Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 15. e Elveszett meghívó Én azon derültem, amin az elnökhelyettes bosszankodott; hogy tudniillik Marika, az adminisztrátor elfelejtette felírni az elnök naptárába az értekezlet időpontját. így aztán a járási hivatal helyett a határba ment, ahol vetik a krumplit meg a kukoricát. Kuncogtam magamban. Ügy kell nekik, ha nem tudják, hogy ilyen áldott jó időben vétek értekezni, tanácskozni! Replikázott az elnökhelyettes Marikával. Most mi lesz? Mit mondanak, hogy pont ebből a nagyközségből hiányzik a tsz-elnök az értekezletről? Ö, aki nemrég maga is a járásnál dolgozott vezető beosztásban! Próbáltam nyugtatni, vigasztalni, de ő így érvelt: „Mit szól a járási hivatal elnöke? Éppen L. elvtárs hány fittyet az állami fegyelemre?” Marika elfelejtette. Történhet bármi, felelősségre vonhatják, megbüntethetik, már megtörtént. Bántotta, de — mint mondják — késő bánat... Végre, amikor előkerült a meghívó, már csak kíváncsiságból is. belepillantottam. Mi volt az a fontos dolog, amelyre e drága dologidőben kell feltétlenül tanácskozni a járás összes tsz-elnökével? íme a napirendi pontok: 1. Az 1976-os esztendő értékelése és az idei feladatok. 2. A módosított szövetkezeti törvény ismertetése. 3. Soron lévő agrotechnikai feladatok. S minderről április derekán egy értekezlet. Felesleges talán kommentálni is. Az első, már agyonbeszélt téma. (Helyette inkább tenni kell.) A második elolvasható a közlönyben, a harmadik pedig olyan, ha azt a járásnál kell megoldani egy tsz-elnöknek, hogy mikor, milyen agrotechnikát alkalmazzon, akkor ott baj van. Sokat értekezünk feleslegesen. Egy tanácskozásnak akkor van értelme, célja, ha azt idejében tartják, amikor a kitűzött célok megvalósításához tudnak tanácsot, információkat adni, amikkel segíthetik a vezetést. Nemzetközi statisztika bizonyítja, hogy a vezetők munkaidejüknek csaknem 20 százalékát fordítják tanácskozásokra, értekezletekre. Nehéz lenne eldönteni, hogy sok-e ez, vagy kevés. Akkor van értelme ha a tanácskozás ad valami újdonságot, hírtartalma van, orientál valamilyen fontos feladat megoldására, vagy éppen ahhoz nyújt segítséget, hogy korrigáljon, s helyes irányba terelje a cselekvést, a döntéseket. Csak azért, hogy valaki vagy valakik „pofafürdőn” vegyenek részt, semmi értelme az értekezletnek. Ma már az irányítási szervezetekkel szemben támasztott fontos igény, hogy megvizsgálják azt is, mennyi pénzkiadással és időveszteséggel jár egy-egy értekezlet. Ha ezt a járásnál összeszámolják, megdöbbennek. Talán meg sem tartják a korábban fontosnak ítélt tanácskozást. Ugyanis ez az irányítás egyik alfája: ha időközben kiderül, hogy valamilyen ok miatt feleslegessé válik egy tanácskozás, akkor ezt ne hívják össze csak azért, hogy legyen mit kipipálni. Kíváncsiságból néhány igazgatónak a naptárába is belenéztem. Kriksz-krak- szok, átírások, bejegyzések, s ezek nyolcvan százaléka tanácskozás, értekezlet. Amikor megkérdeztem egyiküket, el tud-e menni valamennyire? Mosolygott: „Nem. Van olyan nap, amikor egyszerre két helyen kellene megjelennem.” Hogy melyiket választja? ö azt, ahol hall is valamit, ahol a vezetése alatt álló gyár részére olyan információkat szerezhet, amelyekből