bírunk teljesíteni. Az is idetartozik, hogy van­nak jobb szemű, ügyesebb kezű emberek, és gyengébb képességűek. Á brigádban viszont csoportbérezés van. Az egyéni normák jobban segítenék a termelést. — Zömében valutáért vá­sárolt francia üvegből (cső, rúd és egyéb változatok) dolgozunk. Jut hozzánk üveg Csehszlovákiából és az NDK-ból is; no meg Tokod­ról. A munkadarab szabja meg, hogy mekkora meny­Aki válaszol: PAPP ISTVÁN szocialista brigádvezető nyiségű üvegre van szükség egy-egy alkalommal. Ám itt a takarékosságra semmi sem ösztönöz. Igaz, van egy anyagnorma, amin belül kell maradni. De ha anya­got takarítunk meg, azt a raktár nem vételezi vissza. Igaz, van rá eset, hogy a következő munkánál, hibás termék pótlására fel tudjuk használni a maradékot, de ez jelentéktelen. Nagy luxus, hogy az üveghulla­dékkal nem tudunk mit kezdeni, az megy a szemét- tároló telepre. — Furcsá, de munkakö­rülményeink a termelési körülmények javulása elle­nére rosszabbodtak. A gyár megvásárolta a modern, nagy teljesítményű lámpá­kat. Ez javulás. Igen ám, de a műhely térfogata nem változott. Ezek a lámpák igen gyorsan elhasználják a fúvodai műhely oxigénjét. Sokszor azon vesszük észre magunkat, hogy a munkai­dőnek még alig járt le a fe­le, de már fáradtak va­gyunk. — A modern lámpák megnövelték a termelést is. így a félkész áru hamar fel­gyülemlik. Azokat csak a folyosókon tudjuk tárolni. Ez tovább növeli a zsúfolt­ságot, és balesetveszélyt is rejt magában. Ezenkívül az itt tárolt termék porosodik, a meó nem veszi át, újra kell mosnunk. Ez huza­vonát, torlódást, a már kész áruban törtést is okoz. Kitüntetések, jutalmak az építők napján MOM­rajt A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának kom­munistái eredményesen zár­ták az elmúlt esztendőt. így kedvezőbb körülmények kö­zött indították a most folyó ötéves terv második évét. A gyárban az elmúlt évben a tervek teljesítésén túl jelen­tős sikereket értek el a mi­nőségjavításban, az üzem- és munkaszervezésben. Csök­kent a munkaerő-vándorlás, javult a munkafegyelem, szé­lesedett az üzemi demokrá­cia, őszintébbé vált a mun­kahelyi légkör. Az eredményes évindítás­hoz hozzájárultak a 72 tagot számláló gyári pártalapszer- vezet taggyűlései. Tavaly és már ebben az évben is több ízben a vezetőségi ülések és a taggyűlések napirendjére tűzték a gazdaságpolitikai kérdések megvitatását. Októ­berben például arról határoz­tak a kommunisták, hogy a pártcsoportok a jövőben rendszeresen értékeljék a tervek teljesítését és konkrét munkahelyi pártmunkát ad­janak minden egyes tagnak. Ez az alapszervi határozat az idei első negyedév terme­lékenységi mutatóiban, az üzem- és munkaszervezés fejlődésében hozott pozitív eredményeket. Ennek köszön­hetik többek között, hogy 1977. első három hónapjában mintegy 60 millió forintos termelési tervet valósítottak meg. Ami ebben döntő: az eredményt az elmúlt évi lét­számmal érték el. A kommunisták 1977 feb­ruárjában az üzemszervezési munka még hatékonyabbá té­telében foglaltak állást. Ki­mondták, hogy javítani kell a termelési információk rend­szerét. A tavaszi hónapokban készültek fel egy igen pre­cíz munkát igénylő új ter­mék, az exportra készülő fékerőszabályozó-szelep (te­herkocsiknál és autóbuszok­nál