Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 22. Víztükör O tanácstag sokszor és sokaknak — mindig a megfelelő helyen mondta el: Mátészalkán a repülőhídtól úgy halad a gyárnegyed felé a járda, hogy annak a középső szakasza egy kis eső után járhatatlan. Mély, rosszul épült, s így éppen azt a funkciót nem tölti be, amire hivatott. Minden esetben feljegyezték, nyugtázták, iktatták, jegyzőkönyvbe vették közérdekű bejelentését, de ezenkívül más nem is történt. Emberünk, aki nyugodt, higgadt munkás, végül megunta mindezt, s egy tanácskozás után némi kedves erőszakkal sétára invitálta a város vezetőit. Eső után, a repülőhíd felé. Gyalog, hiszen így az igazi, ilyen alkalomkor tűnik ki, hogy hol is ázik be a cipő. Amikor a tetthelyre értek, nem volt szükség sok beszédre. Itt nem volt jegyző- könyvvezető, de lett döntés: meg kell javítani ezt a szakaszt, ahöl naponta százak járnak ide-oda, munkába és hazafelé. A világért sem szeretném ezzel a tanácstagokat arra bíztatni, hogy folytonos városnéző sétára hívják a vezetőket, s azt sem kívánom, hogy a vezetők örökké sétáljanak, nyomozva a hibák után. Az viszont megállapítható az eredeti történetből, hogy igenis lehet gyors ügyintézés, ha a közérdekű javaslatot a megfelelő helyen megfelelő komolysággal kezelik. Szinte kedvem támadna arra, hogy sebtiben néhány ilyen észrevételt közreadjak. Az egyik például az lenne: nemrég parkosították a Garibaldi utca egy részét. Alig fejezték be a gereb- lyézést, máris jött egy másik vállalat, és pont a park kellős közepén kezdte ásni az árkot. De folytathatnám azzal: alig vetették el a fűmagot a Homok sor környékért, máris személyautók gondoskodnak arról, hogy mélyen a talajba kerüljön a mag. Vagy: tessék odafigyelni, milyen forgalmi életveszélyt teremtettek az építők a Kún Béla utca torkolatánál. Ilyen és hasonló dolgokban, úgy vélem, bárki szívesen várná az intézkedést. Nem a választ, az intézkedést. És itt kezdünk közelíteni a lényeghez. Válaszolni ugyanis minden szerv tud. Megmagyarázni még jobban. Ez sem könnyű, de nyilván egyszerűbb, mint igent vagy nemet mondani. Pedig egyre inkább az az igény, hogy a közt érintő kérdések felvetését kövessé tett. Erre is akad példa, s éppen ez bátorít, hogy gyakorisága érdekében szóljak. Mert a közérdekű bejelentőket csak az bátoríthatja okos javaslatokra, észrevételekre, ha ügyük realitása esetében mozgást tapasztalnak. Kicsit áldemokratikus lenne, ha sürgetnénk a közéleti- séget, s ezzel nem tartana lépést a cselekvés. Már rendelet is van, ami szabályoz, így hát remélhető, hogy változás is születik. Ha már itt a rendelet — kérdezhetné valaki — minek ennyi szót vesztegetni a dologra? Nos azért, mert a rendelet önmagában jó, de mindenképpen új munkastílust, felfogást, szemléletet követel. És ez embereken múlik, akikben felhalmozódott egy sor reflex, akikben gyökeret vert a hivatal tekintélyéből adódó merevség. Pedig azt a munkát, mit a köz érdekében végeznek, szép magyar kifejezéssel közszolgálatnak is szokták nevezni. Tehát szolgálatnak, s ez a lényeg. S ezen a ponton hadd tegyünk egy kis kitérőt. Mert a szolgálat emlegetése feltételezi azt is, hogy aki a köz ügyében szót emel, szintén szolgálni kívánja környezetét, a kisebb és nagyobb közösségek ügyét. Tehát nem zsilip nyílik most, amelyen ömlenek az egyéni sérelmek, panaszok, bejelentések, követelések. De igenis kapu nyílik, melyen szabad bejárást kap minden gond és gondolat, amely segíti a fejlődést, védi az érdeket, okosan rangsorolva a lehetőségeket, sürget és segítséget kínál. N yilvánvaló: az állampolgár legtöbb közérdekű ügye nem nagy dolog. Hiszen akár út, kút, járda, park és közlekedés, csupán egy kis részfeladata az egésznek. Itt egy-egy hiba aligha dönti el az általános fejlődés ütemét és irányát. Vagy mégis? Az emberek többsége általában saját örömén, gondján méri az élet szépségét vagy rútságát. S ha erre