profitálhat az egész kollektíva. De találkoztam olyan igazgatóval is, aki így válaszolt erre a kérdésre: „Oda megyek, ahol tudom, hogy megsértődne a vezető, ha nem jelennék meg.” Protokolláris szempontok is érvényesülnek. De mondják meg őszintén, van-e olyan szervezet, amelyik nem a saját értekezletét tartaná a legfontosabbnak? Nincs. El is várják, hogy a meghívottak részt vegyenek. A vezető viszont akkor jár«el helyesen, ha szelektál — oda megy el, ahol a legtöbb hasznot véli. Hallottam, a városi tanács elnöke hétfőn azzal kezdi munkáját, hogy magát, helyetteseit és a tanács vb-titkárát beosztja a várható értekezletekre. így is előfordul, hogy rátelefonálnak, mert őt várják el a fontos tanácskozásra és nem a helyettest. Mit tud tenni? Bosszankodik. Csakhogy ő nem azért, mint esetünkben a tsz elnökhelyettese. Értekezni csak akkor, és csak annyi ideig helyes, amikor arra szükség van, és úgy, hogy a tanácskozás résztvevői azt mondhassák: érdemes volt részt venni, mert segítséget kaptunk a munkához, a vezetéshez. A gépi földművelésről 0 Azt hallottam, önnek van a „legmaga- ^ sabb állása” a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben. Igaz ez? — Nem állás, ülés. Olyan három méter magasságban volt a kormánykerék. £ Hogy-hogy volt? — Most egy félméterrel alacsonyabban van. — Aki így tesz, az nem szereti a traktorát. Én minden este* legalább egy félórát a karbantartással töltök. Reggel, amíg teleszívja magát benzinnel, ellenőrzőm a biztonsági felszereléseket és csak így indulok. 0 A termelőszövetkezet vezetőitől hallottam, hogy ön egy hajtós ember, aki szívesen vállalja a munka nehezét is. Ezen a tavaszon is emlegetnek valami éjszakai „maszek” műszakot. Hogyan volt ez? 0 Mi történt, javítják? — Nem. Elültem vele a Nagylaposon. Most azért vagyok itt bent a központban, hogy a műhelyben egy megfelelő huzató drótkötelet készítsünk. Nem is tudom, milyen gép vontat ki. Lehet, hogy a honvédségtől kell segítséget kérni. Nagyon bosszant... A Csak úgy magától ment rá a lágy w talajra? — Én is akartam. Tudja, eddig egész tavaszon hajtottunk. Szépen haladtunk. Ez az egy valamire való tábla van még, ahol az én nagy gépemmel szántani érdemes. 120 hold az egész. Nagylapos, a neve is mutatja, hogy egy alacsonyabb terület. Ez minden tavaszon utoljára marad. Hetek óta nézegettük a szakvezetőkkel, mikor lehet már rámenni. Tegnapelőtt közösen úgy állapítottuk meg, most már elbírja a traktort. Fel is szántottam vagy négy holdat, amikor a baj megesett. Mintha egy gödörbe süllyedtem volna, úgy elült alattam a traktor. Akadtam már el kisebb géppel, de ezzel még soha. Akkora nyolc gumikereke van, el sem képzelné az ember, hogy ez is elsüllyedhet. A Milyen gép az, amely nyolc gumitömlőn w fut? — A neve: Rába-Steiger, született Győrben, 1975-ben, a mágassága 380 centiméter, a súlya 125 mázsa. Annyit nyom ez a gép a mérlegen, mint 12 darab középnagyságú személygépkocsi. Egyszerre 780 liter benzinnel lakik jól. Az ereje 245 lóerő, a gépállomások első szántó traktorainál 7—8-szor erősebb. Az ekéje jóval nehezebb (3000 kilogramm), mint a korábbi traktorok mindenestől. Ennyi szakszerű adatból még a laikusok is elképzelik, micsoda monstrum lehet a Rába. De mit tud? — Egy tízórás műszakban általában 18— 20 hektárt szántok le, ez 30—35 holdnak felel meg. Csak tájékoztatásként említem, hogy a gépállomások első traktorai a G—35-ös körmösök 3—4 holdat szántottak le egy műszakban. Egy ember ma tízszer többet teljesít, mint húsz évvel ezelőtt. 