alkalmazzák) gyártásá­hoz. * Még a fél év folyamán előbbre lépnek a szemüveg- lencse gyártásában is. A víz­óra készínésénél pedig a ter­melékenység további fokozá­sára felülvizsgálják a techno­lógiai begyakorlottságot, ja­vítják a gyártás műszaki fel­tételeit. A párttagság munkájában igen fontos, hogy határoza­taikat a munkapadoknál el­mondják dolgozótársaiknak, így a megvalósításra tudják mozgósítani valamennyi mű­hely munkáskollektíváját. (slgér) A paradicsom nem szeret sokat utazni. A 'több ezer ki­lométeres út, különösen ubor­ka társaságában, megviseli, mi több. törődötté teszi. Leg­alábbis az a fajta, amelyet a Nyíregyházi Konzervgyár ve­gyes, darabos savanyúsággal töltött üvegeibe tettek, és szállítottak exportra. Ezért az átvevők minőségi panaszt je­lentettek be. Igaz. nem sokat, de a kapott áru mintegy szá­zadrészét nem találták jónak. Minden áron? — Ez nagy részben a mi hibánk, emellett a megválto­zott körülmények is befolyá­solták a dolgot — magyaráz­za Rudi Béla igazgató. Egyáltalán nem arról van szó. hogy az utóbbi időben jó hírnevet kivívott gyár ismét a rosszak közé tartozna. Hi­szen a tröszt, a minőségvizs­gáló intézet véleménye sze­rint is a 16 hazai gyár közül az első öt között van mind a minőséget, mind a termelés más tényezőit tekintve. Akkor miért írunk a gyár­ról? Azért, hogy éreztessük, milyen változások mennek végbe a nemzetközi piacon, hogy mennyire előtérbe ke­rül mindenütt a minőségi ter­melés. A magyar mezőgazdaság tavaly aszályos évvel küszkö­dött. Ennek hatása a zöldség- termelésben különösen meg­mutatkozott. Ezért jogos volt a cél: minden megtermelt árut fel kell dolgozni. En­nek jegyében — s meg kell mondani, hogy hihetetlen ambícióval — dolgoztak a konzervgyárban, és érték el, hogy mennyiségi tervüket teljesítették. Közben azonban eredményeket tettek a minő­ség rovására, előfordult, hogy lazult a technológiai fe­gyelem is. — Egy kicsit betudtuk a gyenge mezőgazdasági ter­mésnek, hogy a minőségi kö­vetelményeket nem lehet ma­radéktalanul betartani — ál­lapítja meg Tóth János a pártvezetőség titkára. Szigorúbb átvétel A világpiacon viszont egy­re inkább erősödik a minő­ségi szemlélet. A Szovjetu­nióban — ahová a gyár ter­mékeinek 60 százaléka jut — a X. ötéves tervben éppen a minőséget helyezték előtérbe. Az átvevők pedig — ismerve ugyan a termelés nehézségeit — a szerződésben rögzítettek­hez ragaszkodtak, éppen a saját fogyasztóik érdekében. Rá kellett ébredni, hogy a minőségnél van eßy határ, ahol több engedményt nem lehet tenni. — A reklamációkkal talán még idejében kaptunk éb­resztőt — vélekedik Puskás Gábor, a minőségellenőrzési osztály vezetője. A konzervgyár gyártósora­in egyaránt termelnek a ha­zai ellátásra, szocialista és tőkés exportra. Nem lenne szerencsés, ha különbséget tennének, hogy melyik or­szágba készül a befőtt, a fő­zelék. s aszerint mérlegelnék, milyen követelményeket ál­lítsanak a minőségi termelés elé. — Most már — pontosít az igazgató — ha beszélünk tő­kés, vagy szovjet minőségről, akkor csakis úgy mondhat­juk, hogy a szovjet partner az igényesebb. — A gyár képes a minősé­gi igényeknek megfelelni — állítják. Átgondolt intézkedések Ehhez persze a szükséges intézkedéseket is megteszik. Kezd