Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
Ml VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 15. io ALKOTÓMŰHELYBEN PÁL GYULA FESTŐMŰVÉSZNÉL Délelőtti utca „Névjegyére” nem férne el minden, ezért csak a legfontosabbakat írjuk le: Kál- lósemjénből indult, kétkezi munkásként kezdte. Közben tanult. 1954-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Hincz Gyula, Domanowszky Endre és Bar- csay Jenő tanítványa volt. Hatvanhárom óta él Nyíregyházán. Általános iskolákban tanított, majd a tanítóképző intézetben, legutóbb a tanárképző főiskolán a rajztanszék adjunktusa volt. Első önálló tárlatát 1966-ban rendezték Budapesten a Fényes Adolf-teremben. Azóta minden megyei, tájegységi és országos kiállításon szerepelnek művei. Több megyei és országos pályázatot nyert, alkotásai külföldi képtárakban, magángyűjtemények is megtalálhatók. Mit adott a művésznek, hogy a kétkezi dolgozók soraiból indult? Pál Gyula elsőként az élet és emberismeretet említi, és azokat a keménnyé érett erkölcsi értékeket, amelyeket a dolgos parasztemberektől kapott útra- valónak. Ezek az élmények irányították ecsetjét, jelölték ki alkotói látásmódját, a művészi megjelenítés eszközeit is. Nagyon sokáig a paraszti élet festőjének tartották őt, amelyben az elkötelezettség mellett egy kis beskatulyázá- si bélyeg is lapult. Olykor szemére vetették, hogy komor, sötét színekkel, kemény vonásokkal alkotja meg képeit. öregasszonyalakjai csónakokra, vagy éppen kopjafákra is emlékeztetnek... Hogyan fogadja a művész a közönség megjegyzéseit, kifogásait? Érdeklik-e egy-egy kiállítás vendégkönyvének sorai? Amíg nem tett eleget a vállalásának, hogy az általa megismert, nehéz sorsú pasztemberek belső arculatát megfesse, nem térhetett el eredeti szándékától. Nem volt hajlandó a nagyobb népszerűség vagy a divat kedvéért — feladni a saját maga választotta művészi utat. A közönséget nem pusztán szemlélőnek tartja, hanem partnernek, akivel vívódás, hosszas küzdelem után érti meg magát. Ezt tartja értékes kapcsolatnak. Egy munkásoverálos vevőre hivatkozik, aki a lakásán kereste fel, mert egy kiállításon látta a képeit” vásárolni akart a művésztől. Pál Gyula szívesen fogadta a vendéget, aki másnap ünnep- lősen, feleségével kereste meg. De nem volt meggyőződve róla, hogy a „vásárló" valóban érti, amit a kép mond. Csak később, a beszélgetés, barátkozás nyugtatta meg, hogy jó helyre kerül a képe. Pál Gyula legújabb képeit látva, amelyet idestova egyéves betegeskedése közben alkotott, derűsebbek, színesebbek, mint a korábbiak. Mintha feladta volna a rá jellemző komor ecsetkezelést... „Minden ember vágyik a fényre, a beteg ember különösen” — jegyezte meg a művész. Talán ez a titka, hogy a legújabb alkotásain több a derű, a játékosság. Mondjuk ki: az életigenlés. Egy-egy csendélet, egy kerítésen szép toliköntösben pompázó japánkakas, egy-egy színes utcarészlet, és sok-sok kis vázlat jelzi, hogy a művész, anélkül, hogy hűtlen lenne önmagához, szélesebb élet- és színskálán alkot. S vajon igaz-e, hogy egyfajta extázis, önmagán felülemelkedés kell az alkotáshoz? — kérdeztük. Vallja, hogy a „szent tűz” valóban kell, amikor egyedül és csakis az alkotás a fontos. De itt is a parasztemberek szorgalmára utal inkább, aki azt mondja a fiának: kapáljuk be még azt a hiányzó húsz sort, mert hátha holnap megjön az eső. Akkor kell alkotni, amikor tart az az állapot, mely jó alkotást teremt. S mi van a rosszal? „Azt meg kell semmisíteni. Újra