0 Az ilyen sokat tudó gépnek az ára is ^ szép summa lehet? — A munkagépekkel együtt kétmillión felül van. A Ennyi pénzből 25 darab Zsigulit lehetne w vásárolni. Nem volt lámpaláza, nem félt ekkora értéket mozgásba hozni? — Egy kicsit furcsa volt. No most mi lesz — kérdeztem magamtól. De nem lett semmi baj. Előtte már 15 évig ültem traktoron: a kis K—25-östől a nagy Dutráig mindent végigcsináltam. Az újtól sohasem féltem. Egy kéthetes tanfolyamon voltam, ahol nagyjából megismerkedtünk a Rábával. Nagyon jó kezelőkönyvet írtak hozzá. Az a fontos, hogy az ember megtanuljon a műszerekből olvasni. Itt minden hibát lámpák jeleznek. A fülkéje légkondicionált. Ebbe már nem jön bele a por, de nincs szükség vattás kabátra sem, 10—15 fokos hidegben is ingben vezethet az ember. A Annyit dicsérte már ezt a gépet, mint ^ régen a parasztemberek a lovat. Azt meg lehetett érteni, hiszen a jó bánásért, a jó abrakért, a ló hű tud lenni, de egy gépet hogyan lehet így kedvelni? — Hogy hajtós ember vagyok? Amikor szükséges, ráhajtok. Ez nekem is jó, a szövetkezetnek is. Ebből a szövetkezetből élek, tagja vagyok már tíz éve. Ha szorul a munka, szombat, vasárnap is megyek. Tudom, hogy kampányban mennyire fontos a nagyteljesítményű gép kihasználása. A vetésnél sokat számít az, amikor 50—60 holddal előbbre vagyunk. Közvetlenül is jól járok, mert a szabad szombatokon 25, vasárnap pedig 50 százalékos bérpótlékot kapok. Az a bizonyos emlegetett műszak úgy volt: egész nap szántottam, és este láttam, még egy napra való van a táblából, aztán jöhetnének a vetőgépek. Nem voltam fáradt, egy kicsit pihentem, utána egész éjszaka dolgoztam. Reggel, amikor bementem a központba, láttam a munkalapon, ki vagyok írva ennek a területnek a szántására. Szóltam a szakvezetőnek, mehetnek vetni, mert azt én már felszántottam. A vetőgépek elindultak, én pedig hazamentem pihenni. 0 Arról már szólt, hogy a traktor és a munkagépek, amelyekkel dolgozik, kétmilliót érnek. Hát az egész évben művelt terület termésének mennyi lehet az értéke? — Erre nehéz válaszolni. Olyan ezer— ezerkétszáz hektárt szántok, tárcsázok évente. A kukorica, búza alá szintén én szántok, de ez csak az alapozás. A vetés, az ápolás, a betakarítás mind olyan munka, amit jól kell végezni. Az eredmény egy nagyobb kollektíváé. Egy bizonyos, ahogy haladunk előbbre a gépesítésben, annál nagyobb teljesítményű gépekkel dolgozunk, és mindig nagyobb értéket állít elő egy-egy ember, akinek a felelőssége is egyre jobban növekszik. A jó, vagy a rossz munka milliókkal növelheti, csökkentheti az eredményt. 0 Ilyen bonyolult gép, ekkora termelési érték más traktorost kíván, mint annak idején a vaskerekesek vezetői voltak? — 15 éve voltam már traktoros, amikor a Rábát már megkaptam. Előtte 8—10 féle gépen ültem: dolgoztam kombájnnal, szerelőműhelyben, mégis nagy szükségem Volt a kéthetes továbbképzésre. Lassan két éve járok vele, de a kezelési utasítást egy-egy hiba keresésekor még gyakran forgatom. Más szakkönyvet is olvasnunk kell, mert amit tavaly tudtunk, az idén már nem elég. 0 Ezt a nagy felelősséget, a napi 10—12 w órát hogyan díjazzák? — Tudja, a pénz mindig lehetne több, de alapjában nem panaszkodom, éves átlagban ötezren felül keresek. Azt én is tudom, hogy nem kereshetek ötször, hatszor annyit, mint az, aki egy kisebb kapacitású, régi traktoron ül. Ez igazságtalan volna, hiszen nem az én erőfeszítésem, a tudásom hatszorozódott meg, hanem az új technika adta ezt a többszörös teljesítést. A nagyobb felelősséget azonban méltányolja a vezetőség, én keresek a legtöbbet a traktorosok között. 0 Díjazzák-e külön a minőségi munkát? — Közvetlenül nem. A szántás, tárcsázás ma már olyan munka, és annyira jó gépek vannak, úgy tudjuk csinálni, hogy ezt csak szinte szándékosan lehet elrontani. Aki rossz szántást ad ki a keze alól, azt büntetni kell. Különben én szocialista brigádban dolgozom, és nálunk becsület dolga a jó minőség, ez a vállalásunkban szerepel is. Az ösz- szes teljesítés és az eredmények után év végén kapunk prémiumot. Az 1976-os esztendőre minden száz forint keresetre 17 forint nyereséget és 12 forint prémiumot kaptunk. — Az én korosztályomban már kevés traktoros van, aki lovat is hajtott. Én itt születtem, nem messze innen a nagykállói határban, a Vadas-tanyán. Húszéves koromig nem kormánykerékkel, hanem hajtószárral, zablával irányítottam az ekét, a szekeret. Amikor a honvédségtől leszereltem, akkor ültem traktorra a nagykállói gépállomáson. Szerettem a lovat, de most már jobban a gépet. Talán furcsán hangzik, a gép is tud hű lenni, ha kedvez neki az ember. A gondosságért, a jó bánásért a gép is „visszanyerít”. Én már a hangjáról tudom, hogyan érzi magát a traktorom. Napokkal előbb ész- reveszem, mielőtt elromlana, ha valami megkopik és már nem azt a megszokott hangot adja, amit én elvárok tőle. A gépet este nem kell etetni, itatni, leállítja és mehet haza? 0 Látom, a pénzzel nagyjából elégedett, így van ez az irányítással, a munkakörülményekkel? — Nálunk a szakvezetés minden délután eligazítást tart, ahol megszabják a másnapi teendőket. Mi traktorosok este a portán írásban megkapjuk, mikor, hová, milyen munkára kell a következő reggel indulni. Ezt én jónak tartom, inkább más gondom van. 0 Mi az? — A magányosság. A sok jó mellett, a légkondicionált fülke elzár a többi embertől. Egyetlen ilyen gép van a szövetkezetben, így másokkal nem tudok együtt dolgozni. Rádióz- gatok, mert ez is be van építve a Rábába, de a beszélgetés, a munka közben támadt gondok megvitatása nekem nagyon hiányzik. Tudom, ezen a vezetőség pillanatnyilag nem segíthet. 0 És olyan javaslata, amin tudnának vál- w toztatni? — A nagy géphez kicsik a táblák. A széles munkagépekhez legalább két-háromszáz hektáros tábla kellene. Talán majd az őszi egyesülések után valamit javul a helyzet, de az igazán nagy táblákat a bokortanyák és a fasorok miatt akkor sem lehet kialakítani. Remélem, valamit azonban tudunk tenni. Azt szeretném, ha a vezetőség több munkagépet vásárolna ehhez a nagy erőgéphez. A földutak rendbehozatalához jó lenne egy földgyalu. A területünkön sok a belvíz, a vízfolyás, valami csatornatisztító szerkezetet is lehetne működtetni a Rábával a holt szezonban, amikor a szántóföldön nincs munka. 