gondolunk, akkor egy-egy aprónak tűnő ügy is politikává nő. Mert képzeljük, mint ért munkahelyére az írás elején említett sok száz ember egy olyan esős reggelen, amikor többször is megmerült a cipője az úton. A hatást nemcsak hangulaton, de munkateljesítményen is mérni lehetett. Bizonyára ezt ismerték fel a helyszínen azok, akiket a víztükör inspirált intézkedésre. László Józseffel, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottsága titkárával a partfegyelemről £ Aki pártunk soraiba lép, önként és tudatosan vállalja a kommunisták számára előírt normák betartását. Melyek a legfontosabb követelmények, amelyeknek betartását a párt elvárja tagjaitól? — Az, hogy a kommunista legyen politikailag kezdeményező, fedhetetlen múltú, jelenű és magatartása minden tekintetben — a munkahelyen, a közéletben, a családban és a lakóhelyen — példás és támadhatatlan. A „... a jövőben még inkább arra kell törekednünk, hogy a kommunisták tudatossága, önként vállalt fegyelme, magasabb erkölcsi szemlélete legyen az irányadó a közgondolkodásban...” — hangzott el pártunk XI. kongresz- szusán. Milyen tennivalók következnek ebből megyénkben? — Elsősorban az, hogy nevelőmunkánkban mindenütt központi helyet kapjon a párttagság politikai öntudatának, erkölcsi színvonalának emelése. És az, ami ugyancsak a kongresszuson hangzott el: mindannyiónk megtisztelő kötelessége, hogy erősítsük pártunk egységét, szilárdítsuk a párt és a tömegek kapcsolatát, óvjuk soraink tisztaságát, éberen őrködjünk az önként vállalt, tudatos pártfegyelem megtartásán. A kommunistától ma elvárja a párt, hogy fejtsen ki társadalmi tevékenységet, tanúsítson forradalmi éberséget és legyen áldozatkész az ügy iránt. A Hogyan felel meg a követelménynek w Szabolcs-Szatmár huszonnyolcezres párttagsága? — A megyei végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén értékelte megyénk kommunistáinak fegyelmi helyzetét. Megállapításai szerint a X., de különösen a XI. kongresz- szust követően jelentős mértékben javult a párttagság példamutatása a munkában, a közösségi és magánéletben. A párttagságnak ma szigorú normái vannak. Magasabbak a követelmények. Ezeknek a magasabb elvárásoknak is megfelelnek párttagjaink az élet minden területén. Megyénk egész fejlődésében nagy részt vállalnak. Az utóbbi években elért jelentős eredményeinkben benne van a munkájuk, áldozatvállalásuk. Ez a párttagsági könyvek elmúlt évi cseréje alkalmával a kommunistákkal való beszélgetéseken is beigazolódott. — Megyénk pártszervezeteiben érvényesülnek a párt lenini normái: szervezeteink mindennapi tevékenységében megmutatkozik a magasabb igény, s ez természetesen pozitív hatással bír a pártonkívüliek munkájára, magatartására is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy alapszervezeteink mindennapi tevékenységévé vált a tudatformálás, a nevelés, az egymás iránt érzett felelősség. Az, hogy a kisebb fogyatékosságot, a hibát időben, segítő szándékkal jelzik. Ennek következtében jelentősen csökkentek a párt fegyelmét súlyosan sértő esetek. £ Miben mutatkozik meg a csökkenés? — Annak ellenére, hogy a korábbi évekhez viszonyítva alapszervezeteink következetesebbek a fegyelem megsértőivel szemben és azok felelősségre vonásában, kevesebb esetben kellett fegyelmi eljárást kezdeményezni. Míg a X. kongresszus időszakában párttagjaink több mint két százalékát kellett felelősségre vonni, addig a XI. kongresz- szus óta ez alig haladta meg az egy százalékot. Végrehajtó bizottságunk is elismeréssel fogadta a tényt, hogy míg korábban a fegyelmi eljárások alig felét kezdeményezték az alapszervezetek, ma már csaknem minden ilyen esetet ők derítenek fel, vizsgálnak meg és vonják felelősségre az elkövetőket. Ez érettségüket bizonyítja. Azt, hogy nem csupán értik, de magukévá is teszik a pártéletnek a XI. kongresszuson megerősített magasabb normáit. Milyen cselekményekért szabtak