kell festeni” — mondja önmagának a művész. A közönséget ugyan becsaphatja az ember, de önmagát aligha. Ezért fogadja fenntartással a műveit érő dicséretet Egy művésznek a dicséretet mindig kritikával kell fogadni — vallja. S tegyük hozzá: vonatkozhat ez nem csak a művészre, másokra is. (P. G.) Nyíregyházi utca Devizamentes külföldi „cikk< Mit hozhat a szellemi import megyénknek? Vannak „import” cikkek, amelyekre nem vonatkoznak a vámszabályok és devizába sem kerülnek. Ezek közé tartoznak a külföldi tapasztalatok, amelyek gazdagíthatják anyagi és szellemi értékeinket. Nem is mindig fejezhetők ki pénzben ... Géczi Ferenc, a nyíregyházi megyei művelődési központ igazgatója azok közé tartozik, akik szellemi importcikkeket, hasznosítható ötleteket, tapasztalatokat hoznak haza a külföldi útról. Korábban a Szovjetunió Kárpátontúli területén egy megyei küldöttséggel, majd a Népművelési Intézet szervezésében az NDK-ban, legutóbb április végén pedig Lengyelországban tanulmányozta a művelődési házak tevékenységét. Amatőrök paradicsoma Hogyan kamatoznak a külföldi ötletek? Géczi Ferenc figyelmét, érthetően, elsősorban a művelődési házak munkája ragadta meg. Velük foglalkozik, s egyben ez az intézménytípus éli át napjainkban legválságosabb korszakát. Hogyan tölthetnék be jobban szerepüket? Egyáltalán mi a szerepük? Először a kárpátontúli tapasztalatait említi, ahol észrevehetően a népművészetek ápolásának első számú otthonai a művelődési házak. Az ungvári művelődési központ nevében is viseli jellegét: népművészeti ház. A mi fogalmaink szerint óhatatlanul valamilyen kézimunkázó „üzemházra” gondolnánk, holott egészen másról van szó. Ez a ház a központja az amatőréletnek, a szerepléseknek, próbáknak. Külön említi, mint érdekes tapasztalatot, a Beregszászon és környékén látott művelődési házat, melyet több kolhoz közösen épített. Helyet kapót benne egy múzeumi rész is, ahol a környék munkásmozgalmi és partizánemlékeit és a hu- cul néphagyományok művészi tárgyait helyezték el. Bolt, étterem, kultúra? Vagyis, a művelődési ház egyre inkább nemcsak művelődési ház? Géczi Ferenc, az NDK-ban szerzett tapasztalatokkal felel: német barátaink művelődési és klubháznak nevezik az általuk hagyományosan művelődési otthonnak beillő létesítményeket. Az NDK-ban még inkább látható a művelődési ház korszerűsödése, átváltozása. Nem egy helyen a művelődési és klubházban tekepálya, ebédlő, söröző is van, nem ritka a teremsportrendezvény. A művelődési és klubház programjaiban főként a szórakoztató és szolgáltató jelleg domborodik ki. Akad olyan közös művelődési és szolgáltatóház, ahol bolt is található Az ide járókat nem kell külön fáradni a bevásárló helyekre. A nálunk még kitiltott büfé —, ahol csöndesen elsörözgetnek az emberek, — az NDK művelődési és klubházaiban polgárjogot nyert. Nem féltik tőle a kulturált szórakozást. Festménykölcsönzés S mit mutat a lengyelországi kép? A mienkhez hasonló szerepkör mellett itt is akadnak újdonságok — mondja a megyei művelődési központ igazgatója. Egészen szokatlan és jó formáját találták meg például a képzőművészeti kultúra népszerűsítésének. A művelődési házak egyik fontos funkciója a kiállítások rendezése. Érdekesség, hogy a2 érdeklődők a képeket ugyanúgy kikölcsönözhetik, hazavihetik, mint a könyvtári könyveket. Ha megkedveli a család, meg is vásárolhatják az alkotást. A művelődési házak fenntartásában, építésében is vannak követendő mozzanatok: a társadalmi szervek mecénások