körvonalazódni az egy­séges álláspont a gazdasági és a pártvezetés között, hogy a feltételek megteremtése mel­lett nem a minden áron való termelés a cél, hanem a mi­nőség legalább olyan fon­tos. Megerősítik a meót, hi­szen ott előfordult, hogy a szükséges létszámnak csupán a felével dolgoztak, emiatt kevesebb ellenőrzést tudtak végezni. Tudják, hogy a minőség ja­vításában nemcsak az ipar­nak, hanem a termelő gaz­daságoknak is tennivalói van. nak. Hiszen nem mindegy, hogy mikor, az optimális érettségi foknak megfelelően, vagy később szedik le példá­ul a paradicsomot, a zöldba­bot. Közös érdek, hogy a jó minőségben megtermelt áru betakarítása jó minőségben történjék. A gyárban a szezon kezde­tére elkészül a minőségvédel­mi intézkedési terv, amely a csoportvezetőkig meghatároz­za mindenkinek a feladatát. A technológiai fegyelem erő­sítésével. a gyártásközi el­lenőrzés fokozásával kíván­ják elérni, hogy olyan kon- zervek készüljenek, amelyek a legkényesebb ízlésű fo­gyasztók igényeinek is meg­felelnek. A nagyobb követelmények­hez a Nyíregyházi Konzerv­gyárban mind az emberi, mind a technikai feltételek megvannak, megteremthetők. Ennek jegyében készülnek az új szezonra. Lányi Botond Befejeződtek a termelési tanácskozások a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál. A soron következő feladatok megbeszélésén kí­vül értékelték a szocialista munkaversenyt és döntöttek a kiváló egység és kiváló dol­gozó címek odaítéléséről. A szocialista brigád címet és annak valamennyi fokozatát 178 brigád nyerte el. Jutal­muk 370 ezer forint. Százöt­ven fizikai és 27 adminiszt­ratív munkakörben dolgozó kap kiváló dolgozó jelvényt, öten kapják meg az ÉVM kiváló dolgozója kitüntetést. A gazdasági egységek között a 2. számú építésvezetőség nyerte el a kiváló címet. Két főépítésvezetőség és egy osz­tály pedig elismerő oklevelet kap majd. A kitüntetéseket és a pénzjutalmakat június 3-án, az építők napján ad­ják át. Csomagoláshoz készítik elő a vegyes befőttet. (Hammel József felvétele) P imasz orrú kis szeplős legény Vologya. A fe­jén furfangos sapka díszük, amolyan vagányos, de mégis illedelmes hatást keltő. Vagyis pont olyan, mint Vologya. Ismeretségünk a Zbrucs folyó fölötti erdő­ben kezdődött. Körben ak­kor ibolyák nyíltak, a fákon még frissek voltak a levelek, de már igazi meleg volt. Egy szabadtéri színpad lócáján ül­tünk ketten a kollégámmal, kicsit kikapcsolódva, beszél­getve, napozgatva. És ekkor jött oda Vologya. Mögénk ült és úgy hall­gatta magyar beszédünket, mintha mindent értene. Eb­ből az máris kiderül: Volo­gya értelmes volt, hiszen nin­csen annál nagyobb tudo­mány, mint akkor úgy csi­nálni, mintha tudnánk vala­mit, amikor éppen nem ér­tünk semmit. Mindezt meg­állapítottuk róla, hozzátéve, hogy szeplői egyenesen ille­nek rá, enélkül nem volna ő. Villogó szeme beszédesen iga­zolta ugyanakkor: Vologya ismerkedni akar. Az hamar eldőlt, hogy ba­rátunk nem láthatta a Ne fogadj el idegentől édességet című filmet. A baráti ismer­kedés jeléül átnyújtott rágó­gumit ugyanis megértő fej- bólintással fogadta, mint az erdő törzsfőnöke, akinek ez mintegy kijár. Utána hama­rosan lakonikus rövidségű kérdést tett fel: — Polski j? — Ugorszkij — adtuk meg hasonló tőmondatban a