Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
10 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 10. Gusztusos massza remeg a hatalmas tölcsérben. Egy mozdulat a lábbal, s máris teli az átlátszó bél, csavarodik a kolbász a terebélyes asztalra. Nem is túl sok idő múltán a boltok pultjaira, onnan az otthoni asztalokra kerülnek a friss kolbászszálak. Bártfai Istvánná hat éve áll a gép mellett, a húsipari vállalat tölteléküzemében. Sok ezer méter kolbász, szalámi, virsli születésénél asszisztált. — Ez alatt a hat év alatt sokat könnyebbedett a munkánk. Eleinte kézzel kellett betölteni a gépet. Nagyon nehéz volt. A virslikötözést is azóta gépesítették. Ma jóval nagyobb a napi teljesítményünk. A Váci Mihály szocialista brigádra gondolok, melynek a vezetője vagyok. Harminckilencen vagyunk, — én már az idősebbek közé tartozom az ugyanennyi évemmel... A négy töltőgép ontja magából a szalámi, hurka, sza- faládé mázsáit. Betanított munkások kezéhez szabott ez a tevékenység — ám-nem mindegyik asszony elégedett meg ennyivel. A brigádvezető is közéjük tartozik. — Egyéves tanfolyamon szereztünk szakmunkás-bizonyítványt. A brigádban ösz- szesen már tízen rendelkeznek szakmával. Ez meg is látszik a munkánkon: idén harmadszor kaptuk meg az arany jelvényt! önmagáról nehezen beszél, újra és újra a brigád kerül — Jó napot kívánok! Kérem a menetjegyeket kezelésre! — Aki vonaton utazik, gyakorta fel sem nézve nyújtja át jegyét a kalauznak. Manapság azonban gyakrabban felpillantanak az utasok, (főleg a férfiak) — egyre több a női kalauz. — Tizenhárom éve kezdtem ezt a munkát. Akkor kevesebben voltunk nők, nem is volt könnyű dolgunk. De még ma is nehezebb nekünk, mint a férfiaknak... — Me- tuszka Erzsébet csöndesen mondja ezeket, pedig sokszor volt már oka felháborodásra, szemtelen megjegyzések, tolakodó utasok miatt. — Meg kellett tanulni az emberekkel bánni. Kedvesnek, ugyanakkor szigorúnak kell lennünk. Ezt a tanfolyamokon nem taníthatták: gyakorlat dolga. A kalauznak nem pusztán a jegy kilyukasztása a feladata. Ha a csatlakozó vonat indulása érdekel valakit, ha hideg a kocsi, ha a világítás rossz — hozzá fordulnak. Emellett segédkeznie kell a ki- és beszállásnál, rendet tartani a fülkékben. S a munka jellege mellett a munkaidő beosztása sem mindennapos. — Most például a 12,50-es pesti gyorssal megyünk. Ketten vagyunk rajta, nemigen ülhetünk le a Nyugatiig. Éjjel ott alszunk, aztán reggel jövünk vissza. Egy nap szabad, s holnapután hajnalban újra szolgálatra jelentkezünk. Mégsem tudnám már abbahagyni. Egyszer megpróbál; tam, de csak három hónapig bírtam a gyárban. Nem tudtam megszokni a zárt munkahelyet ... Elköszönünk, indul a vonatja. ö semmiképp sem késheti le. A munkahelye állandóan mozgásban van, ő maga ugyancsak. Pesten ép- penhogy van egy kis ideje sétálni, kirakatot nézni a körúton, aztán aludni kell, hajnalban kelni... írták: Baraksó Erzsébet Tarnavölgyi György Fotók: Gaál Béla Hammel József A gyógyír készítője Hajnali kettőkor még az igazak álmát alusszák. Buga Istvánná számára ekkor ér véget az éjszaka. Néha hirtelen ugrik ki az ágyból — „Jaj, nem aludtam el?”, néha még félálomban kászálódik le. — „De jó volna még egy percet lustálkodni”. Kihalt a város, legfeljebb a szórakozóhelyekről baktat haza egy-egy késői vendég, amikor ő férjével együtt munkába indul. Gyorsan felizzik a kemence, óriásra tátott szája mintha enni kéme. Sürögnek-forognak a pékek, hamarosan egy forró katlan az egész üzem, itt az ideje levenni a fölösleges ruhadarabokat. A védőital csak a szomjat oltja, akinek nincs erőtartaléka, azon nem segít. Edzett férfiak között férfimunkát