is, anyagilag támogatják a művelődési házat. Még olyan szervek is, mint például a lakásszövetkezetek. Az új művelődési házak építését általában 50 százalékban az állam dotálja, a másik 50 százalékát a lakosság társadalmi munkával, anyaggal, sőt pénzzel is segíti. Varsóban, az óvárosban egy hatalmas utcai perselyre lettek figyelmesek a magyar népművelési szakemberek: leendő művelődési létesítmény építésének színhelyén áll és a bedobált zlotik az építési költséget egészítik ki. Az egyarcúság alkonya Mi lesz hát a jövő, a holnap? Annyi itthon is észrevehető, hogy a művelődési ház ötvenes években „beskatulyázott” egyarcú- sága átalakul, közelít a külföldi példához klubszerűbbé válik sportolásra és egyéb szórakozásra, esetleg étkezésre, sörözésre, vásárlásra is alkalmat teremt. Ezt diktálja a2 épületek célszerűbb, sokoldalúbb kihasználása, a dolgozó ember megnövekedett igénye is. Ennek gyorsítását szolgálhatják a külföldi tapasztalatok is. Ezek a tanulmányutak mint Géczi Ferenc említette, arra jók, hogy kitekintsen az ember és meggyőződjön róla, — a költőt idézve —, hogy mi sem vagyunk alábbvalók a többi nemzetnél. De másoktól tanulni van mit és szükséges is. (P.) Dsida Jenő NAPLEMENTE* Mi ez a furcsa, vézna sípszó? Ez a selyemlágy, kék zene? A nap, a nap, a zuhanó nap mintha aranyat vérzene. Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. Vájjon most már hová megyek? Fáj az éhség, s a jóllakottság, mar az ital, a szomjú csip. Zokog a nap, a lebukó nap, zokog az a távoli síp. Milyen sötét lesz! Fülelő csend. Lassan felmutatom eres két kezemet a csillagoknak: Nézzétek meg: üres. Üres. •Hetven éve, 1807. május 17-én született Dsida Jenő erdélyi költő. BARÁTI KÖRBEN Amatőr múzeológusok Foglalkozása? — Orvosi műszerész. Hobbija? — Pénzt gyűjtök. Orosz György, a nyíregyházi kórház műszerésze „gazdag” ember. Már diákkorában annyi pénze volt, hogy még a múzeumnak is fel tudott belőle ajánlani. Vagyonát azonban nem betétkönyvben tartja, hanem albumokban. Mert nem forintot gyűjt, hanem régi papírokat, érmeket. Ma 4—500 darabból áll a készlete. Gyűjteményének egyik legértékesebb darabja ma a múzeumban található — török ezüst a XVI. század közepéről. A régi értékek gyűjtésének szenvedélye, a numizmatika miatt lépett be a Jósa András Múzeum baráti körébe. Filetóth Jánosné Rákamazról jár be a havonként egyszeri foglalkozásokra, öttagú családja teljesen leköti, így hosszabb ideje nem dolgozik. Azazhogy foglalkozása: háztartásbeli. Mi hozta ide, a baráti körbe? — Egyszer, talán a tv-ben, már nem is tudom, hallgattam egy előadást. Abban egy professzor a hazáról, a nemzetről, a hagyományokról beszélt. Megragadott, amit a múltról mondott. Talán többet kellene foglalkoznunk a régi idők értékeiveL Erre van egy tervem is. Itt a baráti körben egy év alatt sok újjal ismerkedtünk meg. Ha mi, egyszerű tagok mennénk ki a vállalatokhoz, brigádokhoz elmondani; mi mindent tanulhatnak itt, egy idő múltán talán sikere lenne a toborzásunknak. Én szívesen vállalnék ilyen munkát — például Rakamazon. Lippa Zsuzsa a hajdúböszörményi óvónőképző hallgatója hétfőn délutánonként a kör kedvéért ül vonatra. Eredetileg az ásatások és a fazekasság iránti érdeklődés vonzotta, a kör egyéves működését méltató közgyűlésen azonban egy meglepő ötlettel jelentkezett. — Ügy tudom, a kör tagjai is tarthatnak előadásokat. .Szeretnék egyet vállalni a tavalyi francia kőrútról. Párizs és a Loire menti kastélyok — ezt az utat jártuk be az Expresz-