pártbüntetéseket megyénkben? ki — A legtöbb pártbüntetést magatartásbeli hibákért, elsősorban a magánélet normáinak megszegéséért, italozásért kellett kiszabni. Bár e jelenség is csökkenő tendenciájú az utóbbi években, a pártszervezeteknek nagyobb gondot kell fordítani erre is. Hiszen a kommunistáktól kell elsősorban megkövetelni a példamutatást a munkában és a magánéletben egyaránt. A fegyelmezetlenség másutt sem tűrhető, különösen nem a mi sorainkban. De találni a pártfegyelem megsértői között olyanokat, akik elveinkkel ellentétben, munka nélkül akartak anyagi előnyökhöz jutni, akik a törvények, rendelkezések kijátszásával, korrupcióval szereztek illetéktelen jövedelmet. Ilyen esetekkel találkoztunk több termelőszövetkezetben — Nagykállóban, Győrteleken, Nagydoboson, Bujon, Dombrádon, stb. — ahol vagy a mérleget hamisították meg, vagy a közös tulajdont károsították meg a saját tulajdonuk, gazdagodásuk érdekében. Amikor ezek az ügyek felszínre kerültek, a vétségek elkövetőit a párt kellő szigorral vonta felelősségre és a jövőben is ezt teszi hasonló esetekben. 9 Említette a párttagsági könyvek cseréjét. Erősödött-e ezzel az esemény- sorozattal a párt egysége, eszmeisége? — Feltétlenül kedvező hatással volt a pártegység erősödésére, így a pártfegyelemre is az a valamennyi párttagra kiterjedő beszélgetéssorozat, amely a tagkönyvcserét megelőzte. A beszélgetések jól szolgálták a párt tisztaságának védelmét, a kommunisták akcióegységének fokozását megyénkben is. E nagyhatású politikai tevékenység részeként a pártba nem valók törléssel, illetve kizárással kerültek ki szervezeteinkből. Kilépésüket kérték a pártból olyanok is, akik nem tudták vállalni a magasabb követelményeket. ^ A kongresszus magasabb követelményeket szabott meg általában és a párttagok magatartása tekintetében is. A vezető beosztású párttag tevékenysége különösen reflektorfénybe került. Milyenek a tapasztalatok e területen? — Egyértelműen pozitívak. A korábbi időszakhoz viszonyítva és más tekintetben is. A vezető beosztású kommunisták döntő többsége úgy él és dolgozik, ahogy azt a párt és dolgozótársaik is méltán elvárják. Lelkiismeretesen, sokszor fáradságot és erőt sem kímélve, legjobb tudásuk, képességük szerint munkálkodnak a politika helyi megvalósításán és ez jó hatással van a vezetet - tekre. Százalékban alig kifejezhető az olyan vezető beosztású párttag, aki megfeledkezik magáról, visszaél a reá bízott hatalommal, aki megfeledkezik arról az alapvető gyakorlatról, amely szerint a vezetés szolgálat. Mind kevésbé fordul elő, hogy egy-egy vezető figyelmen kívül hagyja a kollektív vezetés elvét, visszaszorítja mások véleményét, önkényes intézkedéseivel sérti a párt normáit, okoz kárt ezzel a pártnak és a közösnek. Legutóbb az egyik vállalatunk vezetőjét azért vonta felelősségre a párt, mert elfojtotta a kezdeményezést, a kritikát, amelyek pedig a fejlődés nélkülözhetetlen alapjai. Ebből is kitűnik, hogy az ilyen és hasonló jelenséget megismerve nem marad el a szigorú pártbüntetés sem. A vezetők által elkövetett vétség súlyát és politikai hatását tekintve igen káros, amit a közvélemény is mélyen elítél. ^ A közvélemény egyes esetekben felveti: nem mindig és nem minden pártszervezet alkalmaz egyenlő mércét vezető beosztású, illetve fizikai dolgozó vétségeinek megítélésénél. Jogos-e ez a felvetés? — A vétségek megítélésénél esetenként valóban vannak ilyen különbségek. Egy-egy pártszervezetünk hamarabb kiszab fegyelmit, ha a vétkes fizikai dolgozó, s elvtelenül elnéz ugyanolyan cselekedetet vezetőnél. Ez végrehajtó bizottsági ülésünkön is szóba került, s a vb határozottan felhívta a pártszervek és -szervezetek figyelmét arra, hogy pártunk szervezeti szabályzata egyformán érvényes mindenkire. A Ha egy vezető beosztású párttag hibát követ el, azért természetesen joggal vonják felelősségre és büntetik meg. Találkozni azonban olyan esettel is, amikor egy vezetőt — mert az a törvényeket betartja, mert nem nézi el a hibákat — különböző módon igyekeznek befeketíteni. Volt-e megyénkben erre példa? — Sajnos igen. Hozzánk is érkeznek jelzések, névtelen vagy valótlan névaláírással küldött bejelentések, amelyek első látásra úgy tűnnek, mintha segíteni akarnának. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy az ilyen „segítő szándékú” bejelentések a vezetők lejáratására, befeketítésére irányulnak. Volt eset, amikor a vezető törvényes intézkedései következtében felelősségre vont személy alaptalan vádakkal rágalmazott, így akart visszaütni vezetőjének. Ilyen esetben a vezetőt a párt megvédte és a rágalmazóval szemben járt el kellő szigorral. Sokszor persze nehéz a dolguk azoknak, akik ilyen ügyet vizsgálnak, mert egyes intrikusok a munkahelyi demokratizmus leple mögé bújnak. Határozott törekvésünk azonban az, hogy a demokratizmus fogalmát a konkrét esetekben helyesen értsük meg, s hogy azt sehol, senki ne tévessze össze a demagógiával. A rágalmazással kapcsolatban kérdem: milyen a tapasztalat a Politikai Bizottság 1972. március 13-i levele, illetve a Központi Ellenőrző Bizottság állásfoglalása után? — E levél megjelenését követően párt- szervezeteink következetesen felléptek a rágalmazókkal és intrikusokkal szemben, hiszen azok igen veszélyesek a pártra, bomlasztják az egységet, aláássák a párt tekintélyét. A rágalmazókat ezért is kell súlyosan büntetni, azoknak a pártban nincs helyük. Örvendetes, hogy e jelenség pártszervezeteinkben ma már csak nagyon ritkán fordul elő. A Pártunk egyik nagy erőforrása a ^ nyílt, őszinte bírálat. Ez a hibák kijavításának egyik fontos feltétele is. Mi a tapasztalat: a hatalommal való „ visszaélés, a jogos bírálat elfojtása nálunk mennyire fordul elő? — A korábbi években gyakrabban volt tapasztalható a jogos bírálat nyílt megtorlása. Az ilyen esetek nem maradtak büntetlenül. Szerencsére ma ez alig tapasztalható. Ez persze nem jelenti azt, hogy nálunk ma már a jogos bírálatra esetenként nem reagálnak megfelelően, vagy hogy nem veszik azt szívesen egyes vezetők. Az érem másik oldala viszont, amikor valaki munka helyett, szavakkal akar megszerezni javakat, s ha ezt nem kapja meg, akkor arra hivatkozik, hogy náluk a bírálatot elfojtják. Pártszervezeteink figyelme ezekre is kiterjed és úgy vélem, helyesen látják gyakorlati tennivalóikat e területen is. £ Az eddigiekből az tűnik ki, hogy a párttagság fegyelme megfelel a követelményeknek. Mondhatjuk tehát, hogy elégedettek vagyunk? — Nem mondhatjuk. Sok a tennivalónk a fegyelmezettebb munkára és életre nevelés minden területén. Nagy gondot kell fordítanunk a hibák megelőzésére, arra, hogy a kisebb dolgok felett ne menjünk el. Figyelmeztessünk, segítsünk jó szóval, építő bírálattal, előzzük meg a nagyobb problémákat. Ehhez az szükséges, hogy a magasabb pártszervek és pártszervezetek még színvonalasabban, körültekintőbben és emberségesen, a párt határozatainak megfelelően neveljék a párttagságot. További erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy kevesebb párttaggal szemben kelljen felelősségre vonást alkalmazni. Miben látja a kommunisták tennivalóit a fegyelmi helyzet további javítására? — Főként abban, hogy párttagságunk éljen jogaival, teljesítse kötelességeit. Segítenünk kell a pártszervezeteket a nevelőmunkában, a szervezeti szabályzat betartásában, abban, hogy erősítsék az ellenőrzést, tárják fel a hibák forrásait és idejében javítsák ki azokat. Fegyelmi bizottságainktól azt várjuk: legyenek következetesebbek a pártfegyelmi munka elveinek és módszereinek alkalmazásában. Végül: pártszervezeteinknek nagyobb gonddal kell foglalkozniuk azokkal a párttagokkal, akik pártbüntetést kaptak. Meg kell bízniuk őket rendszeres feladattal, segíteniük kell abban, hogy hibáikat kijavítsák. Köszönöm az interjút. Kopka János KM E 'Vasárnapi | interjúI ©