végez a javából Jolika, a pék. Az ibrányi iskola nyolcadikosaként egy ismerősére hallgatva döntött e szakma mellett. Szebbeket hallott, mint amit talált. Még a szakmunkásképzőben is más volt a gyakorlat, mint a pékségben. Ha a körülmények nem is olyanok, amilyet megálmodott, a szakmáját annyira szereti, hogy nem tudna megválni tőle. Színesnek, érdekesnek találja. A lélektelen rutinmunka közben is van módja egyéni elképzelései megvalósítására. Nem lehet például két túróstáskát egyformán összehajtogatni. Joli a boltok pultjain is felismeri saját termékeit — csinosabbnak látja a többinél. Kakaóscsiga és kávéházi kalács, kuglóf és kenyér. Mindenhez értenie kell. Dagaszt, tábláz, süt. A legnehezebb a kenyér, azzal kezdte első önálló munkáját. Az első pékség azonban másról is nevezetes. Ott ismerkedett meg férjével, aki ugyancsak pék. Most mindketten a sütőipari vállalat 6 számú nyíregyházi üzemében dolgoznak, egy műszakba járnak. S vajon otthon ki a háziasszony? Inkább Joli — bár süteményezésnél néha a férjétől kér tanácsot. Reggelre, mire a város ébred, egyszer már elfáradnak. Fél hatkor indul az első túra. Amikor a friss áru a vásárló asztalára kerül, másodszor kezdenek dagasztáshoz. Délben indul a következő szállítmány. A töltőgép mellett I kívül a reflektorfényen ROPOG MÉG A FRISS KENYÉR, AMIT REGGELIHEZ SZELÜNK, ÜZEMI KONYHÁRA JÁRUNK EBÉDELNI, FELVÁGOTTAT VESZÜNK VACSORÁRA, FAJDALMUNKRA A GYÓGYSZERÉSZTŐL VARUNK IRT, AZ ORSZÁGGAL-VILÁGGAL ÖSSZEKÖT BENNÜNKET A POSTA ÉS A VASÚT. MINDEN FONTOSABB MUNKAHELY EGY-EGY FOGASKERÉK ÉLETÜNK NAGY MOTORJÁBAN. AZ ITT DOLGOZÓK KEZE MUNKÁJÁVAL NAPONTA TALÁLKOZUNK. UGYANAKKOR RITKÁN KERÜLNEK A FIGYELEM REFLEKTORFÉNYÉBE. PEDIG NÉLKÜLÜK MEGÁLLNÁ AZ ÉLET. Jolika, a pék — Mégiscsak más, ha értem is, mit csinálok a napi nyolc szóba — jó közösséget alakítottak ki, s ez érződik Bártfainé szavain. Pedig nem volt órában Nem p]é2 ha c_ak. könnyű neki sem két serdülő oraDan- iNem eieg’ “a csak a korú gyerek mellett tanulni. kéz tuc*ía. mit csinál... A vonalban: Florida Akár a kapitány a hajó parancsnoki hídján — Nagy Lajosné fakanállal, forgatólapáttal a kezében úgy irányítja az üzemi konyha munkáját. A nyíregyházi Irodaház alagsorában, az Alföldi Vendéglátó Vállalat két szakácsnőjére tizenketten figyelnek: egy hentes, két betanított cukrász, valamint a kisegítők, mosogatók, konyhalányok. Konyhalányként jött ide tizenkilenc évvel ezelőtt Nagy- né is. Olyan munkát keresett, ami szakképzettség nélküli nőnek megfelel, s nem túl nehéz. Időközben több tanfolyamot szervezett a vállalat, az egyiket elvégezte, szakmunkás lett. Munka mellett vizsgázott, közben két gyereket nevelt, s hogy milyen sikerrel halad előre a gasztronómiában, azt az előfizetők száma bizonyítja. Ki- lencszáz embernek főz naponta. Nincs az a háziasszony, akinek ne esne rosszul, ha családjának nem ízlik a főzt- je. Vajon hogyan lehet eltalálni ennyi ember ízlését? Megegyezünk abban: ez lehetetlen. Az egyik naponta krumplit szeretne, a másik kevesli, a harmadik sokallja a húsos ételt. Hivatalos előírások rendelkeznek a normáról. ezek mellé előveszi saját háziasszonyi tapasztalatait. Otthon kipróbált receptekkel próbálja gazdagítani az étlapot, hogy kevesebb legyen a panasz. így hozta be a barackleves, a vargabé- les, az aranygaluska receptjét, s a korszerűbb táplálkozás érdekében a jó ízű mirelitkészítményeket is igyekszik megkedveltetni. Egy receptet el is árul — ezzel egy ételbemutatón szerepelt A reszelt karalábéval, vagy karfiollal összerakott pácolt halszeleteket besamelmártással süti egybe, ettől lesz ropogós. Dicsérték az előfizetők is. S vajon otthon mi van az étlapon? Rengeteg sütemény, a 16 és a 10 éves fiúknak. S még egy jellemző vonás a szakácsnő portréjához: mint a jó háziasszony, csak akkor ül asztalhoz, ha már mindent elvégzett Amikor az utolsó előfizető is befejezte az ebédet Kileneszáz ebéd Mindig a hármas ablak előtt áll a leghosszabb sor. Itt lehet táviratot feladni, távolsági beszélgetést kérni, újságot vásárolni, azokon felül, amit a többi postai ablaknál is elintézhetünk. Szik- szai Ágnes arcát csak egy pillanatra látja az ügyfél, mert a kígyózó sor vége nem fogy, s gyorsan dolgozik. Nemigen ér rá visszanézni, legfeljebb meglepődik, ha az utcán ráköszönnek ismeretlen ismerősei. Érettségi után szaktanfolyamot végzett, negyedik éve dolgozik a nyíregyházi 1-es posta felvételénél. Néha a pénzesablakhoz osztják — hónap elején napi forgalma eléri az egymilliót is. Kétszer akarták becsapni. Egyszer az összesítőpapíron jött rá a 100 forintos csalásra, egyszer pedig megbontott egy kétforintosnak jelzett rollnit. Egyforintos volt benne. Óhatatlan, hogy telefonok, táviratok kezelőjeként ne legyen tanúja személyes ügyeknek. A titoktartás megszegése nélkül meséli a következő esetet. Egy férfi táviratot akart feladni egy hölgy címére. A táviratnak azonban nem volt szövege. viszont a feladó különleges kikötésnek megjelölte: fekete gyászkeretbe kérem. Ilyen táviratot nem vehetett fel, hát megkérdezte a feladót; mi a szándéka. Mire a férfi bevallotta, hogy ő egy csalódott szerelmes, s így akart bosszút állni... Egy másik távirat egy fiatal fiú halálát tudatta a rokonokkal. Ekkor érzékenyült el először az ablak mögött — körülbelül egyidős lehetett a fiatalemberrel. Rengeteget kínlódik a telefonnal. Szinte hihetetlen, hogy ő is ugyanúgy „sorba- áll” a 01-es bejelentőnél, mint bármelyik előfizető. Még kezdő volt, amikor egyszer igen megrémült. A hívó Floridát jegyeztette. Mikorra fogom én ezt behozni? — gondolta, s amire végigmondta a tudnivalókat a hívónak, már jött is csöngetés a központból: „A vonalban: Florida. Tessék beszélni”. Egyet-kettőt rnég billen az érzékeny mérleg nyelve, aztán .megállapodik. A fehér köpenyes fiatalasszony már tölti is a port a tasakba. A gyógyszer hamarosan egy ismeretlen ember fájdalmát csillapítja. A nyíregyházi Széchenyi utcai gyógyszertárban százak fordulnak meg naponta — orvosságot visznek haza. Ezek egyharmadát ott, a patikában készítik. Hátul, a laboratóriumban dolgoznak az asszisztensek, a gyógyszerészek segítőtársai. Velük nemigen találkozik személyesen a gyógyszert vásárló. Takács Jánosné tizenegy éve végezte el a kétéves tanfolyamot, melyen képesítést szerzett — gyógyszerhatástantól adminisztrációig sok mindent megtanultak. — Nagyon érdekes, sőt időnként izgalmas szakmának tartom a miénket. Igen sok türelmet, gondosságot kíván. A gyógyszert az összeállítás után üvegbe. zacskókba, dobozokba adagoljuk. De készítünk pirulákat, kúpokat is. Ezekhez ügyes kis gépeink vannak — szinte élvezet velük dolgozni. Az itt készülő gyógyszerek csak az egyik feladatot jelentik az asszisztenseknek. Jócskán ad tennivalót például az új gyógyszerekkel való megismerkedés is. Emellett minden asszisztensnek van egy szekrénye az „officinában”, ahol a gyógyszereket kiadják. Naponta átnézik, a szavatossági határidő felé közeledő gyógyszereket előre rakják, hogy még időben kiadhassák. Takácsnénak két gyereke van, a férje a gumigyárban dolgozik. Ott ismerkedtek meg, amikor ő rövid időre itthagyta a gyógyszertárat. Aztán visszatért a patika laborjába, az egészséget hozó porok, pirulák készítéséhez. Illllllillillllllilll 111 iiiitiiiiiimiiiiMtitititiitttiiiiitiitiittiiffl™« „Kérem a lean eket!”