vá­laszt, ami nem a mi, hanem a gumi nemzetiségére vonat­kozott. Vologya kettéharapta, mintha csak egy aranytallért próbált volna, s még az előb­binél is rövidebben jelentet­te be: — Dobre. Barátom közben a zsebé­ben keresgélt, és egy Donald- kacsásat halászott elő. Ez a zsákmány is a zsebébe ván­dorolt. Ekkor jelentette be, méltóságteljesen, lassan, szó­tagolva : — Ja, Vologya. Nyugtáztuk a bemutatko­zást, kicseréltük neveinket, majd a szokásos ismerkedési aktus következett. Annyi ha­mar kiderült, a srác ötödikes, és ezen az erdőrészen tekin­télynek számít. Aztán csere­levelezői vágyait közlendő újfent egy tőmondatot bö­kött ki: — Adressz? Barátom áldozatkészen ír­ta fel lánya nevét és cí­mét. Már látszott, Vologya szen­tül úgy döntött, hogy köt még velünk néhány üzletet. Amikor rágyújtottam, az ön­gyújtó iránt lelkesedett, je­lezve, ezt az apjának szíve­sen megvenné. Ad érte jel­vényt. Miután az üzletből nem lett semmi, maradt, s várt. Ezt követően a nap­szemüveg keltette fel érdek­lődését, amiért újfent jel­vényt ígért. Hogy az üzleti életben ne szenvedjen kudar­cot, s legyen sikerélménye, Vologyát megleptük néhány jelvénnyel. — Boise nyet? — kérdezte, láthatóan kevesellve a 13 da­rabot. — Nyet. — Zsal — sajnálkozott. És ült tovább. Kissé idegesítő volt, hogy Vologya miként öltöztet le gondolatban, méregetve gon­dosan a neki tetsző ingóságo­kat. A menekülésről kellett gondolkodni. A hirtelen jött ötlet szülte a megoldást. Fel­tettük neki a kérdést, merre a legrövidebb út a folyóig. A fiú láthatóan sértődötten né­zett vissza. Nem értette, hogy egy ilyen kiváló eszmecserét hogyan lehet ily prózai do­loggal félbeszakítani. Aztán kelletlenül bökött az erdő felé: — Cserez lesz. Elbúcsúztunk tőle, és el­indultunk a mondottak sze­rint az erdőn át, toronyiránt. Jó órás séta után poroszkál- tunk vissza támaszpontunk­ra, a magyar építők városká­ja felé. Esteledett, a mögöttünk ha­gyott erdőből kirándulók nó­táját hozta a szél, s ilyenkor az ember mindig hajlamos arra, hogy messze az otthon­tól hazagondoljon. Barátom­mal, mint kiderült, kicsit srá­cainknál időztünk gondolat­ban, amikor újra varázslat történt. A kis dzsinn, Volo­gya ismét kibukkant a fű­ből, szeplősen, frissen, im­már régi ismerősként kö­szöntve. Előjött Vologya a semmi­ből, és mint aki az előbb el­feledte, akinek éppen eszébe jutott valami egészen termé­szetes, csupa mosolygással je­lentette be: — Pepszi jeszt? Igaz is, milyen feledékeny az ember! Mi, a két öreg, gyakorló apa éppen erről fe­ledkeztünk meg! Hiszen nin­csen normális gyerek, aki ennyi időt kibírna egy üveg Pepsi nélkül. Rohanvást tá­mítottunk be a büfébe, s egy-egy literes Pepsivel rót­tuk le elmaradt kötelezettsé­günket Vologya előtt. — Doszvidánije, závtra! Vagyis a holnapi viszontlá­tásra. Eltűnt, a két kólás- üveggél. Az erdészház előtti hídról még visszanézett. A furfangos sapka elcsúszott a fején, s nem titkolt diadal látszott a szemében. S bár sok mindent láttunk a gázve­zeték építését bemutató úton, nekem valahogy mindig az jut eszembe, hogy Volt egy­szer egy Vologya... Szeplő*, aki a fűből nőtt ki, hogy de­rűt hozzon, s úgy tűnjön el, hogy sose lehessen elfeled­ni... Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents