Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1977. április 14. ŐSZSILIP, PÁKÁSZTANYA Leendő idegenforgalmi újdonság: az ecsedi lápvilág Északkelet-Alföld egyik egyedülálló műemléke, az ecsedi sárvár az 1975/76-os ásatások során került napvilágra. A ritka lelet helyreállítása, teljes feltárása és védelme most a legfontosabb feladat. Annál is inkább, mivel a sárvárat és környékét nemcsak a helybeli érdeklődők, de az idegenforgalom előtt is meg akarja nyitni 6 múzeumok megyei igazgatósága. Az elképzelések szerint erdővel veszik körül a sárvárat. Közelében a természet- védelmi hivatal segítségével föltárják és helyreállítják a híres ecsedi lápvilág egy darabját, közel 1—2 katasztrá- lis hold területen. Az érdekes műemléki terület egyik ritkasága a Kraszna partján álló őszsilip, de lesz pákász- tanya és halászó hely is, valamint eredeti, ősi eszközökkel felszerelt, néprajzi tárgyakkal berendezett halásztanya. Mindez természetes környezetben: a lápvilág növényeivel, esetleg jellegzetes madaraival benépesített területen. E célok megvalósításáról tárgyaltak április 13-án délelőtt Nagyecseden a mátészalkai járási pártbizottság kezdeményezésére az érintett megyei hivatalok — köztük a TESZÖV, az erdőfelügyelőség, az MTESZ — a helyi társadalmi szervek és környékbeli termelőszövetkezetek meghívott szakemberei, a megyei múzeumok igazgatóságának képviselőivel. Délután a résztvevők Mátészalkára utaztak, ahol ankét keretében hallhattak az érdeklődő szalkaiakkal együtt a nagyecsedi ásatásokról, jelentőségéről, a további feladatokról. Az előadást dr. Magyar Kálmán régész tartotta. A MOM mátészalkai gyárában három éve dolgozik Mészáros Jánosné. Az egyedi lencsék dioptriamérését végzi. (Elek Emil felvétele) Támogatás kluboknak, táboroknak Áruházak, körút, szakközépiskola Újfehértó a tervezők asztalán Ma már magunk előtt láthatjuk az ország egyik legnagyobb faluja, Újfehértó jövendő képét a tervrajzok segítségével. A NYIRTERV mérnökei által készített rajzok azt mutatják meg, milyen lesz a mai nagyközség a kétezer körüli években, amikorra Üjfehértónak már mintegy 20 ezer lakója lesz. A megyei tanács ifjúsági alapjából nyolcszázezer forint nem kis rész — több, mint ötödrésze az egésznek. Ezt az összeget fordítják a megyében található ifjúsági klubok, táborok közvetlen támogatására. Nemrégiben osztották el azt a 280 ezer forintot, melyet a klubok felszereléséhez, berendezéséhez szánnak segítségnek: a megye tizenkét ifjúsági klubja kapott 15 és 30 ezer forint közötti összeget. A magasabb támogatást a kezdő klubok kapták, hogy ezzel is megköny- nyltsék számukra az indulást, a jó körülmények megteremtését. Ilyen például á zajtai ifjúsági klub, amely 30 ezer forintos támogatást kapott. Ezenkívül százezer forinttal támogatja a megye tanácsa a káptalanfádéi ifjúsági tábort, mely jó messze van ugyan Szabolcstól, mégis a mienk. A tivadari tábor fejlesztésére hatvanezret, a nyíregyházi ifjúsági park berendezésének kiegészítésére pedig ötvenezer forintot adtak az ifjúsági alapból. A költségvetésben tervezett többi pénzt — mintegy három- százezer forintot — különféle célokra fordítják az év során. Ilyen például a fizikai dolgozók továbbtanulni szándékozó tehetséges gyerekei részére szervezett, a középiskolára előkészítő tábor, melynek új rendszerén most dolgoznak a szakemberek. Ezenkívül támogatni szándékoznak a középiskolai klubokat abban a törekvésükben, hogy a nyári szünidőben a hétvégekre szervezzenek programot a klubtagoknak. A megyei ifjúsági alap összesen csaknem négy és fél millió forintra rúg. Ennek fele a középiskolások tanulmányi ösztöndíjának fedezete — összesen közel ezer diák kap tanulmányi ösztöndíjat a jövő tanévben! Egymillió forintot tesz ki az az összeg, mellyel a megyénkben fiatalok kultúrálódását, turizmusát támogatják — ebből fedezik a több ezer kedvezményes színházbérlet-utalványt, a táborozási, üdülési beutalókat, és több másféle kedvezményes Jegyet, utalványt. Űj lakónegyedek A legtöbb épülő ház változatlanul földszintes, ám jó néhány két-három emeletes is lesz — tudtuk meg Gyiil- vészi Tamás építésztől. 1980- ig 36 család lel otthonra a Pása Angéla utcai három darab emeletes épületben. A gyors fejlődésnek indult Újpesti Gyapjúfonó- és Szövőgyár újfehértói gyáregysége közelében északi lakónegyedet építenek. A Bem utca, a Tokaji út és a kutató- intézet közti területen lesz a nyugati, a Vöröshadsereg utca északi részén pedig a déli alközpont. A lakásokba már ebben az ötéves tervidőszakban beszerelik a vízvezetéket. A Béke téren állítják fel a vízmüvet, ami továbbítja majd a környező falvakba is a jó ivóvizet. A z alközpontokat körút köti össze, melyet a következő utcák összekapcsolásával alakítanak ki: Szamuely, Garibaldi, Micsurin, Bem, Lenin és Vöröshadsereg utca. Ujfehértón napjainkban körülményes a közlekedés, mert a faluból különböző irányba induló járműveknek be kell menniük a 7 kilométer hosszú község központjába, ahonnan „minden út” indul. A körút megépítése után a járművezetők felesleges kilométerektől szabadulnak meg. A 4-es számú fő közlekedési útvonalról is rövidebb úton közelíthetik meg a központot Új kiSzópiiletek A meglévő üzleteket korszerűsítik, és újakat is építenek. Minden alközpont ABC-áru- házat kap. Ezek felépítésére pénz azonban csak 1980 után lesz. Uj épületbe költözik a bútorbolt mostani helyiségében finomfalatozót nyitnak. A zöldségféléket két boltban szerezhetik be majd a vásárlók: az egyik a Lenin utcán, a másik a Béke téren lesz. Építenek még tej, papír- írószer, és játéküzletet is. Egy új étterem is várja majd a vendégeket. Gondoltak a tervezők arra is, hogy Szabolcs megyébe az ország különböző vidékeiről egyre többen érkeznek a jövőben. A 4-es számú főútvonal mellett benzinkút, szerviz és csárda várja az autósokat. Az intézmények egy részét bővíteni kell majd, mivel az épületek szűkösek lesznek a megnövekedett lélekszámú nagyközség ügyes-bajos dolgainak intézésére. Uj épületet kap a tanács, az OTP-fi- ók, az Állami Biztosító és az ügyvédi munkaközösség ki- rendeltsége, valamint a posta is. Háromezer menkabely Az iskolák tantermei szétszórtan helyezkednek el, sok a csupán egy-két osztálynak helyet adó épület. Helyettük a jövőben három tizenkét tantermes iskolát építenek. A környék falvaiból sok diák jár át tanulni az újfehértói gimnáziumba, épülete ma már szűknek bizonyul. Az Építő- és Faipari Szövetkezet raktárainak elköltözése után 16 tanteremmel bővítik a gimnáziumot. Több száz fiatal tanul majd az elkövetkező években felépülő szakközépiskolában is. A jelenleginél százhatvannal több csecsemő és 480-nal több kisgyermek felügyeletéről gondoskodnak a bölcsődében, óvodában. A betegellátás gondjain hét orvosi rendelő és három gyógyszertár enyhít. Mintegy háromezer embernek nem kell majd naponta kora hajnalban vonatoznia munkahelyéig, hanem az Ujfehértón ezután felépülő üzemben találnak munkát. Egy összefüggő zöld területet hoznak létre a nagyközséget körbeölelő, művelésre alkalmatlan területen. Különböző sportlétesítményeket, nagy parkot, és a tervek szerint egy szabadtéri színpadot hoznak itt létre. A 230 hektárnyi erdő telepítésével javítják a környezet levegőjét. Szerepel még a tervben egy fürdő létesítése is. Kántor Éva A nagykállói Calux Cipőipari Szövetkezet termékeinek 80 százalékát szocialista országokba exportálja. A modellező részleg egyik mestere Holdasi János munkája nyomán már a jövő, illetve azt követő években gyártásra kerülő cipőmodellek készülnek. (E. E. felv.) A RÁDIÓ MELLETT A rádió nyíregyházi stúdiójának a Kabay Jánosról készített érdekes, e nagyot alkotó vegyésznek a magánemberi lényét is gazdagon bemutató riportműsora nemcsak a tisza vasváriak (az egykori Büdszentmihály lakóinak) és a megyebeliek figyelmére számíthatott, hanem a rádióhallgatókéra országszerte. Ezért is jelentkezett a stúdió a múlt héten ezzel az összeállításával a Petőfi műsorán, a vidéki stúdiók 20 percében. A téma izgalmas és szokványos egyszerre. Milyen világraszóló dolgot talált fel egy kispénzű, de nagy tehetségű (a szegényekhez húzó szívű) patikus, hogyan lett üzemalapító és iparteremtő, küzdve a pénztelenséggel, a mostoha körülményekkel, a környékbeli földesurak gáncsoskodásaival, az akkori hivatalos Magyarország közönyével. A nagyot, újat, jobbat akarók sorsa méretett ki neki is. Podráczki Zsuzsa és Szilágyi Szabolcs riportműsorának figyelemre méltó vonása, hogy — bár szakmai és történeti adatokat is elmond, fáradhatatlan orvos- történeti szakírónk, dr. Fazekas Árpád segítségével — a laikus emberek emlékezetében akar méltó helyet teremteni Kabay János munkásságának, s ezért, nagyon helyesen, lemond Kabay morfinelőállítási módszerének részletesebb leírásáról, s ehfelyett inkább az emberi vonásokat emeli ki. Két törés azonban található az egyébként kerekké, egységes ívűvé szerkesztett műsorban: egy helyütt azzal az indokkal, hogy közelebb szeretnék vinni a hallgatóhoz a Kabay-féle morfinelőállítási módszer jelentőségét; néhány, az Alkaloidában gyártott gyógyszer nevét sorolják fel, de nem beszélnek ezek rendeltetéséről, fontosságáról. Jó lett volna, ha a műsorban egyébként is közreműködő orvost kérik meg erre. Kabay találmányának alapvető, a gyógyszergyártás távlataira is hatással lévő lényege világosabb, érthetőbb lett volna a hallgatóknak is. A másik törés a műsorban talán nem oly feltűnő, de mégis szót érdemel. A riportban, mint értékes dokumentumot említik Kabay Jánosné naplóját, de tartalmáról csupán egy fél mondatban esik szó. Ha valóban olyan érdekes, értékes, akkor néhány részletet helyes lett volna közölni belőle, már csak a műsor még színesebbé tételéért is. Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatójaként hangzott el Szüts László rádiójátéka, a Kezek. Az egymás iránti felelősséget juttatja a hallgató eszébe ez a dráma. Azt elég jól megszerkesztett szituációkban állítja elénk Szüts László, hogy sokszor apróságok, a végső lényeget nézve: semmiségek miatt „eresztjük el egymás kezét”, hogy könnyen ítélünk a másik fölött, hogy egy kézlegyintéssel a sorsára hagyjuk a másikat, vagy mások gondjára akkor is, ha mi magunk még tehetnénk érte. Azt azonban nem indokolja eléggé alaposan, hogy Balogh Sanyi valójában miért nem hallgatott már senkire az események idején, már a tragikus kimenetelű napot megelőző időben sem. Igaz, a drámának nem ennek a bemutatása volt a célja, hanem az egymás iránti közöny elleni kiáltás, de az ábrázolást, a jellemrajzot, Sanyi magatartásának okát jobban megvilágíthatta volna. Seregi István A KÉPERNYŐ ELŐTT A bőség zavara fog el a heti tévékrónikába kívánkozó műsorok kiválasztásában — még pár mondatos megemlítésre is. A csonka munkahét és a húsvéti ünnepek műsorválasztéka műfajilag olyan gazdag volt és különböző fajsúlyú közönségigénynek igyekezett megfelelni, ami jócskán meghaladta a szokásost. (Nem is beszélve a kettős ünnep miatti adásmennyiségről...) De hát választani kell, s a rendhagyó — és semmivel sem kevésbé érdekes —, a hazai bűnözés és bűnüldözés helyzetét összefoglaló adatait nemzetközi kitekintésben kendőzetlenül (mert ellenkezőjére semmi okunk sincsen) elemző, és összességükben megnyugtató állapotot dokumentáló Kék fény után az Alfonzó-cirkuszról emlékezek meg. A „Mixed Pickles” (Vegyes savanyúság ...) az elementáris humor ellenállhatatlanságával hatott, s hiszem, hogy ez a produkció esélyes versenyfilmünk lesz a szórakoztató műsorok 1977. évi, montreux-i fesztiválján: Alfonzó nagyszerű paródiái leküzdik a nyelvi és térbeli korlátokat. Kevésbé bíztatóan indult a szombat esti főműsor, az ominózus Robog az úthenger legújabb (s remélhetőleg az utolsó) képtelenségeivel, s egy átlagostól is bugyu- tább francia—olasz félkrimivel (Egy milliárd a biliárdasztalban). De mindezért kárpótolhatta a késő éjszakai órákig fennmaradókat Tennessee Williams híres drámája, az Orpheusz alá- száll amerikai filmváltozata, amelyben egy nagy színésznő (Anna Magnani, Berek Kati egyenrangú szinkronjával) és egy rendkívül karakteres, ugyancsak világhírű művész (Marion Brando, Maros Gábor hangjával) jelenítette meg az észak-amerikai Dél fojtoga- gató légkörében kirobbant izzó emberi drámát. Két irodalmi műsor kívánkozik megemlítésre. A Pajzánságok Itáliából (az ízesen és ízlésesen szellemes Soós Zoltán költő műsora, Baranyi Ferenc hangulatteremtő, partneri vezetésével érdekes, színes és főleg kellően vitriolos („vit- riolvasókör”!) volt, csak kár, hogy másfél évtizedes emlékeket revelált, lehetett volna frissebb élményeket idéző is. Az idei költészet napja alkalmából (Nagy László összeállításában éá költői szárnyalásé bevezet tőjével) sugárzott Szeretném, ha szeretnének Ady- emlékműsor a harcos, a mának is sok mondanivalója költőzsenit idézte meg hatásosan „pőréiben”, az őt ért támadásokra csattanósan válaszoló publicisztikájával, s nagy erejű verseivel. Juhász Jácint Ady- megszemélyesítése és versmondása igen szuggesztív, igaz élményt adó volt, s Kása Ferenc ezzel a televíziós rendezésével is bizonyította ismert képességeit. Merkovszky Pál