0 Eddig csak dicsérte a Rába-Steigert. w Olyan jól megcsinálták ezt a gépet, hogy semmi gondja? — Az erőgép bevált. Néhány kisebb javaslatot már elmondtunk a gyári szakembereknek. Gondunk a munkagépek minőségével van. Ha szárazabb a talaj, bizony az ekefej- tartó szár könnyen elhajlik. Állítólag ezen is fognak javítani. Problémánk, hogy nagyon nehezek a munkagépek. Egy gyengébb ember az összeszereléssel nem is boldogul. Pedig a táblán egyedül vagyunk, és ott napközben is előfordul, hogy szerelnünk kell. Javasolom a gépszerkesztőknek, hogy valamilyen, a szerelést megkönnyítő automatikán törjék a fejüket. 0 Tizenkét éve traktoros, tíz éve a Ságvári w Tsz-ben dolgozik, volt-e már fegyelmije? — Nem volt, akkor meg sem kaphattuk volna a mágas kormánykitüntetést. A mi brigádunk, a Petőfi nyerte el a múlt esztendőben a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Most mindnyájan azon vagyunk, hogy rászolgáljunk a kitüntető címre. Mások is figyelnek bennünket, jobban szem előtt vagyunk. Én személyesen is több dolgot köszönhetek a brigádnak. 0 Például? — Tanyán éltem húszéves koromig, a politika, a közélet nem igen érdekelt, nem is nagyon jutott el hozzánk. A brigádban lettem párttag és munkásőr. Mind a két szervezetben jól érzem magam. Említettem már, hogy néha idegesít a magány. Munka közben nem tudok emberekkel találkozni, gondolatot cserélni. A brigádban, a munkásőrségben és nem utolsósorban a pártszervezetben mindezt pótolhatom. Nekem a mozgalom emberileg igen sokat jelent. Rendszeresen végzünk társadalmi munkát, részt veszünk pártoktatásban, és még kirándulásra is jut időnk. Ügy tudom, ide nősült a Ságváriba, tíz évvel ezelőtt a házasság hozta ide. Mit szól a felesége a sok nyújtott műszakhoz, a társadalmi elfoglaltsághoz? — ö korábban kezdte, mint én. Előbb lett párttag is. Én csak brigádtag vagyok, ő pedig vezetője a kertészeti szocialista brigádnak. így hát becsülni tudja az én társadalmi munkámat. Természetesen azért kerítünk időt az együttlétre, a közös szórakozásra is. Van színházbérletünk és mind a ketten szívesen nézzük a televíziót. Sok traktoros panaszkodik az egészségére: a rendszertelen étkezés, az állandó rázkódás kikészíti a gyomrot, a megfázás miatt pedig sokan reumásak, derékfájósak. Többen balesetet szenvedtek, ön 17 év után hogy van ezekkel? — A balesettel kezdeném. Egyszer voltam táppénzen. Akkor is a hajtás, a kapkodás miatt. Siettem az olaj feltöltéssel, nem tisztítottam meg a csizmámat a sártól és amikor felmásztam arra a hatalmas gépre, visszacsúsztam. Ezt figyelmeztetőként mondtam el másoknak. Megtanultam, ennyire nem szabad sietni. Szerencsére nem volt súlyos eset, két hét után dolgozhattam. Most 39 éves vagyok, eddig még különösebb foglalkozási betegséget nem érzek. Tudom, alig lehet találni nyugdíj ás traktorost. 45—50 éves korban műhelybe kerülnek, vagy rokkantak lesznek. A mostani fiatalok, akik párnás ülésen, légkondicionált fülkében kezdik, biztosan elérik majd, hogy a kormánykeréktől mennek majd nyugdíjba. Én is szeretném egészségesen végigcsinálni. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs 1 KM Kövesdi András traktorossal FVasärnapi^ L INTERJÚM
